Programkereső

Téma: Antikvár könyv - A teremtés nyolcadik napja

Spoiler
Min-Rin 2014 ápr. 18. - 22:09:12
(5/5)
Bizony, ha az emberiség egy kudarc vagy akár száz kudarc miatt is sutba dobná a bizakodását, semmire se jutott volna ez a mi civilizációnk! Nem volna a földön igazság,se kórház, se családi tûzhely ... Csak földön kúszó, nyöszörgõ emberek volnánk.
Válasz
Min-Rin 2014 ápr. 18. - 21:58:32
(4/5)
A szeretet energiaforrás, amelybõl az élet táplálkozik, hogy jobb legyen.
Válasz
Min-Rin 2014 ápr. 18. - 21:55:09
(3/5)
Ha le akarnám írni, hogy mi a pokol, azt mondanám, olyan hely, ahol nincs remény vagy lehetõség a változásra: születés, táplálkozás, emésztés, szaporodás, halál... örökös ismétlõdés örökös körforgása.
Válasz
Min-Rin 2014 ápr. 18. - 21:54:38
(2/5)
Ha Isten szeret valakit, akkor azt akarja, hogy ismerje meg a legnagyobb boldogságot, a legnagyobb boldogtalanságot... aztán nyugodtan meghalhat. Azt akarja az Isten, hogy az ember ismerje meg mindazt, amit az élet adhat. Ez az Õ legfõbb ajándéka.
Válasz
Min-Rin 2014 ápr. 18. - 21:52:30
(1/5)
- Talán egy történettel tudnám a legjobban megvilágítani, amit mondani szeretnék. Egy történettel, amely évekkel ezelõtt esett meg. Kína déli tartományaiban fellobbant az idegengyûlölet. Sokakat megöltek. Missziónk valamennyi tagját foglyul ejtették: egy püspököt, négy papot, hat apácát, két kínai szolgát. Ez utóbbiakat kivéve, valamennyien németek voltak. Mindegyiket külön zárkába tették egy hosszú, alacsony vályogépületben. Egymással sem volt szabad érintkezniük. Idõrõl idõre kivezették az egyiket vagy a másikat, és megkínozták. Azt várták, hogy bármelyik pillanatban lefejezik õket. De a kivégzést egyre halogatták, és néhány esztendõ múlva valamennyiüket szabadon bocsájtották. Követi, amit mondok?
- Hogyne, atyám.
- A püspök a középen volt, a tizenhárom cella kellõs közepén. Mit gondol, mit csinált?
Roger egy pillanatig gondolkozott.
- Kopogtatni kezdett a falakon, kiszámolta az ABC betûit.
Az érsek megörült a válasznak. Felállt, a falhoz lépett. Gyors egymásutánban ötöt kopogtatott, majd még egyszer ötöt, aztán kettõt.
Roger megint gondolkodott egy pillanatig.
- L! - mondta végül.
- Németül I és J egy betûnek számít.
- Akkor M -mondta Roger.
Az érsek visszaült az asztalhoz.
Persze csak késõ éjszaka lehetett üzenni, és a kopogtatás csak egy falon hatolt át. Így terjedtek zárkáról zárkára az éj homályában a szeretet, a bátorítás üzenetei. A börtönõrök mármost a két kínai szolgát a két szélsõ cellába zárták. Megvakították õket, hogy ne is gondolhassanak szökésre. Keresztények voltak, tudtak németül, de írni, olvasni nem tudtak. A kínai nyelv semmiképp sem alkalmas semmiféle kopogtatási rendszerre. Mit gondol, hogy érintkezett velük a püspök?
- Még elképzelni sem tudom, atyám.
- A kínaiak mind muzikálisak. A püspök a szolgák szomszédait megkérte, kopogtassák a zsoltárok ritmusát meg az imádságok beszédritmusát, például a Miatyánkét. És a szolgák boldogan visszakopogtak. Megszabadultak magányuktól, elhagyatottságuktól. Nos, idõk múltán néhányan a rabok közül meghaltak. Zárkájuk megürült, a közlekedés folyamatossága megszakadt ugyebár. De a kínaiak csakhamar új rabokat zártak a megürült cellákba, egy angol selyemkereskedõt, meg egy amerikai üzletembert a feleségével. Nem tudtak németül. A püspök tudott valamennyit franciául, és egy keveset angolul. Ezen a két nyelven próbált tehát üzenni, és nemsokára kapott is választ angolul. Megkérte az új rabokat, közvetítsenek üzeneteket az övékével szomszédos távolabbi zárkákba, megmagyarázván, hogy az üzenetek vallási vigasztalást tartalmaznak. Az újoncoknak bizonyos idõt hagytak, hogy beletanuljanak. Az amerikaiak kifejezésre juttatták, hogy nem óhajtanak részt venni a vallási vigasztalásban, de nyolc zárkányi távolságból a férj bátorította feleségét, az asszony a férjét. Hányan voltak mármost, akik önmaguk számára érthetetlen nyelven továbbítottak üzeneteket?
- Valamennyien a püspököt kivéve.
- Az elsõ hónapokban, az éhezés, az elhomályosult öntudat, és más hasonlók következtében, a német rabok elvesztették idõérzéküket. Az angol kereskedõtõl tudták meg, hogy melyik hónap hanyadika van, és a hétnek melyik napja. Ezzel visszakapták a vasárnapokat, a húsvétot, meg a többi ünnepet, ezt a másik naptárat,amely buzdít, bátorít és irányítja lépteinket. Idõvel újabb zárka ürült meg. Oda egy portugál boltos került, Macaóból. Nem tudott más nyelven csak portugálul, spanyolul és kantoni-kínaiul. Nyilvánvalóan értelmes, jóakaratú ember volt. Egész éjszaka üzeneteket továbbított a jobb faltól a bal falig, és a bal faltól a jobb falig. Talán azt hitte, rabtársai menekülést terveznek, talán meg akarják ölni õreiket, felgyújtani az õrök tanyáját... Mit gondol, Mr Frazier, vajon ezt hitte a portugál?
Roger megint gondolkodott.
- Nem. Úgy gondolom, ha ezt hitte volna, néhány hét alatt belefárad a kopogtatásba.
- Mit gondol, mért mondtam el ezt a történetet, Mr. Frazier?
- Azt akarta vele mondani, atyám, hogy apám, anyám is olyanok mint az a portugál.
- Valamennyien olyanok vagyunk. Maga is, Mr. Frazier, és remélem, hogy én is. Az élet csupa rejtély, amely korlátolt elménkkel felfoghatatlan. Drága szülei is találkoztak ezekkel a rejtélyekkel; mi is találkoztunk velük. Reméljük, szebb és magasztosabb üzeneteket továbbítunk, mint amelyeket mi magunk fel tudunk fogni.
Válasz