Sose feledd: az ember a legnagyobb állat!

és a legtöbb fajhoz tartozó: ökör, barom, majom, patkány, csótány, kígyó, cica, kutya, ló, róka... amit akarsz. Mert nagy az isten állatkertje, csak nekünk alacsony minden kerítés, mert két lábon állunk, van szembeforduló hüvelykujjunk, és rémkönnyen átmászunk rajta.

OFF
Igen. Ismerõs érzések...elgondolkodtató.
Kivesztek az emberekbõl azok a tulajdonságok, amiért annó kiérdemeltük a megkülönböztetést az állatvilágtól!

Akkor bõven lesz mit bepótolnod! :)
Mostanában én is legalább 1 hetes csúszásban vagyok…:-(

Sziasztok!

Jó rég szóltam hozzá érdemben a dolgokhoz. Nagyon le vagyok maradva sajnos. :(
Most lett egy kis idõm nézni részeket. Tudjátok melyik volt az utolsó rész amit láttam? a 8x02...
Leszedtem az összeset, örömmel nyugtáztam, hogy azért van olyan rész, amihez készült magyar felirat. (tök jó hogy lazy azért besegít az új fordítónak :) ) Viszont nem haladnak valami gyorsan.
Mindegy, a többit angollal nézem. Talán így sem lesz gond.

Szóval most a 8x03-nál tartok. Nagyon üdítõ kis rész. Jó a kocsis BB-vita. Hehe. :D
Meg Hodgins a parkolóban. :)
Brennan kék blúza viszont borzasztó.. Remélem a többi részben ráadnak valami mást is ezeken a blúzokon kívül.
Sweets meg a nyomozó csajszi nagyon jók együtt. :)))
De cuki Brennan mikor Hodgins-szal rekonstruálják az esetet. Milyen izgatott lett már. Mint egy gyakornok! :D
A vége is nagyon édi, milyen aranyos BB. :) <3
Bren: "Vehetek neked cuccokat?"
Booth: "Nem, de Christine-nek igen."
Bren: "Tudom, hogy szeretnél egy új grillt."
Booth: "Christine szeretne egy új grillt."
:))))

Ez a rész nagyon jó volt, semmi bajom/hiányérzetem nincs vele kapcsolatban. :)
Jöhet a 8x04.

De szépek. :)

Mindamellett nem mondom, hogy nem volna néha jó látni kicsivel több összebújós jelenetet, fõleg azután, hogy mennyit húzták az emberek idegeit, hogy hogyan, és legfõképp mikor hozzák már végre össze õket, de szerintem ezígy akkor is jobb, mintha folyton egymáson lógnának, mert így az emberben megmarad az ácsingózás, kiváncsiság, hogy mikor kapunk már végre megint valami maradandót...:)))

Miért van az, hogy a történelem nagyjainak nyomán létrejött és generációk által kiharcolt szabadságot hagyjuk kiragadni a kezünkbõl, és míg mindenki nyafog, nyávog, panaszkodik, semmi sem változik, és meglátásom szerint nem is fog egyhamar!?
45 perc elteltével a legelsõ, és azóta is legerõsebb érzés bennem az irigység, ami megfogalmazódott, és áthatott. Napok óta gondolkodom, forognak a kerekek, de kevésnek érzem magam, hogy rájöjjek, vajon miben vagyunk mi mások, miben többek õk, és hol tévedtünk el mi, mi mindannyian ebben a kis országban.
Ezerféle náció alkotja az USA lakosságát, mégis fényévekre vannak tõlünk. Összetartás. Összetartozás. Elnéztem az elnökválasztási kampányt, és nem hittem a szememnek. Persze nem újdonság ez a fajta talán fanatizmusnak is nevezhetõ magatartás, de mégis újra és újra rácsodálkozok, hogy mennyivel többek õk mint mi.
Elképzelhetetlennek tartom, hogy itthon létezzen bármilyen jó és/vagy nemes ügy, vagy valamiféle tragédia, ami úgy össze tudna kovácsolni a társadalmunkat, mint ahogy azt a tv-ben láthatjuk néhány népcsoportnál, de legfõképpen az USA lakosságára jellemzõ. ( persze könnyen lehet, hogy máshol is megfigyelhetõ, de az én figyelmem konkrét példákon keresztül leginkább Amerikán akad meg)
Vegyük csak azt a szimpla tényt, hogy a legszûkebb életközösségünkben, az utcánkban, ahol évtizedekig lakunk/élünk egymás mellet – néhány ritka példát eltekintve – szinte alig ismerjük a másikat. Konkrétan a szembe szomszédom legalább 20 éve itt lakik, van azt hiszem 2? Gyerekük, de még a keresztnevüket sem tudom… engem érdekelne, hogy kik Õk, mit csinálnak, stb. de ez ugye kétoldalas érme… Na, de nem ragozom tovább, azt hiszem a mondanivalóm lényege átjött.
Szomorú, mélységesen, ami aznap történt. És nem „csak” a több száz vagy ezer áldozat okán. Az emberek lelkét megbélyegezték örökre.
Kivételes feldolgozása ez az eseményeknek. Számos filmet láttam az évek során 9/11-ról, de szinte kivétel nélkül a veszteségekkel foglakoztak, amik persze megbecsülhetetlenek. Emberi életek, sorsok, anyagi javak, önbecsülés…
Ez viszont teljesen más, és lehet furán hangzik, de amellett, hogy erõteljesen átérezteti a nézõvel a sokkot, amit aznap az amerikaiak érezhettek, mégis számomra inkább erõt ad. Hitet és reményt. Reményt, hogy egyszer talán ráébredünk, hogy önmagunk elpusztítása túl nagy ár…, de nincs olyan tragédia, amit lelkileg nem lehet túlélni. Csak beszélnünk kellene egymással. Kommunikálni!!!! Nem pedig átlépni, eltaposni, eltiporni a másikat.
Mindenkinek megvan a maga szomorú története, de vajon van olyan, akit ez érdekel is?

