Imádom ezt filmet! Dustin Hoffmann mint mindig itt is zseniális! :)

Oké, de légy szíves, pontosítsd, mit is nem értesz.
Ami nem idegen szó volt, az amerikai (szerintem nagy, még szerencsére élõ) színészek nevei voltak.
Ami idézõjelben volt, a "captain's log", azért elnézést kérek, Star Trek rajongók tudják, ezzel kezdõdnek az epizódok, mikor a kapitány bemondja a naplóba, mi történt (egyébként rossz fordításban, mert "kiegészítés"-ként fordítják, ami szó szerint véve jó, de hajózás/katonaság stb. szempontjából inkább "bejegyzés" lenne a jobb fordítás.) Azért ezzel kezdtem a hsz.-t, mert a "kiegészítés" értelmében tettem hozzá valamit ahhoz, amit az elõtt leírtam.
Nagyon remélem, hogy ezek után világos - bár továbbra sem értem, hogy mit nem értettél, de én kérek elnézést, ha nem világos voltam.

Mit szerettél volna mondani?Beszélek magyarul,de nem értem.

"captain's log", kiegészítés: és még a kanadai óriásokat sem számoltam, mint Donald Sutherland és fia Kiefer, vagy az "óriás" szegény Michael J. Fox......lehetne sorolni, de mindenkinek megvan a listája.

Bocs, az élõkrõl beszéltem.
Másrészt nyilván ízlés kérdése, sõt idõponté, nekem sincs pontos listám, és más négy embert mondok hajnali kilenckor mint este éjfélkor....:-)
De azért mondjuk az elsõ tízben (még mindig az élõket tekintve) biztos benne van. De - tényleg minden sorrendiség nélkül, ahogy eszembe jutnak, és bocs, ha másnak meg más a kedvence - DeNiro, Pacino, Hoffman, Nicholson, Hackman, Morgan Freeman, Keitel, Spacey, ...és lehet sorolni (és csak az amerikaiakat néztem, a britekrõl és másokról most nem ejtek szót.)
De tényleg, még 75 évesen is sztár. Nicholson isten tudja hány éves, a múltkor egyszer lefényképezték pocakosan, fürdõgatyában sörrel és csajokkal, és azt hitték, botrány lesz belõle, Nicholson vállat vonva ennyit mondott: "Öreg vagyok, jó vagyok, híres vagyok, gazdag vagyok, szeretnek a csajok, mindenki tehet egy szivességet, azt csinálok amit akarok..." (Õ örökölte Marlon Brando saját szigetét, mint legjobb barát, de biztos tudod.)

Nagyon aranyos film. Kedvelem a színészeket is, akik játszanak benne. Kellemes kikapcsolódás, remek hangulatú és szórakoztató az egész. Én többször is láttam már és szívesen nézem meg újra és újra.

"Dustin Hoffman a négyek "bandájának" egyike (a szerintem négy legjobb amerikai filmszínészt értve: DeNiro, Pacino, Nicholson, Hoffman), persze lehet sokat sorolni, de ha feltétlen négyet kell megnevezni..."

Dustin tényleg fantasztikus - ebbe a filmben is - és lehet h tagja is a négyek bandájának, de ha már összeszedet az általad legjobbnak tartott négy színészt akkor talán a legnagyobbat ne hagyd ki, õt Marlon Brandonak hívják, és az egész módszer színészkedés tõle ered...

Amúgy maga a film zseniális, nekem a kedvenc vígjátékom, de ahogy valaki ezt megjegyezte, jóval mélyebb mondanivalóval rendelkezik, mint az átlag komikus mozik. Hogy mennyire nagy film, azt nálam az jelzi leginkább, h ugyanúgy tetszik, mint anno, amikor moziban láttam. Igaz ez két dolgot jelez csak: a, már akkor is jó ízlésem volt:-), b, hogy az igazán jó filmek nem kopnak el az idõ elõrehaladtával, sõt.


