Legolas teljes egészében egy röhejes és súlytalan karakter mindkét trilógiában

A szerelmi szál szerintem nem mûködött. Inkább Legolas és Tauriel között kellett volna egy ilyet. Az az idegesítõ viccesnek szánt karakter is egy nagy mínusz. Az egész cselekmény Középföldén játszódik, ismerjük már a Gyûrûk urából ennek az "univerzumát" , nem kellett volna ilyen lazára venni az egészet. Azért vannak benne epic jelenetek, pl. Gandalf szálja mind3 filmben zseniális. Én az egész Hobbit trilógiát egy kihagyott ziccernek gondolom, mert bár a könyv egy vékony kis füzet azért, lett volna még mibõl meríteni. A törpök 90%-ának a nevére szerintem senki nem emlékszik, teljesen jelentéktelenek. Míg a Gyûrûk urából fel tud sorolni az ember legalább 30 karaktert jellemzéssel, stb. Nem értem miért kellett Legolast röhejessé tenni a köveken ugrálással meg az ehhez hasonló fizikailag nevetséges dolgokkal. A CGI-t se értem, néha bántotta a szemem olyan csúnyán csinálták meg.
Sokszor meg fogom még nézni ezt a trilógiát is,(lehet egy rövidített változatot majd összehozok a nem beleillõ részek nélkül :D ) de közel sem annyiszor , mint a Gyûrûk urát.

Az öt sereg a könyv szerint a tündék, törpök és emberek csapatai az orkok és vargok/farkasok ellenében. Mások a sasokat tekintik ötödik seregnek a vargok helyett, de mivel a könyvben Azog már évekkel ezelõtt halott volt, az eredeti mitológiában nem két org sereggel számoltak. Nem tudom, a filmben hogy volt, nem magyarázták túl...

SPOILER

A könyvben Thorin halála után Vaslábú Dáin vált a Hegymély Királyává a családfa alapján. Suhatagot újjáépítették és virágzó birodalommá vált ismét, Erebor törpjei, Suhatag emberei és a Bakacsinerdõ tündéi között erõs szövetség alakult ki, amely késõbb, a Gyûrûháború során sikeresen megfékezte Szauron északi ork seregeit. Balin amúgy visszatért ugye Móriába, hogy azt is felvirágoztassa, de Dáin nem támogatta, és amikor a Gyûrû Szövetsége a tárnákon keresztül akart átkelni a Ködhegységen, jöttek rá, hogy a törp kolóniát öt évvel késõbb kiirtották az orkok meg a balrog.

SPOILER VÉGE

Hatalmas csalódás. :/ A filmtörténet egyik legnagyobb kihagyott ziccere!

SPOILER-SPOILER-SPOILER

Sorra veszem minden fájdalmamat:

- Smaug lenyilazása a fába beleállított íjdarabokkal, meg a gyerekkel akit nem vágott szájba az íjhúr. Pusztulat.

- Alfréd vagy Albert! Bár széttépte volna a tömeg a legelején! Mondja már meg valaki, hogy miután lépten-nyomon bebizonyította, hogy egy sz*r alak, miért bízza rá az egyébként szintén semmirekellõ Bárd, a gyerekei életét! Ennyire nem rühellheti a kölykeit! Tényleg ennyire ostoba emberek írták ezt a forgatókönyvet?

- Bilbó legalább 5db két mázsás orkkal végez úgy, hogy kövekkel dobálja a fejüket, miközben ott áll egy helyben és senki rá se bagózik. Miért nem adtak neki a csata legelején egy marék kavicsot? Valószínûleg egyedül képes lett volna feltartani a teljes ork sereget.

- A szerelmes vonal elképesztõen elnagyolt, erõltetett és senkit nem érdekel. Vagy igen? Komolyan érdekelt valakit?

- Legolas anyja sem érdekel senkit.

- BEORN KIMARADT A CSATÁBÓL!!! Õt vártam leginkább. A csata végén ledobják a sasok, aztán eltûnik az orkok tömegében, mint a haver, akivel együtt érkezel a fesztiválra aztán négy napig színét sem látod.

