Sziasztok mindenkinek.
Bár megigértem,hogy reagálok az elõzõ hozzászólásokhoz is,idõhiányomban egyenlõre ez utolsóval vitatkoznék most egy kicsit(ha az emberkéim látnák,hogy nincs idõm a kedvenc forumomra se,talán elhinnék,hogy mi is dolgozunk idefent néha).
Nos Pi szeretném megkérdezni tõled mielõtt komolyabban elkezdem megvédenni Martint(hiszen az állitás,hogy jó apa lenne tõlem származik),nos szeretném megkérdezni tõled,hogy azt akartad-e megmutatni az esettel,hogy se Martin,se Mark nem válna be jó apának,L pedig egyenesen csapnivaló anya lenne(a falu többi lakóját már ne is emlitsem,hiszen mindenki tudja,hogy P anyukája korházban van,tehát a gyermek egymagára maradt),hiszen szépen levezetted miként próbálják a nem kis felelõséget a másik embertársukra háritanni.Tehát summa-summárum mind megbuktak ezen a vizsgán.....
"Peter magára marad. Szüksége van egy felnõttre. M felé fordul bizalommal"
"Mark talál rá és elviszi M-hoz, mert Peter vele akar lenni."
Válaszold meg miért M és nem MÁS, hiszen te montad a fentieket....
Ha megtudod válaszolni akkor megpróbállak meggyõzni,hogy ebbõl az esetbõl nem következtetheted,hogy Martin nem lenne jó apa..

Szia!
így utólag olvasva lehet hogy nem egészen azt fejeztem ki amit akartam, de a kapcsolat alatt én egy kicsit bensõségesebb dolgokat értettem. De hõsünk utálja mind a kutyát, mind a macskát, és bár volt olyan jelenet, mikor társalgást kezdeményezett vagy nem orvosilag nyilvánított véleményt, érdekes módon senkitõl nem kapott bátorítást, Ezek lehet hogy azt akarják kifejezni, mennyire ellene van a falu hiszen más, vagy hogy nagyon rosszul indította a mûködését és ezáltal beskatulyázták? Egyszer Berttel is próbált beszélgetni Bert kérésére és mikor õszintén beszélt a dologról vagy olyasmit mondott ami nem tetszett, Bert egyszerûen otthagyta a padon.
Hát igen lehet hogy fogynak a mondanivalók, de még mindig élvezettel olvasom minden sorát. további szép napot!

„ DE részben vitatkoznék veled kedves Mesterha, mert szerintem a szovjet filmek között is voltak mestermûvek”

Természetesen vitatkozhatsz, csak nem tudom hogy van e értelme, mikor lényegében én is ezt mondom, bár én nem mellékeltem listát. Én sem azt mondom hogy egyik vagy másik csak jó, vagy csak rossz filmet gyártott. Az általad említett filmek jó részét én is láttam, jó is a meglátás, s nyilván ha gondolkodnánk, még bõvíthetõ is lenne a sor.
"Különben a rendszerváltás a filmek terén tényleg bejött. A rengeteg szemét szovjet film helyett most már rengeteg szemét amerikai filmet tálalnak elénk. Sajnos ritka az érték !"
A rendszerváltásról írtakat maradéktalanul fenntartom ! Az én korszakomban bizony a mozikban vetített filmek ~ 90 százaléka szovjet film volt, a maradékot egy-egy olasz, angol vagy amerikai film alkotta. Tessék leellenõrizni a mai kínálatot ! Mintha megfordult volna a trend . A tv újság kitûnõ terep. Persze ilyen tömegben nem is lehet klasszisokat forgatni. Esetleg hozhatnának még indiai filmeket, ott is van tömeg meg szemét. És a szemét bizony szemét marad, még ha tudunk is ellenpéldákat felhozni. Ja a „szemét” ebben a témában a kulturált megnevezés, különben kimoderálnák.
Ami a háborús filmek szemléletét illeti az oroszokra az volt a jellemzõ hogy filmjeikben a németeket végletesen hülyének állították be. Gutaütés volt, hisz tudjuk hogy a németek idõnként embertelenek, kegyetlenek voltak, de hülyék nem ! Üdítõ kivétel volt az általad is említett „A tavasz 17 pillanata ”. De ez már azért késõi film volt a többihez képest. Az amerikai filmek pedig valóban egy kicsit komédiák. A filmek kapcsán még említsük meg az orosz mesefilmeket. Volt színvonaluk ! Esetleg a meséik is.
Legnagyobb bajom a témában hogy ma is egyoldalúan nevelünk és tanítunk. Valaki mindig elõtérbe helyezi magát, a másikat pedig ha lehet letapossa, kiradirozza.
Min is vitatkozunk??
„Pillanatra visszatérve a teóriához, hogy mi lett volna ha nem marad el a házasságkötés:”
Mondta valaki hogy ez egy tuti megoldás ? Ugye nem . Ez valóban egy elõre menekülés, ami szintén kétesélyes. Jó lehetõség arra hogy ténylegesen testközelbõl megismerjék egymást, egymás gondolatait. Felmérjék az esélyeiket, jövõjüket. Amúgy nem a középkorban vagyunk, mint írtam, ma már nem a patás ördögtõl való a válás gondolata sem !

