nagyon jó film, engem teljesen lenyûgözött. ajánlom mindenkinek:) kevés filmet tudnék mondani ami ennél jobb. 10/10

Nagyon szép gondolat. És valóban, ha úgy vesszük mindenki hasonló életet él, és mindenki ragaszkodik ahhoz az aprócska élethez ami jutott neki. Sokszor az emberek csak akkor veszik észre a körülöttük lévõ világ kis szépségeit , ha már késõ. Tudni kell örülni egy szép nyári reggelnek, egy jó beszélgetésnek egy idegennel, és egy finom ebédnek mikor már nagyon éhes vagy. Valami ilyesmit adott nekem a film.

Az imdb-n olvastam egy kritikát, amiben az illetõ azt írja, hogy semmi szép nincs a filmben, mert a szereplõk nyomorúltak és betegek. Lehetne mondani, hogy ettõl szépek, de nem. Azért képes a nézõ annyira beleélni magát ebbe a filmbe, azért nem lehet haragudni a benne szereplõkre, és azért szépség a cím fele, mert a benne lévõk emberek. Egyszerûen csak emberek.

Igen, vettem az üzenetet. :)

Igen, de a film legfõbb üzenete sztem, hogy mindenki akkor lesz más és különleges, ha teljesen átlagos. Legyünk átlagosak, és így leszünk különlegesek :)

Így van!

A film erénye, hogy egy különös történettel alaposan megdolgoztatja az elménket. Hétköznapinak tûnik az egész, semmi izgalom, holott majd mindenkinek ilyen az élete.
A legnagyobb tévedés, és a legtöbb baj okozója, hogy némelyek ezt vallják: 'Nincs rosszabb annál ha hétköznapi vagy.' Ezzel lehet legjobban megnyomorítani a saját életünket, na meg a környezetünkét.
Nincs normálisabb, mint hétköznapinak lenni. Szeretet nélküli világban élni viszont nem természetes. Nem az átlagos 'szürke' emberektõl kell elfordulni, hanem a szellemtelen és sivár léttõl.

