"egy fickónak komoly problémái vannak a bizalommal és a kötõdéssel"

húú, hát azért ahhoz hogy valaki olyan helyzetbe kerüljön amilyenben a filmben megjelenített fõszereplõ, ahhoz több kell egy kis bizalom és kötõdési problémánál. félreértés ne essék, én is nagyon sajnáltam õt amikor visszakerült a magányosan utazgató életébe ebbõl a színes kis kitérõbõl, de azért valami miatt õ egyedül volt. ezt az életet (életmódot) választotta. alapvetõen egy sikeres, sármos hapsi. kellemes modorral, valószínûleg egynél jóval több ilyen-olyan kapcsolattal (bár erre a film nem tért ki, csak egy halvány célzás volt a szomszéd csaj személyében... érdekes volt az arca, sok mindent bele lehetett látni). de egy 50 (??) körüli ember már van annyira értelmes, és döntésképes lény hogy maga alakítsa a sorsát. õ egyedül volt, mert ezt választotta. mert ez volt kényelmes, mert ez passzolt a megszokott dolgaihoz...stb. nem azért volt egyedül, mert szegénykének bizalmi gondjai voltak, hanem mert így alakította az életét.
de mindettõl függetlenül sajnálom... mert mikor valaki miatt hajlandó lett volna ezt az egészet feladni, akkor így járt... elõbb utóbb a legtöbb ember megél hasonlót, csak 20 évesen talán még nem érzed úgy hogy ez volt életed egyik utolsó lehetõsége...

***SPOILER***
"Ez után a jelenet után komolyan abban reménykedtem, h. nehogy elõkerüljön a cukormáz, mert tudtam, h. felfordulna tõle a gyomrom (ostoba filmekben a végére összejött volna a kis csajjal, vagy hasonló borzalom)."
Én nem arra számítottam, hogy a kis csajnak titulált érett nõ elhagyja a férjét és a gyerekeit, mert szerintem az egyáltalán nem lenne boldog, nyálas befejezés. Hanem valami más, nem csak ennyi, hogy a férfi kiégve tovább utazik. Ez azért eléggé lehangoló befejezés. Végtére is számomra a film mit is közvetít? Egy fickónak komoly problémái vannak a bizalommal és a kötõdéssel, nagy nehezen oldódik a jég, megoldja az ilyen jellegû problémáit, majd egy nõ képében az élettõl kap egy nagy pofont, nehogy már meg tudja oldani a problémáit. Na ezért szeretem volna ha valamilyen problémamegoldó befejezése van, de nem az általad javasolt leírás.

"De így, ezzel a befejezéssel a gyomorforgatóan édeskés szmötyi helyett egy nagy adag kellemesen fanyar citromfagyit toltak a képembe."
Szeretem a citrom fagylatot és számomra nincs fanyar íze. De nekem akkor is kellett volna valami pozitív befejezés, soha ne add fel vagy valami ilyesmi.

A végén pont az volt a csattanó, h. nem volt (klasszikus, buta, hálivúdi) csattanó... mert általában nincs csattanó.

[ spoiler ]
Otthagyod a nõt, miután váratlanul beállítottál és kiderül, h. családja van - de nem fog mindent sutba dobni és utánad szaladni. Egyszer még felhív, amikor a metrón vagy és annyi... te meg utazgatsz tovább egyedül.

Ez után a jelenet után komolyan abban reménykedtem, h. nehogy elõkerüljön a cukormáz, mert tudtam, h. felfordulna tõle a gyomrom (ostoba filmekben a végére összejött volna a kiscsajjal, vagy hasonló borzalom).

De így, ezzel a befejezéssel a gyomorforgatóan édeskés szmötyi helyett egy nagy adag kellemesen fanyar citromfagyit toltak a képembe.

Nagyon jó film.


... és kedves wilde én gerjedek a hatalmas robotokra, a szállítós idiótaságokra, meg a dr. szöszikre (bár rájuk máshogy :), de ez a film kimondottan tetszett. Csak a skatulyázást elkerülendõ. :]

"A film kifejezetten azoknak való ,akik úgy vélik az élet akkor szép ,ha egyedülálló marad élete végéig az ember. Ez a story bárkivel megeshet, tanulságos."
Szerintem meg nem, csak azokkal eshet meg akik egyedül élnek és/vagy magányosak és nem körültekintõek párválasztásban. A nõ körültekintõ volt, a férfi nem. Egyébként a film elsõ fele tetszi,k a második fele kevésbé. Egyszer jó volt megtekinteni, de többet nem fogom. Jó színészi játék, alaptörténet és szinkron, valamint ellaposodó cselekményvezetés jellemzi. A vége lehetett volna jobb is, valami mondanivaló, csattanó. 10 pontból 6 pontra értékeltem.