Nekem bármilyen furcsa, nagyon szimpatikus szereplõ a kutya. Igazi kutyahûséggel követi vélt gazdáját, aki még egy állattal sem képes kapcsolatteremtésre (bár eltûri). Szerintem ez párhuzam a doki-emberek, doki-kutya kapcsolatok között.

„De azért felteszem a kérdést: el tudod-e képzelni, hogy a kapitány és Derszu ugyanaz a személy? ”

Nem tudom . Mentségemre szolgáljon hogy nincs sajátos látásmódom. Amúgy remélem nincs harag ! A 3D-s képeket s a sok információt mit megosztasz velünk sokra értékelem. Az én látásmódommal.

„A Derszu Uzalát újra megnézve már teljesen másként jön át, mint amikor zöldfülûként elõször láttam. Ugyanarról szól, mint a Doc Martin, és ha átmennénk abba a fórumba ugyezekrõl beszélgethetnénk, mint itt. „

?????????

„1902-ben expedíció indul az Usszuri vidékére, vezetõjük Arszenyev kapitány. Az õsi vadon feltérképezésén dolgoznak. Egyik éjszaka találkozik Derszu Uzalával, a nanáj vadásszal. Megkéri, hogy csatlakozzon hozzájuk, legyen segítségükre. Derszu egész életét a tajgán töltötte, ért a fák, a virágok nyelvén. Számára a növények és az állatok éppolyan társak, mint az emberek. A katonák elõször megmosolyogjak az öregember tanácsait, de hamarosan rá kell jönniük, hogy leleményessége, tapasztalatai nélkül nem jutnának messzire. Az expedíció teljesíti feladatát, visszatérhetnek a városba. A mûvelt százados és a természetben élõ Derszu között mély barátság alakul ki. Néhány év múlva Arszenyev ismét kutatóútra indul, és a véletlen ismét elé hozza Derszu Uzalát...
Amikor az öreg látása meg romlik és ez lehetetlenné teszi számára a vadászatot, Arszenyev magával viszi a városba, Derszu azonban itt nem tud élni, visszamegy a vadonba meghalni. „

"A Derszu Uzala, habár cselekménye régen játszódik, mégis mai film, hiszen a ma emberének mesél arról, hogyan élhet az ember egyetértésben, békében a természettel." /Akira Kurosawa/

Ha már én ajánlottam, azt hiszem nekem is kell megvédenem !
A két film nincs is egy súlycsoportban. Nem is voltak-lesznek összevethetõk ! A doc. Martinra már a kutya sem fog emlékezni, mikor a Derszu még mindig a klasszisok között lesz számon tartva ! ( a rendezõ sem akárki!)
Megmutatja hogy két külön korosztály, két külön kultúrából érkezõ, két külön iskolázottsági szinten álló ember között igenis kialakulhat valódi mély barátság, egymás iránti feltétlen tisztelet, mely oly mélységû hogy akár az életüket is feláldoznák a másik megmentése érdekében.
Az öreg vadász számára a növények és az állatok éppolyan társak, mint az emberek. Felismeri a természet jeleit, megérti õket. Együtt tud élni a természettel harmóniában, nem akarja azt kihasználni, ok nélkül tönkretenni. Nem csak elvenni akar, ha teheti védi is, s ad is.
Ugyan a vadonban, mondhatni vadon él, mégis szilárd erkölcsi tartása van, melyet igyekszik megtanítani a vele kapcsolatba került emberekkel. Nem erõszakosan, nem bonyolult magyarázatokkal, hanem példamutatással.
A vadász és a kapitány bizonyos helyzetekben életképtelenek, de a egymásra mindig számíthatnak, a másik segítsége mindig kisegíti õket a bajból