- Az orkok minek viselnek páncélt, ha úgy hullanak a rémült, agg tóvárosiak kardcsapásaitól mint a vágóhídra terelt birkák?

- A földzabáló férgek! Miért nem küldték be azokat a csatába azt' kész?

- Dáin szinkronhangja! Gesztesi monnyon le!

- Legolas és denevéren lógás! Ostobaság és nagyon hülyén mutatott mozgóképen.

- Minden tóvárosi monnyonle, amiért még arra is képtelenek voltak, hogy széttépjék azt a k*csög Albertet.

- És még annyi minden! :/

SPOILER VÉGE

És mindeközben annyi minden tetszett! Imádtam a trollokat. Az összeset! Baromira tetszett az elf sereg minden mozdulata, az orkok szintúgy. A film 40%-ból lehetne gyúrni egy remek filmet, a maradék 60% meg egy kalap szart sem ér.

Rettenetesen sajnálom, mert azon filmek közé tartozik amiket vártam idén. :/ A második részben is sok volt már nekem a gyerekeknek, meg egyszerû felnõtteknek szóló rész, de ez a harmadik az összesnél ostobább. :/ Sajnálom.

Az orkoknak két serege volt. Azog-é és Bolg-é (akik késõbb csatlakoztak Gundabad-ból).

Tegnap beültünk mi is a moziba és megnéztük amit már "epekedve" vártunk! :D
Én sem tudnám jobban megfogalmazni a film közben átélteket!
A csata jelenetek nekem kissé kesze-kuszák voltak,ezt azért kicsit részletgazdagabban is megcsinálhatták volna. A számunkra eddig ismeretlen,vagy nem látott lényeket jó lett volna kicsit jobban megismerni! pl. a "gigagiliszták" is csak úgy feltörnek aztán annyi,vagy a denevérek is össze-vissza szállnak "homályosan" és csak legolas "utazása" révén látszódott az egyik példányból picit több! Szóval ezekre azért rááldozhattak volna a készítõk pár percet!

Picit off a téma,de engem is átjárt az az érzés,hogy ennyi és ebbõl a fajta fantasy élménybõl,már nem igazán kaphatunk többet,pláne ilyen minõségben! Aztán ahogy olvasgatom a hozzászólásokat eszembe jutott,hogy már régen megérettek a megfilmesítésre gyermekkorom lapozgatós könyvei (kaland,játék,kockázat),amik lényegében ezt a világot tárják elénk!
Aki 30-as-40-es éveit tapossa és szerette ezeket a könyveket,tudja mirõl beszélek!
Halál-labirintusa ,Hóboszorkány barlangjai ,Gyíkkirály szigete ,Skorpió mocsara ,Tolvajok városa ,A végzet erdeje... és még sorolhatnám! Ha ezeket a könyveket megfilmesítenék azt hiszem jó idõre el lennénk látva fantasy élménnyel! :)

Jajj, ez de remek összefoglaló volt!

Már annyiszor nekikezdtem, hogy írjak valamit valahova errõl a filmrõl, mert már inkább nem is olvasok róla egy szót sem, annyi a lehúzó vélemény szerte az interneten, ez nem volt jó, az nem volt jó, semmi sem volt jó... Néha már komolyan rosszul esik ezeket olvasni...

De inkább nem írok semmit, mert annyira egyetértek ennek a hozzászólásnak minden szavával, fölösleges lenne nekem is ugyanezeket leírni.

Egyedül talán csak a Legolas-szal kapcsolatos részt látom másképp, nem kifejezetten Legolas miatt, de nekem nagyon tetszett ez az apa-fia szál, örülök, hogy beleírták. Valahogy emberközelibbé hozza a szereplõket, ahogy a Tauriel-Kili vonal is - már ha használhatom az "emberközeli" szót tündék és törpök esetében :)

De egyébként ez az a leírás, ami az én véleményemet is tükrözi. Szerintem pompázatos film volt, simán meg tudtam volna nézni azonnal még egyszer. Alig várom a DVD megjelenést.

