Programkereső

Téma: A szürke ötven árnyalata

Spoiler
frenchbullie 2015 febr. 21. - 15:54:44
(330/750)
Off Szerintem a lényeg akkor is az marad, hogy nem az iskolarendszer hozza össze a gyereket, hanem a szülei, így mindenképp a szülõk felelõssége a gyermek nevelgetése. S ha a szülõ ésszel és szeretettel nevel, nem pedig "ledorongolva", akkor nem fogja befolyásolni a gyerek önbizalmát és fellépését az a káros tanári hozzáállás sem, amirõl írtál.
Igen, vannak szakbarbár tanárok, de nem mindegyik olyan, mint akit említesz, úgy gondolom. (Nem vagyok pedagógus egyébként:-)
Válasz
frenchbullie 2015 febr. 21. - 15:42:23
(329/750)
Üdv! Nem biztos, hogy elbeszélünk egymás mellett:-) Mert a 267. meg a 279. számú hozzászólásomban már én is megfogalmaztam a kis ellenvéleményemet. A különbség talán csak annyi, hogy te minél szélesebb körrel osztanád meg a véleményed, én pedig azzal is megelégszem, ha esetleg csak a lányom fejét bírom tágítani:-)
Válasz
mushi 2015 febr. 21. - 11:47:47
(328/750)
na akkor ide írnék valamit, amit ma olvastam (eredetileg angolul), és szerintem ez a film lényege:

"A szürke ötven árnyalatát csak azért tartják romantikusnak, mert a pasi milliárdos. Ha egy lakókocsiban lakna, az már egy Gyilkos elmék epizód lenne."

You're welcome.
Válasz
kovacs.adam.mate1205 2015 febr. 21. - 10:41:11
(327/750)
A szürke ötven árnyalatának üzeneteibõl néhányat kiemelnék:

1.) A Nõk egy olyan Férfit akarnak, mint Christian akik parancsolgatnak és durvák.

Nem! Egy pszichológiailag egészséges Nõ elkerüli a fájdalmat. Biztonságban, akarja érezni magát egy olyan Férfi mellett aki tiszteli és akiben megbízik. Menyasszonyi fátyolról álmodik és nem bilincsekrõl.

2.) A férfiak olyan Nõt akarnak aki szende és bizonytalan.

Nem. Egy pszichológiailag egészséges Férfi olyan nõt szeretne maga mellé aki képes kiállni önmagáért. Ha épp nincs formában akkor szeretné ha a Nõ helyre rántaná.

3.) Anastasia szabad választás jogával élve döntött úgy, hogy beleegyezik a bántalmazásba, tehát senkinek sincs joga ítélkezni a döntése felett.

Helytelen logika. Természetesen Anastasia-nak volt választási lehetõsége – és rosszul választott. Egy öndestruktív döntés pedig rossz döntés.

4.) Anastasia Christiannal kapcsolatban megfontolt és objektív módon hoz döntéseket.

Vitatható. Christian folyamatosan alkohollal látja el Anastasiat mely megbénítja az ítélõképességét. Ezzel egyidejûleg Anastasia szexuálisan aktívvá válik Christiannal – ami az elsõ szexuális élménye lesz – nem sokkal a találkozásuk után. A neurotudományok szerint az intimitás ugródeszkát jelent a bizalma, ragaszkodása és és érzelmei számára még azelõtt, hogy christian azt kiérdemelte volna. A Szex egy hatalmat hordozó élmény – fõleg akkor ha az elsõrõl van szó. És Végül Christian manipulálja Ana-t hogy írjon alá egy szerzõdést, mely megtiltja, hogy valaha bárkinek is elmondja azt, hogy Christian bántalmazta.
Az alkohol, a szex és a manipuláció együttese nem úgy hangzik mint az objektív és átgondolt döntések meghozatalához szükséges hozzávalók.

5.) Christian érzelmi problémáit meggyógyítja Ana szerelme.

Csak a mozivásznon. A való világban Christian nem változna számottevõ mértékben. Ha Anastasia szeret érzelmileg zavart embereken segíteni akkor pszichológus vagy szociális munkás lenne.

