Ma néztem meg,Netflixen elém keveredett és gondoltam fuj a szél borongós az idö,épp egyedül otthon. Ritka pillanat. Minden perce lekotott,nagyon érzelemgazdag,nagyon jó szereposztással,képi világgal. Ajánlom minden elmerülésre vágyónak.

Szerencsésebb let volna a címet "Forradalmi őt"-nak fordítani, egyrészt mert tökéletes kontraszt a tartaloommal, másrészt mert sokszor el is hangzik a filmben az utca neve, ahol a házaspár lakik. A mű hátborzongatóan adja vissza a férj enervált kisszerűségét (Caprio nagyot alakít) és a feleség kételyeit és kiszolgáltatottságát. Sosem tudjuk meg, hogy mihez kezdtek volna Párizsban, de a kertvárosi környezet pitiánersége és az ebből való kitörési kisérletek (a férj félrelépse, a feleség terhessége menekülése) pitiánersége hátborzongató. Sam Mendez megint nagyot dobott.

"Borzalmas, rettenetes, elviselhetetlen, kínszenvedés. "
igen, valószínűleg ilyen annak aki magára ismer...
tökéletes film, zseniális alakításokkal

Sokáig vonakodtam attól, hogy megnézzem ezt a filmet, csak most sikerült. Talán mert tudtam, hogy nem lesz egy könnyed szórakozás. Végül megérte.. Kate-Leo páros itt nagyon ütős. Páran mondták itt, hogy unalmas, engem végig lekötött, mert zseniális a jellemábrázolás, erősek a párbeszédek, a képek gyönyörűek. Szépen, követhetően bontakozik ki a dráma a szemünk láttára, ami akár lehetne egy hétköznapi pár hétköznapi drámája is. A bennük és ugyanakkor kettejük között is lezajló vívódás nekem nagyon átjött, és hiteles is volt. Csakúgy, mint a máshol megjelenő szemellenző viselkedés, vagy épp irigység. Lásd az idős házaspár esetében, akiknek a fia nem véletlenül "bolondult meg", vagy a barát házaspár, akik szerintem valójában felnéztek a "Wheelerékre", és a férjnek hasonló vágyai voltak, mint Kate-nek.
Régen hatott rám ennyire egy film, nekem ez 10/10.

Ezt a filmet mát korábban láttam, a párommal együtt néztük. Hát...már akkor elõször éreztem a film közben, hogy még egyszer minimum meg kell nézzem, mert annyira nehéz átélni ugyanazt, amit a szereplõk, hogy úgy éreztem, elsõre talán nem is sikerült. És nem csak akkor, most is ismét roncs vagyok miután megnéztem. :D Imádom. Ez a nagybetûs dráma; az ember elgondolkodna, de nem bír, annyira lebilincselõ...Nem is tudom jól megfogalmazni. A film végén egyszerre érzek haragot, dühöt, (de mégis ki iránt? annyira életszagú, nehéz utálni a karaktereket, habár a férj karakterét azért könnyebb), szomorúságot, megkönnyebbülést és felemeltséget. Ha ezt akarod érezni, ha végre egy olyan filmre vágysz, ami megmozgatja az (összes) érzelme(i)det, akkor ez a te filmed.
10/10 (ahogy elõttem is leírták páran, színészi alakítás 10/11, egyszerûen zseniálisak, zene szívbemarkoló, képek gyönyörûek stb. én inkább azt akartam megosztani, hogy mi éreztem a film után és hogy miért remekmû)

10/10
Itt aztán minden megvan. Értelmes történet(vezetés), óriási alakítások, karakterek, kiváló ábrázolás, zene, sokszálú gondolatiság és kérdések, valódi érzelmek, szép képek, stb.
Azt hiszem, ezt a filmet sokszor elõ lehet szedni és újra nézni.

Nem bántam meg, hogy utána néztem, ennek a filmnek.
A nõi hóbortra bólintani rögtön, elég felelõtlen. De amúgy is megvolt a kalamajka.
Tetszett 8/10

Sajnálom azokat, akik érzelmi intelligencia híján nem voltak képesek megérteni ezt a filmet vagy megérteni a feleség vívódását. Zárójelben mondva, Leo-nak inkább ezért kellett volna Oscart adni, ha már, nem a Visszatérõért...
Ez a film alapmû, ahogy már írták is elõttem.

Tökéletes, hiteles. Alapfilm.

Még mindig a legjobb romantikus film. Annyira jó,ez már sokkal inkább közelebb áll a valósághoz,mint a többi romantikus boldogan éltünk míg meg nem haltunk típusú filmek..
És nem mellesleg hozzám nagyon is közel áll a téma,mert én is rettegek a középszerûségtõl,így teljen beleéltem magamat a filmbe. Inkább több ilyet,mint rózsaszín habot.

Borzalmas, rettenetes, elviselhetetlen, kínszenvedés. A 2 zseniális színész sem tudja megmenteni.

Nagyon jó film, eszméletlen színészi játékokkal, baromi jó rendezéssel, jó fényképezéssel, jó, hiteles helyszínekkel. A magyar színészek elbújhatnak soha nem tudnának ilyen hitelesen játszani, még a mellékszereplõk elõtt is le a kalappal. Igaz a vén banya- Katie Bates, a Titanic-ban is játszott és jól összebarátkozott Leo-val és Kate-tel nem véletlenül kérték õt fel az õrült anyjának szerepére.
Nem mindenkinek elég a középszerûség, még ha luxussal van fûszerezve akkor sem, nemcsak az ötvenes években, ma pláne nem.
Elég ha az Instagramon vadidegenek fotóit böngésszük...ma szerencsére határtalan az egyén szabadsága, nem köt sem házasság, sem pletyka, sem rosszaló megjegyzés, hogy bármilyen élet élj, mert az az elvárás.

Hû, de jó film volt ez!

SPOILER

Az amerikai ifjú párnak harmincévesen remek családi háza van az elitnegyedben, autójuk van, két gyereket is vállalhatnak, és a férfi annyit keres, hogy a feleségét is eltartja. Megvalósították azt, amire rengetegen (pl. én is) vágynak.

Az egyik felem ezt mondja:

Ám a nõnek ez nem tetszik. Jó dolgában nem tudja, mit csináljon. Hagyjunk itt mindent, menjünk el Párizsba! Mekkora ötlet! Azt tudja már, hogy hol fog lakni? Oké, hogy jól fizetik a kormányhivatalokban a titkárnõket, de azt megkérdezte bármelyik kormányhivatalban is, hogy akarnak-e alkalmazni egy franciául nem beszélõ amerikait? Vagy hogy akarnak-e felvenni bárkit, van-e egyáltalán üresedés?
Csak úgy odament volna blindre, két gyerekkel? Micsoda felelõtlenség lett volna ez! Mire odajutnak, minden pénzük elfogy. És ha hoppon maradnak? Haza sem tudnak menni, házuk sincs, semmijük!
Eszem megáll, komolyan! Mindenben a férjnek adtam igazat. Abban is, hogy néha félrekacsintott. Egy ilyen idegbeteg savanyúuborka mellett nem csoda.

A másik felem viszont ezt mondja:

Szegény nõ valóban üresnek érezte az életét, még ha látszólag mindene meg is volt. És valóban elhiszem, hogy a férjét nem tekintette igazán férfinek. Megmaradt az a komolytalan srác, akibe fiatalkorában beleszerelmesedett. Csakhogy a nõ tovább érett, míg a férje maradt ugyanazon a színvonalon, csak immár sikeresebb és gazdagabb. A nõ vágyott valamire, amitõl azt érezheti, hogy újra él, és kiszabadul az otthon luxusbörtönébõl. Nem neki való a házimunkával és gyerekneveléssel töltött hétköznapok világa. Tudja, hogy ha a lakókörnyezetében talál magának valami munkát vagy hobbit vagy egyéb elfoglaltságot, azzal nem igazán szakítja ki magát az utált mindennapjaiból. Ezért kellett valami nagyobb változás. Már csak a férjét kellett érdekeltté tenni. Mivel jól tudta, hogy a férj számára Párizs volt az álomhely, ahová szívesen visszatért volna, az egész ötletet úgy állította be, mintha a férjének szeretett volna jót tenni. Te szereted Párizst, ott akarsz élni. Én majd dolgozok, te addig kitalálhatod, hogy valójában mit is szeretnél kezdeni az életeddel. A férjnek eleinte irreálisnak tûnt az ötlet, de végül belement. A nõ a megfelelõ húrokat pendítette meg a saját céljának eléréséhez.