Na tegnap szerencsém volt végre ehhez a mûhöz.
Elõre leszögezem: TETSZETT. csupa nagybetûvel persze.
jó volt a színészi játék, A.K is végre kitörhetett az alkonyatos bekategorizálásból, és élt is ezzel a lehetõséggel ahogyan a nyert dij és jelölések listáját látom. G.C. jól játszott (elnézve a mosolyát felmerült bennem hogy vajon jár-e botox kezelésre...), sármos volt mint mindig, hozta a formáját. A téma érzékenyen érintheti a mostani gazdasági helyzetben az embereket, már amennyire jól tudom az USA-ban (is) elég komolyan megérezték a válságot. Viszont összességében, amellett hogy tetszett a film, szerintem ez a tényezõ is kellett ahhoz hogy ebbõl "az év filmje" legyen. Pont jókor, jó idõben került vászonra, kellõen tapintatlanul kezelve sok ember életét. Talán ha nincs a (teljesen szándékos) idõzítés, akkor nem lesz az év filmje, csupán egy nagyon jó, élvezhetõ, kicsit szomorkás, keserédes alkotás... de nekem az is pont elég.
9/10

hihetetlen, hogy pusztán szavakkal képes voltál olyan hatást elérni, olyan pontosan leírni egy filmet,-ami valljuk be, a hozzáértõknek 2010 legjobbja- hogy szívdermesztõen valós képet adj a moziról, mi magába foglalja mindazt, ami most az emberiséget foglalkoztatja/körbeveszi.mindig elolvasom a hosszabb kritikákat, remélve, hogy írójuk végre olyasmit tud mondani nekem, amin érdemes elgondolkozni.eddig ez a második ilyen vélemény.õszintén mondom, hogy megérte.köszönöm

Nos, ez a fiú rég állva hagyta papáját.
Jason Reitman remek kis mozija Walter Kirn regényébõl készült: és az utóbbi idõk egyik legjobb amerikai mozija. Akik persze a hatalmas robotokra, a Szállító idióta mutatványaira avagy Dr. Szöszire gerjednek, ezzel úgyse értenek egyet, és itt hagyják is abba az olvasást.
A gazdasági világválság elképzelhetetlen mód rengette meg az amúgy viszonylag?? jólétbe élõ USA lakosság igen nagy részét, olyan mérvû a munkanélküliség, amely számadatokat több szervezet szerint is kozmetikázzák. A kirugott embereket a filmbe amúgy olyan személyek alakítják, akik maguk is mostanság vesztették el allásuk, -kivétel Reitman háziszínésze, a mindig tökéletes J:K. Simmons-és reagálásuk fájóan életszerû, néha zsigerig ható.
Ül Veled szemben valaki, egy ismeretlen, és nyamvadék fönököd helyett elmondja, repülsz, holnap ne gyere be. Mindegy, hány éve vagy a cégnél, mindegy, milyen munkát végeztél, hány fõnök lapította meg barátian a hátad, mit tettél a cégért: ki vagy rúgva.
És ilyenkor jön az, amirõl az egyik pasi beszél: mi lesz a hütõben, mit adok a gyerekeknek enni? Mibõl fizetem a kölcsöneim-amit mert mondták és reklámozták, felvettem, hogy elõre jussak-a rezsimet, a házamat? Mi lesz a TB-vel, és a beteg családtagokkal? Mi lesz a...
Nem folytatom, minek? Itthon se jobb, és nézni erõs embereket, férfiakat sírni, nem jó dolog, vagy megtudni, hogy egy nõ levetette magát egy hídról, szintén borzalmas.
Ez az ismeretlen figura a film fõhõse, aki tulképp bõröndjébõl él, gyûjti a kilométereket -uppsz, mérföldeket-és magányosabb valahol egy remeténél. Ezt az ismeretlen figurát George Clooney játsza élete ezidáig legjobb formájában, úgy élve kinézete adta sármjával, hogy az elképesztõ, és úgy átélve a drámai részeket, hogy mély fõhajtásom.
Mert az Egek Ura kõkemény dráma, csak épp könnyed hangvétele és némely benne található pozitív pillanat ezt feledteti. Reitman ugyanis rájött arra, a cinizmus vicces, az emberek írtóznak a drámától, ha az éjsötét tónusú,-tisztelet azon kivételeknek, akikkel én is vagyok-és ha az emberi pillanatokat, lásd esküvõi-családi események, kicsit szájbarágossan adagoljuk, bár kicsit kilógnak az összképbõl, ám könnyebben befogadhatóbbak a nézõknek.
Igen, amit láttunk, nem épp happy: emberek vesztik el megélhetésüket-ki tudja, mindegyikkel mi lesz ugyebár, a világ nem a vesztesekrõl szól-és közben bepillanthatunk egy lélektelen rendszerbe, kapunk némi társadalomkritikát és a hóhért a szemünk elõtt akasztják.
Ryan Bingham, pragmatista elméletei és elvei egy szabályozott (ön) világot tár elénk, ahol õ szinte egy gép, ám tegyük hozzá azt is, bõröndje nyitott teteje és laptopja mögött ha nem látják, érzõ ember. Cinikus lett munkája miatt, mert kerülte az emberi kapcsolatokat, ám egyszer csak betoppan a NÕ-Vera Farmiga nemcsak jól nézz ki, de elsõrendû az alakítása-és egyszerre minden megváltozik. Hihetetlen eltaláltak az olyan apró beszélgetések, ahogy hõseink megismerkednek, ahogy cégekrõl vitáznak meg kártyákról, olykor bevilant az elitizmus és egy híres regény is azokban a percekben. No meg itt van az Anne Kendrick álltal játszott fiatal kollegina, aki forradalmasítani kívánja a kirugás szakmáját, kb annyi jóérzéssel, amenyivel egy elárvult bacilust se lehetne felmelegíteni, Ryan emberibb fele az õ kalauzolásával bukkan a felszínre.
Jobbnál jobb fordulatok, párbeszédek, változás a levegõben, az értékek felé terelgetés...és megmerik azt lépni az alkotók, nincs happy end.
És ez a filmbe illik, mértani pontossággal, lám õ is valakinek csak egy kiút a mindennapokból, csak vigaszág, nem õszinte szerelem...pedig talán megtanulta azt az izomcsomót használni mellkasában. Bár a mû vége építõ beszédektõl hangos, a kapitalizmus egyik-munkájából fakadóan-legundorítóbb szörnye magányossan indul poggyászával ujabb repülõútra: és gondoljunk bele, egy ilyen csalódás után, egy ilyen nehezen érzõ férfi mikor fog ismét tisztán és õszintén merni érezni egy nõ iránt.
Varázslatos mozi ez, pedig néha veszett távolságtartó és maróan gúnyos, illetve látszólagos könnyedtsége ellenére is kõkemény. De színészei-de jó volt látni az isteni Sam Elliot-ot hacsak másodpercekre is!-a rendezés stílusossága okán és a remekül megírt forgatókönyve miatt az értõknek igazi szórakozást nyujthat, nem véletlen látták el odaát a kritikusok megannyi dicsérõ jelzõvel.
Talán csak aktualitása...no, az rémítõ.

