Nem értettem. Mindenesetre jó mérges vagyok, mert akkor jól félreinformálódtam. Én ugyanis nem kívántam semmit, mikor ott forgolódtam :(((

Nem tudom, értetted-e, mit mondott Seb a Dóm elõtt? Mutatott a Via Vittorio Emanuel felé, és elmodta, hogy ott van kirakva mozaikból egy bika, ha a sarkad beleteszed és megfordulsz és kívánsz vmit, az teljesülni fog. Õ is megcsinálta ezt 3 évvel ezelõtt, és minden úgy történt, ahogy kívánta.

Soha nem lehetünk elég közel :)))
A fényképezésrõl és videozásról a Fresianak címzett részben olvashatsz.

Seb fotóját az olasz fórumon találtam, de ezen az estén készült. Sajnos nekem ennyire közeli és jó minõségû képet nem sikerült volna róla összehoznom :(

Síva beszámolója gyakorlatilag tartalmaz minden lényeges momentumot, egy-két dolgot még az én szemszögembõl azért leírok.
Természetesen nekem is a "The Best" listán van és nagyon sajnálom, hogy nem nyertünk a lottón és nem lehetünk ott minden egyes koncerten. Különösképpen a bécsi, müncheni, zürichi koncerteket sajnálom, ugye Urs miatt, nyilván ott õ csitítja az egyébként kissé hûvösebb Frau-kat :)
Urstól függetlenül is beszéltünk róla, hogy ezt a koncertet hetente legalább egyszer el tudnánk viselni :)

Önmagában a zene, a fiúk hangja is egy álom, mindez élõben kiegészítve a fantasztikus látványtechnikával tulajdonképpen az a kategória, hogy ezek után már nincs miért élni, ettõl szebbet úgysem láthat/hallhat az ember lánya.
Számomra az elsõ rész kicsit nyûgös volt, ez egyrészt köszönhetõ a hihetetlen fáradtságnak, ami hétfõ estére eluralkodott rajtunk, másrészt engem nagyon bosszantottak a technikai bakik az elején. Valahol mondjuk vicces volt, mert kb. a második dalnál találták csak meg a világítók a színpadot, szaknyelven nem tudom, hogyan hívják, de az a fénycsóva, ami direktben azt az elõadót világítja meg, aki éppen akkor énekel. Miután megtalálták a színpadot, akkor a megfelelõ énekest nem, tehát úgy festett, hogy míg Davidre ment a fény, akkor Seb beugrott elé, mivel õ énekelt, nem David. Aztán Carlos az iskolában megszokott jelentkezõs kézmozdulattal jelezte a technikusoknak, hogy most õ következik, ha lehetne rá irányítsák a fénycsóvát. Ezen persze végül már mosolyogtam, és kisvártatva beállt a rend, szóval már csak egy dolog zavart, amirõl majd késõbb ejtek szót.

Ezek a zavaró tényezõk a második részre teljesen elmúltak, arról nem is beszélve, hogy ott következett az este magja, az igazán közönségkedvenc (legalábbis számunkra) dalok, itt már én is teljesen odavoltam, gyakran tapsolni is elfelejtettem a végén :)
Az Adagio-t követõen szinte minden szám állótapssal zárult, és mint Síva is írta már a szólamok kezdetén (fõleg Carlosnál) is óriási ovációval.

A színpadképrõl még annyit, hogy az elsõ "felvonásban" nagyrészt a dalok hangulatát erõsítõ gyönyörû képeket vetítettek a fiúk mögé, folyamatosan változó színekben díszelgett a lépcsõ és a fiúk megvilágítása. A második részben szerencsére rászoktak a fiúk arcának közeli és óriási kivetítésére, így cseppet sem éreztük magunkat hátrányos helyzetûnek, hogy nem az elsõ sorban ülünk. Az elsõ sorokba szóló jegyek valószínû a platinum kategóriásak voltak, amik 500€ körül mozogtak, de összességében így is a földszinten viszonylag elöl ültünk, ráadásul középen, nem ült elõttünk senki, így a színpadkép gyönyörûséges volt. Voltam már néhány igazi nagy és nemzetközi koncerten, de ilyen szépet még soha nem láttam, és minden érzékünk maximálisan ki volt elégítve (na jó, a fizikai érintés része nem... :D).