Tauriel és Kili kapcsán csak egyetérteni tudok.
Pedig a második részben még nem értettem/nem tudtam hova tenni a dolgot és nem is tetszett igazán, de így, ezzel a lezárással, meg úgy, hogy volt egy évem érlelgetni magamban a dolgot már máshogy látom.
Tökéletesen belefért a filmbe.
Galadriel meg... hát az volt az egyik nekem legjobban tetszõ jelenet. Féltem, hogy csalódást keltõ lesz majd, ahogy megjelenítik a filmben Dol Guldur ostromát, de szerencsére nem így lett.

Hát mit is írjak errõl a filmrõl.
A Hobbit filmek jobban tetszettek mint a Gyûrûk Ura, a Váratlan Utazás egy fantasztikus mese volt, igaz egy kicsit túlnyújtva, Smaug pusztasága viszont egy vérbeli mese-kaland-fantasy volt, ezért nagyon vártam a lezáró epizódot, és a beígért 45 perces csatát :D.

A filmmel kapcsolatban nagyon megoszlottak a vélemények, sokan ócsárolták még az utolsó csatát is, míg mások a Hobbit filmek legjobbjának mondták. Az igazat megvallva nem tudtam mit várjak ettõl a filmtõl, egy nagyon hiper-epikus-látványfilmet vártam, fõleg az elõzetesek alapján. Viszont az utolsó csatát illetõen volt pár félelmem, mégpedig az, hogy az egész nagyon epikus akar majd lenni, és csak egy össze-vissza hülyeség lesz, de hát Peter Jackson, már bebizonyította, hogy tud már szinte könnyfakasztóan epikus csatajeleneteket csinálni.

Szóval be is ültem a moziba, 2 liter kólával, nagy csomag popcornal és már alig vártam, hogy kezdõdjön. Felraktam a 3D-s szemüveget, lecsukták a lámpákat és kezdõdött a film.

***SPOILER***

-Nagyon hatásosan indít, látjuk a Tóvárosban levõ káoszt, ijedelmet, viszont ez a hangulat kb. 5 perc után felbomlik, amikor megérkezik a sárkány. Smauggal való harc és leszáolás szerintem nagyon gyenge lett, és nagyon gyorsan levezették.
-Gandalf kiszabadítása a film legjobb része, Galadriel átváltozása valami elképesztõen jól lett megcsinálva, az egész jelenet tiszta horrorisztikus volt.
-Azután kb. 1 óra felvezetés a csatához felemásra sikeredett, Thorin és a törpök jelenetei érdektelenek voltak, viszont Thranduil-Gandalf-Bilbo-Bard beszélgetései a film fénypontja. Pedig kb. csak 10-15 percesek.
-Legolas-Tauriel mellékszála kicsit értelmetlen volt, arrra szolgáltak, hogy bevezessék a denevéreket, meg azt, hogy Bolg miben mesterkedik.
-A ,tárgyalások' a hegynél unalmasak voltak, mert csak azt vártuk, hogy már kezdõdjön a nagy finálé.
-Megérkezett Thorin unokatestvére, végül pedig, a nagy föld túró nyívek (nem jut a nevük az eszembe), és végül a nagy ork sereg és megkezdõdik a nagy csata a hegyért és az egész film átmegy egy teljes össze-visszaságba, egy egyfojtában megszakított, értelmetlen, csatába.
-Egyszerûen az utolsó összecsapás egy értelmetlen káosz. Peter Jackson azt hitte, hogy ha valamilyen bravúros akciójelenetek belepakol attól epikusabb lett, de ez sajnos félresikerült. Egyszerûen az egész csatában csak jönnek és jönnek a ork-hullámok, és kb. 20 fajta ork akik csak úgy hirtelen felbukkannak és elmennek, a városiakat látjuk amint harcolnak, hirtelen átugrunk Thorin-ra, aztán megint a csatába, aztán Gandalfra és az egész csatajelenet egy káosz. A csatajelenetek annyira tele vannak hülyeségekkel, hogy az valami elképesztõ...
-A Icy Mountain-on fojtatott harc jó volt, az egyetlen rész ahol izgultam, viszont azt is átvitték egy teljes hülyeségbe amikor Legolas Denevéren felreppent, meg potyogó köveken ugrált, Thorin 20 perces, dögunalmas csatája Azoggal, és a kb. még 5 fajta új ork.
-A film lezárása szép lett és Martin Freeman tényleg mindenét beleadta.

