Helloka :) Húúú Csillus ez a cikk tök jó ^^ bár azt sajnálom, hogy az Alkonyat nem fogta meg... dehát nem lehet mindenkinek befutó :(

Sziasztok!

Nem néztem vissza, úgyhogy nem tudok, hogy volt-e már...

Itt egy újabb New Moon videó, ismerhetjük már, de ez jó minõségû.

http://www.youtube.com/watch?v=Gisqw0JBEdg

Miért olyan sikeresek a vámpírtörténetek?

* Nõk Lapja
* R. Kövér Balázs
* 2009. 08. 21.

Éjfél van. A gangról beáramló hûvös szellõ mozgatja a függönyöket. Lapozok egyet a kezemben lévõ könyvben: divatos vámpírtörténet. Rápillantok az elsõ sorra: „Az éhségtõl megnyúlt szemfoga...” Kaparászást hallok az ablak felõl. Megfagy ereimben a vér. Tényleg a szél mozgatja a függönyt? Újabb kaparászás. Lázasan gondolkodom, van-e fokhagyma a konyhában. (Nincs.) Készíthetnék-e karót az asztal lábából? (Talán.) Kaparászás. Odaosonok. És meglátom a mobilom a polcon. Csak egy esemes jött. A heti szerkesztõ érdeklõdik: Mikor árulod el végre, miért szeretjük a vámpírsztorikat?
Hirdetés

Valljuk be õszintén, szeretünk borzongani! Vonz bennünket a sötétség, a titokzatos éjszaka, nemkülönben érdekelnek bennünket a természetfeletti lények, arról nem is beszélve, milyen jó lenne egy kicsit különlegesnek lenni, olvasni mások gondolataiban, vagy épp repülni a holdas éjszakákon... Még akkor is, ha mindennek ára, méghozzá igen súlyos ára van. Úgymint speciális étrend (igaz, ha valaki szereti a véres hurkát...), a napfény kerülése (legalább nem kell rettegni a melanómától). Na, de ne szaladjunk ennyire elõre...

Már Drakula is városi vámpír

Amikor Bram Stoker 1897-ben megírta a Drakulát, valószínûleg nem is sejtette, milyen remek történetet dobott piacra. Bár a vámpírmítoszok Kelet-Európa-szerte évszázadokkal korábban is ismertek voltak, Stoker volt az, aki a népi fantáziát megmozgató félelmetes lényt átemelte a civilizációba, klakkba-frakkba öltöztette, s bevezette a londoni úri szalonok világába, ezáltal megteremtve azt a lényt, aki az egyik legtökéletesebb kivetülése sötét énünknek.

Ki ne tudná, hogyan képzeljen el egy vámpírt?! Csipketornyos kastélyban él a sûrû erdõvel benõtt hegy tetején, éjszakánként denevérré változva a környéken repdes, vagy épp partikat ad annak érdekében, hogy minél több áldozatot szedhessen.

A néphit szerint azonban a vérszívó halottak korántsem voltak ennyire kifinomultak, egyszerûen kimásztak a sírból, kiszívták az elsõ útjukba kerülõ vérét, és visszamásztak a falusi temetõkbe, hogy átaludhassák az éjszakát.

Stoker regényét sokan, sokféle szempontok szerint elemezték már, nekünk most talán az a legfontosabb, hogy Drakula figurájában és környezetében a viktoriánus kor elfojtott szexualitása tör felszínre. A férfi, egyrészt mint veszélyes ösztönlény, másrészt mint megmentõ hõs jelenik meg, a nõ pedig „csak" az áldozat.
Miért olyan sikeresek a vámpírtörténetek?



Vérben oldódó szorongások

Stoker regénye beindította a „vámpírgyárat". A huszadik században filmek és könyvek tucatjai szólnak vámpírokról, népszerûségük a huszonegyedik században is töretlen.

- Nem csoda, hiszen a vámpírok pszichológiai szempontból igencsak hasznos lények. Ahhoz, hogy egészséges személyiségünk legyen, szükségünk van arra, hogy a saját bensõ félelmeinket fel tudjuk dolgozni. Ehhez pedig remek eszköz egy vámpírtörténet, amelybe belevetíthetjük tudattalan rettegéseinket - vélekedik Minarik Annamária pszichológus. - A szorongásokat évezredek óta vetítjük mitológiai lényekre. Aki vámpírkönyvet olvas, vagy a vérszívókról készült filmet néz, természetesen nem azt a félelmét dolgozza épp fel, hogy az éj leple alatt megtámadja egyszer egy szörnyeteg, hanem a mindennapi élet legkülönfélébb szorongásai múlnak el egy-egy ilyen történet hatására, hiszen a folyamat a tudatalattinkban megy végbe. Lehet, hogy valakit a zsarnokoskodó fõnök igazságtalanságainak elviselésében segít egy vámpírtörténet, más a párkapcsolati félelmeit élheti ki, de az is gyakori, hogy az erõszaktól, az attrocitásoktól való rettegés oldására használjuk a horrortörténeteket. A lényeg az, hogy a jó legyõzze a gonoszt, és mindenki nyerje el méltó jutalmát, valamint, hogy az olvasás befejeztével felszabadultak, boldogok legyünk, mert ez jelzi, hogy a szorongásaink oldódtak.

