A macska pedig a hangulatfelelõs...:))D

Nem tudom,honnan veszik,hogy Ripley hadnagy volt - mert nem - s azt se tudom,késõbb a második részben miért lett az, amikor csak rakodógépeket kezelt a dokkban.
A kapitány - skipper - Dallas. A helyettese vagy elsõ tiszt Kane. Ripley fedélzeti tiszt. Lambert navigátor. Ash kutatótiszt. Parker és Brett gépészek. Ennyi.

Tökéletes elemzés! A 10/10 valóban kevésnek tûnik a legnagyobb mûvekre.

Jó felvetés, ennek a filmnek több mély rétege van. Mesterien ábrázolja az emberi félelem, majd a pánik és a rettegés kialakulását, a csoportpszichológia mûködését, emellett drámaian és kiszámíthatatlanul építi a feszültséget. Rendkívül jó a forgatókönyv, kiválóak a dialógusok és a színészek. Az egyik legjobb, legnagyobb sci-fi, amit valaha készítettek. Olyan remekmû, amit a mûfaj rajongói száz év múlva is megnéznek majd.

Kedves Sorozatfüggõ!
Elnézést a személyeskedésért, de ha igaz az adatlapod és valóban 56 éves vagy,akkor kizárt,hogy tizenévesen láttad moziban ezt a '79-es filmet, amit kis hazánkban szinte napra pontosan 32 évvel ezelõtt mutattak be! Szóval ne kamuzz!

:D Igen,de szerintem is csak azok. Ez az egyik legjobb sci-fi,amit valaha készítettek,na meg A majmok bolygója.

VHS-re sztem azt vettem fel (+ utána az Aliens-t is), ha anno péntek este 10 körül volt a film. :)

Körülbelül...:)
Ezt a részt már régen láttam, meg ma nem is lesz szinte semmi a tv-ben.

"Kíváncsi vagyok, vajon van-e még valaki aki nem látta? :)"

Mindazok, akik sajnálatos módon 1979 elõtt meghaltak...:))D

Kíváncsi vagyok, vajon van-e még valaki aki nem látta? :)

akkor õszintén remélem,hogy ridley-bátyó örökre gazdag marad :D
ha ezt rimékelik,elsírom magam,de tényleg :D

akkor a horror nem a Te mûfajod :D
de legalább öröm nézni,hogy a negatív élmények ellenére sem kezded ócsárolni ezt a remekmûvet ;)

Ez az a film, amit a büdös életben még egyszer meg nem néznék, még ha fizetnének érte, akkor se. Tizenévesként láttam a moziban, de azt hittem ott halok szörnyet, amikor a pasinak a gyomrából kiugrott a szörny. Nem beszélve arról a jelenetrõl, amikor a néger fickót megfojtotta. Csak azért nem ugrottam fel a székbõl, mert nem akartam kiröhögtetni magam a többiek elõtt. Tudom, hogy vannak ma már ennél ezerszer sokkolóbb filmek, a fiatalok azt mondják, ez a film kispályás a maiakhoz képest. De ez a film nekem anno mérföldkõ volt az életemben, innentõl kezdve ilyeneket többet nem voltam hajlandó megnézni.

Régi vagy új szinkronnal? Ez itt a kérdés. Mert hogy akármilyen nagy film, de a szinkron szét tudja vágni. Legalább adnák le eredeti hanggal, és felirat. Lassan a szinkronrendezõ vállalat is kezd hasonlítani a MÁV-hoz meg a BKV-hez.

"Messze túlmutat"-tal kezdõdõ részben írtakkal kapcsolatban nekem is ilyen érzéseim voltak-vannak,a film valóban mûvészien ábrázolja az ember egyik legõsibb jellemvonását,az ismeretlentõl való félelmet és annak leküzdésére tett kísérleteket.Valóban csak annyira sci-fi,hogy az ûrben játszódik és annyira horror,hogy vannak benne ijesztõ jelenetek.
A színészek nagyon jól hozzák a karaktereket,valószínû a nyomasztó környezet szó szerint hatással volt rájuk,s bár igazából csak Lambert veszíti el a fejét,a félelem,amit az ûrt megjárt "kemény srácok" nem akarnak kimutatni mind sugárzik át a vásznon és torkon ragadja a nézõt.
"No blood,no Dallas." - mondja Parker. Számomra ennél félelmetesebb mondat még nem hangzott el filmben,egyszerûen vérfagyasztó.
Ripley utolsó 15 percét szerintem senki sem felejti el,aki látta, és senki nem kívánja még az ellenségének sem.
Inkább úgymond európai film, s ebbõl a szempontból nagyon nagy a kontraszt a második résszel,ami viszont teljesen amerikai.

