A megrajzolt történet durva és felkavaró. Nyilván nem a megfelelő védekezést választották a fiúk és számtalan más megoldás szóba jöhetett volna, ha nem várnak a végtelenségig.

A téma már 20 évvel ezelőtt is az utcán hevert jó, hogy valaki leporolta.

Hűha!!! :D

Azt látom, hogy a szociálpszichológia érdekel és ez dícséretes :) De az Isten szerelmére, a fasizmusnak mi köze van a kiközösítéshez??? \o/

A kiközösítés jelensége nem valami társadalom-ideológiára vezethető vissza, mint fasizmus, bolsevizmus, kapitalizmus, vagy akármi más. A kiközösítés egy állati ösztönre vezethető vissza, ami többé-kevésbé minden szociális életmódot folytató emlősben megvan. A természettudományban jól dokumentált rengeteg eset, mikor szociális emlős állatok, pl. farkasok, hiénák stb. kiközösítik a falkájuk egy tagját. Persze ott ez azt jelenti amit a név is sugall, ez egyént elüldözik a falkából, esetenként meg is ölik. Nálunk ez árnyaltabb módon szokott történni, nem beszélnek a kiszemelttel a többiek, megjegyzéseket tesznek rá, esetleg inzultálják stb., de nem jellemző az egyed állatvilágból ismert könyörtelen eltávolítása a falkából vagy az élők sorából.

A jelenség biológiai magyarázata egyébként az, hogy a falkatagok tudat alatt mindig megpróbálják kiszűrni a csapat leggyengébb láncszemét, hogy megszabaduljanak tőle és így a csapat várható sikeressége növekedjen. A kiközösítést tehát nem feltétlenül a csapat vezetője indukálja, ámbár a "lebonyolításában" pozíciójából fakadóan mindenképpen fontos szerepe van.

A modern társadalomban nehéz megmondani azt hogy milyen impulzusok váltják ki ezt az ösztönt az emberekben. Vélhetően kiválthatják olyan jelek amik az állatvilágban is, hogy az egyén túl ügyetlen, túl buta, felfogása gyenge, érzelmileg instabil, nehéz vele kommunikálni, a reakciói furcsák, különcül viselkedik (nem integráns része a csapatnak, nem megbízható stb.).

Mivel a csapat (nem hivatalos) vezetőjének fontos szerepe van a kiközösítés lebonyolításában, ezeket a vezér figurákat kell leginkább trenírozni, ha a kiközösítéseket meg akarjuk akadályozni. Mert ők a tekintélyükkel el tudnak nyomni egy ilyen fellángolást még idejekorán, és sosem eszkalálódik túl a helyzet.

Amúgy a huzamosabb időn keresztül kiközösített személyek, mint pl. Joszep a valóságban nem személy szerint haragszanak a kiközösítőikre, hanem egy társadalmon kívül álló identitásuk lesz, és az egész társadalmat jellemzően ellenségüknek tekintik.

Nagyon durva ez a film megérdemli ezt az értékelést amit kapott! Minden 16 évesnek figyelmébe ajánlom, mindegyikkel megkene nézetni, talán kevesebb lenne az iskolai bántalmazás. A végén csak pislogni tudtam tátott szájjal, teljesen a lélekig hatol ez a film.

Azon ritka filmek egyike, ahol rendesen a tömeggyilkosoknak szurkolsz. A z egész megérne egy mély pszichológiai elemzést, ami az iskolai bullyingot illeti - ami a filmben van, az sajnos kisebb-nagyobb formában mindig felüti a fejét a gyerekek körében, de felnőtt korban is jelen van: munkahelyi mobbing, piszkálódás, sz*rkeverés, főleg nők körében. És sajnos ez a film bár furcsának tűnhet, hogy ezt mondom, de még optimista is, hiszen ilyen ritkán fordul elő, hogy a bullyingolt személy mellé odaáll egy másik.
Viszont nem szabad összekeverni a gyilkosok lélekrajzát pl. a Columbine-i mészárosokkal, mert ha valaki utánaolvas láthatja, hogy őket alig-alig piszkálták, mentális problémáikat a családból hozták. A filmben a két főszereplő alapvetően egészséges jellem, Kaspar egészen biztosan, Joosep visszahúzódóbb, de van személyisége, tervei a jövőre nézve.
Mindenki más viszont, talán Kaspar nőjét leszámítva vagy rendesen gonosz, vagy csendben megbúvó, az esmények iránt közömbös gyáva nyúl. Amilyenek az emberek egyébként átlagban: dugd a homokba a fejed, úgy könnyebb túlélni, felejtsd el az ún. elveket - ez a szabály az, amit a gyáva, hitvány, birka tömeg tudattalanul is követ.

Nem tetszett. Ezzel a végkifejlettel pontosan azt bizonyították, hogy keretének. Számtalan más megoldás lett volna.

Elképesztően erős film. Többször le akartam állítani, de nem akartam homokba dugni a fejem.

Ez meg milyen hülye komment. Valamelyik országban, talán Usa-ban volt iskolai lövöldözés, de lehetne más országban is. Hogy ki készít róla filmet, észt, francia, amerikai, vagy más nemzetiségű rendező oly mindegy. A lényeg az, hogy ez a film elkészült, és örülök, hogy nem hollywoodban készült el, mert minőségi darab lett.

Szülőknek, pedagógusoknak, iskolaigazgatóknak kötelező "olvasmány"! De a fiatalok mostanság tényleg ennyire seggek, hogy inkább éveken át nézik, kit hogyan szívatnak, mintsem kiálljanak mások védelmére, vagy legalább a saját becsületükére?! Kár, ha így van. Én is szívtam, mert kiálltam másokért, de alap, hogy inkább ezt választom, mint a saját opportunizmusomat. Na mindegy, klassz film.

A filmben látott társadalmi viszonyok köszönőviszonyban sincsenek a Kádár-rendszerrel. Nem csak azért, mert a Kádár-rendszerben nem voltak iskolai lövöldözések, a két modell felépítése is teljesen különböző.

A film egy tekintélyelvű, fasisztoid rendszert mutat be elképesztő részletességgel és naturalizmussal, ami mellbevágóan hitelessé teszi a filmet, mintha az ember élő adásban, vagy ott a helyszínen látná éppen a valóságban megtörtént eseményeket. Mintha élőben történne az egész a szemünk előtt, annyira hiteles a film. A bemutatott rendszer pont nem egy "puha diktatúra", hanem egy roppant kegyetlen, folyamatos feszültségre törekvő rendszert látunk, míg a "puha diktatúrák" ezzel ellentétben pont hogy a nyugalomra és a lehető legkiegyensúlyozottabb társadalmi viszonyokra törekszenek, kerülve a feszültségeket és a súrlódásokat. Ebben a rendszerben a pattanásig szított feszültség miatt hierarchia közepén lévő emberek közel sem "közönyösek", éppen ellenkezőleg. Aktív részesei a feszültség szításának és a kegyetlenkedéseknek. Ennek oka a rendszer fasisztoid berendezkedése: a vezérnek mindig bizonyítania kell a többiek előtt, hogy ő a vezér. Ez az állatvilágban is így van, a vezérnek mindig elől kell mennie, különben a többiek nem tekintik vezérnek. Pontosan erről az elállatiasodott modellről szól a film. A vezérnek mindig bizonyítania kell a többiek előtt, hogy ő a vezér, ezért van szüksége valaki(k)re, aki(ke)t boxzsákként, lábtörlőként használva ezt időről időre igazolni tudja. A vezér tiszta ideg, a folyamatos bizonyítási kényszertől elméje teljesen eltorzul, így egyre súlyosabb kegyetlenségekre vetemedik. Folyamatosan igazolnia kell, hogy ő a főnök, de nem mehet neki mindenkinek, mert akkor a többiek előbb-utóbb ellene fordulnának. Így kiválaszt egy konkrét áldozatot, és azt üti-vágja-alázza folyamatosan. Így egyszerre tudja igazolni, hogy ő a legkegyetlenebb, hogy ő áll a hierarchia élén, és ezzel egyidejűleg azt is eléri, hogy a többiek ne forduljanak ellene, sőt, még támogassák is.

Mivel a kegyetlen vezérnek időről időre igazolnia kell, hogy ő a vezér, valaki biztosan lábtörlő-státuszba kerül, akin a vezér gyakorolhatja vezérségét, és kiélheti rajta kegyetlenségét. A többiek így örülnek annak, hogy ebbe a státuszba nem ők kerültek, hanem valaki más. Ők egyáltalán nem közönnyel nézik végig a kiszemelt áldozat meghurcolását és folyamatos megalázását, hanem akarják azt, hogy meg legyen hurcolva, akarják azt, hogy meg legyen alázva, mert ha valaki más van a hierarchia alján, az azt jelenti, hogy nem ők vannak ott. Ezt a helyzetet pedig fenn is akarják tartani, hiszen nem ők akarnak lábtörlő-státuszba kerülni. Azt akarják, hogy valaki más legyen ott. Teljesen mindegy, hogy ki, csak ne ők. Akit a vezér kiválasztott erre a szerepre, kihátrálnak mögüle, és aktívan részt vesznek a meghurcolásában, csakhogy ne ők kerüljenek a helyére, és ne ők töltsék be ezt a szerepet, hanem valaki más. Akit a rendszer kiszemelt lábtörlőnek, abba ők is mind beletörlik a lábukat, mert akarják, hogy az a lábtörlő valaki más legyen, így mindent el is követnek annak érdekében, hogy az a valaki ne ők legyenek, hanem valaki más. Így működik a fasizmus. Kiszemel egy áldozatot, a többi birka pedig nem áll ki mellette, mert örül annak, hogy nem ők kerültek lábtörlő-szerepkörbe. Eközben persze a vezér őket is csicskáztatja, és a pusztulatba rántja magával együtt az egész közösséget. De a rendszer annyira kegyetlen, hogy a középen lévők a lábtörlő-státuszt akarják mindenáron elkerülni, így még azt is lenyelik, hogy a vezér őket is csicskáztatja. A lábtörlő-státusz elkerülése érdekében a középen lévők elképesztő szolgalelkűségre képesek, csak hogy a vezért magukra ne haragítsák. Elvégzik a piszkos munkát, legyen az füzetellopás vagy kamu email-fiók létrehozása, a középen lévők tehát egyáltalán nem közönyösek, hanem önszorgalomból csicskák, önszorgalomból szolgalelkűek, a vezérnek gyakran még kérnie sem kell őket erre. Aktív részesei a megaláztatásoknak, mert annyira kegyetlen a rendszer, hogy a lábtörlő-státuszt mindenki el akarja kerülni. Miközben egyébként közösen simán el tudnák cipőzni a vezért, és semmi perc alatt paprikajancsivá degradálhatná őt a közösség ereje, de a rendszerből olyannyira hiányzik a szolidaritás, hogy ez a lehetőség fel sem merül. A rendszer kegyetlensége miatt mindenki a túlélésre és a lábtörlő-státusz elkerülésére törekszik. Természetesen meg sem tudják fogalmazni, hogy mi is a bajuk Jooseppel, valójában semmi bajuk nincs vele, de akarják, hogy szenvedjen, hogy ne ők töltsék be ezt a státuszt, hanem valaki más. És ha valaki odakerült, örülnek, hogy nem ők azok, így aktív résztvevői annak, hogy Joosep ebben a szerepben is maradjon, hogy ne ők legyenek az ő helyén. Így működik a fasizmus.

Thea volt a leginkább gyomorforgató birka. Ő állt a lányok társadalmának csúcsán, így nem a vezérrel akar járni, mert abban a kapcsolatban nem ő lenne a nagyágyú. Eközben persze rangon alul sem akar választani magának párt, így kiválasztja a rendszer második emberét, aki egyébként szintjén becsicskul a vezérnek, elvégzi helyette a piszkos munkát, ha kell, tartja helyette az ajtót is. Tökéletes választásnak tűnik Thea számára, a hierarchiának a tetején van, de nem teljesen a legtetején, így a "kapcsolatban" ő az igazi ász. Csak önmaga pozicionálása érdekli, még Kaspar tetteit is csak az alapján képes meghatározni, hogy az az ő ázsióját, árfolyamát hogyan befolyásolja. Ha Kaspar teljesen becsicskul a vezérnek, az nem tetszik neki, nem csicskával akar járni, hanem a második legerősebbel, aki azért annyira ne legyen csicska, a piszkos munkát ne ő végezze, hanem valaki más, a hierarchia alsóbb részeiből. Csicskával ő nem akar járni, neki az derogál. Így Kaspar éledezni kezd, és finoman be-beszólogat a vezérnek, és ez Theának tetszik, ez az ő árfolyamát is emeli. A vezérrel való frontális szembenállást viszont nem akar, csak egy erős, második embert magának. Érzései nincsenek, csak saját maga pozicionálása, csak a helyezkedés, csak a saját pozíciójának egyensúlyozása érdekli, a többiek fölött, de a biztonság kedvéért a vezér alatt. Ezt a végtelenül képmutató, érzéketlen egyensúlyozást, kötéltáncot Kaspar egy idő után már nem tudja tartani. A sok egyensúlyozás során akaratlanul is konfrontálódik a rendszerrel, majd rájön, hogy a fasiszta párton kívül sokkal értékesnek érzi magát. Miközben a rendszer lábtörlője már immunis a szenvedésekre, őt inkább feldobja a szembenállás, még az is megfogalmazódik benne, hogy általános érvényű értékek hordozója, így vállalja a párja szerepét. Thea a rendszerrel való kenyértörése után természetesen gyorsan kihátrál mögüle, semmilyen szolidaritást nem vállal vele. Amíg trendy volt, járni akart vele, de ahogy a perifériára került, már nem. Érzelmei nincsenek, csak az érvényesülés, és az ennek megfelelő elvárások, konvenciók határozzák meg az emberi kapcsolatait.

Kerli szerepe is kulcsfontosságú a rendszerben. Őt is szívatják, persze közel sem annyira, mint Joosepet, a rendszer szemléletéből adódóan. A vezér mindenkit csicskának tekint, de nem megy neki mindenkinek, mert az a vesztét okozná. Kiválasztott egy lábtörlőt, a többi birka meg örül annak, hogy nem ők lettek azok, így ezt az állapotot fenn is akarják tartani, önszántukból szítják is az egészet, aktívan részt vállalva a kegyetlenkedésekben. A vezér pedig így elérte célját, a birkák úgy tartják fenn az egész trágyadombot, hogy egyáltalán nem áll az érdekükben. A többiek is mind csicskák, de nem annyira, mint Joosep. Mert túl sok párja azért nem lehet, pont a rendszer szemléletéből fakadóan. Egy kivételével mindenki csicska, de párja konkrétan csak egy kell. Ezért Kerlit is csak szívatják, de nem úgy és annyira, mint Joosepet. Ő van a lánytársadalom legalján, külsőségeken keresztül is tudtára adja a többieknek, hogy nem akar a fősodor része lenni. Önként vállalta ezt a szerepet, látja a rendszer értéktelenségét és ostobaságát, látja, mit művelnek Jooseppel, mégsem áll mellé, még akkor sem, amikor Kasparral már ketten vannak. Annyi intelligenciája viszont volt, hogy megértse, hogy emiatt az ő füle mögött is van vaj, ő is felelős azért, hogy idáig fajultak a dolgok. Ő sem állt ki a két srác mellett, pedig tudta, hogy rohad a rendszer. Annyi tisztesség és önkritika viszont volt benne, hogy felfogja a saját felelősségét. Elképesztően erős volt a pillanat, amikor megkérdezte a fiúktól, hogy "elmehetek?". Egy szava se lehetett volna, ha őt is egy kalap alá veszik a többiekkel, annyi tisztesség viszont Joosepékben is volt vele szemben, hogy azért mégsem tettek egyenlőségjelet közé és a férgek közé.

Tűpontosan felépített film, nemcsak részletes és igényes, de naturalisztikus is, annyira hiteles, mintha az egész a szemünk előtt zajlana a valóságban. Joosep fogyasztói társadalmat kritizáló eszmefuttatása még egy 11. csillagot is érdemelne, de sajnos csak 10-et lehet adni. Óriási film.

Megelőztél.... Én is épp azt akartam írni, hogy a jelentéktelen szívatástól azért ez messze volt.
Megjegyezem, a szülők hozzáállása is katasztrofális volt. Szegény srác apja feszt azt szajkózza neki, hogy üss vissza, stb. Csak hogy hogyan üssön vissza, a túlerővel szemben? Lehetsz te akármilyen jó bunyós, ha húszan vannak ellened, akkor véged. Erre a pasi otthon még jól gyomorszájon vágja a saját gyerekét, hogy így kell odaütni. Hát gratulálok, apu is inkább ment volna moziba gyerekcsinálás helyett.

Mit lehet ezen a filmen félreértelmezni ? Szerinted az "jelentéktelen kis iskolai szivatás"...., hogy elveszik a cipőjét, és mezítláb járhatna, aztán ha szól, megverik, tüdőn rúgják, aki segítene neki, azt kényszerítik, hogy le sz....pja, az osztály többi tagja meg vidáman nézi.Te kezelés alatt állsz ? Vagy ilyen iskolába jártál, ahol ezt neveztétek jelentéktelen kis iskolai szivatásnak ?Kíváncsi vagyok, milyen volt nálatok a komoly szívatás ? Netalán brahiból agyonvertétek a kiszemelt áldozatot ? "A halált senki nem érdemli meg, pusztán önzõ érdekbõl, vagy valami sérelemért." Még a végén azt hozod ki, hogy valójában őket , az osztályt kell áldozatnak tekinteni ! Igenis, az ilyen szemét, alja kölykök megérdemlik a halált ! Mit gondolsz, ha már diákkorukban ilyenek, felnőttként milyenek lesznek ? Kár, hogy a filmben a két srác nem likvidálta az összes g...ciláda osztálytársát.

Nem találok szavakat..borzalmas,megrazo ,és letaglozo egyben!
A végkifejlet várhato volt,sajnos szinte bosdzuert liheg az ember ilyen borzalmas megalázás után!

Javasolt még: Robbanékony tinédzser (tényleg ilyen hülye magyar címe van)

Hm, van az ősemberségnek az a szintje, amivel az épkézláb ember nem tud mit kezdeni. Ahol csak azzal lehet eredményt elérni, ha agyonvered a másikat, mert egyéb nem működik.

Rendkívül jó pszichodráma, túlzásokkal (értsd: azért nem mindenhol megy ez így, szerencsére!), de rendkívül fontos mondanivalókkal. 30-asként, sok iskolát végzettként nekem szerencsére soha ilyen osztályom nem volt. Nem volt egy vagy két "fõnök" jellegû személyiség vagy kiközösítettek, csak froclizás ment, ami még érthetõ, mint katonaságban a kopaszok "megnevelése", ha nem megy át tartós elnyomásba. Szakközepes koliban viszont kaptam egy tipikusan ilyen (szó szerint) tesiszakos párost egy szobában velem, akik közül az egyik a "fõnök" volt, a másik a csicskája (haverja), én meg a szivatott alsóbbosztályos progkönyvelõ, szóval azért vannak tapasztalataim. Én is el tudtam volna képzelni rendkívül változatosan a "fõnök" csúnya halálát... Ma már mondjuk a nevére sem emlékszem :D

Sokan sok mindent leírtak már a filmrõl, de bennem az ragadott meg leginkább, ahogy rávilágít 1. a (pl. Kádár-jellegû) puha diktatúra deltoid felépítésére és 2. a morális kiállást nélkülözõ közönyösségre.

1. A puha diktatúra deltoidja: Elöljáróban leszögezném, hogy (sajnos) ebben a rendszerben nem a középosztály nagy hatalmi erejérõl van szó, ez inkább létszámban deltoid, azaz "középen bõ". Felül áll a diktátor vagy diktátorok szûk rétege (a kádári pártvezetés, vagy a filmben fõként az a sötéthajú gyerek). Ha több diktátor is van egy közösségben, elkerülhetetlen, hogy a többi behódoljon az "egynek", illetve hatalmi harcok sem ritkák. Középen van a legnagyobb réteg, a tömeg, akik vagy megszoknak, vagy megszöknek, de ha az utóbbit választják, mennek az aljára az elnyomottak szûk rétegébe. A legjobb, ha nem nagyon avatkoznak a "fõnökség" dolgaiba. (Ld. Kádár íratlan törvénye: élhettek jól, de a politikáról, hatalomról kuss. A filmben az osztály nagy többsége ennek felel meg.) Aztán alul van egy szûk réteg: az elnyomottak, akiknek nem tetszik a rendszer (Kaspar), vagy akik a rendszernek nem tetszenek (Joosep), Kádárnál a nyíltan antikommunisták és vélt vagy valós "felforgatók", "nyugati kémek" és támogatóik lehettek ilyenek.