***SPOILER VÉGE***

Összességében a film hatalmas csalódás lett, és eléggé haragszok a filmre, mert ebbõl tényleg többet hozhattak volna ki.
Na, ez terebéjesre sikeredett :D

5/10 (Galadriel része, Bilbo beszélgetései miatt) :D

Megnéztem én is az év legjobban várt filmjét, és természetesen nem csalódtam. Megnézés elõtt elolvastam jópár netes kritikát és a legellentmondásosabb véleményekkel találkoztam. Az egyik azt írja, hogy az elsõ két rész jó volt, de ez a lezárás pocsék, másvalaki az elsõ kettõt vontatottnak találta, de ez végre pörgõs és jól van lezárva, szóval alig-alig volt átfedés a vélemények közt. Hiába, nem lehet egyformán mindenkinek a kedvére tenni. Én amikor vége lett, legszívesebben azonnal beültem volna a következõ vetítésre és tûkön ülve várom a Blu ray-megjelenést, és persze a bõvített változatot is.
Nem állítom én sem, hogy tökéletes és hiba nélküli lenne a film. De az elvárásaimnak nagyjából megfelelt és a végén azt éreztem, hogy de kár, hogy vége van, elnéztem volna még vagy egy órát legalább.
A film nagy részét a csatajelenetek teszik ki, Jacksonék alighanem felül akarták múlni még A király visszatér monumentális, epikus csatáit is, és ha azt talán nem is sikerült, azért szorosan a nyomában haladnak. Maguk a karakterek kevesebb súlyt kapnak, pontosabban kevesekre fókuszál a történet, a többiek a háttérben statisztálnak, néhánynak cameoszerepnél alig jut több. Remélem, hogy majd a félórányi bõvítés választ ad sokmindenre, ami most nyitva maradt, vagy nem kapott elég kifejtést.
Vannak, akik a Tauriel és Kili közti szerelmi szálat kifogásolták, nos, engem nemhogy zavarna, de egyenesen keveselltem, jó lett volna még többet kapni belõle. Egyébként is nagyon hiányozna a nõi szereplõ, ha az alkotók nem írták volna bele a tündenõt, aki ráadásul szerintem sokkal jobb karakter, mint a kissé sápadt Arwen a Gyûrûk urában. Kapott egy plusz jelenetet Galadriel úrnõ is, Szarumánnal együtt, ízelítõt adnak varázshatalmukból.
Aki viszont nem kéne bele, vagy nem hiányozna, ha nem volna benne, az Legolas, az õ akrobatikus harci koreográfiái már tényleg az önparódia határát súrolták, kissé túllõttek vele a célon, ezenkívül Bloom arca látványosan megöregedett a Gyûrûk ura óta, holott ez a trilógia hatvan évvel korábban játszódik, így fiatalabbnak kéne kinéznie, mint ott. A másik olyan szereplõ, aki szívesen nélkülöztem volna, de legalábbis túl sokat volt jelen, az Alfrid, tóváros urának a szolgája, aki némi humort lett volna hivatott csempészni a komor sztoriba, de ezt sikertelenül teszi, inkább szimplán csak irritáló.
A többi szereplõvel viszont teljes mértékben elégedett vagyok, Martin Freeman Bilbója messze felülmúlja a Gyûrûk ura bármelyik hobbitját alakításban, Ian McKellen tökéletes Gandalf, mint mindig, Evangeline Lilly Taurielként abszolút telitalálat, de a többiek is hozzák a karaktert, ahogy kell. A harci jelenetek rendkívül látványosak, ötletesek, és végig lekötik a figyelmet - legalábbis elsõ megnézésre így volt. Szerintem nem azt kell nézni, hogy a Gyûrûk uránál mennyivel gyengébb (egyébként nem sokkal), hanem hogy a többi fantasynél még így is mennyivel JOBB. Jackson és csapata megcsinálta a Gyûrûk urát, felülmúlhatatlan remekmûvet hozva létre. Ezután a sokkalta szerényebb, soványabb alapanyagból, egyetlen nem túl vaskos kötetbõl vászonra vitt még egy trilógiát, de nem azzal a szándékkal hogy a másikat felülmúlja, hanem hogy örömet szerezzen azoknak a rajongóknak, akik újra és újra szívesen merülnek el Középfölde varázslatos mesebirodalmában, újabb kalandokat átélve, rácsodálkozva a lenyûgözõen pazar látványvilágra, izgulva a törpökért és a hobbitért, tudva ugyanakkor, hogy Bilbó úr nyilván ép bõrrel kerül ki a kalandokból, hiszen a Gyûrûk urában már öregkorában látjuk viszont. A beleírt új szereplõk is csak gazdagítják a képet, az eredetiben nem is szereplõ Azog mint fõgonosz és Tauriel a tündenõ karaktere nagyon is kellett bele, velük együtt lett kerek a történet, zseniális húzás volt beleírni mindkettõt. Az meg, hogy a két trilógiát szépen összekötötte több közös szereplõ bevonásával, újfent a rajongóknak tett engedmény, kikacsintás, mintha csak azt üzenné, hogy "tudom én, hogy ez nem a Gyûrûk ura, de megtesszük ami tõlünk telik, hogy minél jobban hasonlítson rá, mert a rajongók ezt akarják."
Szóval Jacksonék zseniális munkát végeztek, mindkét trilógia mérföldkõ a fantasy mint filmes mûfaj történetében, és biztosan jó ideig nem is készül még egy olyan mû, amely a nyomukba érhet, vagy netán még felül is múlná.
Rossz érzés egyvalami miatt volt: hogy most megint azt érezhetjük, hogy valaminek vége van, és ki tudja, lesz-e még több Tolkien-megfilmesítés, vagy egyáltalán: hasonló színvonalú fantasy-film a jövõben. Ez a film mindenesetre ismét magasra tette a mércét, szerintem ilyen egy jó fantasy, lehet persze másképp is csinálni, de a mai mozis kínálatban ez a színvonal az abszolút csúcsot képviseli a mûfaján belül, ennél többet pedig nem nagyon kívánhatunk.
9/10