Verdikt: alapfilm

Mondasz valamit...elég háklis vagyok a kazettákra, még a (volt) feleségem sem nyúlhatott hozzájuk, csak a gyerek kazettáihoz "felügyelet nélkül". Ez azt jelenti, hogy sok kazetta évekig pontosan ugyanazon a helyen állt a faltól falig polcon, aztán hogy a falban milyen csõ vagy vezeték volt, fogalmam sincs, nem értek a mûszaki dolgokhoz. Az autót maximum megtankolni tudom, meg vizet és olajat tölteni bele (de olajat cserélni már nem). A videomagnót (Philips) ugyan szétszedtem idõnként, meg tudom tisztítani a fejét, meg a számítógépbe tudok kártyát tenni, de a szgépek úgy vannak megcsinálva, hogy nem is tudod máshova tenni ami odavaló. Sajnos elméleti ember vagyok, hiába indultam fizikusként.... (az is elméleti fizikus szak volt, részecskegyorsító, ilyenek.)
...De ezzel most mondtál egy magyarázatot, amihez még hozzájön, hogy nemrég költöztem, és mivel kevesebb a helyem, sok kazetta ma is dobozban van ahogy a költöztetõk berakták. Elõtte meg fix helyen álldogáltak. Hja...majd ha lesz idõm rájuk.
...Kösz, és jó éjszakát.

Egy dolog még lehet, ami a hullámzó minõséget megmagyarázhatja. (Kép és hang együtt).
Ha sokáig, akár évekig álltak ezek a kazetták dobozokban, egy pozícióban, esetleg olyan helyen, ahol közel volt egy fûtõtest, vagy akár csak egy falban futó melegvizes csõ, akkor hosszú távon valóban megtörténhet a kazetták vetemedése, vagy a szalagok mágneses rétege alatt lévõ anyagának megnyúlása. Ez sajnos mechanikai probléma, amin viszont nem lehet segíteni.
Én inkább erre gondolok, úgyhogy ha hangulatod, meg idõd van hozzá, szerintem szép szisztematikusan állj neki, és naponta néhány kazettát nézzél át, tedd külön a jó és a rossz szalagokat, hihetetlen, régen elfelejtett kincseket találhat az ember, amik már teljesen kimentek a fejébõl, és most felbukkanhatnak.
Jó szórakozás, és még valamennyi hasznod is lehet belõle.

Kösz a tanácsokat, de akkor én biztos rossz kazettákat veszek elõ. Nem a hanggal van többször gond, hanem a képpel. Hullámokban jelenik meg az elszürkülés, amikor a hanggal van gond, hullámzik az is. A lejátszóm ugyanaz, mint ami volt (van másik is a házban, de mindegy, melyikkel játszom le.)
...A lényeg tehát, hogy ugyanazt a kazettát, ugyanaz a lejátszó rossz minõségben játsza le. Az NTSC-vel nem volt gond, önmagában, mert több normás lejátszó. Én a technikájához nem értek, csak azt tudom, hogy ugyanaz a kazetta ugyanazon a lejátszón nagyon rondán megy. Nem állítom, hogy semmit nem lehet látni, csak hullámzó, néha élvezhetetlen.
..Egyelõre dobozban van (költözés miatt) a kazetták többsége, majd egyszer rászánom magam és kiásom a jobbakat. De költözés elõtt is ugyanez volt a gond, sajnos. Na mindegy, majd próbálkozom, csak most épp nincs rá idõm a hónap végéig. Mindenesetre szívem szakad meg, ha belegondolok, mik mehetnek veszendõbe, de igaz, nem próbáltam végig mindet. Azért valami alapja csak lehet az átmágnesezõdésnek, elég sztenderd hullámban megy el és jön vissza a kép.
Na, majd értesítelek, ha sikerült valamit csinálni velük, kösz.

