Programkereső

Téma: Földes Jolán

Spoiler
Min-Rin 2018 okt. 20. - 21:16:15
(1/1)
Földes Jolán neve számunkra szinte teljesen ismeretlen, pedig a 30-as években sikeres író volt, sőt, első regényéért Mikszáth Kálmán-díjjal tüntették ki. A legnagyobb sikert A halászó macska uccája (sic) c. regényével aratta, amelyet 13 nyelvre fordítottak le.
A mű egy nehéz sorsú magyar család kivándorlását, párizsi megtelepedését mutatja be meglepően olvasmányos, mondhatnám, szinte letehetetlenül érdekes formában. A szülők és a három gyerek Párizsnak olyan részén talál lakást, ahol Európa számos országának menekültjei laknak a közeli utcákban - és itt a szó a főszereplő család kivételével valóban menekültet, azaz a két világháború viszontagságai miatti politikai kivándorlókat jelent. A hontalanság regénye tehát A halászó macska uccája. A család hamarosan beilleszkedik, barátokra lel. A magyar munkáscsalád, az orosz bankár, a spanyol anarchista, a litván tanár, a görög kereskedő, no meg a többiek egymást segítő közösséget alkotnak, a szülők álláshoz jutnak, a két kisebb gyerek az iskolában jeleskedik, kiérdemelve ezzel a francia oktatás anyagi támogatását. A legidősebb testvér pedig vállalja a család gondozását, míg aztán maga is állásba kerül. Életük békésen csörgedezik, ám életükbe a nagypolitika időről időre beleszól. Földes Jolán miközben hangulatos leírását adja a kor Párizsának sajátos szögletéről, érdekes képet ad a főhősök sorsán keresztül a 30-as évek politikai változásairól, már önmagában ezzel is értéket teremt. De ennél többet mond számunkra: az első pillanatban magától értetődőnek tűnő a párhuzam a mai migránskérdéssel. Csakhogy a párhuzam nem párhuzam: a szereplők keményen dolgoznak a megélhetésért, elfogadják a számukra idegen környezet szabályait. A történet másfél évtizeden át kíséri a család és a körülöttük élők életét, hogy végül megtudjuk, ki az, aki visszatérhet hazájába, ki az, aki megkapaszkodik az idegen talajon.
Magyarország évszázadokon át befogadó ország volt, az most is mindazok számára, akik identitásukat megőrzve, de idetartozónak érezték/érzik magukat. Hogy Franciaországban a 20. század első felében hozzánk hasonlóan befogadták-e az odaérkezőket, a regényből megtudható. Azt azonban nem tudjuk, csak sejthetjük, hogy a manapság érkezők közül hányan akarnak hasznos tagjai lenni újonnan választott hazájuknak.
A regény nem csak élvezetes olvasmány, de el is gondolkodtat, ha olvasója hajlandó rá.

"Barabás sóhajt, kihörpenti a sör utolsó, meglangyosodott kortyát és szalad fel a harmadik emeleti kis szobába, ahol Klári erélyesen öklözi Janit, mert Jani állítólag megrúgta, míg Jani bömbölve tiltakozik a vád ellen, Annus fülét befogva üvölt, hogy csend legyen, Barabásné pedig azon töpreng, hogy lehet két kézzel egyszerre három gyereket pofon vágni."
Válasz