Szerintem neked alapvetõ probléma, hogy túl komolyan akarod venni ezt a filmet. :)

Mellesleg nem tudom mi volt a gond Legolas-szal hisz mindig ezt csinálta, már a korábbi részekben is. Nem emberi tulajdonságokkal bír, hisz nem is az.
Ja és Gandalf az elõzõ részben bukkant rá Thrain-ra, de ezek szerint a bõvített verziót nem láttad.

Legolas mindent felülmúló cirkuszi produkcióit ki is felejtettem. Super Mario hozzá képest kutyaf@sza.

Hát ezek szerint tényleg nem.

Amúgy valóban, az egyetlen, amiben jobb tudott lenni a film, mint a GYU trilógia, az a hobbit karaktere. De nem ám a zseniálisnak legkevésbé sem mondható rendezés és forgatókönyv miatt, mert az vajmi kevés kibontakozási lehetõséget ad szerencsétlen Bilbónak, fõleg ha a potenciált nézzük, ami a könyvben volt, hanem azért, mert Martin Freeman Bilbó bõrében köröket ver Elijah Woodra, mint Frodó (azért írom így, mert sztem Elijah Wood amúgy jó színész, ha megfelelõ karaktert választunk neki - Frodó nem volt az). Ráadásul a GYU filmek leggyengébb pontja, hogy Frodóból egy picsogó, langyi hõst csináltak, aki ráadásul kb. 10-20 évvel fiatalabb, mint lennie kéne.


Ami még korrekt az Öt sereg csatájában, az talán Dáin megérkezése (hangsúlyozottan CSAK a megérkezés), Bars rendes íjjal való lövöldözése a sárkányra (addig volt jó), és a Fehér Tanács csatája Szauronnal (amit mondjuk abszolút nem így képzeltem el, mert a könyv alapján Dol Guldur egy nagyon is eleven, orkoktól meg ki tudja, milyen lényektõl nyüzsgõ titokzatos vártömlöc, amelynek x-edik börtönszintjén Gandalf nagy nehezen rábukkan Thráinra), ott tényleg epikusra sikerült a csata a lidércekkel, és az ember a modern ugrabugrát is még el tudta nézni és viselni, mert mind Galadrielben, mind Elrondban, de fõleg Szarumánban volt valami dögösség (és az utóbbiakban tökösség), ami a régi nagy mozik cool figuráit jellemezte.