Számomra ami összefogja az egész történetet, az Arastoo kitörése Finn reakciójára.
„Arastoo: Ha ahhoz még nem is elég idõs, hogy tudja, mit jelent ez, ahhoz már épp eléggé, hogy most megtanulja. A keresztes hadjáratok, az inkvizíció, ezek hirdetik a békét a vallásokban? Nem, ezt csak az öntelt férfiak hitték így, akik úgy gondolták, nagyobb a hatalmuk, mint az imádott Istenüknek. Pedig a vallás nem errõl szólt. Ez csak arrogancia volt. Üres képmutatás. Színtiszta gyûlölet volt. Azok a férfiak, akik eltérítették azokat a gépeket, aznap engem is eltérítettek. Megsértették az én Istenemet. Szóval nem, ez nem túl nehéz nekem. Ez egy kiváltság, hogy gondoskodással és szeretettel szolgálom ezt az áldozatot, azzal, ami aznap annyira hiányzott.
Finn: Köszönöm. Uram. Sajnálom. Köszönöm, hogy idõt áldoztál engem a helyes útra terelni.”

Ehhez nincs mit hozzátenni. Tökéletesen megfogalmazták.
Imádtam Brennan-t, ahogy próbál a maga módján„lesüllyedni” az egyszerû ember szintjére, persze mindezt a maga nyers modorán, mint az elsõ évadban…
Ami Booth és Bones viszonyát illeti, szerintem az összenézések, Brennan „elpottyantott” mondatai és Booth reakciói sokkal többet elmondanak az õ összetartozásukról, mintha jeleneteken át csüngnének egymáson. A szeretetet éreztetni és nem hangoztatni kell.

8x06
Most néztem meg! Mit mondjak, le a kalappal a fordító elõtt, szerintem minõségi munkát végzett!
A részrõl:
Nagyon tetszett, érzelmes volt, de nem csöpögõs. De az tényleg érdekes, hogy most, mindenféle "alkalom" nélkül szóba került. Persze, nem azt mondom, hogy a dolgokra csak mindig valamilyen kerek évfordulókor emlékezzünk, csak fura volt.

Off
Az én emlékeim: Éppen Ausztriában dolgoztam Au-Pair-ként egy olyan családnál, ahol nem volt tv, rádiót sem hallgattak, újságot sem járattak. Internet meg ugye... Na, az anyuka jött haza a hírrel, szerintem a metróállomáson lévõ hírvetítõ-képernyõn láthatta-olvashatta.
És most kövezzetek meg, de engem egyáltalán nem rázott meg a dolog! Nem vagyok érzéketlen, de nem tartottam - nem is tudom, fontosnak?
A vörösiszapnál is messze voltam Mo-tól, de az jobban megrázott, pedig kevesebb volt az áldozat...
Off vége!

köszi!!!!

tényleg "adoptálni" fogják Sweets-t :DDDD
az uccso klipben a blúz Brennan-en pont olyan, mint amilyeneket az elsõ évadban hordott, nekem nagyon tetszik :)
és végre szóba került Cam pasija, bár Angela semmit se bírt kihúzni belõle (ez még nekem is lejött :D)

szerintem 2-3. évad (szerintem)
pont a haja, meg a szeme miatt is. Sokkal fiatalosabb (jó 5 évvel)

