Programkereső

Téma: A Richard Nixon-merénylet

Spoiler
offtopic
Vinogradov 2009 ápr. 05. - 13:48:00
(18/58)
"Általában lenyûgözõ, amiket írsz. Itt viszont szerintem bedõltél a manipulációnak."


Nem tudom, lehet, hogy bedõltem...

Az a helyzet, hogy ha teszem azt Sean Penn manipulál, akkor sok minden olyat is elhiszek, amit másoknak nem - õt ugyanis egy különösen nagy formátumú színésznek, és emberileg is egy nagyon tiszteletreméltó figurának tartom.



"Szerintem nincs olyan rendszer, amely ilyen figurákat termel ki."

Már hogyne volna!
Az Augustus-i Pax Romana termelte ki Seianus-t vagy Caligulát.
A spanyol nagyhatalmiság születése Cortez-t vagy Pissaro-t.
A francia adminisztratív monarchia termelte ki Saint-Just-öt vagy Babeuf-öt.
Az Osztrák-Magyar Monarchia Kun Bélát, Szamuely Tibort, de Prónay Pált vagy Héjjas Ivánt is.
A második Német Császárszág (és csak félig-meddig a weimari köztársaság) Hitlert és társait.
Az NSZK "gazdasági csodája" a Baader-Meinhof csoportot.
A 90-es évek és az új évezred elsõ évtizedének Amerikája az iskolai lövöldözõket (ehhez pont filmes példát is hozhatnék: Gus Van Saint "Elefánt"-ját)

És igen, az 50-es és 60-as évek Amerikája Samuel Bicke-ot...

A regresszív, de érdekes módon - és szerintem Bicke erre pont kitûnõ példa - még inkább a progresszív történelmi idõszakok, futószalagon szállítják az olyan gyilkosokat, akiknek küldetéstudatuk van, mint Raszkolnyikovnak. Bicke pl. úgy gondolta, hogy a saját kis privát szerencsétlenségéért az amerikai nép utálatára amúgy valóban busásan rászolgáló Dick-et okolja.



"Mármint ez nem rendszerfüggõ: minden rendszerben voltak és lesznek is hasonló figurák."

Hát igen, de ez nem kisebbíti a rendszerek felelõsségét az ilyen alakok létrehozásában.



"Mondjuk kezdve Káinon, aki annyira elkeseredett a "rendszer" miatt, hogy gyilkolt."

Ez a gyilkosság teljesen más indíttatásból történt, hiszen Káin nem indokolta meg, hogy miért gyilkolja meg Ábelt, nem kezdett el rajta ideologizálni, lamentálni, spekulírozni.
Egyszerûen fogta és leütötte - ez is mutatja, nagy különbség van gyilkosság és gyilkosság között.
Bicke bûne a korára, rendszerére háruló felelõsségtranszfer lévén mindenképpen kisebb (pedig õ három embert is megölt!), mint Káiné, amelyet igazából soha nem követett el, hiszen nem is létezett, másrészrõl viszont ezerszer és ezerszer elkövette, hiszen mindenki Káin, aki féltékenységbõl, gyûlöletbõl vagy egyéb indulatból gyilkolt az emberiség történelme során.



"Persze, tudom, durva ide hozni ezt az õsi történetet, fõképp, hogy Bicke valóban sokkal sajnálatra méltóbb. De végül is ugyanazt követi el. Amit csinál, az egy pszichopata õrült ámokfutása. Nincs benne rendszer sem. Pont olyan csak, mint egy iskolai lövöldözõ."

Hát egy ponton túl az egész már biztosan olyan, mintha egy iskolai lövöldözõt látnánk. A bûn az bûn, és nincs rajta mit szépíteni, ráadásul ebben az esetben halálos is.



