Programkereső

Téma: Attila, Isten ostora

Spoiler
olahmiki1959 2015 márc. 20. - 07:30:07
(372/412)
Úgy megijedtem, hogy egy fillér sem maradt a zsebemben...:)))
Válasz
olahmiki1959 2015 márc. 19. - 21:18:06
(371/412)
Na látod, kedves Gab19, ez történik olyankor, amikor valaki már annyira okos, és intelligens, - mint Te, - hogy mindig, minden pillanatban valamiféle intellektuális küldetéstudattól áthatva, a szférák magasságából tekint le a hétköznapi emberek világára, mint amilyenek mi vagyunk, és állandóan valami mélyebb tartalmat, mögöttest keres minden írásban, képben, megnyilvánulásban, ami csak eléje kerül.
És közben nem veszi észre a humort, a csipkelõdést, a szarkazmust, az iróniát - ami viszont az én egyik kedvenc eszközöm itt a fórumon, imádom - és tudom is - alkalmazni, és ennek az egyik legszebb példája pontosan a Te mondatod, az én képben belinkelt válaszom, és a Te viszontválaszod.
De akkor nézzük konkrétan:

te írtad valakinek:
"Mi nem fogunk együtt driftelni a semmiben az biztos."

én visszakérdeztem (lecsapva a "driftelni" szóra):
És õvelük?
.................
ÉS JÁTÉKOSAN, POÉNBÓL, BELINKELTEM A - DRIFTERS - EGYÜTTES EGYIK LEMEZBORÍTÓJÁT!!!!!!!!
.................

És kapkodtam a levegõt, amikor Te erre ezt válaszoltad:
"Es ezzel a keppel tulajdonkeppen mi volt a szandekod, esetleg peldakep? A ter dimenzioban nincsnek szavak sem hangok a kep a kepek egyedi kapcsolatbeli megjelenessel birnak ezert egyvalami biztos, hogy mukodik az erzelmi kapcsolat. Kikapcsolhatod a frenetikus agyad, olyasfele Spiritualis joga szellemi ertessel kapcsolattal."

Tudod, ez mi volt, kedves Gab19?
Szójáték, vicc, hülyéskedés, móka, kacagás, virsli, vattacukor, ringlispíl, - teljesen mindegy, hogyan fogalmazok, a lényeg ugyanaz.
Nem filozófiai fejtegetések tárgya, nem Jung, Schopenhauer vagy Freud elméleteinek a valóságba való kivetülése, nem is a belinkelt kép és a személyiségünk egymásra hatásának kielemzése a környezetvédelem statisztikai mutatóinak tükrében, hanem egy egyszerû marháskodás, apró kis poén, a szavakkal és a képekkel való játék gyermeki örömmel történõ megvalósítása - a részemrõl, aki mindig infantilis voltam, és szerintem már az is maradok erre a kis idõre...:)

Most pedig következzen egy újabb szójáték, sziporka, amely akár alapja is lehet egy újabb kibontakozó vitának, egy filozófiai mélységeket és magasságokat is bejáró eszmecsere kiindulási pontjának is...:)))

Attila, Isten ostora - jó név, sokkal több van benne, mint elsõ pillantásra gondolnánk

Indiana Jones, az ostor Istene - ez viszont az én találmányom, szerintem legalább olyan szellemes, mint az elsõ.

Várom a reakciókat, - csak ne reakciósok legyenek a reagálók, azt inkább kihagynám...:DDD
Üdv.
Válasz
proklima 2015 márc. 19. - 20:37:34
(370/412)
Volt alkalmam találkozni, együtt dolgozni "észt osztó" szakemberekkel. Hidd el,semmivel sem többek, mint Te, vagy én, vagy mint a fórumozók többsége..
Válasz
proklima 2015 márc. 19. - 18:48:54
(369/412)
Ahogy elnézem a hozzászólásokat, úgy gondolom, hogy a szürke ködben gomolygó gondolatok foszlányai próbálnak a mélybe taszítani. "Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott. Oszlopi közt lebegõ rémalak inte felém." Úgy látom, alapszinten kellene megérteni néhány dolgot. Attila: ezt néhányan értik. Isten: van aki ezt is kapisgálja. Ostora: szo-szo. Azonban a hármat összekapcsolva, már neuron-krakk lép fel egyeseknél (empty territory). Itt aztán boldog-boldogtalan úgy osztja az észt, mintha kimeríthetetlen tartaléka lenne belõle. Márpedig a tartalékok végesek. Miért nem lehetne azt, hogy mielõtt valaki hozzászól, gondolkodik (Micimackó: gondol, gondol..)Talán nagyobb esélye lenne arra, hogy nem csinál magából még nagyobb hülyét, mint amilyen valójában...Persze a megalomániásoknak ez falra hányt Napóleon...
Válasz
offtopic
blacknet 2015 márc. 19. - 17:11:29
(368/412)
Még rá is vezettelek, valójában ott van a válasz, de nem vetted a lapot. A magyartörõ mondataidat nehéz olvasni, ugyanakkor látni a gondolatokat benne, ezért is feltételeztem, ennyi elég lesz, hogy rábukkanj. De ha nem, hát nem.
Válasz
olahmiki1959 2015 márc. 19. - 14:11:13
(367/412)
És õvelük?
Válasz
offtopic
blacknet 2015 márc. 18. - 22:39:04
(366/412)
Továbbra sem fordulok be az utcádba, de a kitartásodat annyival azért jutalmazom, hogy az eredeti célcsoportot megfestem más színekkel is, hátha ad valamit a te boncasztalodra is.
Könnyû a dolgom, mert az élet maga adta a párhuzamot, persze miután ez megtörtént, nem állt mosolyra a szánk. Mert amikor megnéztük a Rockenbauer-filmeket, minden porcikánban örömtelin megborzongtunk, amikor Bayer nekiveselkedett 32 év múlva, értetlenül ásítoztunk rajta. Az egyik a magyar, a másik a magyar magyar.
Válasz
offtopic
blacknet 2015 márc. 18. - 18:21:46
(365/412)
Nem szeretem a definíciókat, meg nem is értek hozzá. Önvallomásba sem fogok itt beleszaladni. Nyilvánvalóan gúny tárgyává teszem az ún. magyar magyart, azt a típust, akinek sokkal fontosabb a magyarságával pózerkedni, mint ezt valóságosan is átérezni. A tudománytalan marhákat, sumér homérokat szintén pellengérre kell állítani. Nagyjából ezért dobtam oda provokatívan az elsõ hozzászólást, aztán persze lángra kapott. Nem is baj, hadd égjen, tegyük helyre itt a helyretennivalókat!
Válasz
offtopic
blacknet 2015 márc. 18. - 18:14:45
(364/412)
Vehemens, és akkor semmit sem tévedünk.
Válasz
olahmiki1959 2015 márc. 17. - 20:27:10
(363/412)
"A szöveged profi", - fogjuk rá
"az indulatod hatalmas", - ahhoz kétség sem fér
"a szándékod nyilván pozitív!" - erre azért nem mernék megesküdni...:)
Válasz
drProktor 2015 márc. 17. - 19:16:10
(362/412)
A szöveged profi, az indulatod hatalmas, a szándeékod nyilván pozitív!
Válasz
proklima 2015 márc. 17. - 18:06:59
(361/412)
Szerencsére akadnak (igaz elvétve) néhányan, akik a filmrõl mondanak véleményt. Arról elmélkedni (szerintem) hiábavaló, hogy valójában mi történt a múltban. Pl. : Isten pattogtatta-é Attilát, avagy nem. Nem láttuk, nem hallottuk, nem tudjuk (nem voltunk ott). Csak a (szubjektív) feljegyzésekre hagyatkozhatunk. Messzirõl jött ember meg azt mondhat, amit akar.
Válasz
blacknet 2015 márc. 17. - 17:03:07
(360/412)
A te fajtád vallásként kezeli a nemzeti érzést, valami szakrális térben elhelyezve, személyes sértettségként bedurcizva, amikor ezt kritika éri. Mint minden hit alapú érzület, ez is egészségtelen, és az a távolból megválaszolhatatlan kérdés, hogy ez torzítja-e, vagy alapvetõen korlátos az intellektuális hozzáférésed.
Mert nem Széchenyi, Szent István vagy éppen a talán csak mítoszainkban, de nem a valóságban létezõ Attila szembeköpését emlegettem, hanem jelenkori önmagunkat - hát, fogalmazzunk nyugodtan így, ne féljünk a szótól - gyaláztam. Eléggé vezérgondolat volt ez a hozzászólásban ahhoz, hogy ne csússzon félre az értelmezése, neked mégis sikerült, pedig meglehetõsen fontos momentum, legyen mondjuk ez a nemzeti minimum.