Te nagyon üres ember vagy, szégyeld magaad.

Számomra ez a film nem mondott semmit.
Szerintem nagy pénz kidobás, és egy 109 perces idõpocséklás volt. Azt hittem jó film, de nagyon nagyot csalódtam benne.
10/5

na hát megnéztem, és nem csalódtam.
spoiler!
nekem a legszebb rész az volt, amikor rábeszélte a huga võlegényét a házasságra, és amikor a a natalie-t mutatták, hogy új állásba megy.nekem õ tetszett legjobban a filmben, nem csoda, h 24 évesen oscarra jelölték.olyan színészi játéka van amit, mások évtizedekig tanulnak.
le a kalappal.
10/10

Ha a vasúton leutaznék egymillió kilométert, vajon a vonatvezetõ odajönne gratulálni?

Valami sokkal elvontabb hülyeségre számítottam,de pozitívan csalódtam 8/10

A film kifejezetten azoknak való ,akik úgy vélik az élet akkor szép ,ha egyedülálló marad élete végéig az ember.

Ez a story bárkivel megeshet, tanulságos.

Érdemes megnézni!

***SPOILER***

"Ma este a legtöbb embert ugráló kutyák és visongó kölykök várják.
A párjuk a napjukról kérdezi õket és éjszaka alszanak.
A csillagok elõgördülnek nappali rejtekhelyükrõl,
és az egyik fény, amely kicsit ragyogóbb a többinél,
A felettük elhúzó gépem lámpája."

Számomra a film mondanivalója az volt, hogy az ember anélkül is leélheti az életét, hogy tudná, nem is élt igazán.
Mintha egy görbe tükröt tartana az emberek elé, hogy ráébresszen, mennyire jelentéktelen dolgokra alapozzuk az életünket. Amikor pedig végül, találnánk valamit, ami mindennél fontosabb lehetne, rájövünk, hogy már késõ.

jó amúgy a film csak nézni rossz. érdekli az embert de valamiért csak a végét várja.
Clooney mindig képes valami kis pluszt adni a filmeknek...hát most nagyon fel kellett kötnie a gatyóját:-)

érdekelne.spoiler nélküli véleményeket kaphatok??(: