Megmondom a tutit. Ez egy nagyon jó film. Nekem. Mert könnyû, jó stílusban - igen jó színészi játékokkal és fényképezéssel és forgatókönyvstílussal - elmesél egy érdekes történetet. Amúgy nem törekszik szociográfiára, nem, a történetre koncentrál. De hát ha egyszer a szereplõk ebbõl a környezetbõl jöttek... továbbá szellemes a történet, jó a zene, és ha nem is a lélekrajz maghasiskolája, a míves szórakoztatás hihetetlenül jó példánya van elõttünk, anélkül, hogy tanítani akarna. Micsináljak, nagyon tetszett.

Persze el kellene vonatkoztatnom.. a film bizonyára tetszene, ha nem olvastam volna a könyvet.. de hát ez mindig így van :)

Inkább az eredeti történetet, Vikas Swarup könyvét ajánlanám mindenkinek.. a címe Semmit és Mindent. A könyv mondanivalóját nem közelíti meg a film. Kihagyták a lényeget, megváltoztattak minden fontos részt.. megerõszakolták a könyvet.. szomorú.

Ez a film erõsen túl van értékelve. Miért kéne hasra esni ettõl a történettõl? Mese habbal a vége. A többi része meg itt is megfigyelhetõ élõben Magyarországon... Nem kell Indiai filmeket nézni hozzá, elég csak kimenni az avasi lakótelepre, vagy egy faluba. Ugyan azt csinálják a cigányok is... 5/10.

BAFTA-díj (2009) - Legjobb rendezõ: Danny Boyle
BAFTA-díj (2009) - Legjobb operatõr: Anthony Dod Mantle
BAFTA-díj (2009) - Legjobb adaptált forgatókönyv: Simon Beaufoy
BAFTA-díj (2009) - Legjobb hang
BAFTA-díj (2009) - Legjobb vágás: Chris Dickens
BAFTA-díj (2009) - Legjobb filmzene: A.R. Rahman
Európai Filmdíj (2009) - Közönség díj: Danny Boyle
Golden Globe-díj (2009) - Legjobb rendezõ: Danny Boyle
Golden Globe-díj (2009) - Legjobb filmzene: A.R. Rahman
Golden Globe-díj (2009) - Legjobb film - drámai kategória
Golden Globe-díj (2009) - Legjobb forgatókönyv: Simon Beaufoy
Oscar-díj (2009) - Legjobb film: Christian Colson
Oscar-díj (2009) - Legjobb rendezõ: Danny Boyle
Oscar-díj (2009) - Legjobb operatõr: Anthony Dod Mantle
Oscar-díj (2009) - Legjobb adaptált forgatókönyv: Simon Beaufoy
Oscar-díj (2009) - Legjobb vágás: Chris Dickens
Oscar-díj (2009) - Legjobb filmzene: A.R. Rahman
Oscar-díj (2009) - Legjobb betétdal: A.R. Rahman
Oscar-díj (2009) - Legjobb hangkeverés

port.hu:

A film értékelése: 9/10 (1023 szavazat)

filmkatalogus.hu:

(2771 osztályzat alapján 4.50) 4,5/5

imdb.com

Ratings: 8.1/10 from 292,651 users

***moderálva***

A mai jó cselekedeted már megvolt, klassz film nagyon. Nagyon is életszaga van, de a buták nem értik magát a filmet. Az életben mindig azt nézik le aki alulról mászik felfelé. Annak a szava nem lehet hiteles, õ maga nem lehet értékes.

A filmet teljes egészében feltöltöttem a youtube-ra. Mindenkinek jó filmnézést!

http://www.youtube.com/watch?v=7sDXzOcQxj4

Felejthetõ gyenge hatásvadász film.

Jézusom, Csengõ, azóta is azon gondolkozom, hogy vajon mivel bántottalak meg, hogy ezt a rettenetet belinkelted ide. Viccnek elég fárasztó volt, becsülettel végighallgattam, azt a három percet már soha, senki nem adja vissza nekem, az örökre elveszett.
Az élõ adásokról csak egy utolsó mondat. Ma délután Balázsnak a Széf címû mûsorából az derült ki, hogy a mai adást tavaly õsszel vették fel, ami számomra nagyon kiábrándító volt.
Énnekem viszont ez a zene tetszik, ha a könnyedebb mûfajokról van szó. Elsõsorban a baromi jó ritmusa miatt.
Régi, klasszikus, de szerintem még mindig élvezhetõ. Ráadásul nagyon jó minõségû a felvétel.
http://www.youtube.com/watch?v=aAwbuL1iJP4
(Az elõbbiért még számolunk!)

Nézd,én jártam kint, Indiában semmit sem tartok elképzelhetetlennek, sõt azt tapasztaltam,hogy a gazdagoknak,illetve egyes rendõröknek,katonáknak olyan hatalma van,amit egy európai el sem tud képzelni.
De egyébként nem annyira lényeges momentum ez az árammal vallatás,szerinted túlzás,szerintem belefér, na puff...
Az élõ adással továbbra sem értek egyet,szerintem ugyan úgy szurkolnak az emberek hétrõl hétre a játékosoknak,mintha élõ lenne.
Voltaképpen tökmindegy nekem ,mint nézõnek,hogy nem élõ, legalábbis én mindig úgy nézem a mûsort,mintha akkor játszana a játékos,mikor nézem a dobozban :)!
A zene tetszett, nem azt mondom,hogy a rabja lettem ,de tetszett.
A hangszerek nem voltak számomra teljesen újak, Indiában állandóan zene szól mindenhol, a hangzásvilág ismerõs volt.
Zenei téren tényleg mindenevõ vagyok,akármennyire is elcsépelt ez a szöveg, tényleg a gengszter rap-tõl a komolyzenéig mindenfélét meghallgatok.
Most pl ezt:
http://www.youtube.com/watch?v=y9Ln8VJSc6Q&feature=related

Az árammal való vallatást - ahogy írtam - egy komoly bûnözõvel, vagy terroristával kapcsolatban el tudnám képzelni, egy isten háta mögötti indiai faluban. De ezt a fiút India egyik legnagyobb városának a rendõrségére vitték be, ráadásul úgy, hogy tudták, hogy másnap este megint szerepelni fog a tv-ben, élõ, egyenes adásban.
Mi van, ha ott elmondja, hogy mi történt vele? Ezt a kockázatot nem vállalhatták a rendõrök, ezért írtam, hogy ez az ötlet csak európai forgatókönyvíró, vagy rendezõ fejében születhetett meg, nem életszerû.
Az élõ, egyenes adás izgalmát egyébként szerintem semmi nem pótolhatja. Nem véletlenül olyan hatásos a film azon része, amikor az esti adás idején szinte egész India lélegzetvisszafojtva figyeli a lakásokban és az utcákon, a kirakatokban lévõ tévéken, és a nagy kivetítõkön a mûsort, és úgy szurkolnak a szegény fõszereplõ fiúnak.
Hidd el, nagyságrendekkel érdekesebb lenne a mûsor nálunk is, a tv-k nézettségi rekordokat döntögetnének hétrõl-hétre, elég szomorú, hogy úgy néz ki, hogy nálunk semmiféle kockázatot nem mernek felvállalni a tv társaságok, a producerek, szerkesztõk, csak a biztosra mennek.
Levezetésnek inkább hallgass egy kis zenét. Amikor az angol John McLaughlin, a világ talán legvirtuózabb dzsesszgitárosa a hetvenes években összeállt indiai zenészekkel, és világzenét kezdtek játszani akkor, amikor ezt a kifejezést még senki nem ismerte, ez lett belõle.
Ezeken a felvételeken az indiai zenei ritmusok és hangzás mellett a hangszerszólóknak szinte az emberi teljesítõképesség határait meghaladó virtuozitását érdemes figyelni.
Elõször jöjjön ennek az együttesnek egy élénk, vidám száma, amelyhez azért nem fûzök semmilyen kommentárt, mert szeretném, ha mindenféle elõítélet nélkül hatna rád. Meg persze azokra, akik szintén meghallgatják.
http://www.youtube.com/watch?v=XbQdXIOpxlk&feature=related
Én jól tudom, hogy európai embernek elsõ hallásra ez a zene esetleg túl "magas", nehezen befogadható, de az is lehet, hogy rákap az ízére, és megkedveli. Az segít, hogy ha valaki szereti a dzsesszt, és az egzotikus hangzású zenéket, mert itt az improvizációnak, a rögtönzésnek, a virtuóz hangszertudásnak döntõ szerepe van.
Kíváncsi vagyok a véleményedre, mint általában.

Érdekes amit írtál,annyit tennék hozzá,hogy Indiában sosem tudni mi a túlzás,annyira elképesztõen más világ,hogy aki nem járt ott,el sem tudja képzelni!
Spoiler.
Szerintem simán belefér az árammal vallatás és az említett szaros kisfiúnak adott aláírás is.
Egyrészt a rendõrségnek sok helyen tejhatalma van, ha belegondolsz pár éve még nálunk is elég sok falu volt,ahol a rendõrök-csendõrök akármit megtehettek, itt meg egy egymilliárd lakosú országról beszélünk, nem kis anarchiával :)
A gazdagok is megszokták már,hogy hiába élnek mesésen, az utcára kilépve koszos utcagyerekek, leprások veszik õket körbe.

Off: Az élõ adást meg azért nem vállalják be, mert adott esetben sokkal unalmasabb lenne, nem tudnák kivágni azokat a játékosokat akik hosszan gondolkoznak pl,márpedig a Milliomos egyik hibája ez,hogy a szabályok szerint akármeddig gondolkodhatsz. (ezt Vágó nyilatkozta egyszer)
És ami még ellene szól,hogy sokkal drágább is lenne élõ adást csinálni,nem tudnának egy nap 10 adást felvenni.
Így reggeltõl esti felvétel van,úgy meg 1 nap 1 adás....
Egyébként számtalan dolog van még az élõ adás ellen,de nem akarom teleoffolni a totyikot :)

...és nem is rosszl

Danny Boyle a Trainspotting után évvel újra megmutatta, hogy még tud futást filmezni.

Köszönöm.

Kedves Miki!

Egyetértek véleményével,azzal a megjegyzéssel, hogy a mûvészet eszközeihez hozzátartozik,és megengedett a túlzás használata.Ne feledjük,hogy mozifilmet, és nem dokumentum filmet láttunk, mégha összességében ez az érzetünk is támad.Szerintem az indiai valóság ezen is túltesz.

A Gettómilliomos c. film kis túlzással, zseniális keveréke a megrázó dokumentumfilmnek, a drámának, az izgalmas kriminek, és a hatásvadász hollywoodi kliséknek.
Mumbay - hiába változtatták vissza Mumbay-já a nevét, nekem igazából mindig Bombay marad, a hangzása, a hangulata, az egzotikuma miatt, meg a sok könyv, és film miatt, amelyben a Bombay név szerepel, - szóval ennek a hatalmas, felfoghatatlan szegénységû és irigylésre méltó gazdagságú városnak a bemutatása talán soha nem történt még meg ilyen alapossággal és mélységgel, mint ebben a filmben.
El tudom képzelni, hogy az amerikai, és a nyugat-európai nézõk, meg filmkritikusok alig kaptak levegõt, amikor a nyomor ilyen, - számukra elképzelhetetlen - töménységével és kendõzetlen bemutatásával szembesültek. A kosz, a szenny, a bûz, a higiénia teljes hiánya, a koldusok, a nyomorgók százezrei, ha nem milliói egy városrészen belül, mindez megfejelve etnikai, vallási feszültségekkel, éhezéssel, a nyomor által bûnözésre kényszerített árva gyerekek megrázó sorsával, a különbözõ vallások és etnikumok napi összetûzéseivel, gyilkolásokkal, halállal, erõszakkal, megdöbbentõ és tragikus egyszerre.
Dzsamal sorsának, gyerekkorának és felnövekvésének a különbözõ epizódokon keresztüli végigkövetése felér egy szociológiai tanulmánnyal, az indiai "szegénygyerek" archetípusának bemutatásával.
Az operatõri munka elképesztõ, hibátlan, a szereplõk, különösen a gyerekek hihetetlen beleéléssel játszottak, illetve az ember ilyenkor mindig zavarban van, hiszen ezek a gyerekek szerintem nem játszottak, hanem saját magukat adták hozzá a filmhez, egyszerûen éltek, beszéltek, szaladtak, loptak, csibészkedtek, túléltek bármi áron, és a stáb csak felvette az õ mindennapjaikat. Ez zseniális volt.
A film, amellett, hogy bõvelkedik drámai történésekben, és fordulatokban, néhány megmosolyogtató epizódban is, ahogy a dörzsölt indiai utcagyerekek mosolyogva átverik és "leveszik" a végtelenül naiv, az igazi életrõl mit sem tudó, jómódú nyugati turistákat, akik prospektusokból próbálják megismerni ezt a hatalmas, számukra egzotikus országot.
Ami a hatásvadász, hollywoodi stílusú kliséket, megoldásokat illeti, ezekbõl is elég sok van. Természetesen tudom, hogy egy játékfilm érdekességéhez, feszültségének fenntartásához, meghökkentõ, a nézõket a székhez szegezõ epizódokra szükség van.
Mégis, azt kell mondanom, hogy rögtön az elsõ epizód, Dzsamal rendõrségi vallatása szerintem képtelenség. Azt hogy kap néhány pofont a rendõröktõl, mert csalással gyanúsítják a vetélkedõben, még elhiszem. Az árammal való vallatás azonban az angol rendezõ agyában megszületett teljes õrület.
Miért? Mert ilyen drasztikus módszereket maximum egy bombamerényleteket elõkészítõ, fanatikus terroristával vagy egy gyilkos banda tagjaival szemben tudnék elképzelni, (azzal sem értenék egyet), semmiképpen nem egy mûveltségi vetélkedõ játékosával szemben.
Az, hogy Dzsamal az általa imádott bollywwodi filmsztár miatt beugrik a híg ürülékkel színültig telt gödörbe, átverekszi magát a rajongók tömegén, közben mindenkit összeken, végül a feje búbjáig sz*rosan, odanyújtja a filmsztárnak a fényképet, aki azt alá is írja... Ez elképzelhetõ?! Én mindent elhiszek, de azért ne essünk át a ló túlsó oldalára!
A történések kétségtelenül fordulatosak, a fiú és a kislány gyerekként egymásba szeretése, egymástól való elszakadása, és végül újbóli egymásra találása, a maffiavezér lelövése, a szegény gyerekek koldusokká való kiképzése, (Twist Olivér effektus), a rossz, bûnözõvé vált testvér halála, és végül erkölcsi megtisztulása, vagy a játékvezetõ által megsúgott válasznak az utolsó pillanatban való nem elfogadása, (Melyik drótot vágjam el? Azt mondod, a kéket? Akkor direkt a pirosat vágom el!) mind-mind izgalmas momentuma, egyben meglehetõsen hollywoodi ízû megoldása a filmnek.
A játékkal kapcsolatban néhány gondolat.
Az elsõ kilenc kérdésre nem tudtam a választ, szerintem Indián kívül senki. A százdollároson szereplõ elnök kivételével a többi kérdés teljesen idegen az európai kultúrától, tudástól. (A három testõr neve nálunk a legelsõ kérdés kategória, annyira könnyû.) Ez a különbség az eltérõ kultúrák között.
Viszont egy dolog feltûnt nekem, ami azóta is foglalkoztat.
A "Legyen Ön is milliomos" Indiában élõben megy? Nem elõre felvett adásról, hanem élõ egyenesben közvetített mûsorról van szó?
Ezt nálunk miért nem merték bevállalni? Az egyenes adás sokkal izgalmasabb, lehetnek váratlan történések, fordulatok, valódi feszültség, ennek fényében a mienk - kis túlzással - egy konzerv, megvágott, kilúgozott, mûvi mûsor. Szomorú, hogy nálunk egyetlen mûveltségi vetélkedõt, ügyességi játékot, show mûsort sem mernek "bevállalni" a készítõk.
A Gettómilliomos c. film egy jó, erényekkel és hiányosságokkal, valódi drámákkal, és erõs túlzásokkal egyaránt bíró film, megragadja az embert, de a katarzis érzése valahogy mégis elmarad.
A táncjelenet a végén nekünk szokatlan, az indiai filmeknek viszont teljesen természetes kelléke.
A 8 Oscar díjat mindenképpen túlzásnak tartom, inkább a nyugat lelkiismeret furdalását érzem ki belõle, amelyik rácsodálkozik erre az iszonyatos nyomorra, magában örül, hogy ez sok ezer kilométerre van tõle, és ha már változtatni nem tud rajta, legalább látványosan, díjakkal fejezi ki az együttérzését.
A másik topikban küldök zenét.