Azt mondod, erõt meríthetünk belõle, szerintem meg szégyelljük el magunkat, mert nem vagyunk méltók az emlékükre. Korlátolt, ostoba, magánakvaló, rothadó ország a miénk, minden döntéshozói szinten a legselejtesebb hülyéket helyzetbe hozva. Tisztességes úton elõrébb nem juthatsz, ma már a vegetálás is kérdéses, miközben a legkevesebb, ami elvárható lenne, hogy tehetséggel és munkával boldoguljál. "Ez az ország mostoha, nem dajkált, nem adott soha!"
A rossz hír az, hogy nemzeti nagyjaink, ha láthatnák, mivé lettünk, undorodva fordulnának el tõlünk. Lehet itt könnyeket csorgatva, átszellemülten szavalni a Talpra magyart, ahogy végetér a mise, hazamégy, és rágcsálod, a háromnapos, koszlott kenyeret. El lehet menekülni a valóság elõl, forgatni a Gesta Hungarorumot, kölykeinknek sem jut majd más, mert lusta és gyáva vagy szembenézni vele, mekkora feladat áll elõttünk, és milyen mélyre süllyedt ez az egykor valóban szépreményû, dicsõséges nemzet.
"De azért csak énekeljük már el a Himnuszt!" - szegény Hofi is már kifigurázta ezt a magatartást, aztán azóta is ugyanott topogunk.