Ezzel a hozzászólással száz százalékosan egyetértek.

Van még néhány nagy film amibõl csináltak remake-et és nem lett valami nagy alkotás. Ami még így hirtelen eszembe jut kiegészítésként a The Driver (Gengszterek sofõrje) Ryan O'Neal-lel, a Vanishing Point (Száguldás a semmibe) Barry Newmannel, The Poseidon Adventure (A Poszeidon katasztrófa) Gene Hackmannnel, a Total Recall (Az emlékmás) Schwarcival, amikbõl készült újabb változat és nagyon nem lettek jobbak. Habár az új Menekülés a semmibe Viggo Mortensennel nem lett rossz.

Illetve teljesség kedvéért meg kell talán említeni, hogy vannak olyan alkotásokat is amik azért felülmúlták az eredeti verziót. Ami így hirtelen eszembe jut pl. az Ocean's Eleven, a Gone in 60 seconds (Tolvajtempó), vagy a The Bourne identity (A Bourne rejtély).

Az Alien minden idõk egyik legnagyobb scifi filmje, igazi klasszikussá vált az idõk folyamán, bátran nevezhetjük kultuszfilmnek.
Abszolút érdektelen, hogy milyen hibák, mai szemmel esetleg milyen elavult technikai megoldások vannak benne, ez a maga nemében egy megkérdõjelezhetetlen remekmû, amely az elsõ pillanattól az utolsóig leköti a figyelmet, elképesztõ, felszín alatti feszültség húzódik keresztül az egész történeten, a nyomasztó, az ismeretlentõl való félelem itatja át az egész filmet zseniálisan, Ridley Scottnak pedig, - aki rendezett életében elég sok "nagy" filmet, - szerintem ez a legjobb filmje. (Oké, versenyben van az elsõ helyért a Szárnyas fejvadásszal...)

A régi, nagy, klasszikus filmek újraforgatásából mindig baj lett a tapasztalatok szerint.

Mondok néhány példát, mindenféle mûfajból, ahogy éppen az eszembe jut.

Ben Hur. - Atyaúristen! A régi, 1960-as változat után, a nemrég látott új változat gyakorlatilag megmosolyogtató, élvezhetetlen, nagyságrendekkel gyengébb lett.
A King Kong legújabb változata sokkal látványosabb, mint a régi, 1977-es változat, mindent bedobtak, amit a legújabb számítógépes technikával meg lehetett csinálni, mégis, a régi sokkal izgalmasabb, rejtélyesebb, feszültebb, és mára szintén klasszikus lett, nem utolsósorban Jessica Lange miatt, míg szegény Naomi Watts egy helyeske, de abszolút felejthetõ, jelentéktelen kis figura, egy jó nagy szereposztási melléfogás volt neki adni a nõi fõszerepet.

De említhetem a "Pál utcai fiúk" címû magyar filmet is, a régi, 1969-es, egy zseniális, hibátlan remekmû, az új meg majdhogynem nézhetetlen, katasztrofálisan gyenge lett. Erre szokták azt mondani humorosan, hogy "ha szegény nagyanyám élne, õ is jobban megrendezte volna".

Aztán a Psycho régi, és új változata.
A régi, fekete-fehér, 1960-as film ma már filmtörténet, az új változatra meg a kutya sem emlékszik.
A Solaris címû film George Clooney-val elég jó lett, mégis, az eredeti, régi, Tarkovszkíj-féle változat, amely természetesen sokkal elavultabb technikai megoldásokkal készült, összehasonlíthatatlanul jobb, értékesebb, mûvészibb, egy igazi kultuszfilm ma már.

És a példákat hosszan lehetne még sorolni.
Vannak filmek, amelyek egyszer, valamikor, a körülmények szerencsés összejátszása folytán gyakorlatilag tökéletesek lettek, amelyekben minden "összejött", sikerült, és talán a rendezõ, a szereplõk, meg a stáb eredeti szándékán is túlmutatva, egyszercsak szuperfilmek lettek, klasszikusokká váltak, és egy idõ után kultuszfilmként kezdték emlegetni õket a kritikusok, a filmtörténészek, és nem utolsósorban a közönség is.

Ilyen mondjuk az újak közül a Tarantino rendezte Ponyvaregény, vagy a Leon, a profi, amelyek már most is filmtörténeti jelentõségû, egyszeri és megismételhetetlen alkotásokká, "kultuszfilmekké" váltak.