Külön tragédia filmben hogy a kapitány ajándéka, melyet Derszunak ad nagyrabecsülése jeléül, végül is az okozza a vadász halálát.

Kedves Pi !
Lehet hogy elfogult vagyok ezzel (is)a filmmel, de ebben nem tudom elfogadni a véleményedet (persze lehet hogy én tévedek), és most megkérlek a párhuzam megjelenítéséhez MOST ne vedd elõ Joan és M mamája lelkét ! Remélem nem haragszol !
Ui. Majd elfelejtettem, ez a film arra is példa hogy nemcsak az amerikai stúdiókban tudnak jó filmet csinálni. Sõt !! Igaz ezen a vidékeken sem sûrû az igazi remekmû.
Különben a rendszerváltás a filmek terén tényleg bejött. A rengeteg szemét szovjet film helyett most már rengeteg szemét amerikai filmet tálalnak elénk. Sajnos ritka az érték !

Pillanatra visszatérve a teóriához, hogy mi lett volna ha nem marad el a házasságkötés:
„De egy házasságban jobban elengedve magát még azt is megengedheti magának, ami esetleg már nem jó a másiknak. ”
Lehet, de ott már kontroll is van, a másik pontosan látja, tudja annak a cselekedetnek az okát, tudja hogy mi vezetett oda. Esetleg idõben közbe tud lépni. Talán hatni tud a történésre. Hiszen belülrõl látja a dolgokat, talán meg is érti !
L házasságon belül talán jobban megértené M-t, hisz sokkal többet vannak együtt. Együtt étkeznek,
együtt alszanak, együtt horkolnak. Biztos oldottabbá válnak beszélgetéseik, jobban kifejezik magukat, s talán a másik is jobban megérti.
„De elég a magvas gondolatokból, ragyogó nap ígérkezik, használjuk ki a napsütést! Le a tepsivel és irány a természet!”
Nem, nem és nem ! Ez így nem jó !
Ragyogó nap ígérkezik, használjuk ki a napsütést! Tele a tepsit, és irány a természet!
Nos így már azt hiszem jobb !

Én is egy nagy bolond lennék, ha pont egy biológussal vitáznék !
„Hidd el, hogy abból a sokból csak EGY sejtmaggal! A többi csak segít annak az egynek, nélkülük az az egy nem lenne sikeres.”
Nem lehet hogy tartalmilag én is ezt írtam ? Csupán azt nem írtam, hogy egy férfi már csak ilyen gavallér, bõkezûen, számolatlanul szórja a magot. Tessék, tessék, lehet válogatni, pedig azt is tudjuk hogy a nõi petesejt sem hajlandó ám az összes jelentkezõt beengedni. Majd Õ válogat !
Írtad hogy szereted a csavarbolt férfi eladóit zavarba hozni, különleges csavarok kérdésében. Nos a visszavágót majd megtartjuk a különleges, zsinór, fûrész, páncélcsõ vagy angolszász méretezésû menetek területén !
„De azért ha megnézzük sok olyan eset is van, amikor bizony a gyereknek jobb lenne, ha nem lenne apja!”
De azért ha megnézzük sok olyan eset is van, amikor bizony a gyereknek jobb lenne, ha nem lenne anyja! Biztos tudod, nem elég egy gyereket kihordani, etetni, mosdatni. Talán elsõ példa M anyja. Nem ám az egyetlen ilyen anya ! Hány anya dobja el a gyerekét ? Hány nem törõdik vele ? Hány van aki megtartja, eteti, törõdik vele, de közben lelkileg megnyomorítja ? Lennének példáim, hány emberrel találkoztam kik még felnõtt korukban sem tudtak szabadulni az édes mama terrorjától ! Téveszméket vertek beléjük, ismereteket zártak el tõlük, kényszeres cselekedeteket erõltettek rájuk, saját kényelmük érdekében végletekig kihasználták õket !
Óvatosan az ilyen egyértelmû kijelentésekkel ! Amúgy amit írtam senkit nem ment fel !

