Programkereső

Téma: A kéz

Spoiler
7/10
FElepHánt 2011 dec. 25. - 15:36:34 7/10
(1/1)
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

A KÉZ Göttinger Pál Kaposvári Csiky Gergely Színház

Nem biztos, hogy egy novella-sorozat színpadért kiált, ki ne tudná ezt jobban, mint Háy János, a Gézagyerek, a Pityu bácsi fia és annyi más sikeres darab írója. Epizódok laza sorából még születhet dráma, de ha nincs konfliktus, legalább valamelyes jellem-fejlõdés elkelne. Itt azonban a kamasz-hõs csupán szemléli a világot, amelyben semmi sem történik.
Szolid stúdió-produkciónak elmenne, ám a zenés mûfajjal összebékíthetetlen. Külön kell hát kezelnünk a kölyökkutya-önarckép és a musical elemzését.
De az elõbbi zavaros: nyilván a hetvenes évek/?/ elején vagyunk, (amikor már régen nem csuktak le férjeket), "villanygitár" ugyan még nem dübörgött a falu végén, de már a nép legegyszerûbb gyermekeinek is jutott Trapper-farmer... Tóth Eleonóra bivalyerõs Nagymama-dalánál még reménykedünk, de a duplázott balatoni kirándulás, az imponálóan liftezõ elõ- és utánfutók ellenére álomba bódít. A csûrmelléki beszélgetésben Béli Ádám-nál az adu, a fõszereplõ, ahogy a legtöbb jelenetben is, rezonõrré degradálódik. A kollé-
giumibeavatás elviselhetetlen hosszúsága után a felvonásvég villantja fel az elsõ reménysugarat: Császári Gergõ délamerikai finomságú gitár-kísérete teremti meg a Magány-dal atmoszféráját, "Csöndben horkol mellettem egy csõ...", Nagyhegyesi Zoltán még az indokolatlan terjedelmet is képes énekével-mozgásával kitölteni.
Lovasi András alanyi költõ, a már meglévõ dalok beillesztése sikeres, a szituációhoz írottak nem mindig. Michelangelo sem széklábat faragott, annyi kiváló dalszövegíró van..., az egyedülállóan eredeti dalnok-költõ talán csak húzónévnek kellett. Elég arctalan a zene is, bár a lírai vonal szépen kirajzolódik.
A második rész javuló tendenciát mutat, Dénes Viktor és Lovas Rozi érett színpadi biztonsággal lubickol a Bach versus "Bartók" párviadalban, Marafkó Mátyás pedig racionális precizitással ad befûzési tanácsokat. A hódítás folyamatát ugyan rettenetes triplázásban követhetjük, /legalább accelerando lenne!/, bár Czakó Julianna kedves bakfisa megér ennyi fáradságot.
A zenés képeket illetõen csak dicsérhetjük Göttinger Pál rendezését és az egész társulat munkáját. Csík György díszlete lényegül rock-színpaddá, az amerikai fíling káprázatos színekben tobzódik, Marylin Monroe vertikális hasonmásaként Grisnik Petra az elõadás legjobb ének-produkcióját mutatja be. Igazi nagyjelenet formálódik az Apa kórházi ágya köré, Szula László lélekbe markoló hitelességgel beszél a haldoklás "talán még egy hét, vagy egy hónap" édes bizonytalanságáról, a betegek Katona Gábor koreográfiájára életre
kelnek, ápolók, orvosok az emelt pódiumon, az elfekvõkkel együtt éneklik a vidám haláltánc mindent elengedõ, rezignált strófáit. Az annyira hiányolt abszurd irónia suhint meg Némedi Árpád box-zsákos knockout-jában, a végén meg csodálhatjuk az efemer happy
ending látványos forgatagát. Örömünk azonban akkor lenne teljesebb, ha Nagyhegyesi Zoltán egy színdarabban jeleníthetné meg a faluról felkerült ifjú beilleszkedési stációit, majd egy másik musicalben, énekkel-tánccal dúsítva játszhatná el a lendületesebb, korosztályi változatot.
Válasz