6.) Jó dolog a szexualitással kísérletezni.

Talán csak egy egészséges, hosszú távú, monogám és komoly kapcsolatban amit „házasságnak” is lehetne nevezni. Máskülönben a nemi úton terjedõ betegségek, a nem kívánt terhesség, és a szexuális erõszak élményeiben nagyobb eséllyel részesülhetsz. Nagyon meg kell választani, hogy kit engedsz magadhoz közel érzelmileg és fizikailag egyaránt, mert akár egyetlen találkozás is végleg megváltoztathat mindent.
A lényeg az, hogy a szürke ötven árnyalata által közvetített ötletek veszélyesek és rossz döntésekhez vezethet. Az egészséges és egészségtelen kapcsolatok között óriási különbségek vannak, de a film ezt a határvonalat elmossa, és elkezdesz azon gondolkodni, hogy mi egészséges és min nem az egy kapcsolatban. Mi a beteges? A szürkének annyi árnyalata van; Én ebben nem vagyok olyan biztos.

Egy olyan kapcsolat amelyben a bántalmazás jelen van, mindegy hogy konszenzusos vagy nem, az teljességgel elfogadhatatlan.

Nem saját vélemény, de érdemes rajta elgondolkodni. :)

Szép napot mindenkinek!
Válasz
eIemes 2015 febr. 21. - 09:06:53 Előzmény frenchbullie
(326/750)
"Lehet, hogy nemzeti sajátosság - ez a gyerekekre nem -, vagy nem úgy - figyelés - de az egésznek akkor is a politikai/gazdasági élet az oka, szerintem."

Na ez az a hibáztatás amirõl beszéltem :)

Ne keverjük ide a politikát, tényleg, maradjunk a filmnél. Vagy az emberi léleknél.
Mi történik a kisgyerekkel, amikor járni tanul? Elesik. Feláll. Újra elesik. Néha megpihen, próbál valami mást, aztán újra.
Mi történik a gyerekkel, amikor a felnõtt tanítja: így csináld fiam. Hogy áll a kezedben az a ....? Várj, megmutatom (sóhaj) mi lesz így belõled... Iskolában ugyanez:
- A másodfokú egyenlet... - kezdi értelmesen és összehúzott szemmel, és mélységes figyelemmel nézi a táblát.
- A másodfokú egyenlet... - ismétli olyan ember modorában, aki nem azért ismétli a szót, mintha nem tudná, mit akar mondani, hanem inkább azért, mert rengeteg mondanivalója közül a leghelyesebbet, a legfrappánsabbat, a legtökéletesebbet válogatja és mérlegeli.
De a tanár, ó, a tanár már tudja, mit jelent ez.
- Készült? - mondja keményen és szárazon.

...ezért tanul meg járni mindenki és ezért nem megy a matek az emberek nagy többségének. A csecsemõkort követõen már otthon is, de az iskolában jellemzõen büntetjük a hibázást. Ennek egyszerû következménye, hogy 1. rettegünk a döntéstõl, mert a hibás döntésért nagyobb büntetés jár, mint a nem döntésért 2. amikor mégis valami hibát követünk el, szorongunk, sumákolunk, megpróbáljuk másra kenni.
Válasz
eIemes 2015 febr. 21. - 08:53:52 Előzmény frenchbullie
(325/750)
pedig csak régóta olvasm a nõklapját :)
---
egy barátom kb nyolcadikos korában fejest ugrott harminc centis vízbe. pár hétig volt kórházban és még fél évig hordott nyakmerevítõt és azóta kutyabaja. de a harminccentis vízbe fejestugrók nagy része azért meg szokott halni vagy teljesen lebénul. szóval az emberek színesek ezért egyedi példákat bármire és bárminek az ellenkezõjére lehet találni, a "fõsodor" mégis lefed a 80%-ot.
Válasz
frenchbullie 2015 febr. 20. - 21:09:04
(324/750)
Kedves elemes, benned egy pszichológus lapul:-) (Már ha nem vagy ténylegesen az, mert akkor nem csak lapul.)