El lehet innen menni, szúrsz egyet, sokan meg is teszik, méghozzá véglegesen. Az ország megtartóképessége kiváló mutatója annak, hogy jó irányba igyekszünk-e. Azért az már egy szint, amikor egy koszovói albán(!) leszarozza a hazánkat, és megy tovább németbe. Tudom, te megsértõdsz, kikéred magadnak, pedig igaza van, nyomorból nyomorba kerülni milyen perspektíva lenne már?
Az is igaz, hogy még a jobb helyeken is történik baleset, a svédek épp most kisszerûsködnek egy fogyatékos honfitársunkkal, meg ezer más példát is lehetne hozni, meg vannak a miénknél szarabb putrik is a bolygón, na de ahol viszont elõttünk járnak, ott milyen az életminõség? Nem csak az anyagiak, hanem a gondolkodásmód, az emberi-társadalmi viszonyok?
Biztosan igazad van, és az a fasza, amikor egy kórházban oda lökik eléd a fél zsemlét meg a mackósajtot, nem az, amikor tálcán kapod az elemózsiát, hogy tartani alig bírod, megenni meg pláne, és mindkettõ tb-ajándék, csak az egyik a magára k*rvabüszke magyar, a másik meg a félnótás sógoréké...szerencsétlen Sopron, jól kiszúrtak magukkal vagy száz évvel ezelõtt. De ha neked ez így jó, töröld ki továbbra is a Szentjobbal, aztán bízz benne, hogy talán lesz valami államcsõd, vagy világháború, felrobban egy vulkán, bármi, és felébredünk, kicsapjuk az ólajtót, megfogjuk a karikás ostort, hátrafelé nyilazunk vele, lerázzuk magunkról ezt a ránk tespedt önelégült vigyort, véget vetünk a kedélyeskedésnek, megtisztálkodunk, és nekikezdünk böcsületesen országot építeni. Na, majd akkor lehetünk büszkék magyarságunkra, akkor nevezhetjük újra nevén a hõseinket, akkor érdemeljük ki az emléküket. Addig csak távoli rokonok õk nekünk, akik letagadják a pofátlan, csámcsogó, trágyaszagú jelenkori Kárpát-medencét, azt is, hogy valaha itt jártak volna.
Válasz
offtopic
oktondi pocok 2015 márc. 16. - 23:27:21 Előzmény blacknet
(359/412)
Nyitott kapukat döngetsz: Nyugodtam tagadjál le „minket”, sõt ha már annyira ciki, ne felejtsél el lemondani a magyar állampolgárságodról sem. Aztán irány a nagyvilág, ahol csupa nagyszerû ország csupa nagyszerû népe között élhetsz, ahol minden csodaszép és mindenki jófej.
Arról sem vagyok meggyõzõdve, hogy a siker és felemelkedés elsõ lépéseként szembe kellene magunkat köpni (de te csak köpd le magad), lecsinálni a múltunkat, hõseinket, sikereinket (talán más népek sem teszik ezt). Tény, hogy helyzetünk már egy jó ideje nem éppen irigylésre méltó, de legalább voltak olyan momentumok a múltunkban, amire méltán büszkék lehetünk (tudom, te semmire), és sok magyar ebbõl merít erõt (de úgysem érted ezt). Sok más nép még ennyivel sem büszkélkedhet. További kellemes öngyûlölködést!
Válasz
proklima 2015 márc. 15. - 08:49:30
(358/412)
A történelemrõl vitatkozni szerintem meddõ kisérlet. Végül is mi a történelem? A múlt, egy emlék. Mi a jelen? A valóság, mely ebben a pillanatban máris múlttá változott. Mi a jövõ? Egy elképzelés...Visszatérve a történelemre: mibõl ismerhetjük? Csak az ott és akkor élõk feljegyzéseibõl. Ez pedig roppant szubjektív. "Attila, isten ostora". Ki lehetett illetékes ebben az "ügyben"? Egyrészt Priszkosz rétor, másrészt Flavius Aëtius cseretúsz, pl. (catalaunumi csata-magyarok vs. rómaiak 0:0). És akik akkor éltek, de sem írni, sem olvasni nem tudtak? Õk mit mondtak volna? Egy haláltábor lakója, vagy egy SS obersturmbannführer egészen máshogy adná elõ a "sztorit" (lehet, hogy morbidnak hangzik, de szerintem rávilágit mondanivalóm lényegére). Mit akartam ebbõl kihozni? Nézzük a filmet, s döntsük el, hogy tetszett, vagy nem! Nálam 9/10
Válasz
offtopic
blacknet 2015 márc. 14. - 22:29:14
(357/412)
A stílus szándékoltan van smirglisebbre konfigurálva, a nyers, õszinte, sõt talán durva fogalmazásmódban hiszek, hogy hatásosabban képes a tartalmat érvényesíteni, mint a simogatás. Lehet, tévedek ebben, meg sértõen is lejöhet, ugyanakkor a tévedésekkel szembesítésnek ez egy jó eszköze lehet.
Válasz
offtopic
blacknet 2015 márc. 14. - 22:25:35 Előzmény oktondi pocok
(356/412)
Legszívesebben letagadnálak titeket.
Most élek, és nem amikor három tenger mosta, meg Isten ostora csapkodott, meg Lehel kürtje szólt. Ezek szép történetek, mint a Mátyás királyról szóló mondák is, fele igaz, fele meg nem. De inkább nem. Kultúránk része, nyilván identitásmeghatározó, illetve megerõsítõ szerepe is van, egy bizonyos fokig ez egészséges, azon túl meg a félbolondok vannak.
Ezzel szemben a történelmi tény az, hogy a Bethlen István óta egyetlen államférfivel sem tudtunk elõrukkolni, és az õ tíz éve, illetve a kiegyezés utáni 25-30 kivételével nincs fejlõdés az országban, csak visszamutogatás a nagynagynagy õseinkre, meg trianoni búskomorkodás. Ez a mérhetetlen büszkeség is, hogy honnan ered? Idegen hatalmak alatt hajladoztunk évszázadokon keresztül, de azért verni kell a mellünket a vérünkre...
Leszarom, hogy milyen volt a múltunk, amikor körbenézek, és csak ezt az önzõ, ostoba, tapló népet látom magam körül. Most élek, most kell nekem emberi élet, most kellenek elfogadható körülmények, most kell tisztességes közeg. Teljesen irreveláns a hódító magyarok legendája, attól nekem nem lesz jobb. És mielõtt belekötnél, a "nekem" szólhat T/1-ben is, tehát nekünk, magyaroknak. Semmivel sem megyünk elõrébb, amíg szembe nem köpjük saját magunkat, nem ismerjük fel, milyen jelentéktelen kis fikagombócok vagyunk, lettünk. Árpád apánk ha ezt elõre látta volna, nem a Kárpát-medencébe hoz minket, hanem valami kietlen sivatagba, hadd vesszünk oda!
Válasz
oktondi pocok 2015 márc. 14. - 21:05:31
(355/412)
Valóban érdekes (ez is egy álláspont), de a teljesség kedvéért érdemes elolvasni más szerzõk munkáit is (nem kevésbé meggyõzõek).
Válasz
oktondi pocok 2015 márc. 14. - 21:01:05
(354/412)
Még jó, hogy te is ennek a korcs, sz*r népnek a tagja vagy.
Válasz
offtopic
drProktor 2015 márc. 14. - 15:32:41
(353/412)
Azt mindenképpen érdemes leszögezni, hogy azt, hogy valami van(létezik),
azt általában sokkal könnyebb bizonyítani, mint azt, hogy valami nincs.
Továbbá, ha nincs bizonyítva, hogy van, abból még nem következik, hogy nincs.

Ha esetleg valakit érdekel, akkor ajánlom a következõt:

http://toriblog.blog.hu/2009/03/17/mitoszok_nyomaban_i_a_habsburgok_es_a_magyar_ostortenet
Valóban elégérdekes.
Válasz