De ezen kívül mi marad a filmbõl?

- Sárkányra célzás egy kölyök vállán (teljesen kiherélve az eredeti meseelemet, ahol egy beszélõ állat árulja el a gyenge pontot, maximálisan felértékelve Bilbót, ami ugyan a nagyközönség elõtt a könyvben sem derül ki, de az olvasó tudja - ne persze az elcseszett 2. rész után ezt már nem lehetett)

- "anyád szeretett!" féle Thranduil... arrrgh... összecsikartam magam.

- 5-6 méteres trollok (lógnak rajta az orkok, mint a piócák), mert a GYU után még nagyobbak kellenek, még a normál Tolkien-i 3 méteresekre azt hinnénk, hogy kicsik, és fél kézzel levághatók, faltörõ troll, mindenféle troll

- hegyvájó féreg, ami csak kivájja, hogy jöhessenek az orkok (addig hol voltak?), de csatában már nem bevethetõk

- denevérraj

- és orkok mindenféle számban, méretben és tömegben, persze teljesen vértelenül, mert az neadjisten adna pár karikát. Lidérc orkok világító szemekkel. Átlag két méteres orkok (amik eredetileg Tolkiennél az uruk-haik megjelenéséig méretben kicsit a törpök felett helyezkednek el valahol, mint ahogy a GYU filmekben még így is volt).
Közös jellemzõjük, hogy ha 1/1-ben csatáznak a fõhõsökkel, szinte halhatatlanok, levághatatlanok, mindent kibírnak, ellenben ha 30-asával jönnek és gyorsan kell cselekedni, akkor Legolas nyilaitól úgy hullanak, mint a legyek, sõt, elég hozzá néhány felspanolt Tóvárosi is.

Akkor szerintem mi nem ugyanazt a filmet néztük.
SPOILER
Ebben a részben is jócskán van tétje a cselekményeknek.
Bilbó vívódása a kõ ill. Thorin miatt, a feszültség a nagy csata elõtt a tündék-emberek/törpök között.
Az önfeláldozás a többiek érdekében.

Plusz nekem pl jobban tetszett ebben a trilógiában Bilbó karaktere, mint a másikban az idegesítõ Frodó.

A mesék legjobb hagyományai szerinti téteket állít fel a saját világán belül a történet.
Mivel gördülékeny nyelvezete és jó arányérzéke, valamint történetszövési kvalitásai miatt könnyen belevonódik az ember, a föhõsökkel (Bilbo, Thorin, Gandalf) együtt lélegzik, gondolkozik. A tétek pedig egyre magasabbra helyezõdnek, kezdve azzal, hogy Bilbo hajlandó-e felülemelkedni a kispolgári szemléletén, és belevágni élete kalandjába (elsõ fejezet), képes-e az ezzel járó nehézségeken felülemelkedni (2-3. fejezetek), képes-e felnõni arra a szintre, hogy apró hõssé válva megmenthesse társait és magát (késõbbi fejezetek), képes-e szembeszállni a legnagyobb félelmeivel (sárkányodú felderítése, beszélgetés Smauggal), képes-e a kincs kísértése és a barátai iránt érzett hûsége ellenére helyes döntést hozni a nagyobb jó érdekében (Arkenkõ átadása).

Na, ezekbõl a filmekben talán az elsõ, esetleg a második említett tétet leszámítva kb. semmi sem jön át. (Nem véletlenül a trilógia elsõ része vállalható.) Nincs immerzió, nincs izgalom és fõleg tétje nincs az egész agyatlan öldöklésnek.

És még egy megjegyzés: nem a hosszúság tesz jóvá egy filmet. Nagyon remélem, hogy például a Star Wars 7 sem lesz több 130 percnél.