Általában mindig bajom van az időutazós filmekkel, mert az egész gondolatmenetük logikailag hibás. Itt azonban meglepően korrektül sikerült összehozni a történetet. Igen szépen összeértek a szálak is a végére. Egyetlen hibát véltem felfedezni, ráadásul teljesen indokolatlan volt az egész. Ott éreztem egyedül zavart az erőben, amikor az 51. percben visszajön főhősnőnk a múltból a jelenbe és látja saját magát, amint éppen kiköt a szüleinél a csónakkal. Hoppá, akkor most az időutazással duplikálja magát? Ha igen, akkor a film végén, amikor újra visszatér a jelenbe, miért nincs már ott a "klónja"? Vagy egyáltalán, amikor először meglátja saját magát, akkor miért a jelen egy korábbi időpillanatába tért vissza a múltból, miért nem pont oda, ahonnan elment, vagy későbbre (ahogy a film végén is három nap elteltével)? Mondom én, hogy bajom van az időutazós filmekkel. :) A másik, ami picit árnyalja az amúgy kreatív sztorit, hogy ezt az "én vagyok az anyám apja" jellegű történetet már például az Időhurok című filmben is eladták.

Ahhoz hogy összefoglaljam, mire emlékszem nyakláncügyben, osszuk fel a film időszakait jelenre (2020-as évek), közelmúltra (2000-es évek) és régmúltra (1950-es évek. Anna Celeste-től kapta a nyakláncot valahol a jelenben. Azzal ment vissza a régmúltba, majd viselte addig, míg a közelmúlt előtt közvetlenül balesetezett a hídnál, megmurdalt és a nyaklánc a vízbe került. Ezt Paris megtalálta már nem emlékszem melyik időben a motorcsónak motorra tekeredett hálóban, de lehet hogy még amikor a portálban volt, franc emlékszik. Aztán Celeste-nek adta. Amikor Ellie visszament szintén a közelmúltba, csak kicsit későbbre, akkor látta a nyakláncot a kocsiban, feltörte és magához vette azt. Ennek kapcsán összebalhézott a saját anyjával (ezt először nem vágta le), aki a bébi saját magát tolta babakocsiban. Arra se emlékszem, hogy végül kinél maradt a közelmúltban a nyaklánc. De van némi keletkezési probléma az ékszer körül, mert sehol nem lép be a tárgy, csak kering egyik gazdától a másikig mint gólyafos a levegőben. Nem tudom, lehet, hogy majd megnézem megint a filmet, most ennyire emlékszem.

Már nekem is homályos ennyi hét után, de asszem Amikor Paris visszament és megtalálta Annát, Anna sérült volt és elvitték a helyiek ellátni. Anna nem vágta ezt az időkapun járkálós dolgot és ott ragadt. Paris tudott járni-kelni, de már lövésem nincs, hogy merre ment ezután, nem emlékszem.

Az viszont valóban nem túl acélos koncepció, hogy egy közel 14 milliárd éves univerzumban (pluszmínusz ami a big bang előtt volt) Paris ugyanoda lyukad ki, mint a leendő anyuja, térben és időben egyaránt.

Ezért mondtam én NemÉrtemÉnEzt-nek, hogy nem kell túlzásokba esni a fim nagyságát illetően. De azért szórakoztató volt, na.

Köszönöm, picit belealudtam tegnap este :) Engem az zavart, hogy az elején volt egy alapszituáció, hogy ők mostohatesók (köszi), de igazából akkor egy Ellie nélküli világból kellene indulni a történetnek, hogy Anna eltűnik és visszamegy 1952-be. Az már megint más kérdés, hogy Paris hogyan tudta őt (a saját Anyját) megtalálni 52-ben, amikor még kislány volt. Időutazós filmekben nekem még mindig a Vissza a jövőbe a leglogikusabb, de hát ott a Doki elmagyarázza :)

Na vágjunk rendet :)

Van ugye az Ellie, akinek Paris az apja és Celeste / Cee (ők ugyanaz a személy) az anyja. Paris azelőtt hozta őt össze Cee-vel, hogy eltűnt volna az időkapuban (ez kétezernéhányban volt).

Anna Ellie mostohatestvére, akit Daniel hozott a házasságába, miután Paris eltűnt. Tehát nem féltestvérek.

Aztán Anna is eltűnt a jelenben (2020-as évek), egyenesen az 1950-es évekbe került vissza és ott is maradt. Megismerkedett Paris apukájával, és megszületett a kis Paris, Ellie apja. Hát így lett Anna Ellie nagyija. Mondok még jobbat: kösd ezt össze azzal, hogy Daniel, aki ugye Celeste férje az apja Annának, és kijön, hogy Daniel, egyben Ellie dédapja.