Kedves Pí!
Bevallom én is úgy voltam vele mint Mesterha, kíváncsiságból ragadtam itt a fórumon, mert a sorozat valóban jó és különleges volt és sokáig csak olvasgattam a cikkeiteket, mígnem egyszercsak úgy éreztem, jó ismerõsök között vagyok. De ami még különlgesebb az az, hogy kérdéseiddel folyamatos töprengésre késztetsz, sajnos mire kieszelem a felvetéseire adandó választ, máris egy újabb témában találom magam. És az én koromban már az ember véleménye nagyon is kialakult, és tudni kell ezeket az itt felvetett dolgokat összegezni, nem a fõrumért hanem magamért. Jó hogy ebben a nem mindennapi társaságban részes lehetek

Hogy mi hozott ide ? A film kapcsán elkezdtem a neten keresgélni, és az kidobta ezt a fórumot. Beleolvasgattam, s feltûnt hogy Ti hölgyeim, milyen mély elemzõkészséggel és tárgyi tudás birtokában társalogtok. De mint írtam „ hot komolyan” ! Hát gondoltam ebbe a sima vizû tóba bedobok már egy kavicsot. Vet e hullámot ? Azóta is dobom, dobom. Biztos észrevettétek hogy idõnként szándékosan provokálok olyan témákkal, mely tudom hogy a nõi lelkek neurotikus pontjai. Nem sértõ szándékkal, de legyenek gyûrûk is már azon a víztükrön ! S átmenetileg itt ragadtam
„A fajfentartási és reprodukciós ösztönrõl: ez azért nem teljesen így van, hiszen nézd meg az állat és növényvilágot: a hím csak egy sejtmaggal járul hozzá, a nõi ivar pedig az egész szervezetével.”
Ami a faj fenntartást illeti Te is tudod, hogy azért így nem igaz, mi az hogy csak 1 sejtmaggal ? Egész sereggel ! Persze idõnként felmerül némely embertársunk kapcsán, hogy ha õ volt a leggyorsabb, legügyesebb sperma, milyen lehetett a többi ? Aztán a késõbbi nevelési folyamatokban szerinted tényleg csak a nõi nemnek vannak érdemei ? Itt szerintem mindkét nemnek vannak érdemei és kötelességei. Ott ahol csak egy szülõ nevel, ott bizony hamarosan jelentkeznek a káros hatások. Az áldozat pedig a gyerek

Kedves Pí!
De egy házasságban jobban elengedve magát még azt is megengedheti magának, ami esetleg már nem jó a másiknak. Ez is két élû fegyver!
valóban. És mégis mennyien teszik meg nap mint nap? Rengetegen. Ezek lehetnek apróságoktól kezdve nagy horderejû dolgokig. És mégis nagyrészt túllépünk rajtuk mert szeretjük a másikat, toleráljuk a hülyeségeit, hiszen nekünk is vannak rossz tulajdonságaink nemcsak a párunknak. Egyébként igazgad volt a régebbi hozzászólásaidban tényleg mindannyian Martinok és Luisák vagyunk, ki így, ki úgy, egymásban keressük önmagunkat, de nem találjuk, hiszen mindenki más. De elég a magvas gondolatokból, ragyogó nap ígérkezik, használjuk ki a napsütést! Le a tepsivel és irány a természet!
(Lehet hogy kicsit zavaros vagyok, de már nem törlök, hanem küldök!)