Mesélek egy sztorit. Ismerek egy nõt, az apja a férfiak által "papucsnak" nevezett férjek táborába tartozott, mondhatni... A nõ ex-férje is egy romantikus papucs volt... A második férje egy férfias férfi, (mert a macho bizony nem csak pejoratív értelemben használható) már több, mint húsz éve élnek együtt... Nos, nem lehet, hogy sántít a példád a férfias típust kedvelõ nõrõl, meg arról, hogy az apjával félbehagyott meccsek miatt keres magának macsót? Mert lehet így is, meg lehet úgy is...

Egyébként láttad már a neten E. L. James-t, fõként a jelenkori képeit, figyelembe véve, hogy a regényt is mostanság írta? Nos, ember legyen a talpán, ráadásul egy kellõen izmos ember az a Grey-szerû férfiú, aki képes visszaélni a hölgy kiszolgáltatottságával, bármirõl is fantáziál az asszonyka... Mert inkább úgy fest, mint aki náspángol, nem pedig, mint akit náspángolnak:-), akár testi, akár lelki kiszolgáltatottságról beszélünk...

Off Lehet, hogy nemzeti sajátosság - ez a gyerekekre nem -, vagy nem úgy - figyelés - de az egésznek akkor is a politikai/gazdasági élet az oka, szerintem. Ennek is. (Bõvebben nem fejteném ki, nem szeretek politizálni, meg nem is szabad:-)
Válasz
frenchbullie 2015 febr. 20. - 20:32:30
(323/750)
A nehogy megsértsek valakit - adott esetben spekiment -, nem mentalitás volt, hanem humornak szántam. Ezt spekimen le is vette... Azt hittem, Te is, figyelembe véve, hogy annak a bizonyos mondatnak a végére odakanyarítottam egy :-)-t.

Semmiféle buddhai hozzáállásra nem törekszem egyébként, sõt Jóistennek sem érzem/képzelem magam, hogy azt gondoljam, jujj, de meg tudom változtatni a világot, ha odamondogatok a "rosszak"-nak. Maximum saját magam meríteném ki a hiábavaló próbálkozással...
Mint kifejtettem volt, igyekszem a saját lányomat helyes irányba terelgetni (nehogy fura feminista váljék belõle, vagy ne adj Isten valami eltévelyedett lélek, akinek A szürke... a bibliája:-),és nekem ez elég is. Nem véletlen a mondás, hogy mindenki a saját háza táján sepregessen. Aztán, ha ez megtörténik, azt vesszük észre, hogy nini, tiszta az egész utca. Szerintem így is célt lehet érni:-)
Válasz
eIemes 2015 febr. 20. - 20:12:36
(322/750)
"kívül kevesen vannak így ezzel, szerintem. Egyszerûbb mást okolni, mint idõt szakítani, energiát fordítani a gyerekre"

Ez azért eléggé nemzeti sajátosság, pontosabban kulturális sajátosság kérdése.
Európában a leginkább "hibáztató" nemzetek a görög és a magyar: a népesség kétharmada.
Ez leginkább az iskolarendszer következménye.
De nem csak így lehet élni, pl. a skandináv országokban a népesség tizede hibáztató típus.
Válasz
offtopic
spekimen 2015 febr. 20. - 20:00:00
(321/750)
Na végre egy hsz.-od aminek minden szavával egyet értek. Különösen ezzel: "De hát nem pont ez volt a célja a feministáknak? Túl férfias a világ, legyenek a férfiak elfogadóbbak, femininebbek stb. Erre most visszasírják az erõszakosságot, mert azon keresztül élik meg a férfi dominanciát? Ez öngól." -De még mekkora.