Az akkori elsõfilmes Sam Mendes 10 éve tarolt mindenféle szempontból, a kritikusok, a nézõk az egekbe magasztalták, és nem hiába. Rendkívûli tehetségét mi sem bizonyítja jobban mint ez a mozi. Mindjárt a cím érdekes a film tekintetében. Amerikai szépség. Amerika. Ez most nem a csillogás oldala, de akik azt gondolják, hogy fricska rá, és a film a sötét oldalt mutatja be (mint pl. A Még egy nap a Paradicsomban c. film), azoknak is csalódást kell, hogy okozzak. Ez a film bizony az egyszerû, hétköznapi embereket mutatja be. Üzletemebereket, háziasszonyokat, katonákat akik a kertvárosban közepes jólétben és teljes szürkeséggel élnek. Ez az alapszituáció, aztán persze változik a dolog. A legeleje meglepõ, egy lány kéri hogy öljék meg az apját. Aztán egy férfi beszél a halálról. Mi van? Utána elkezdõdik a film. Az elõbb említett férfi élete olyan sima és szürke, mint bárki másé. Rejszol a fürdõben, reggelizik munkába megy. Kiderül hogy van egy felesége és egy lánya. Tökéletes családnak látszanak, a lány elmegy suliba, a feleség szintén dolgozni megy, elõtte még a szomszédok is bemutatásra kerülnek. Mintha mindenki szeretne mindenkit. A többi családtag élete is átlagos. A lány például elmegy suliba: fura pletykák az új fiúról a suliban, a kislány visszahúzódó szûz,barátnõje szõke liba, aki a dugásairól mesél állandóan. Akár egy tinivígjátéknak is beillene. Azonban fokozatosan kiderül, hogy semmi sem az, aminek látszik. A boldog család fogalmat Burnhamék még hírbõl sem ismerik. Ez attól még teljesen átlagos családra is utalhat. Az érdekes az, ahogy az álarcok lehullanak. Fõszereplõnk egy olyan férfi, akinek megromlott házassága, megromolott kapcsolata a lányával teljesen bezárja. Nem lenne õ ilyen szürke, hiszen azelõtt habzsolta az életet, de beleszokott mostani létébe. Betelik nál a apohár, és ki akar lépni. Egyik pillanatról a másikra megváltozik, és nem teszi a szépet senkinek kendõzetlenül megmondja a magáét a fõnökének, feleségének stb. Aztán ott van a szõke liba barátnõ, akirõl a legvégén derül ki, hogy nagyszájúsága ellenére szégyenlõs szûzlány, aki tulajdonképpen fél attól, hogy átlagos lesz, de igazából akkor lett különleges, mikor elõször önmaga volt. Ez a fõ mondanivalója a filmnek. Nincs átlagos ember, ha õszinték vagyunk, nem tesszük magunkat, akkor mi is ugyanolyan különlegesek vagyunk mint bárki más. Hiszen ha mindenki önmaga, akkor mindenki más. Ettõl mindenki különleges, és ettõl szép ez a világ. Nincs két hajszálugyanolyan fa, felhõ és ember sem. És a fák vagy a felhõk is ettõl lesznek izgalmasak, érdekesek. Mire erre fõhõsünk rájön, vége van. A szomszéd apa, akirõl szintén kiderül egy-két meglepõ dolog (habár talán ez volt a rendezõ legjobb és legletarolóbb húzása, azt azért meg kell említenem, hogy az elején a fiával való beszélgetésnél a kocsiban, gyakorlatilag észrevehetetlenül, de elárulja magát, mégis meglepõdünk, zseniális), nemes egyszerûséggel lepuffantja Lestert, aki hoszzú idõ után elõször mondta ki, hogy remekül érzi magát, hiszen saját maga lehet. És meghal. Egyszerûen. Érzelmi csalódás nekünk nézõknek ez, hiszen a halálában nincs semmi különleges. A film másik üzenete, vannak dolgok, melyben viszont ugyanolyanok vagyunk. Porból lettünk, porrá leszünk, fölösleges különbséget tenni, ki hogy hal meg. Mindnyájan meghalunk egyszer, és ebben ugyanolyanok vagyunk. Örök igazság, hogy meg kell becsülnünk az életet, mert ki tudja-lehet nem lesz már rá többet lehetõségünk. Hát akkor, ez egyszer éljünk különlegesként, ahogy mindenkinek kéne, és akkor még színesebb lenne a világ. :) "Szakmai" szempontból fölösleges a filmet értékelni. Minden tökéletes benne, a szereplõk jázéka szenzációs, a legjobb persze Kevin Spacey, de nekem nagyon tetszett a fiatal fiú is. Az elején egy pszichopata benyomását kelti, de aztán kiderül, hogy valójában igazi mûvészlélek, a gyönyörû emberi szabadság egyik hírnöke. És a többiek is remekek voltak, ahogy az operatõri munka , és az utolsó képsor is. A halál sem bonyolult dolog, hanem egyszerû. És mégsem az. Mert annál rosszabb nincs, mint elveszíteni valakit, ha ez nap mint nap történik, akkor is. Hiszen mindenki külön érték. Gondolkodjunk el, öt perc kell rá legalább a film után. És ne szégyelljük törölgetni könnyeinket sem. Néha azt is kell :)

Alapmû!

még nem néztem a filmet se Wes miatt kizárt hogy ki fogom hagyni :)

"csak hogy ne keverjük meg azokat, akik nem ismerik a szó jelentését és most azt hiszik, hogy nem ugyanaz, mint amit elõször írtál."

Nem tetted egyértelmûvé az egyszerû halandó számára így sem. (Csak megjegyeztem.)