Kedves Hölgyeim !
Szeretném felhívni a figyelmeteket egy valóban jó filmre. Gondolom sokan, talán mindannyian láttátok már, de ha nem érdemes bepótolni ! Amúgy érdemes újra nézni is. Ez a film a tényleges emberi értékekrõl szól. Igaz hogy nincsenek benne különbözõ fény és hang effektek, nincsenek sztároknak nevezett majmok, lézerfegyverek stb. A film egyszerû és értékes ! Ja, és nincsenek benne reklámok.
Derszu Uzala
(színes magyarul beszélõ szovjet-japán filmdráma, 140 perc)
DUNA Televízió, 21:20
Rendezõ: Akira Kurosawa
Fõszereplõk: Maxim Munzuk, Jurij Szolomin, Vlagyimir Kremena

Arszenyev kapitány 1902-ben az Usszuri vidékén találkozik Derszuval. Eleinte megmosolyogja az öregember tanácsait, de rá kell jönnie: tapasztalatai nélkül nem jutnának messzire. Akira Kurosawa filmje.

Szia Mindenkinek.
Látom megy minden mint a karikacsapás elindul a dumcsi lavina.A mai nap a családomé de aki teheti irja tele a fórumot,hogy legyen mirõl olvasnom.Az elõzõ hozzászolásokra visszatértemkor jó hosszan fogok reagálni,addig is legalább töprengek rajta.Krekova külön örülök neked,hogy még mindig velünk tartasz.Remélem mások is vannak igy vele....
Addig is szép vasárnapot kivánok mindannyiótoknak.
Mesterha kösz a privátot,válasz elküldve,remélem valamelyest egyetértesz vele vagy legalább megértesz mit-miért,s nem veszed tõlem zokon..

Kedves Kreková !
„Szerintem nagyon kevés eset létezik, amikor a házasulandók teljesen biztosak benne hogy holtomiglan-holtodiglan, hogy a választott minden szempontból megfelelõ-e. Ezt nem is lehet eldönteni, hiszen az idõ hozza magával az eredményt, a házasélet során alakulnak ki igazán azok a tulajdonságok, amik az együttélést lehetõvé vagy épp lehetetlenné teszik”
Azt hiszem tökéletes a megfogalmazás, nincs mit hozzá tenni. Ezért nem is értem, miért kapacitálják az embereket a holtomiglan kimondására. Ezek jelentõs része bizony hazugságnak bizonyul majd. Erõszakkal kényszerítjük a hazugságot az erkölcs nevében ! Tényleg nem értem, mert ez a páros is szinte majd megdöglik egymásért, mint írtam rá vannak kattanva egymásra. Mi ez a kishitûség ? Valamelyiküknek már fel kellene vállalni hogy felpofozza a másikat, térj már észre Te! Az amivel L próbálkozott, azt vegyük csak gyenge kísérletnek, hisz M még másnapos volt . Amúgy sem értem, hisz tudomásom szerint a nõk már azért is vállalják a házasságot, hogy eldicsekedhessenek vele hogy Õk már asszonyok. L ugye milyen dicsekvõen mondta : a võlegényem hívott ! Azt megértem hogy M nem rajongott a gyors házasságért, mert akkor mi lesz a 4. sorozat bevételével ? A mani ott is csak mani, a L meg ugyis megvárja . Amúgy reméltem hogy nagyobb vízhangja lesz az esküvõ megtartására tett felvetésemre, de hát nem. Amúgy köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett is, hát az külön öröm. Köszönöm !

Látom már megint nem tudok majd rövid lenni .