Igen képzeld próbálok belevinni egy kis humort, mert a te "görcsös" bizonygatásoddal nem fogod jobban eladni a mondanivalód. MARKETING ez a kulcsa mindennek.
Válasz
frenchbullie 2015 febr. 20. - 19:57:09
(320/750)
Off Egyetértünk a szülõk felelõssége-kérdésben, csak az a baj, hogy rajtunk kívül kevesen vannak így ezzel, szerintem. Egyszerûbb mást okolni, mint idõt szakítani, energiát fordítani a gyerekre. Ráadásul némelyek szemellenzõt hordanak, és el sem bírják képzelni, hogy drága gyermekük esetleg nevelésre szorul. Az is rémes, mikor a tanártól várják el, hogy helyettük neveljen. Pedig szegény pedagógusnak legfõképp a tanítás, és nem a (morális) nevelés a feladata.
Válasz
eIemes 2015 febr. 20. - 19:32:39
(319/750)
pontosabban fogalmaznék.

szerencsés vagy, de ez kevés: NAGYON SOK MUNKÁT FEKTETTÉL ABBA, hogy eljutottál az érzelmi érettségnek erre a szintjére
Válasz
eIemes 2015 febr. 20. - 19:31:47
(318/750)
szerencsés vagy, hogy eljutottál az érzelmi érettségnek erre a szintjére :)

a könyv fõszereplõi nem. és azok sem, akik rajonganak a könyvért.
Válasz
offtopic
Susuke 2015 febr. 20. - 19:24:50
(317/750)
Most a soraidat olvasva ismételten értékelnem kellett az életemet, miszerint milyen szerencsés is vagyok valójában. :)

Itt most a gyerekkor borzalmaira gondolva, mivel tudok mit a saját példámból felhozni, ami nem éppen szépséges, hálivúdi álommese. (Erõszakos apa, alkoholba menekülõ anya, elvált szülõk.)
De azt hiszem, hogy mindezek ellenére egészséges ember vagyok, és a múltamnak ismeretében tudom tudatosan alakítani a jövõmet, hogy mindezt ne így élje meg az én gyerekem.

Vallom azt, hogy egy jól mûködõ kapcsolat két emberen múlik. Két ember céljai, kompromisszumai, adott esetben lemondásai szükségesek hozzá, és legfõképpen türelem. Esélyt kell adni megismerni a másikat, hogy esélyünk legyen kompromisszumokat hozni a kapcsolat érdekében, hogy megismerjük a másik céljait, és azzal közös nevezõre kerülve, azért közösen dolgozni kell. Kölcsönösen. Lekopogjam, nekem ez sikerült. Banális vagy nem, nem kevés energiánkba került mindkettõnknek, de eddig azt mondhatom, hogy megérte.

Sajnos azt tapasztalom - és ezt szerintem más is beláthatja - hogy manapság az dívik, hogy nyakba-fõbe megy az "ismerkedés", kapcsolatba kerülés/kilépés, sok esetben esélyt sem adva arra, hogy az mûködjön, az elsõ adandó kudarccal kukába dobják mindezt az emberek, szakítások, válások, stb. "színezik" az életet. Ha nincs gyerek, akkor az még talán a jobbik eset.

Nem akarom védeni - fõleg nem elõttetek - a Szürkét, de amiért nagyon sajnálom, hogy a film olyan lett, amilyen, az pont ezek miatt a dolgok miatt van; annyit láttat az egészbõl, hogy egy naiv kislány megalázkodik (a pénz miatt?), behódol a gazdag abnormális pasinak, majd csodálkozik... Kimarad belõle az, hogy a lány korántsem hódol be, szinte minden tettével ellenkezik a férfi elveivel, küzd az alávetettség ellen. Ez az, ami a történet valódi konfliktusát gerjeszti 3 kötetet át, és ez az a konfliktus, ami a 3. kötet végére lecsendesül, és harmonikus kapcsolattá szelídül kettejük között, egymáshoz csiszolódott igényekkel/lemondásokkal, áldozatokkal. De ezt inkább hagyjuk...
Válasz
offtopic
spekimen 2015 febr. 20. - 19:11:52
(316/750)
Egyre jobban beléd habarodok, olyan jókat írsz. Olyan jó lenne, ha hozzám bújhatnál és "dorombolnál", de errõl sajnos már lemaradtam :(

Viszont, hogy egál legyen :D
elemes meg CrunchBang nektek is igazat adok abban, hogy ez a "mû" egy irodalmilag silányan elkészített, irtó bugyuta történet, aminek fantasztikus jó a PR-je, és ezt bizony sokan megettétek cicuskák. mmíííáááááúúúúú :D :D :D
Válasz
eIemes 2015 febr. 20. - 18:46:29
(315/750)
"Nem tudom eldönteni, hogy ez az általánosító megállapításod a nõkre, vagy a férfiakra nézve elkeserítõ inkább."