Sziasztok! Új vagyok de már régóta olvasom a hozzászólásaitokat és én is nagyon szeretem a Dr. Csont ot. :)
Találtam egy videót a következõ részbõl:
http://www.youtube.com/watch?v=y8ePdwLq69c

nem tudom, komolyan nem tudom, a haja alapján talán igen...

itt az új promo:

https://www.youtube.com/watch?v=E8am9kzyw3I

Sneak peek-et nem találtam :(

ezek újak?
http://forensicmama.tumblr.com/post/35856693701

van a többiekrõl is ugyanezen a tumblr oldalon, csak telefonról elég nehézkes beszúrni a linkeket, ahogyan írkálni is, amíg a portnak/fórumnak nincs mobilra optimalizált változata...

SPOILER

Mondjuk Daisy kihagyása nem a szakítás következménye, merthogy ez a bónusz-epizódok egyike, és a tavaszi forgatáson szerintem még HH-ék sem döntöttek arról, hogy szakításra kerül majd a sor Daisy és Sweets között. De lehet, hogy már akkor tudták... passz, az õ agyuk külön világ :DDDD

Szerintetek ha lement a maradék 2 rész a retekklubbon, folytatják a 7. évaddal?

lehet, hogy csóró a fantáziám, vagy kevés az empátia bennem, de engem annyira nagyon nem rázott meg ez a rész. valószínûleg azért, mert bár közelebb hozta valamelyest a 9/11-es történetet, de mivel nem érintett ez az egész személyesen, és nem érzékeny pontja az életemnek, ezért nem tudom igazán átélni. (a "nem érzékeny pontja" alatt azt értem, hogy el tudom képzelni, milyen szörnyû lehetett a romok között meghalni percek/órák/napok szenvedései után, és milyen tragikus lehetett megélni családtagok, barátok elvesztését, és milyen meredek belegondolni, hogy terrortámadás éri a hazádat, de mivel Magyarországot még nem érte ilyen mértékû tragédia - legalábbis az én életemben -, senkim nem halt meg mások keze által, nem érzem fenyegetõnek a terrort annak ellenére, hogy tudom, bármikor, bárhol felbukkanhat egy merénylõ vagy valamilyen tömegpusztító fegyver, így nem hatott rám olyan élesen.)
õszintén szólva én 2001.09.11-rõl annyira emlékszem, hogy a tv-ben nem ment más, csak tudósítás a helyszínrõl rengetegszer visszajátszva az ikertornyok összeomlását és a menekülõ, kétségbeesett embereket. tudom, hogy akkor én is a képernyõre meredve álltam, és próbáltam felfogni a dolgokat, de szerintem ez az én 15 agyamnak sok volt.
de visszatérve a Bones-ra:
szerintem ha Sweets és Daisy nem szakít 2 résszel ezelõtt, Daisy-nek simán lett volna helye a gyakornokok közt. tudta volna õ is hozni a komolyabbik formáját, sõt lehet, hogy egy vonzóbb oldalát is megismertük volna (egyébként én így is odavagyok érte), de jelen körülmények között csak feszengés lett volna belõle, ami tényleg tönkrevágta volna a rész komolyságát.

az is felmerült bennem, hogy 42 perc rettentõ kevés dologra elég. ehhez képest tényleg beletettek mindent, amit tudtak, és ebben nagyon egyetértek veled, Réka, hogy volt egy szép íve a történetnek.

2B: a testiséget mellõzve is meg lehetne mutatni, hogy kicsit mélyebben kötõdnek egymáshoz, mint régen, vagy kicsit több a kapcsolatuk, minthogy van egy közös gyerekük. az tény, hogy korábban is több volt az övék egy komoly barátságnál (a közhelyes férfi-nõ barátságos dumával én egyébként abszolút egyetértek, de ezt már megtárgyaltuk korábban), de ha 2 ember felvállalja a másik iránti szerelmet és magát a kapcsolatot is saját maga, a másik és a világ elõtt is, annak azért vannak vonzatai. sajnos most nincs agyam megfogalmazni, hogy mi az, ami hiányzik közöttük (mondjuk egyértelmû: a chemistry), de én örülnék, ha visszatérne. viszont lehet, hogy ha egyszer vége lesz a sorozatnak, és összességében látom majd a képet (mint amikor 5x17-ig végignéztem az egészet néhány hét alatt), akkor látszódni fog, hogy ez a periódus is a folyamat szerves része, és közel sem olyan üres, mint amilyennek néha látom.

Ezt nagyon szépen összefoglaltad! :)

Én még mindig nem tudok semmit sem írni, mert baromi érzékenyen érint még mindig ez a rész. Konkrétan összeszorul a torkom (leginkább Mrs. Murphy jeleneténél, amikor elsírja magát, és onnantól végig gyomronvágva érzem magam.)
Úgyhogy én kigyûjtöttem néhány egyszerû mondatot:



SPOILER 8x06

Hodgins: Átnéztem az összes 9/11-es összeesküvést. Kivétel nélkül. Itt egyik se áll meg. Vagyis, azt kell, hogy mondjam, egy azért igen. Olyan szélsõségesek támadtak meg minket, akik mindent gyûlöltek, amit képviselünk. Tény, hogy mi sem vagyunk angyalok, de aznap senki se érdemelte meg a halált. Senki.

-----------------------------------------

Cam: New Yorkban voltam. Halottkémként dolgoztam. Aláírtam 900 halotti bizonyítványt. Beszélnem kellett férjekkel, feleségekkel, gyerekekkel. Néha minden, ami megmaradt... (elcsuklik a hangja)

-----------------------------------------------

Finn: Ez túl nehéz neked, Arastoo? Mert boldogan enyhíteném a rajtad lévõ terhet, ha szükséged lenne rá.
Arastoo: Miért lenne nehezebb, mint bárki másnak?
Finn: Mert... Mert ugyanaz a vallásod, mint <i>azoknak</i> a férfiaknak.
Arastoo: Neked túl nehéz együtt dolgoznod Dr. Edisonnal?
Finn: Én... Bocsáss meg?
Arastoo: Ugyanazt a tévhitet követed te is, mint azok a férfiak, akik a Bibliával indokolták a rabszolgaságot.
Finn: Sajnálom. Nem akartam semmit.
Arastoo: De szavaid ezt jelentették, nem igaz, Mr. Abernathy? A feltételezésed pont ugyanolyan általánosító. Mi a helyzet az Ószövetség bosszújával és vérontásával?
Edison: Oké. Õ csak egy kölyök, Arastoo.
Arastoo: Ha ahhoz még nem is elég idõs, hogy tudja, mit jelent ez, ahhoz már épp eléggé, hogy most megtanulja. A keresztes hadjáratok, az inkvizíció, ezek hirdetik a békét a vallásokban? Nem, ezt csak az öntelt férfiak hitték így, akik úgy gondolták, nagyobb a hatalmuk, mint az imádott Istenüknek. Pedig a vallás nem errõl szólt. Ez csak arrogancia volt. Üres képmutatás. Színtiszta gyûlölet volt. Azok a férfiak, akik eltérítették azokat a gépeket, aznap engem is eltérítettek. Megsértették az én Istenemet. Szóval nem, ez nem túl nehéz nekem. Ez egy kiváltság, hogy gondoskodással és szeretettel szolgálom ezt az áldozatot, azzal, ami aznap annyira hiányzott.
Finn: Köszönöm. Uram. Sajnálom. Köszönöm, hogy idõt áldoztál engem a helyes útra terelni.

---------------------------

Arastoo: Épp a reggeli imám közepén voltam. Aznap nem tudtam hinni. Aznap semmiben nem tudtam hinni.

---------------------------

Booth: Tíz napba telt, mire elvérzett.
Cam: Nem tudok elképzelni akkora fájdalmat, amit õ érezhetett.
Hodgins: Nem tudom elhinni, hogy úgy halt meg, hogy senki se tudta, mit tett.

-------------------------------

Booth: Tim Murphy évekig hajléktalan volt, és mindenki elfeledte õt. Egyike volt azoknak, akikre azért nem néz rá senki se az utcán, mert a látvány túl fájdalmas. Pedig mindannyian ugyanazt a ruhát hordjuk. Tim tudta ezt. Tudta, hogy mi mind összetartozunk. Tudta, ha nincsenek a bajtársai, Tim sem lett volna életben szeptember 11-én, hogy megmentse Diane-t, Warrent... és James-t. És most mi sem tudnánk elmondani Tim fiának, hogy az apja nem egy megtört csavargóként halt meg, Sean. Bátor volt és nemes, a legjobb mindannyiunk közül. A mai napon örök nyugalomra helyezünk... egy hõst.

----------------------------

Egyszerû, és minden pátosztól mentes epizód volt, csendes hallgatásokkal, visszafogott fájdalommal. Nagyon tetszett.

én megnézem még egyszer, és akkor talán fogok tudni róla írni valamit, mert elsõre meg másodikra is összeszorult a torkom...

amúgy a mai napig pontosan emlékszem, hogy mit csináltam 09.11.-én...