„Azt, hogy menyire voltam csinos és fiatal nem az én tisztem megitélni ”
„Ezt ugyan a Te felvetésedre írom, de nem rólad ! Feltételezem hogy egyetemista korodban nyilván fiatal és csinos voltál, nyilván sokan akartak a közeledbe kerülni ”
Újra bemásolom amit írtam. „Ezt ugyan a Te felvetésedre írom, de nem rólad !” Az hogy mennyire voltál csinos, nekem sem tisztem megítélni, … ismeretség híján nem is tudnám. De abban biztos vagyok hogy már akkor is fiatal voltál.
„Akkor most felteszem az inverz kérdést, tudod, milyen kelepcében van egy nõ, akit megszólít egy férfi, beszélgetni kezd, meg is szeretné ismerni, de a férfi a beszélgetést a testi kapcsolat irányába tereli? Nem akarja, hogy a lelkét megismerjék? Vagy csak a nõ teste érdekli?”
Nem tudom, milyen kelepcében van egy nõ ! Én csak férfi vagyok.
„Vagy csak a nõ teste érdekli?”
Igen, sokszor csak a teste érdekli ! Igen . A fajfenntartási ösztön bizony ilyenné tette a férfit, kinek a célja a faj reprodukálása ! Amellett meg nem is olyan rossz mártírnak lenni. De,....azért én úgy tudom, hogy ez bizony társasjáték. Elárulok Neked egy nagy titkot (no nem azt, hogy a szõlõbõl is lehet bort csinálni), ehhez minimum 2 fõ kell ! S hogy miért a teste érdekli elõször ? Mert ezt látja elõször ! Nem ám azt látja hogy hû de nagy lélek ül ott, legfeljebb hogy mekkora tüdeje van! És ha a teste olyan, ami valamilyen szempontból felkelti a figyelmét, akkor kezdi érdekelni, hogy van e egyáltalán lelke. De ebben is sokszor lehet csalódni ! Amúgy ne haragudj, de ez a Te asztalod !
„Vagy a másik eset, amikor a nõ az aki kezdeményezni próbál, mert tetszik neki a férfi, akkor rögtön csak könnyû prédának tekintik, (a legtöbb esetben) a nõ nem is kezdeményezhet, mert ha megteszi, már le is írták. Tehát nincs mit egymás szemére vetnünk, férfiaknak és nõknek! A helyzet nagyon egyforma. ”
Persze ez az ostoba sztereotípiák tárháza, az ostoba szituációk tömkelege. Vegyük még hozzá az utcán nem ismerkedem stb, stb õrültségeket, s máris elõttünk van az emberi butaság egy szelete (bõvebben lásd Ráth-Végh István mûveit, tudom ajánlani !). Azt hiszem minden helyzet más, mások s szereplõk, más a kimenetel. Egy közös, az ostoba megkötések által kierõszakolt magatartás.
„Tehát nincs mit egymás szemére vetnünk, férfiaknak és nõknek!” Ez lehet a rövid összefoglalás !
„A fiam egyébként nem a NÕt látja még a képen, hanem a mozgást. Hogy mi a jó? Itt nincs jó vagy rossz, itt csak tény van, hogy mit lát az ember. Ha az óramutatóval megeggyezõ irányban látja, akkor a jobb agyfélteke mûködése domináns, illetve vice versa. Ha megfordul, akkor a kettõ váltja egymást ”
Még szép hogy csak a nénit látja benne ! Egy jóságos tündért !
Én csak a NÕT láttam ! És mivel mindkét irányban láttam forogni, akkor remélhetem hogy nem vagyok féleszû ?!

Kedves Mesterha!
Szerintem nagyon kevés eset létezik, amikor a házasulandók teljesen biztosak benne hogy holtomiglan-holtodiglan, hogy a választott minden szempontból megfelelõ-e. Ezt nem is lehet eldönteni, hiszen az idõ hozza magával az eredményt, a házasélet során alakulnak ki igazán azok a tulajdonságok, amik az együttélést lehetõvé vagy épp lehetetlenné teszik.Az esküvõ elõtt a menyasszony a ceremóniát akarja, a mirtuszt, oltárt, vendégsereget, csodálatot. A férfiak pedig átélni a büszkeséget hogy lám most én is a középpontban vagyok, enyém a legszebb nõ vagy úsznak az árral. Ja és igyekeznek a legjobb formájukat is hozni a kapcsolatba. Nos itt is úszni kellett volna az árral és megesküdni, de ez a két ember nagyon gyáva ahhoz hogy beleugorjon. De ha így ért volna véget a sorozat, akkor nemigen lenne negyedik folytatás. Remélem nem járókerettel fognak végül a pap elé állni. És az igazgat megvallva egy házasságban is lehetnek igazán kacagtató jelenetek, pláne ha gyerek is van, és talán még felszabadultabban, õszintébben mint a jegyesség ideje alatt. Egy házasságban már jobban adhatnák saját magukat és akkor nem lenne akkora görcs ebben a két emberben. Talán természetesebben mennének a dolgaik.
Egyébként nagyon jó olvasni a hozzászólásaidat!

„Adtam Neked egy választ arra, miért elutasítóak a nõk egy olyan szituációban, mint L-M elsõ találkozása. Erre szeretném, ha mondanál valamit!