Én már elég régóta videózok, és gyûjtöm az általam jónak tartott filmeket, a könyvgyûjtés mellett ez volt és maradt a mai napig az egyik kedves hobbim. Még a nyolcvanas évek közepén, az akkori NSZK-ban dolgoztam, és az elsõ videóimat onnan is hoztam, mindjárt kettõt, hogy másolni is tudjak. (Akkor még nagyon sokáig nem kódolták a tékákban a kazettákat, és mindent fel lehetett venni.)
A kazettáiddal kapcsolatban tudok talán néhány ötletet mondani. Hasonló problémáim nekem is vannak.
Az elsõ dolog, hogy a videokazetta nem mágnesezõdik át. Az audiokazetta igen, a video nem. (Szaklapban olvastam, és magam is tapasztaltam.)
Több évtizedes kazetták is tökéletesen lejátszhatóak. Az én egyik legelsõ filmem a Spielberg-féle "Duell", - a "Párbaj", - amit legalább húsz éve vettem fel tévébõl, és tökéletes a kópia.
Ami gond lehet, és ez viszont élõ probléma, hogy az ember többször is videót cserél a hosszú évek alatt. Nekem mindig jó készülékeim voltak, viszont annak idején nem volt sztereo videó. Minden videomagnó mono volt, és az ezekkel felvett filmeket a mostani, finom, érzékeny sztereo videók esetleg úgy játsszák le, hogy a hangsáv nem teljesen illeszkedik az eredetihez. Ami azt eredményezi, hogy tompább a hang, eltûnik róla a magasság, vagy halkabb a hangerõ. Ezt tapasztaltam én is, és ott egy megoldás lehet, ami elég macerás, szerezni kell egy jó állapotban lévõ mono videót, és azzal lejátszva esetleg megpróbálni digitalizálni a régi filmeket. Esetleg úgy, hogy a készülékbe belenyúlva a hangfejet az aktuális kazettához beállítani, nagyon óvatosan és finoman egy kis csavarhúzóval, de ez elég nagy meló, utána vissza is kell állítani a fejet a régi állapotba, úgyhogy ezt csak akkor ajánlom, ha van elég idõd, és egy szakember haverod, aki megcsinálja ezeket, akár mûszerrel.
A szürke csíkok lehetnek például attól, hogy a mai videók döntõ többsége már nem játszik le SECAM rendszerû felvételt, csak PAL-t, lehet, hogy a te filmjeid egy része még úgy lett felvéve, ahogy az enyémek is. Csak az én gépem több szisztémát is le tud játszani.
Illetve egy dolog még lehet, és az áttekerés ebbõl a szempontból valóban hasznos lehet, hogy a sok állás miatt a szalag "dropautos" lesz, egészen apró kis szemcsék leválnak róla lejátszáskor, és eltömik a fej réseit. És akkor az látszik, hogy mintha semmi nem lenne a kazettán, csak a szürke szemcsék. Akkor fejet kell tisztítani, tehát megint csak macerás dolog.
Azt tudom ajánlani, hogy ha régen nem játszott, sokat állt kazettát játszol le, az aktuális szalagot mindenképpen tekerd át oda-vissza. Néhány perc az egész, és elég sok cirkuszt ki lehet vele védeni.
Nekem is hatalmas gyûjteményem van jó filmekbõl, és egy részüknél valós probléma, amiket írtál. Sajnos.
Remélem, valamit tudtam segíteni.
Utolsó utáni gondolat. Amiket Amerikában vettél fel, azok NTSC szisztémájú felvételek, az itteni gépek nem mindegyike alkalmas a lejátszásukra. De ezt biztos tudod nélkülem is, bocs az okoskodásért.

Amikor elõször láttam, szinte végignevettem az egészet.
Másodszori megnézésnél pedig rájöttem, hogy ez a film nagyon mély mondanivalót boncolgat,
úgyhogy több, mint vígjáték.
Nagyon jó alkotás.