Szerintem,pont fordítva: a játék csak a keretet adja, "ürügy",melynek segítségével megismerhetjük a fõhõs addigi életét. Az író nagyon ügyesen keveri a kártyákat,mert Jamal élete éppolyan izgalmas,mint maga a játék. Neki szerelme megtalálása a fõ motívum, ezért jelentkezett a vetélkedõre is.Mint ahogy az írónak sem egy mázlista sikertörténetének szimpla megírása lehet a cél. Sokkal inkább a kitartó útkeresés ábrázolása - kikerülve azokat a buktatókat,meyekbe bátyja végül elbukik - ami Jamalt elvezeti céljához. A film elejétõl módszeresen építi a testvérek eltérõ jellemét. Gondoljunk csak arra,amikor bátyja rázárja a budi ajtaját, Jamal képes beleugrani a "trutyiba" azért,hogy megszerezze az autógrammot.A pénz megnyerése után -ha jól emlékszem- egyetlen kockát sem látunk,ami azzal foglalkozna,hogy mit tervez nyereményével a fiú.Az írónak,rendezõnek már nem fontos,a Nézõre bízza,hogyan gondolja tovább Jamal életét.

Itt már újat mondani nem nagyon lehet, vagy kell, én személy szerint azok táborát erõsítem, akiknek nagyon tetszett ez a film. Nekem abból az évbõl ez a film tényleg kiemelkedik. 10/10