"Az szinte természetes, hogy a frusztrációra, negatív élményekre az ember agresszíven reagál. Csak az agresszió szintje, kifejezési formája egyáltalán nem mindegy. Samuel, ahelyett, hogy megpróbálta volna átgondolni, mi volt a felelõssége az egyes kudarcos léthelyzetekben, és hogy ezekbõl egyenként hogyan mászhatna ki - bûnbaknak kiáltott ki egy tõle meglehetõsen messze álló személyt, és kész."

Az igaz, hogy Samnek a saját felelõsségét felismerve kellett volna újabb lépéseket tennie önmaga megmentése érdekében, de alapvetõen egy beteg ember volt a szerencsétlen, így egyáltalán nem volt tisztában sem a prioritásokkal, sem a józan ész józan szabályaival.
Igen, beteg volt, ami nem mellesleg senkit nem érdekelt a környezetében - a bátyja is milyen gyomorforgatóan ítélkezett felette - ahelyett, hogy korábban segített volna neki, most gyakorlatilag "kitagadta" (amúgy messzemenõkig jogosan), csak éppen saját felelõsségét el nem ismerve.

Ezért nem tudom Bicke-ot maximálisan elítélni.

Meg azért sem, mert az is remekül kitûnik a filmbõl, hogy mennyire nem érdekelt senkit. Gyakorlatilag levegõnek nézték, észre sem vették, hogy létezik (Akakij Akakijevics?). Ha durván akarnék fogalmazni, azt mondanám: õ csak "fel akarta hívni magára a figyelmet"...
Na igen, csak ugye hogyan...



"Persze, ha valakinek van kisebb problémás szituációkban begyakorolt megoldási mintája, az átsegítheti a nagyobb traumákon is. De ha valaki a kisebb helyzetekben is összeomlik, a nagyobb válsághelyzetet hogyan kezelné? (Szóval szerintem Samuel eddig is azt gondolhatta, a problémákat erõszakkal lehet megoldani. Nem volt megoldási módszere, amire támaszkodhatott volna)."

Hogy Sam-nek miért nem volt megoldási módszere?

Mert gyenge és beteg ember volt. Nyilván önhibájából is, de igazából elsõsorban azért, mert ilyen volt az a világ - és ebbõl nem tudok, nem is akarok engedni - amelyik KITERMELTE.



"Egyébként, lehet, hogy igazad van, ezt a viselkedést a rendszer termeli ki. Melyik rendszer nevel terroristákat? Itt egy példa: http://atv.hu/hircentrum/2009_feb__kivand_halalod___a_palesztin_gyermekek_70_szazaleka_vagyik_martirhalalra_.html
És melyik rendszer az? Amelyiknek rendszerszinten sincs semmiféle megoldási módja arra a traumás helyzetre, ami érte."

Rendszer és ember, ha úgy tetszik nagyon hasonló makró- és mikrostruktúrák.
Vajon egy rendszer nem tud ilyen betegen és pszichopata módon viselkedni, amikor szorulni érzi a hurkot a nyaka körül?

Dehogynem!
Válasz
Sztrogacsev 2009 ápr. 05. - 13:19:05
(17/58)
Azt hiszem az elõttem szólók mindent elmondtak a filmrõl!

Sean Penn félelmetesen tehetséges színész, abszolút hitelesen formálta meg az - õt ért sorozatos csapások hatására - egyre jobban bekattanó, teljes kilátástalanságba süllyedõ, depressziós ember karakterét. Egy Oscar jelölést szerintem mindenképpen érdemelt volna ezért az alakításáért.

Valóban, a '70-es évek elején nem volt fenékig tejfel az élet az USA-ban sem. A vietnámi-háború igencsak megtépázta a gazdaságot, és a társadalomnak a rendszerbe vetett hitét. A korrupciót, a rendszer, az elnök hiteltelenségét jól fémjelzi a Watergate-botrány, ami miatt Nixon lemondásra kényszerült (mindeddig egyedüliként az amerikai elnökök sorában). A '60-as évek közepén indult polgárjogi mozgalmak a feketék jogaiért még a '70-es években is küzdöttek, a diszkrimináció sok helyen még valós probléma volt!