Egyemista koromban rengeteget utaztam vonaton. Sokszor elõfordult, hogy beszélgetésbe keveredtem egy férfival, mindenféle korosztály elõfordult, soha nem utasítottam el durván, belementem a beszélgetésbe. Egyetlen kivétellel hamarosan nagyon bizalmas témába kezdett, és talán nem durván (ezt az illetõ tudná megmondani) de el kellett utasítanom. Az egyetlen kivétel, nem a nõt látta bennem, hanem az embert, és tényleg csak beszélgetni akart. ÉS jót beszélgettünk. De volt olyan eset is, amikor egy részeg katonától pofont kaptam, - az Õ hibájából - és még verekedésre is hívott. És egyetlen bátor férfi sem volt aki megvédett volna. Nos nekem ilyen tapasztalataim is vannak. ”

Nem tudom hogy pontosan erre a beírásra gondolsz e ? Az idézet elsõ része talán szokványos, a másik talán nem is szélsõséges, hanem kirívóan szélsõségesnek mondható. A másodikkal ne is foglalkozzunk, sajnos a hülyeség mindenût jelen van.
Visszatérve az elsõ részhez valóban igazad van hogy a férfiak egy része, egy idõ után az érdeklõdés megnyilvánulását már bátorításként értékeli, úgymond felkérést táncra. S valljuk(valljátok) be , az esetek bizonyos hányadában ez így is van ! Aztán ha nem úgy alakul ahogy gondoljátok, akkor mindjárt elõjön hogy ez egy rohadt bunkó, és különben is mit képzel ? És hogy merre alakul a dolog, lehet hogy olyan apró dolgon fordul meg, hogy a másik észre sem veszi, vagy egy olyan görcsön akad el, amirõl a másiknak fogalma sem lehet róla hogy az a másik partnert kellemetlenül érinti. De a beszélgetést már megette a fene ! Mi van akkor ha a beszélgetés olyan irányt vesz ami a másiknak abszolút érdektelen ? Akkor is bunkó a másik ?
Milyen lehet a nõ szerepe a beszélgetés irányultságában ? Lehet teljesen hétköznapi, kellemes szellemes. Ez így jó. Ebbõl általában nincs is konfliktus. De, pl. képzeld el, (pláne azt hiszem Te a miniszoknyás korszakban voltál) a férfival szemben ül egy miniszoknyás nõ. Jó esetben azt is lehet látni, hogy mit evett tegnap. Lehet hogy közben izeg-mozog, lábait sûrûn általveti, elõrehajol hogy a dekoltázs már azt a keveset sem takarja ami a szerepe,vagy a két karját jó magasra felnyújtja hogy az amazon-melltartó minél jobban kirajzolódjon! Az ilyet egy férfi nem tudja nem észrevenni ! Nem tud mindig félrenézni ! Már ha akar. Milyen fordulatot vesz itt a beszélgetés ? Ha ezt bátorításként értelmezi, és úgy is reagál, akkor lehet hogy egy tolakodó fráter, ha megpróbálja nem észrevenni, akkor egy hülye, bamba alak. Tudod hogy például egy ilyen esetben milyen rohadt csapdában van a pasi ? Én azt hiszem hogy a beszélgetések alakításában mind a két félnek komoly szerepe van. Ha valaki ebbõl teljesen ki akar maradni, hát az kenje be magát kenzoflower-rel !Láthattuk hogy milyen ütõs hatása van. Ezt ugyan a Te felvetésedre írom, de nem rólad ! Feltételezem hogy egyetemista korodban nyilván fiatal és csinos voltál, nyilván sokan akartak a közeledbe kerülni (már a faj reprodukciója okán is), hát õk nem nyerték el a tetszésedet !

Hogy L és M hogyan reagáltak azt már megbeszéltük. Ha más a véleményed, hát uccu neki ! Esetleg vedd figyelembe az általam leírtakat is, bár belátom nincs szoros kapcsolat a kettõ között.

„L megtalálta már az Õ békáját, csak meg kellene már végre csókolni, hogy királyfivá váljon!”
Hát azt bizony megcsókolta, csak az a kérdés hogy jó helyen e ?