Új idõk új szörnyei

Egyre több vámpírtörténetben van legalább egy „jó vérszívó", aki valójában nem is prédának tekinti az embereket. Ám ma már az sem ritka, hogy a vámpírfaj tagjai nem is gyilkosok, és csak saját szerelmük vérét szívják, hogy életben maradhassanak. Ötszáz éve könnyû volt a rejtélyes haláleseteken elborzongani: Megölte egy vámpír!

De ahogy egyre többet tudtunk meg a világról, a klasszikus vámpírfigura élettere egyre zsugorodott. Gondoljunk bele, hányszor sétálunk a teljesen kivilágított utcán éjfél után! S hányszor találkoztunk falfehér, denevérré változó alakkal? Vagy hány olyan beszámolót látunk a Kék fényben, hogy titokzatos harapásnyomot találtak a hullán, akinek minden csepp vére nyomtalanul eltûnt?

- Nem csak a világ megismerése kényszerítette arra a történetek vámpírszereplõit, hogy modern életre váltsanak: a nagyvárosokba költözzenek zord kastélyukból, és - esetleg - a vérellátóba járjanak vacsorázni - folytatja Minarik Annamária - De az új idõk új szorongásai is másfajta szörnyeket kívánnak. Ha megnézünk egy modern vámpírsztorit, abban már nem a vérivás a fõ motívum, hanem az, hogy a vámpír szerelmes lesz. Sõt, gyakran az áldozat is beleszeret, netán vámpírrá válik maga is... Hiszen gondoljunk csak bele, ma már nem azon aggódunk, lesz-e elég élelmiszer, hanem azon, megtaláljuk-e a Nagy Õ-t.

Hasznos vérszívók

Azt, hogy a vámpírtörténetek olvasása a jó szórakozás mellett elgondolkodtató is lehet, jól példázza Mudri-Molnár Simon története.

- Tizenkét évesen kezdtek érdekelni a vámpírok. Talán pont Roman Polanskitól a Vámpírok bálja volt az elsõ film, ami megtetszett. Egy idõben megnéztem minden vámpíros filmet, elolvastam minden könyvet. A leginkább a Vámpír, a maszkabál címû szerepjáték tetszett, de sosem játszottam, csak a háttértörténetet olvastam. Eleinte a vámpírok titokzatossága vonzott, aztán egyre több kérdésen töprengtem el a „vámpír-egzisztencia" kapcsán. Gondoljunk bele, magányosak, rejtõzködnek, több évszázadig élnek... Mennyire unhatják már magukat? - kérdezi nevetve Simon, aki azt mondja, a most divatos vámpírmesék már nem neki szólnak. Az Alkonyatot kicsit unalmasnak találta, de egy hozadéka azért mindenképpen volt az õ életében a vámpíroknak. - Mivel sok történetet csak angolul lehetett elérni, a vámpírkönyveket olvasva tanultam meg a nyelvet. És elkezdett érdekelni a goth zenei stílus is. Most már magam is készítek hasonló zenéket, tehát az új hobbimat is ezeknek a történeteknek köszönhetem.

http://www.nlcafe.hu/noklapja/20090821/miert_olyan_sikeresek_a_vampirtortenetek/

bocsika,h. eltûntem,csak elmentünk családdal fagyizni+vásárolni :)
igen-igen Alexa láttam az új Jackso képeket:D
hát nem ennivalóó?!?!
deeeee:D

:P na jó! Én se vagyok ma született bárányka :DDDDD és igaz, nem kellett volna rá reagálnom :P dehát istenem!!!! Ne vigyél a kísértésbe, odatalálok magamtól is :DDDD

akkor Kristenék rossz módon csinálták :DDDDD

Ahh..megszólalt a kis ártatlan. ^^ :DDD

ott a pont:DDD

Ez most nem bizonyíték, hanem vicc.
Szóval, hogy hogy kell helyes és a rossz módon koncerten beszéletni. :DD

:DDD látom ismét belendültél!

ejnye lányok:DDD már megint min jár az eszetek?xD
am. visszajöttem:DD és nagyon meleg van kint :S

Hát ez.. LOL

:DD

hivalkodik xD és még Taylor gatyanélküliségét is átvette :DDD rossz Kellan! :D

Robnál mûködik igen..de Kellan már szinte hivalkodik a bimbijével. Nem lehet nem meglátni. :DD

:DDD ez aranyos! Odaugrik a szemed :P azt hittem ez csak Robnál mûködik :P

Oké..meg fogom mutatni! :))
Mit csináljak...ha rögtön odaugrik a szemem? Meg hát ott ágaskodik, dudorodik... :DDDD