Egy ilyen világban igenis lehet a rendszert hibáztatni saját tehetetlenségünkért. Fõhõsünk folyamatosan vívódik, folyamatosan kívül állónak érzi magát ebben a teljességgel pénz-siker-hatalom orientált világban, ahol a módszerek nem, csak az eredmények számítanak! Teljességgel semmibe veszik a kisembert, "a rabszolgaság tovább él kapitalizmus néven, és a rabszolgákat most alkalmazottaknak hívják". Egy ilyen világban a "becsületes út" eleve kudarcra van ítélve. "Hõsünknek" azonban megrögzött ideái vannak, amikhez foggal körömmel ragaszkodik. (ennek okairól szívesen láttam volna plusz információkat) Ahogy halad elõre a film egyre inkább a tehetetlenséget és a kilátástalanságot érezzük Bicke-n, ami végül súlyos tragédiába torkollik.

SPOILER

A film vége nagyon tetszett, a kiszámíthatatlan, bekattant ámokfutót remekül érzékeltetik a minden logikát nélkülözõ, váratlan lövések.

A film legvégén pedig jól látszik, hogy mennyire le se szarják egymást az emberek: Bicke bekerül a hírekbe, bemondják a nevét, de a néger haverja és a volt felesége is elsétál a tv mellett mintha észre se venné. Az élet megy tovább, az apró homokszem még csak pici felületi karcolást is alig okozott a rendszer nagy üvegburáján.

SPOILER vége

A film egyrészt bemutatja egy ámokfutó lelki leépülését, a folyamatot, ami végül a tetthez vezet, másrészt viszont a rendszer hibáira is remekekül rávilágít, kiemeli a hibáit.
Válasz
Heathcliff 2009 ápr. 05. - 11:46:44
(16/58)
Általában lenyûgözõ, amiket írsz. Itt viszont szerintem bedõltél a manipulációnak. Szerintem nincs olyan rendszer, amely ilyen figurákat termel ki. Mármint ez nem rendszerfüggõ: minden rendszerben voltak és lesznek is hasonló figurák. Mondjuk kezdve Káinon, aki annyira elkeseredett a "rendszer" miatt, hogy gyilkolt: "Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcsébõl. És Ábel is vive az õ juhainak elsõ fajzásából. És tekinte az Úr Ábelre és az õ ajándékára. Kainra pedig és az õ ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté...És lõn, mikor a mezõn valának, támada Kain Ábelre az õ atyjafiára, és megölé õt." Persze, tudom, durva ide hozni ezt az õsi történetet, fõképp, hogy Bicke valóban sokkal sajnálatra méltóbb. De végül is ugyanazt követi el. Amit csinál, az egy pszichopata õrült ámokfutása. Nincs benne rendszer sem. Pont olyan csak, mint egy iskolai lövöldözõ.
Az szinte természetes, hogy a frusztrációra, negatív élményekre az ember agresszíven reagál. Csak az agresszió szintje, kifejezési formája egyáltalán nem mindegy. Samuel, ahelyett, hogy megpróbálta volna átgondolni, mi volt a felelõssége az egyes kudarcos léthelyzetekben, és hogy ezekbõl egyenként hogyan mászhatna ki - bûnbaknak kiáltott ki egy tõle meglehetõsen messze álló személyt, és kész. Ezzel el is van intézve. Megvan a bûnös, kész a terv: kiút helyett bosszú. Nem mondom, hogy ez nem tipikus emberi reakció, vagy nekem nem ismerõs. Csak épp nem pozitív, nem hõsies, nem követendõ, és nem vezet jóra. Persze, ha felgyûlik a harag és elkeseredés, lehetetlen józanul gondolkozni. Pedig akkor is muszáj. Persze, ha valakinek van kisebb problémás szituációkban begyakorolt megoldási mintája, az átsegítheti a nagyobb traumákon is. De ha valaki a kisebb helyzetekben is összeomlik, a nagyobb válsághelyzetet hogyan kezelné? (Szóval szerintem Samuel eddig is azt gondolhatta, a problémákat erõszakkal lehet megoldani. Nem volt megoldási módszere, amire támaszkodhatott volna). Egyébként, lehet, hogy igazad van, ezt a viselkedést a rendszer termeli ki. Melyik rendszer nevel terroristákat? Itt egy példa: http://atv.hu/hircentrum/2009_feb__kivand_halalod___a_palesztin_gyermekek_70_szazaleka_vagyik_martirhalalra_.html
És melyik rendszer az? Amelyiknek rendszerszinten sincs semmiféle megoldási módja arra a traumás helyzetre, ami érte.
Válasz
Vinogradov 2009 ápr. 05. - 11:21:41
(15/58)
"Nagy ügy, a '70-es években nagyon jól éltek az amerikaiak, még a kétkezi munkások, meg a takarítók is. Az '50-es évektõl virágzott náluk a gazdaság és a jóllét (épp fordítva mint a szocialista blokkban). Simán kezdhetett volna új életet, és nem az egyéni problémáin sajnáltatni magát."