A képet bizony megnéztem ! Jó látni hogy milyen csinos is egy háziasszony ! A kisfiadnak pedig nem a Hamúmümöt kéne még nézni ? Mi lesz ezekbõl a fiatalokból ?!
Különben mi a jó ? Ha látom hogy erre-arra forog az a tündér, vagy ha nem ? Elõzõ esetben hagyom magamat megtéveszteni, átverni, vagy ha olyan éber az agyam hogy csak a valót hajlandó észrevenni ?

Szép jóreggelt mindenkinek!
Kedves Mesterha,köszönjük,hogy ilyen figyelmes vagy ez is bizonyság volt,hogy mégis szép lelked van(bár ha még mindig akarod kötheted az ebet a karóhoz..de már nehéz lessz megváltoztatni a rólad kialakitott képet).Az irás nem adja vissza a hangsujt,ezért érthettél félre a "lehurrogás" tekintetében,mely szófordulat a viccet hivatott képviselni(némi iróniával utalva a közzelmult forumos eseményeire-megcsillantva azt a képességünket,hogy tudunk sajátmagunkon is szórakozni).Elnézést kérek ha félrevezettelek(Pi-tõl nem,mert ugy vettem észre,hogy vette a lapot).Ennyit errõl,nem ragoznám tovább,ez a komunikáció átka és szépsége(bár gondolom kiderült rólam is,hogy nem szivesen cseverészek egyedül).
"Nem tûnt fel senkinek, hogy ez a két ember teljesen egymásra van kattanva"
Nekem feltünt mert errõl próbálok mindenkit meggyõzni mióta csak beléptem a fórumba....nem tüntfel senkinek???
Kedves Pi megnyugtatlak ritkán fordul elõ,hogy egyedül beszélgess,hiszen észreveheted,hogy amint tehetem reagálok csak a te fiaddal elentétben az én csemetéim szeretik kisajátitani mind a két gépet,mert az hiszik az sokkal fontosabb mint amit én akarok.
Coppelia remélem azért sürübben sikerül bejelentkezz mint a multkori kiruccanásod alkalmával,adig is sok sikert a tárgyalásokhoz és jó utat kivánunk.

"Persze azt azért tudjuk, hogy Marie Curie is rajongva csüngött az urán!"

Marie Curie urán nem fogott az urán, de Marie Curie-n korán úrrá lett az urán !
No ebbõl elég, talán nem is túl ízléses elhunytak munkáján élcelõdni . Bocs.

Talán egy kicsit elõre szaladnék (vagy éppen vissza ?). Az esküvõ a falú hibájából (ebbe hõseinket is bele értem !) elmaradt. A hõseink egymástól függetlenül úgy döntöttek, hogy ott egye meg a fene a másikat az oltár és a falú elõtt ! Azt megbeszéltük hogy az ilyen lépés meglehetõsen barátságtalannak tûnik a másikkal szemben. Mi a véleményetek, mi lett volna ha kételyeik dacára elmennek és felvállalják egymást ? Nem biztos hogy optimális (mint a kalória tartalom)megoldás, de esélyt adtak volna egymásnak hogy megpróbálják boldoggá tenni egymást. Hátha nem az elemzések adta eredmény az igazi, hátha mégis tudnak magukkal és a másikkal boldogan élni! Ha annyira szeretem azt a másikat (meg magamat), hát tényleg nem érdemel meg egy esélyt ?
Ha belegondolunk ma már nem a patás ördögtõl való, hogy ha nem jön össze a dolog, hát el lehet válni ! Ugyan babra munka, némi pénz stb. de mégis egy esély ! Az is lehet hogy az esküvõ után ha elkezdenek súgni-búgni-búgni-búgni, már csak nevetnének a kétségeiken ! Nem lehet hogy közelebb maradtak volna egymáshoz, mint egy ilyen vitatható szakítás után ? Ne feledjük : Õk igenis szeretik egymást !

Kedves Pi !
Nem kell hogy kirekesztettnek érezd magadat, hiszen tartalmas hozzá szólásaidnak igenis helye van a fórumon, gazdag tárgyi ismereteidnek pedig mindannyian csak hasznát látjuk!