Sem-sem. Nem általánosítottam. Azokról a nõkrõl beszéltem, akiknek kisgyerekkorában meghatározó élménye volt az erõszakos férfi, és azokról a férfiakról beszéltem, akinek kisgyerekorában meghatározó élménye volt az idegroncs anya. (Ez szükségképpen túlegyszerûsítõ általánosítás, mert a gyerekek nem egyformán érzékenyek, van aki egy szörnyû családból is többé-kevésbé egészségesen kerül ki és van aki egy átlagosnál kedvesebb családot is ridegnek érzékel... de sajnos az általánosításnak megvan az alapja.)

"bõven vannak (élet)helyzetek, amikor az a normális, ha a férfi a fizikai, anyagi erejével támogatja a családot, és tegyük fel, a kívülállók szemében macsó." -- van ilyen is, de azért elég ritka. Az ember alapvetõen koherens személyiség, azok a filmhõsök, akik száz ellenséget kaszabolnak le, majd hazaérve megpuszilják kisfiuk homlokát és gyengéden betakarják a tévé elõtt alvó feleségüket: nem koherens (és nem létezõ) személyiségek. Aki kifelé macsó, az legtöbbször a családban is az. A gyerekekkel is.

"sok megromlott kapcsolatnál visszakereshetõek az általad is vázolt indokok, de azért általánosításba nem szép belemenni" - de ez a film pont a beteg emberek beteg fantáziáiról szól, amit a könyv és a film próbál úgy eladni, mintha lehetne így élni. Vannak olyan filmek is, ahol a fõhõs naponta leissza magát. Valójában azonban az ilyen emberek nem igazán léteznek. A hétköznapi életben a naponta magukat leivó emberek egyszerû alkoholisták, akik szépen egyre lejjebb csúsznak, majd 100-ból 99 bele is hal.
Válasz
offtopic
spekimen 2015 febr. 20. - 18:41:06
(314/750)
Szerintem neked kisebbségi komplexusod van a jóképû és gazdag férfiakkal szemben :D
Egyébként frenchbullie jól rá érzett a 392. hsz-ában, hogy ez nagyobbrészt poén akart lenni, bár tény, hogy jóképûnek tartanak, viszont az anyagi helyzetemrõl meg nem szeretnék nyilatkozni :D
Tehát meg kell még állapítanom, hogy humorérzéked sincs a komplexusod mellet. :)

Ellentmondás van a film sugallata meg a te feminizmus ellenességed között is.
Az általad 357. hsz-ban linkelt oldal lehozott egy ilyen cikket is:
http://huffnagel.blog.hu/2014/07/24/a_szurke_otven_arnyalata_felszamolja_a_feminizmust

Ide másolok általam fontosnak tartott megállapításokat belõle:
„Az, hogy tele van szex jelenetekkel, önmagában még nem tenné minden nyugati civilizációban élõ nõ számára ilyen fontossá a mûvet. Vajon miért zabálják mégis a feminizmussal fertõzött agyú lányok, asszonyok? A válasz pofon, bocsánat, spanking egyszerû. Mert lehetõvé teszi a nõk számára, hogy legalább a fantáziájukban kiéljék azt az õsi nõi ösztönt, hogy behódolnak egy Férfi uralmának. Megengedi nekik, hogy végre egyszer a Férfi kezébe helyezzék az irányítást. Közben nem csak azt tanulják meg, hogy ennek bizony rettenetesen bugyi nedvesítõ hatása van bármennyire is tiltakozik ellene a feminizmustól fertõzött agyuk, de általa közelebb juthatnak a Férfi lelkéhez is. És ez az, amire MINDEN NÕ VÁGYIK.”