2. Közönyösség: Az "átlagember" sok esetben alá van rendelve a társadalmi hierarchiának, de az a pszichológiai közönyösség, amit a film is felvázol, már nem csak hierarchiai jellegû probléma, hanem pszichológiai illetve szociológiai is. Értsd: ha a többiek is azt csinálják, csináld te is azt! Törõdj a saját dolgoddal! Mit érdekel, hogy mi van a másikkal, akit (szinte) nem is ismersz! Ha a többi birka, légy te is birka! Ez a felfogás mint a szociális viselkedés része ("hasonlítsak a többiekhez") mindig is létezett és most is létezik, benne van a legtöbb emberben. Ha négy ember a liftben a fal felé fordul, valószínû te is a fal felé fogsz fordulni, akkor is, ha furcsának tartod. A film legtöbb szereplõjében is benne van ez a fajta közöny: ha a többiek nem tesznek semmit, akkor õk sem, mert az a "normális". Sajnos kevés kivétel van, és ezeket a kivételeket állítják be "furcsának" meg "hõsnek", pedig ez kellene, hogy legyen a normális. Lásd a filmben Kaspar, vagy pl. a Kick-Assben a fõhõs (bár õ kicsit már túlzásba vitte, de van egy-két jó jelenet a társadalmi közönyrõl). A filmben talán az is benne van, vagy csak én képzelem bele, hogy manapság ez az egyén<->közösség elcsúszás olyan mértékû lett, hogy emberek a haldokló embertársuknak sem akarnak segíteni, inkább elsétálnak vagy felveszik videóra, mert "abból baj nem lehet". A hangyák meg röhögnek.

Tehát mindenkinek érdemes látni ezt a filmet...

Jó film volt,de azért felb...szott,hogy nem ütöttek vissza ezeknek a barmoknak.Kicsit maguknak is köszönhették ezt az egészet!10/8 nálam.

huljon a férgese girhes vad barmok meg érdemelték :)

--- SPOILER ---

Szerintem egyedül az emós csajnak esett le, hogy mi fog jó eséllyel történni, de õ nem ment hisztériázni, mert õ is kiközösített volt, magasról tett az egészre.

A többiek nem gondolhatták, hogy ezek éles fegyverrel jönnek most frankón. Simán hihették, hogy valami elõadásról jönnek.

--- SPOILER ---

A puskás gyereket éppenhogy nem a saját, hanem a barátja (a pisztolyos srác) szenvedése lökte át a holtponton. Azt jól megmutatja a film, hogy a srác határozottan a 'tanult tehetetlenség' állapotában van, nagyjából immunis a saját szenvedésére.

Az keveri fel ezt a passzív állapotot végül, hogy lesz ez a barátja, aki kiáll érte, és késõbb nagyon keményen megszenved emiatt. Õ nem volt hozzászokva a durva megalázásokhoz, és lelkileg nagyon összetörte. Ennek a közeli megtapasztalása teszi õt passzív áldozatból hidegvérû gyilkossá. A másik srác összeomlik a parti affér után, és csak követi õt.

Pszichológiailag ez elég jól fel van építve. Annyi hiba talán, hogy a valóságban az iskolai (és más összeroppanásos) lövöldözések nem úgy szoktak történni, hogy az (akármi miatt) eszüket vesztett elkövetõk bosszút akarnak állni meghatározott személyeken. A valóságos elkövetõk szabadjára engedik a frusztrációjukat/dühüket/vérszomjukat, és szinte válogatás nélkül kezdenek gyilkolni. Csak a helyszín kiválasztása szimbolikus. Szóval a filmben reálisabb az lett volna, ha a menzán amikor elszabadul a pokol, utána lõnének mindenkire aki fut. Az megint irreális volt, hogy a pisztolyos srác sajnlálja a kislányt akit tévedésbõl talált el.

Ettõl függetlenül az egyik legjobb pszichofilm.