Mondok néhány régebbi filmet is, a példa kedvéért.
Casablanca, Ben Hur, A hét mesterlövész, Volt egyszer egy Vadnyugat, A Jó, a Rossz, és a Csúf, A piszkos tizenkettõ, A halál ötven órája, West Side Story, Elfújta a szél, Psycho, Tizenkét dühös ember, Ének az esõben, Pokoli torony, Óz, a csodák csodája, vagy az európai filmek közül mondjuk a Kifulladásig, A félelem bére, A profi, a Ballada a katonáról, Zorba, a görög, Egy asszony meg a lánya, Hamu és gyémánt, Szigorúan ellenõrzött vonatok, a magyarok közöl a Körhinta, Az ötödik pecsét, A tizedes meg a többiek...

Hatalmas lista, és még hosszan folytatható.
Ezeket a filmeket teljesen felesleges újból leforgatni, úgy sem lesznek, mert nem lehetnek jobbak, a végeredmény tízbõl tízszer sokkal gyengébb, jobb esetben, ha a rendezõ komolyan veszi a feladatát, akkor annyit talán elér, hogy maximum megközelíti az eredeti film színvonalát, de elérni, vagy pláne, meghaladni soha nem fogja tudni.

Az én személyes véleményem szerint az "A nyolcadik utas a Halál" címû filmnek az egész megvalósítása, a díszleteket, a zenét, a maszkokat, a szörnyet tekintve egy abszolút profi munka, ami még ma is megállja a helyét, sõt, felveszi a versenyt a manapság készült filmek szörnyeivel.
Jusson eszünkbe, hogy manapság, amikor gyakorlatilag mindent meg lehet valósítani egy filmben, amit csak elgondol a rendezõ, vagy a látványtervezõ, milyen nevetségesen gyerekes a legtöbb esetben a szörnyek külseje, a repülõ, szárnyas rémek, az óriáspolipok, a hatalmasra nõtt gyíkok, patkányok, megapiranhák, denevérek, óriáscápák félelem helyett inkább mosolyt váltanak ki a nézõbõl.
Azokban a filmekben pedig, amelyek valóban félelmetesek akarnak lenni, a szörnyek külseje érdekes módon, nagyon sokszor rendkívüli módon hasonlít a Gieger által tervezett Alien külsejére.
Mintha a mai maszkmesterek még mindig õbelõle élnének, õhozzá nyúlnának vissza, õbelõle merítenék az ötleteket.
Szerintem ez sem lehet véletlen.

Amikor annak idején 1960-ban bemutatták a West Side Story-t, a világ koreográfusai hosszú évekig megéltek az abban a filmben látott, forradalmian új, korszerû, addig szokatlan tánclépésekbõl és figurákból.

Az Alien-t - remélem - senkinek sem fog eszébe jutni újraforgatni, felturbózni különbözõ "korszerû" jelenetekkel, mert hamvába holt kísérlet, nevetséges próbálkozás lenne az egész.
Amit az emberi pszichében rejtõzõ, belsõ félelmekrõl, az összezártságról, a sötétségrõl, az ismeretlentõl való rettegésrõl, a megvalósult, gyerekkori rémálmokról a film nyelvén el lehet mondani, azt az Alien egészen magas színvonalon, és a pokol minden mélységét bejárva mutatja be.
Messze túlmutat az olyan mûfaji kategóriákon, mint a scifi, vagy a horror, szerintem idõnként már-már a mûvészfilmek színvonalát elérõ, scifi környezetben játszódó, horrorisztikus elemeket is tartalmazó, de alapvetõen pszichodráma lehetne talán a megfelelõ meghatározás, ha már mindenképpen be akarjuk sorolni valahová ezt a filmtörténeti remekmûvet.
Teljesen egyértelmûen 10 pontos alkotás, bár még ezzel is bajban vagyok, hiszen hány pontra lehet értékelni Liszt Ferenc zongorajátékát, József Attila költészetét, Leonardo Da Vinci festészetét, Latinovits Zoltán színészetét, Nizsinszkíj balettmûvészetét, Karinthy Frigyes humorát, vagy Usain Bolt gyorsaságát?...

10 pont talán 30 évvel ezelõtt volt ez a film, ma olyan olyan 10/7-et ér a buta hibái miatt. A Prometheus ami ugye elõbb játszódik, sokkal modernebb benne minden :D (a többirõl ne is beszéljek)
Be kell látni hogy elõbb utóbb ebbõl újradolgozás lesz. Mint ahogy Lucas eladta magát a disneynek, ugyanúgy Scott is megteszi majd ezt ha elfogy a pénze.