Hát, nem tudom, te, hogy gondolod, de ott enyhén szólva akkor sem volt kolbászból a kerítés.

Attól még, hogy virágzott a gazdaság, nem kevesen éltek sz*r körülmények között, már nem is beszélve arról, hogy mennyire kiszolgáltatottak voltak az emberek (bár nem értem, miért beszélek múlt idõben - ez általában jellemzõ a kapitalista rendszerekre).

A srác pedig nem az egyéni problémáin sajnáltatta magát, hanem egyszerûen beteg ember volt, akit nagyrészt a környezete formált ilyenné, és az ilyenek bizony egyedül nem könnyen változnak.

Az meg, hogy senki még csak le se sz*rta (a bátyja pölö teljesen alaptalanul ítélte el, hiszen miért nem segített neki elõbb, ha látta, hogy merrefelé halad az élete), megint csak mutatja, hogy abban a társadalomban nem sokkal volt jobb az élet, mint mondjuk manapság...

Sz*r és korrupt volt a rendszer, ez az igazság, és hogy a Bicke-félék ilyesmit elkövettek, az nem kis részben ennek tudható be.
Válasz
Vinogradov 2009 ápr. 05. - 11:13:45
(14/58)
"Remek alakítás, de a figura nagyon ellenszenves volt. Egy önérzetes de tutyimutyi, változtatásra képtelen fickót láttunk aki teljesen elrugaszkodott a valóságtól."

Naja, csakhogy ezt nem kis mértékben annak a rendszernek köszönheti, amelyik, ha úgy tetszik létrehozta...


"Történet az semmi. Ennyi erõvel rólam is csinálhattak volna egy Orbán meggyilkoltatása címû filmet. A különbség, hogy én nem jutottam el a repülõgépig, csak szellentettem egyet."

Hát igen, 108 évesen már nem hajt végre ilyen vakmerõ tetteket az ember... :)
Válasz
Vinogradov 2009 ápr. 05. - 11:11:22
(13/58)
Hát, talán azért, mert ez a Samu a valóságban is Nixont akarta megölni. Fennmaradtak a jegyzetei, és a Breinsteinnek küldött hangfelvételek is. A film pedig, ahogy utánaolvastam, állítólag elég nagy mértékben támaszkodott ezekre, tehát viszonylag hiteles lehet - bár ebben a mûfajban a kisebb-nagyobb túlzások nyilván elkerülhetetlenek.
Válasz
Vinogradov 2009 ápr. 05. - 10:45:44
(12/58)
Szerintem sok minden múlott az utolsó fél órán Itt ugyanis valóban kissé hiányos jellemrajzot kapunk, és nem feltétlenül logikusan követik egymást az események.

Ezért tûnik úgy, mintha nem kaptunk volna elég indoklást, és csak egy oldalú bemutatását láthattuk volna a karakternek - ugyanis a film remek elsõ óráját az utolsó, kevésbé kitûnõ fél kicsit felülírta.

De SP mégis olyan kitûnõen megoldotta a feladatot, hogy ezt csak második nézésre tudtam megállapítani...
Válasz
Vinogradov 2009 ápr. 05. - 10:26:50
(11/58)
Tökéletesen felejthetõ, b-kategóriás dráma lenne, Jack Tompson karakteres öreg és pitiáner, de "önmagáról roppant sokat képzelõ üzletember"-alakítása, de még a kitûnõ, banalitást hírbõl sem ismerõ forgatókönyv ellenére is (jó pár logikai szempontból érthetetlenül elvarratlan történetszállal megspékelve), HA nem lenne itt Sean Penn hátborzongatóan zseniális alakítása, amely nem akármilyen csúcsokig repítette a látleletet.

Sean Penn, hiába játszott itt - a meggyõzõnél is meggyõzõbben - egy szerencsétlen, béna, tehetetlen alakot (korunk egyik alaptípusa: lúzer), még azt is elérte, hogy a végén már-már majdnem letöröljek orcámról egy-két, a könnycsatornáimból távozó, magas sótartalmú folyadékcseppet karakterének keserû végéért.

Bizony, bizony - ahogy mondani szokták - ha egy film megríkat egy hölgyet, már elnézést kérek, de az nem feltétlenül nagy mûvészi teljesítmény, viszont, ha (akár csak majdnem) eléri, hogy a férfiúi nem egy jeles képviselõje legalább elmorzsoljon pár könnycseppet, nos, az igen, az már valami!

Szóval Sean Penn tud, nagyon tud, a Sólyom és Neppertõl a Milk-ig, a Színektõl a Király összes emberéig, oda-vissza, minden mennyiségben - azért volt néhány gyenge nyolcvanas évekbeli b- és trash-szerepe (Ítélet Berlinben pl. - dddddddddrrrrrrrrr...), de spongyát rá.


Samuel Bicke shakespeare-i hõs, aki kezdettõl fogva minden gesztusában és mondatában hordozza pusztulását: sorsa nem is kétséges. Valahogy olyan, mint Fredo a Keresztapa második részében (az õt alakító John Cazale is volt Pennhez mérhetõ tehetség, csak sajna elõbb meghalt, mintsem, hogy kibontakozhatott volna): szerencsétlen, sorsüldözött valaki, aki azonban még tetézi saját baját, siettetve elkerülhetetlen és gyászos végét.

És igen, mondjon bárki bármit, ezt a vadkapitalizmus teremtette teljes bizonytalanságnak, állandó hánykolódásnak köszönheti - a mocskos, korrupt, nyomasztó rendszer elleni felháborodása abszolút érthetõ (még úgy is, hogy biza nem kis mértékben õ maga cseszte el az életét).
Nem csoda, hogy számára ezt a rendszert a mocskos és korrupt Nixon jelképezte...

SPOILER UP

A film utolsó húsz percében, sajnos nem elég erõteljes felvezetéssel (bár az utolsó öt-nyolc perc mindenért kárpótol), végre megtudhatjuk, hogy célja a gyûlölt rendszert jelképezõ "Dick" meggyilkolása. Csakhogy, miután eljutottunk idáig, túl gyorsan látjuk, amint az elhatározást követi a tett, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy hõsünk most aztán, a társa fiókjából kilopott pisztollyal elindul megölni a nagyfõnököt.

Míg addig a film töretlenül a megfelelõ viszonylag lassabb drámai medrében halad, innentõl a cselekmény kifejezetten (és indokolatlanul) felgyorsul - pl. nem tudjuk meg, hogy hõsünk miért utasszállítóval akar belerepülni a Fehér Házba. Annak is örültem volna, ha nagyobb dózist kaptunk volna a ún. Bicke-i monológokból - abból az asszem öt vagy hat lemezbõl, amely természetesen a valóságban is eljutott Breinsteinhez (bár kíváncsi lennék, írt volt e ezekkel kapcsolatban valamilyen megnyilvánulása).

SPOILER DOWN

A film egyik legnagyobb erénye, hogy Sean Penn tökéletesen érzékelteti, hogy Bicke-nak a rendszerrel kapcsolatban nem kis mértékben igaza van. Ráadásul karaktere valóban tenni akar valamit, cselekedni - csak nem tudja hogyan fogjon hozzá - hiszen nincs tapasztalata az ilyesmiben (pl. "zebrák" és hasonlók).

SPOILER UP

Addig-addig nem akarja elkövetni a kisebb, ám célravezetõ bûnöket (pl. nem írja be a pályázati kérdõív megfelelõ rovatába, hogy a társa fekete), míg elõbb becsapja bátyját, majd elköveti a legnagyobb bûnt, amit ember elkövethet: gyilkol.

SPOILER DOWN


Itt aztán különösen is érvényes a mondás: a pokolba vezetõ út is jóakarattal van kikövezve.

De egyben az is, amit SP alakítása kimondva vagy kimondatlanul, de mindenképpen kitûnõen érzékeltet: MIFÉLE RENDSZER AZ, AMELY ILYEN EMBEREKET TERMEL KI MAGÁBÓL??

Merthogy Bicke nem kis mértékben a rendszer áldozata: egy olyan hibásan mûködõ program, amit a víruskeresõ nem tudott idõben megtisztítani ahhoz, hogy ne tegyen tönkre néhány fájlt.



Nem titkolom, a film nem egy pontján mélységesen együtt tudtam érezni Bicke-kal, és én bizony nem sajnáltam volna sem Dick-et, sem a Fehér Házat, ha valóban megtörténik amit eltervezett.

Más pontokon viszont a szinte az elviselhetetlenségig fokozott szerencsétlensége, tohonyasága idegesített fel a végsõkig.

E két hangulatállapot között hánykolódva a film el tudta érni, hogy abszolút aktív nézõje, szinte részese legyek a történetnek, Penn alakítása pedig úgy beszippantott, mint porcicát a Rakéta-porszívó.


Egyszóval, a film SP miatt kihagyhatatlan, mert, nem, hogy elvitte hátán ezt a filmet, hanem a maratoni futó sebességével, könnyedén sprintelve jutott el vele a célig.

10/7.75
Válasz
lavor 2009 ápr. 05. - 09:03:49
(10/58)
SPOILER
Azokból a csomagokból amiket a postaládába dobott, meg a lakásában volt pilótafülke utánzat és az asztalon a fehérház, a megtalált szalagok tele voltak a mondokáival.
Válasz
ondok 2009 ápr. 05. - 01:24:48
(9/58)
kizárólag Sean Penn alakítása vitte el az egészet ,különben egy nagy nulla.
Válasz
ondok 2009 ápr. 05. - 01:23:34
(8/58)
Ja az nekem is eszembe jutott ,hogy azt honnan vették ,hogy ez egy Nixon elleni merényletnek indult,pláne,hogy beírták ,hogy való történeten alapul.Ilyen alapon ,mert hogy a filmrendezõ szerint Nixon csúnya bácsi ,minden félnótás elmebeteg Nixon miatt követte el amit elkövetett.
Válasz
kukikapitány 2009 ápr. 05. - 00:55:03
(7/58)
Remek alakítás, de a figura nagyon ellenszenves volt. Egy önérzetes de tutyimutyi, változtatásra képtelen fickót láttunk aki teljesen elrugaszkodott a valóságtól.

Történet az semmi. Ennyi erõvel rólam is csinálhattak volna egy Orbán meggyilkoltatása címû filmet. A különbség, hogy én nem jutottam el a repülõgépig, csak szellentettem egyet.
Válasz
Heathcliff 2009 ápr. 05. - 00:52:14
(6/58)
Meglehetõsen hasonlít az Összeomlásra. Hogy melyik jobb, nem tudom eldönteni. (Persze a Taxisofõr is eszembe jutott).
Samuel Bicke indítéka, lelkiállapota hiteles és értelmezhetõ. Illetve hasznos lett volna, ha nem egyoldalúan áldozatnak mutatják be. Épp elég sok idõt szántak a karakter felépítésére ahhoz, hogy összetettebb és bonyolultabb legyen. Mert ezért a gyilkos-öngyilkos ámokfutásért még akkor is õ a felelõs, ha sajnálatra méltó, ha érthetõ, hogy a körülmények felõrölték az idegeit.
Válasz
Daydream Believer 2009 ápr. 04. - 23:41:49
(5/58)
Sean Penn tényleg nagyon jó, nekem õ az egyik kedvenc színészem, és nagyon jól alakította a karakterét. A cselekmény nagyon megindítóan és szépen volt összerakva, és engem is együttérzésre és sajnálatra késztetett... VOLNA. Mert ezekben az elemekben ki is merült a film összes pozitív tulajdonsága. Maga a karakter, akit zseniálisan formáltak meg a filmben [---(SPOILER:) egy csúnya ámokfutást hajt végre(SPOILER)---]. Erre nem mentség az, hogy elhagyta a felesége, és nem tudta elérni az "amerikai álmot". Nagy ügy, a '70-es években nagyon jól éltek az amerikaiak, még a kétkezi munkások, meg a takarítók is. Az '50-es évektõl virágzott náluk a gazdaság és a jóllét (épp fordítva mint a szocialista blokkban). Simán kezdhetett volna új életet, és nem az egyéni problémáin sajnáltatni magát. Szóval az értékelésem: történet 1/10, de inkább 0/10; cselekmény és történet megformálása 8/10.
Válasz
10/10
Morten 2009 ápr. 04. - 20:56:18 10/10
(4/58)
csak ajánlani tudom...
ebben is zseniális Penn
na de melyik filmjében nem ? :-)
remek alakítás...
lassú folyású film..de lebilincselõ...!
ki ne hagyjátok !
Válasz
10/10
Gabriella54 2009 ápr. 03. - 18:28:35 10/10
(3/58)
Zseniális film - hülye fejemmel elolvastam Az ügynök halála c. kritikát róla. Ez persze nem változtatta meg a véleményemet, sõt még inkább meggyõzött arról, hogy ez egy kiváló film, minden kockája pazar és lenyûgözõ.
Válasz
10/10
Roti1 2008 ápr. 24. - 23:49:25 10/10
(2/58)
Üdv.. a film nagyon jó.... aki negatív kritikát ír róla vagy csak egyszerûen annyit mond, hogy ez egy rakás szar az minden valószínûság szerint az összes ilyen típúsú filmet utálja mert ez mûfajon belül nagyon jó..... Én pl. depressziósabb hangulataimban 100%-ig együtt tudok érezni Sean Penn figurájával..... Nagyon jól megcsinálták ezt a filmet.... és az elõttem szóló írta, hogy az elsõ 30 perc nem valami pörgõs.... hát a többi része "sem valami pörgõs"...

egy ilyen mûfajú film nem is lehet pörgõs.. ez így remek ahogy van az elsõ filmkockától a végkifejlettig rettentõ jól megcsinálták..... de csak olyan befordult, depressziós agyú, negatív felfogású embereknek fog tetszeni mint pl. én is vagyok egy részemben.... az akcióbuzik tartsák maguk távol tõle....

értékelésem: 10/10
Válasz
10/10
King Diamond 2007 jún. 03. - 01:10:20 10/10
(1/58)
Sean Penn-hez méltó film. Ezzel mindent elmondtam. Igaz, az elsõ 30 perc az nem valami pörgõs, néhol kicsit már unalmas is lehet, de egy remek film. 10/10
Válasz