Az Éjféli Cowboy tényleg jó, Hoffman "Ratso" benne, magyarul azt hiszem, simán Patkánynak fordítják. Nekem VHS-en rengeteg filmem van (kb. ötszázig számoltam, el is kezdtem katalogizálni, csak meguntam), és most szívem szakad meg, hogy nem láthatom a legtöbbet, ugyanis átmágnesezõdnek, kisebb nagyobb mértékben. Vagy a kép, vagy a hang, vagy mindkettõ vacak. Persze nem néztem át mindet, de amit átnéztem...
...Nem is annyira a mozifilmeket sajnálom, hanem azokat a ritkaságokat, vagy tévéfilmeket, sorozatokat, amiket még vagy Amerikában vettem fel, vagy Angliában, angolul, vagy, mikor még fogható volt nálunk a Sky One, ahol csak angolul adtak, onnét, vagy pl. a teljes "Mágusok titkai..." sorozatot, amit most adnak valamelyik csatornán (érdekel a bûvészet), az is volt vagy három kazetta. VHS. Aztán a teljes M.A.S.H., ami zseniális, a Family Ties sorozat, a Cheers, mind angol eredetiben. Plusz az összes Woody Allen, Meryl Streep film, meg általában mindenféle dolgok.
..Namost ezekkel nem tudok mit kezdeni. Már régen mondták nekem, hogy félévente át kell tekerni mert átmágnesezõdik, mindegyiket, de ha mind a sok százat áttekergetem, semmi mást nem csinálok.
..Digitalizálni lehetne, de ötszázat?...Szóval nagy bánatom, hogy a filmek elvesznek. Klasszikusok is. (Pl. pont az Ügynök halála is VHSen van meg Hoffmannal). Van amelyiken csak szürke csíkok látszanak, más nem. Pedig olyan szorgalmasan gyûjtögettem.

A kimoderálásról az a véleményem, hogy egyelõre még nem igazán sikerült rájönnöm a szisztémájára. Nekem is volt már olyan szövegem, amit eltávolítottak, pedig csak mások védelmében szólaltam fel, pontosan azt a hangnemet visszautasítva, amit ott használt néhány hozzászóló. Ezek általában politikával foglalkozó portok voltak, amelyekrõl az utóbbi idõben eléggé le is szoktam, ugyanis, ahogy írtad, megváltoztatni úgy sem lehet azoknak a mentalitását, akik fröcsögve, gyûlölködve nyilvánulnak meg, az õ szintjükre meg nem érdemes lemenni.
Sokkal érdekesebb, és talán, sõt biztosan hasznosabb kulturális témákban eszmét cserélni, már csak azért is, mert egymással beszélgetve, vitatkozva olyan adatok, tények is felszínre kerülhetnek, amikre az ember nem is gondol, illetve érdekes meghallgatni egy, az övétõl eltérõ véleményt, és elgondolkodni azon, hogy a másik vajon miért gondolja azt, amit gondol.
Biztosan gyerekes dolog, amit írok, ne is haragudj meg érte, de az ember szinte kap az olyan ember után, mint te, aki értelmes, kulturált, tájékozott, humora is van, és baromi jókat lehet vele dumcsizni.
A primitív, gyûlölködõ emberekkel meg nem kell törõdni, mert nem éri meg, és sok energiát elvesz az embertõl.
Ennyi...

Szia! Erre jó a net, unalmamban, meg azért is, hogy kiegészítselek, és itt-ott kiigazítsak néhány apró tévedést, rámentem.
Szerintem Dustin Hoffman egyik legnagyobb filmje, - amelyben fiatal kora ellenére a színészi eszköztár teljes birtokában volt már - az "Éjféli cowboy". A film 1969-ben készült, és 1970-ben szerepelt az Oscar-díj kiosztáson.
Nos, ott Dustin Hoffman és Jon Voight közösen lett jelölve a díjra, sajnos végül nem kapták meg, hanem Jonh Wayne kapta, a "Félszemû seriff" c. filmért. (Én kölyökként láttam a filmet, jó, de John Wayne semmi különöst nem csinált benne, ha csak azt nem, hogy elég sok jelenetben részeget játszott, egyszer még a lóról is lefordult, és a kritikusok talán ettõl estek hasra.)
Dustin az "Éjféli cowboy"-ért egyértelmûen megérdemelte volna a díjat, a közös jelölés nem jelenthetett volna akadályt. A film ugyanakkor megkapta az Oscar-t, és a rendezõ is.
Nem tudom, hogyan alakult ez így, de az "Éjféli cowboy" életem egyik legnagyobb filmélményévé vált. Úgyhogy eléggé el nem ítélhetõ módon, meg azért is, mert adok a véleményedre, belinkelem azt a néhány gondolatot, amit a film portjára írtam néhány hónapja, mert ennél jobban nem tudnám most sem összefoglalni, amit akkor gondoltam.

..." hatalmas film. És nem Jon Voight, - aki szintén nagyon jó, - az igazi fõszereplõ, hanem Hoffman, akinek ez egy elég korai filmje, és már itt is ugyanolyan zseniális volt, mint késõbb bármikor.
Mellesleg az a jelenet, amikor lemennek az éjszakai klubba, félelmetesen pontos képet ad az akkori New York avantgard zenéinek, underground mûvészeti életének világáról, extravagáns figuráiról. Ez a rendezõ, John Schlesinger érzékét dicséri, aki akkor persze még nem tudhatta, milyen kordokumentumot hagyott hátra ezzel a néhány perces, a film szempontjából egyébként jelentéktelen epizóddal.
Tudom, hogy vérciki, de ahányszor látom, mindig megkönnyezem az utolsó jelenetet, amikor a Hoffman által játszott nyomorék, pitiánar kis szélhámos, akinek álmaiban mindig az a vágya, hogy egészségesen végigszaladhasson a napfényes tengerparton, már nem láthatja meg a tengert, a pálmafákat, és az aranysárga homokot, mert közben a buszban meghal.
És az õ halálával tulajdonképpen meghalnak a jobb életre való reményei a barátjának, a jóképû cowboynak is. Nem sok filmnél éreztem eddig katarzist, a mai filmek döntõ többségénél pedig különösen nem, de ennél igen. Azt hiszem, ez a film azon ritka filmek egyike, amelyet mindenképpen látnia kell annak, aki igazi élménnyel akar gazdagodni a képernyõ elõtt."

Ennyit írtam, talán nem volt érdektelen.
Ha jól emlékszem, valamikor a 90-es évek legelején, a közszolgálati tv sorozatban leadott egy csomó filmet Hoffmantól, akkor felvettem ezeket VHS-re, és a nagy részük meg is van a mai napig. Jó lenne, ha ezt a hagyományt idõnként felelevenítenék, más színészekkel és rendezõkkel is, mert rengeteg jó film van még, amelyeket semmilyen formában nem lehet megszerezni, a tv-nek viszont megvan.
Jó minõségben, eredeti szinkronnal, reklámok nélkül. Egyik sem utolsó szempont. Ráadásul ingyen...

Igen, utánanéztem mégis (bár dolgoznam kellene), akkor Hoffmannak már megvolt az elsõ Oscar a Kramer kontra Kramerért (és késõbb kapta a másodikat a Rain Man -ért).
...OFF:
Veled együtt négyen üdvözölték visszatérésemet, köszönöm, olyanok, mindenki olyan, akinek adok a véleményére.
Egy dolgot megtanultam: az ostobán fröcsögõ, mocskolódó, trágárkodó alakokkal egyszerûen nem kell vitatkozni, mert az nem vita. Nem kell felvenni a kesztyût, mondjanak amit akarnak. Szerintem te is így vagy vele. Most sokkal ritkábban szólok hozzá, és mielõtt elküldeném, még egyszer átolvasom "modi" szemmel, és utána nyomom meg a gombot.
De a legfontosabb, hogy akik minden "kritikája" abban merül ki, hogy négybetûs szavakkal, altesti dolgokkal dobálóznak, azokat nem kell meghallani és kész. (Mondjuk egy kocsmai verekedésben sajnos nem ez a helyzet, mert ott abba kötnek bele, hogy nem szólsz, ha szólsz, akkor meg abba. Nem mintha lett volna ilyenben részem, de egyszer majdnem - az akkori - Csehszlovákiában. Szépen kisétáltunk a barátaimmal, és hagytuk, hogy szitkozódjanak mögöttünk. A sör jó volt, ez a lényeg. Meg hogy nem vertek meg egy Szlovákiai kisvárosban.

Lehet, hogy tovább lehetett volna menni, szerintem akkor már két külön film lett volna. A leleplezési jelenet a klasszikus "katarzis" rész, utána nem lehet még egy katarzist betenni, vagy sokkal nagyobbat kell, forgatókönyv szempontjából. Namost ez a film erre a klasszikus nemi szerepváltós ötletre épült, tehát a katarzisnak is ehhez kell kapcsolódnia. Ha utána tovább megy a sztori, elhalványul az eredeti ötlet.
Nekem pl. a sok Oscart kapott "Farkasokkal táncoló" (Kevin Costner) okozott baromi nagy meglepetést, szerintem halálosan unalmas film, és ott (kapcsolódva a fentiekhez) legalább háromszor éreztem, hogy na, most ér véget. De nem, megint megy tovább. És megint. Így ellaposodott az egész, fogalmam sincs, miért kapta ezért Costner az Oscarokat.
Dustin Hoffman meg kapott érte Baftat meg Cannesit, különben is talán már volt neki egy akkor (nem biztos, most lusta vagyok utánanézni, meleg van). Jessica Lange valóban nem sokat csinál az Oscarért. Három színészt is jelöltek (Teri Garr volt a harmadik), Hoffmannak nem adták a Gandhi miatt, de Lange tényleg...ugyanabban az évben készült a Frances, ahol fõszereplõ volt, ott is jelölték, ott jobban megérdemelte volna, és késõbb megkapta "Az én kék egem"-ért jogosan a másodikot, immár mint fõszereplõ.
...Az Oscar, hát igen. Mentségére szolgáljon, hogy több ezren tényleg titkosan szavaznak az öt jelölt közül egyre, és nincs megosztott díj (a Thelma és Louise-ban azért nem kapott sem Susan Sarandon sem Geena Davis jelölést, mert egyenrangúak, mindkettõt fõszereplõként kellett volna jelölni, azt meg nem lehet egy filment belül. Bár mintha azóta változott volna a szabály, nem tudom).
..Az a baj, hogy egyenetlen a felhozatal, és vannak évek, amikor mind szuper, és vannak gyenge évek. a szuper években fájó szívvel olyant kell kihagyni, aki egy gyengébbet simán vinne.
..Az "életmû díj" megint egy olyan..."eddig nem nyert az öreg semmit, adjunk neki valamit" izé.
Aztán néha olyanok kapnak díjat, amik az amerikaiaknak jó, máshol nem, dehát ebbe nem lehet belekötni, az õ díjuk. Én nem értettem a Farkasokkal táncolót, az Untouchables-t, a Szigorúan bizalmast sem, mármint hogy mi benne a felejthetetlen (nem azt mondom hogy nem jó, csak..olyan oké, jó film.) Ezek mind olyan "nagyon amerikai" témák.

Nagyon régen láttam a filmet, de most ismét megnéztem, és egészen az utolsó részig baromira tetszett. Minden színész kitûnõ benne, Dustin Hoffman óriási, tökéletes, élete egyik legnagyobb alakítását nyújtja.
Amikor rámentem a netre, nem akartam elhinni, hogy 1983-ban az "Aranyoskám" fõszerepéért Dustin Hoffman NEM kapta meg az Oscar-díjat, aztán amikor kiderült, hogy abban az évben Ben Kingsley kapta meg, a "Gandhi"-ért, akkor kissé megnyugodtam, bár a sajnálkozásom megmaradt. Hát igen... El kell ismerni, Ben Kingsley teljesen jogosan kapta meg, kár, hogy vannak olyan évek, amikor a sok hasonlóan magas színvonalú filmek és szereplõik egymással versenyeznek.
Azt viszont el kell mondanom, hogy bár Jessica Lange nagyon helyes, dekoratív, és mellesleg kitûnõ színésznõ, azért ebben a filmben nem játszott akkorát, amiért õneki viszont Oscart kellett kapnia. Igaz, "csak" mellékszereplõként, de mégis.
Az Oscar-díjak odaítélése egyébként is megérdemelne egy hosszabb eszmecserét, amennyi félresiklott díj, meg nem kapott elismerés, trendek és elvárások szerinti díjazás történik, fõleg az utóbbi idõben, az több mint feltûnõ, és rengeteg kérdést felvetõ jelenség. De ez a fórum kevés a bõvebb kitárgyaláshoz.
A filmre visszatérve, egészen addig zseniális a film, amíg Hoffman le nem leplezi magát. Addig brillírozik, lubickol a szerepben, a forgatókönyvírók is minden, a helyzetbõl adódó magas labdát lecsapnak, és kihasználnak.
Utána azonban kurtán-furcsán szinte véget is ér a film, holott, igazából onnan kellene, hogy induljon a második fele. Ugyanis, onnan indulhatna Hoffman valódi színészi karrierje, és visszavágása azoknak, akik addig mellõzni akarták.
Az elsõ, hogy rögtön színházi, vagy filmes ajánlatok tucatjaival kellett volna, hogy elhalmozzák azt az embert, aki egész Amerikát így be tudta csapni, és bebizonyította, hogy zseniális színész. És megfordulnának a szerepek, aki addig tudomást sem akartak venni róla, most két kézzel kapnának utána, elsõként a Sidney Pollack által játszott producer, akinek az ajánlatát Hoffman ezúttal fölényes eleganciával utasíthatná vissza.
A Jessica Lange által játszott lány is átértékelhette volna az addigi kapcsolatukat, beszélgetéseiket, azt, hogy mennyi titkot, lelki vívódást megosztottak egymással, és sértõdöttség helyett, fel kellett volna ismernie Hoffman emberi értékeit, az iránta érzett szerelmét, azt, hogy a történtek fényében milyen más jelentõséget kapott a múltban egy-egy mondat, vagy gesztus, stb, stb.
(Ha én vagyok a forgatókönyvíró, a végébõl sokkal többet kihoztam volna. De hát a filmtörténet ennél nagyobb lehetõségeket is elszalasztott már...)
Az "Aranyoskám" 30 évvel ezelõtt készült, szinte hihetetlen, hogy így szalad az idõ, de a film szinte semmit sem öregedett, sõt, a színészi játék elsõ osztályú, a párbeszédek élõk, a konfliktusok emberiek, a szinkron hibátlan, és akkor Geena Davis bugyiban, tükör elõtt végzett gimnasztikai gyakorlatait még meg sem említem, mert ki kéne tenni a képzeletbeli 18-as karikát.
(Az a gyönyörûen gömbölyödõ hátsó önmagában megért volna egy Oscart)...

(még valami...) Most utánanéztem, az általam felsorolt négy nagyágyú közül egy sem végzett egyetemet, legalulról DeNiro (69) jött, tényleg a maffia által uralt Little Italy-bõl, Nicholsont (75) a nõvére nevelte fel, akit sokáig anyjának hitt, nem végzett egyetemet, akármilyen hihetetlen sokaknak, Al Pacino (72), akirõl néha azt hiszik, kettõig sem tud számolni, a rendkívül híres, drága és presztízses Lee Strassberg Színmûvészeti stúdióját végezte el. És õ volt legjobban "elengedve" anyagilag is, nézegettem a róla írtakat, nagyon mûvelt. De Niro zsigerbõl játszik, de ugyanazt követi, mint Pacino, a "method acting"-ot, másként Sztanyiszlavszkij módszert, a teljes átlényegülést, Pacino ezt tanulta az elegáns iskolában, De Niro így született. Nem tudnék különbséget tenni, melyiket kedvelem legjobban, õk a négy nagyágyú. Persze, lehet sokat sorolni, Redford, Malkovich, Billy Bob Thornton, Tommy Lee Jones, Morgan Freeman, stb., stb., és akkor még csak a ma élõ amerikaiakról beszélünk...abba is hagyom.