Csakhogy közbejött a harmadik gyerek és az elõléptetés. Férjünk visszatért a racionális világba, és itt kezdõdtek a bajok....
A végén a nõ ügyesen letesztelte, hogy ha mintafeleségként viselkedne, akkor a férj azt hinné-e, hogy már minden rendben van, nincs semmi gond.. És hát a férj bizony nem ment át a vizsgán, tényleg nem látott a reggelizõs színjáték mögé.

Marhajó film, nagyon erõs alakításokkal, nagyon jó konfliktusokkal, nagyon jó kérdésekkel. Végig úgy néztem a filmet, hogy igazán nem tudtam, melyik félnek adjak igazat. Kicsit mindkettejüknek igazuk volt, és mindketten hibásak is voltak.

A legjobb az ideggyógyintézetes fickó volt. Õ remekül látta a helyzetet, és egyenesen meg is mondta a frankót. Nagyon jó mondatokat adtak ennek a szereplõnek a szájába, az õ jelenetei voltak a film csúcspontjai szerintem (tényleg igazán velõsen fogalmazott mindig).


Egyébként, hozzá kell tennem, hogy a szinkron is remek volt. A szinkronszínészeknek is lehetne valami díjat osztogatni, mert õk is igazán hozzájárulnak egy film élvezhetõségéért. A fõszereplõ férj magyar hangja kiemelkedõen jól teljesített ebben a filmben.

Nem sok mindenrõl szól a film, csak a szokásos... Adott egy otthon ülõ (idegbeteg) feleség, akinek mindene megvan (ház, keresõ férj, gyerekek), és neki mégsem jó semmi, unatkozik. Tipikus... Még érthetõ is lenne, ha nem lenne a két gyerek, de így hiteltelen. Mondjuk nem véletlen, hogy nem is sokat szerepelnek benne.

Nagyon erõs film volt. Vagy rég néztem romantikus drámát, vagy nem tudom de az utolsó fél órát végig bõgtem és teljesen felzaklatott, hogy nem tudom épp kiért sírok. Kit sajnálok? Kit hibáztatok? Mit szeretnék, mi legyen a vége?
Belegondolva magamat a helyzetükbe én majdnem mindig a férjük pártját fogtam, neki adtam igazat, neki szurkoltam. (Talán, mert az õ szemszögébõl többet láttunk.) De már az elején láttam, hogy ez a film nem vesztesekrõl, meg nyertesekrõl szól. Ez nem így megy.

spoiler
Szerintem egyszerûen csak kikapcsolta a hallókészülékét, mert már milliószor hallotta a felesége kotyogását, valahányszor új pár költözött oda a régiek helyére. :)

Akkor vszleg nem láttál még igazán jó színészt. Leokád nemcsak a Titanicban játszott borzalmasan.

Vigyázat, javaslom spoilerezni az elõzõ kommmentet, mert erõsen spoileres sztem. A kommented egyébként kitágítja az eredeti témát, azt h igaza van-e a bolond fiúnak abban, amit a nagy jelenetében LdC fejéhez vág. Változatlanul az a véleményem, nincs igaza, mellélõ. Amirõl pedig írsz, már filozófia, az emberi lét értelmét, az egyén önrendelkezését stb. érinti. Amit viszont az elõzõ spoileremben írtam, továbbra is fenntartom.

***SPOILER PÒTOLVA ***


Kérdés, kötelezõ-e mások miatt élnünk, ha nem látjuk értelmét az életünknek abban a formában, amiben élünk.

Mondjuk Winslet szerintem nem akarta megölni magát, csak egy újabb gyerekkel nem akarta magát még jobban bebetonozni egy halott kapcsolatba. Vannak emberek akiknek nem elég másokért élni, saját magukat se tudják félretenni.
Én valahol megértem ezt is , bár ritka dolog. Felelõtlenségnek tûnik, de nem vagyok benne biztos, hogy minden szemszögbõl megvizsgálva is az.