Kerek Perec felvetése (feltételezve azt, hogy megtörtént az, amirõl beszélt, õ láthatóan úgy vette) szerintem nagyon is a helyén volt, mellesleg nem is pocskondiázta filmet. Ez arról szól, hogy Lester a fõszereplõ, megszeretjük, drukkoljunk neki, jó embernek tartjuk... ugyanakkor ha a többi szereplõ helyében lennénk, nagyon is elítélenénk és megvetnénk. Azt, hogy Lester szerethetõ karakterként tûnik fel a filmben, jogosan lehetne sérelmezni.

Az éjszaka eszembejutott a film, csak a címe nem ugrott be. Húsz percen át törtük egy barátommal a fejünket, mert miután elmondtam neki néhány mondatot belõle, neki is beugrott, de a címét õ se tudta. Szerencsére még éjszaka megtaláltam a filmet és le is szedtem. Pár perc és meg is nézem. Évek óta nem láttam. =)

Ugyanez, csak ezen a filmen nem sírtam! De letaglózott. És igen, K.S. nagy színész!:)

ez a film... EZ A FILM...
olyan nagy dózisú pszichikai szerként hatott rám, hogy ilyet még alig tapasztaltam. talán a remény rabjainál. lepergett elõttem a stáblista, és nem tudtam kinyomni a lejátszót. már újra kezdte a filmet és nem vettem észre. már szinte sírtam az uccsó percekben. abszolute top10 favorit, és csak még jobban meggyõzött, hogy kevin spacey az ott van az örök legjobbak közt

:) Na jó hát tényleg igazad van. Egy családapa is füvezhet :) Ma már hamarabb megengedett. Én példákat akartam mondani, hogy egy olyan embertõl akinek családja van mit vár el a társadalom. Nem nagyon nézik jó szemmel ha mondjuk fûre költi a pénzét és nem lehet otthon beszívva pedig õ legszívesebben lazítana itt-ott egy kicsit.

Te a filmnek azt a részét kritizálod ami a legjobb benne. Egyet értek egy elõttem szólóval, hogy nagyon is vannak ilyenek és miért ne szólhatna errõl egy film. Egyébként egyszer se feküdt le vele csak ábrándozott róla. Az életének egy nagyon boldog idõszakát hozta rá az a lány. Úgy élt ahogy szeretett volna.
A felesége szemszögébõl felesleges nézni a filmet, mert õ se a legnagyobb szent volt. A lány apja szemszögébõl megint felesleges, mert a lánya is megérte a pénzét. Egyedül Kevin Spacey (Lester Burhnam) lánya szemszögébõl kicsit elkeserítõ. Nem is csak az, hogy az apja egy vele egykorúra vágyik hanem, hogy mit érezhet a lány a családja széthullása miatt és még plusz ez is.
Nekem a film nagyon tetszett. Lester egy nagy vesztes akinek egy fény jön az életébe, egy cél, boldogság és az elkövetkezendõ egy évének már nem csak az a csúcspontja hogy reggel maszturbál. Igazából minden ember egy ilyen hozzá állással lenne igazán boldog, csak ezt az általunk felépített társadalmi szokások nem engedik (most nem arról beszélek, hogy 42 éves egy fiatal lánnyal, mert ebbõl sok erõszakoskodás kezdõdne és ezt inkább ne engedjék a szokásaink). Egy családapa nem lehet ilyen laza. Elkell tartania a családját, nem füvezhet. Egy kombi autót kell vennie, mert elõnyösebb még ha szíve szerint az egyéniségéhez illõt is venné.
Értékelésem: 9,5/10

Az mé' van ,hogy egyeseknek kiteszik a csillagot,mások meg hiába szavaznak mégse.

Hosszú idõ után újra kapható!! Legalábbis az Aréna Plazaban az Electro World-ben. Amint megláttam, megdobbant a szívem, már nagyon régóta keresem... most más is beszerezheti! Kötelezõ!

Bocs a szomszéd nem látens,hanem valódi buzi,ahelyes szó a rejtõzõ.