„Megértik végre, hogy egy szexuális aktus, a párkapcsolat és a házasság is olyan, mint egy személygépkocsi, hajó vagy repülõgép, amiben csak az egyik ülés elõtt találunk kormányt. Egy kapcsolatban a Férfi egyenlõ a nõvel. Pont ezért mindegy, mi a neme annak, aki a jármûvet vezeti. A lényeg az, hogy amíg egyikük vezet, addig a másik követi õt. Ketten nem képesek egy jármûvet irányítani, mert az nem fog semerre se haladni. Nem feltétlenül a Férfinak kell vezetnie, de a legtöbb esetben mindenki jobban jár, ha egy Férfi ül a volánnál.”

„Mert az elmúlt négy évtized ostoba, de nõk tömegeinek tetszetõs feminista propagandája arról szólt, hogy a nõ akkor nincs elnyomva, ha mindent õ ellenõriz, ha mindenbe beleszólása van és mindent õ irányít. Mert csak így tudja egy nõ megmutatni azt, hogy mennyi ér, hogy mennyire fontos. Más dolog azonban uralni a saját életünket, és más dolog uralkodni azon a Férfin, aki megosztja velünk életét. Ez utóbbi soha nem fog mûködni. Ami a szerelemben mûködik, az egyedül a behódolás. A Tisztelet. A Bizalom.”

Szóval én is errõl próbáltam magyarázni, de te rendesen félreértetted. A nõ azzal hódol be, hogy tiszteli a férfit és nem azzal, hogy megalázkodik elõtte. Viszont, ha egy nõ mindent mindig jobban tud –akar jobban tudni és intézni- egy férfinál, akkor bizony tisztelni sem fogja és ezzel együtt szeretni sem.
Válasz
eIemes 2015 febr. 20. - 18:32:56
(313/750)
én nem a könyvbõl szedtem :)
ezek SAJNOS eléggé gyakori életutak.
Válasz
Susuke 2015 febr. 20. - 18:32:26
(312/750)
Utólag is elnézést, amiért "kifelejtettelek", de míg tegnap nem írtam volna ilyet, mára már javítottad a kialakult összképet. :)

"Amit hiányoltam Tõled, az az hogy a kisfilmes kritika fõbb érveire (azt mondja a filmrõl nagyjából, amit én a Coelho tapasztalatomról) nem igazán adtál azt cáfoló választ."

Erre idézném a "válaszom":
"az itt képviselt két véglet érdemben nem fog egymáshoz közelíteni, a köztes út maximum a közömbösség lehet a könyvek/film iránt, sem a kedvelõi, sem az ellenzõi nem engednek a maguk igazából, így közös megegyezésrõl nemigen van mit beszélni. Engem sem lehet az ehhez hasonló videókkal eltántorítani, és valószínûsítem, hogy Te sem fogod jobban megkedvelni az egészet általam"

A kisfilmben megfogalmazott kritika érveire azért sem kívánok bõvebben reagálni, mert nem értek egyet vele. Vitatni nem érdemes, mert a vitatása meddõ és értelmetlen. Amint azt olvashattad, beismertem, hogy a regény "pongyola", csak amíg nekem tetszett, és ezen túl tudtam tenni magam, addig a videó készítõje ezen pergett percekig. Nem cáfolom, mert nem érdekel. Az pedig szinte egyenesen következtethetõ, hogy ha a könyv (a film alapja) nem nyerte el a tetszését, akkor az abból készült filmnek sem lehetnek szebb reményei. De a filmrõl szintén megfogalmaztam a saját véleményemet (348. hozzászólás), ahol azt gondolom, szintén bemutattam a gyenge pontjait.

Hidd el, nincs ezen mit tovább ragozni.
Válasz
Susuke 2015 febr. 20. - 18:23:10
(311/750)
Mélyen egyetértek a szülõk felelõsségét illetõen.

Azt látni mindenhol, hogy
- bekapcsoljuk a tévét, hadd nézze, addig sem kell foglalkoznom vele,
- odaadom a telefont/számítógépet, amíg nála van, nem kell foglalkozzak vele, stb.

Aztán magyarázat címszóval okolják a média minden formáját, és csodálkoznak, hogy mivé lett a gyerek.
Válasz