Bár elég nívós színház adott otthonot a koncertnek, ez a közönséget cseppet sem zavarta. A La Vida Sin Amor felcsendülésénél, Seb éppen kezdte volna már a csípõjét mozdítani, mikor elöl felpattant mindenki, ezzel kb. egyidõben különösebb gondolkodás nélkül mi is. Nagyon nem zavart a mellettünk lévõ signora, felállítottuk az egész sort, és amennyire a tûsarkú megengedte, rohantunk le és végigtáncoltuk mi is a dalt. Kis szerencsével elvileg tényleg benne leszünk a világsajtóban, mert vették a közönséget :)

Carlos külsejét és hangját erõsítette még a kinagyított kép, olyan arcokat vágott, hogy még én is majd' beleszerettem, pedig az ennyire tipikus spanyol bika már nekem is sok.

A fényképezésrõl és videózásról annyit, hogy az elõadás kezdete elõtt mindenki fotózott gátlástalanul, majd az elõadás alatt is sokan. Mivel nagyon nagy a színház, így a földszint is "szektorokra" van bontva, amik között könnyû az átjárás. Természetesen az elõadás kezdete elõtt mindenkire rászóltak, hogy fejezze be a fotózást, de ez sokakat nem zavart. Ezért az elõadás alatt folyton mászkált a személyzet és figyelmeztetgette az embereket, akiknál látták, hogy világít a gép. Ez zavart engem még az elsõ részben, mert a látóperifériámba folyton "belenyúltak", ráadásul megvilágították lámpával azt, aki fotózott és fenyegették, hogy kiküldik, ha még egyszer... Ezért én is csak a legelején készítettem 1-2 képet, aztán nem szerettem volna se kimenni, sem pedig, hogy elvegyék. Azt a 600 képet sajnáltam volna, amit a két nap alatt készítettünk gyönyörû Milánóról.
Sívának ez a "hadjárat" a "paparazzók" ellen fel sem tûnt, engem még ez is bosszantott az elsõ részben, de a folytatásban már nem volt érkezésem nekem sem észrevenni, annyira ütõsre sikeredett az elõadás, és talán nem is fényképeztek már annyian. Nyilván másokat is elragadott.
A végén, az utolsó számoknál viszont elszabadult a "pokol", már sokan a színpad elõtt állva búcsúztatták a fiúkat és ott már tényleg mindenki fotózott, a személyzet is feladta. Ekkor készítettem én is a videót, illetve az utolsó szériát a fotókból.

A mûvészbejáró részhez már nincs is hozzáfûznivalóm, az Síva "tollából" teljesen egyezik az én meglátásommal :)

Nem tudtam mennyire örülnél, ha viszontlátod magad itt. De ha szeretnéd, természetesen felteszem azt a képet is.

Azt a "kék mappásat" én is szeretném megnézni! :)

Jó reggelt! :)
Közben rájöttem ám, hogy Sebastien fotója nem Marteekájé, a beszámolódból és persze, abból eleve gondolhattam volna, hogy Te nem álltál mellette! :D

Köszönöm szépen az érzékletes leírást, nagyon jó volt olvasni... csak ilyenkor mindig úgy járok, hogy azonnal felpattannék és szaladnék megnézni Õket is valahol... :)

Nem csak profik vagytok a mûvészbejárózásnál, hanem malacotok is volt, és a jegy nepperek szintén a kedvetekre "dolgoztak", így remek rálátásotok lehetett a színpadra.
Nem csoda persze, hogy az olasz hölgyemények Carlost favorizálják, a latinos külseje és hangja miatt. :)
Davidtól pedig szép dolog, hogy tanulta az olasz nyelvet, ez talán el is várható egy énekestõl, hiszen a zene hazája Oloszhon és a nyelv, a operák nyelve is.
Felejthetetlen élmény lehetett, az biztos... A egyik feltett videóban láthattam a környezetet, gyönyörû... :)
Már eleve megadja a hangulatot.
Marteeka videója, a La Mancha lovagja, egészen élvezhetõ, ha nem írja, meggyõzõdésem lett volna, hogy az Ursról feltett szintén az Õ mûve... :D
A koncert magával ragadó lehetett - élõben hallgatni Õket, a szebbnél szebb dalokat. A piros rózsákkal, viszont még tartoznak nektek... :)
Az autogram osztásról a leírásod és Marteeka filmje visszaadja, hogy milyen kavalkád volt ott. :D Nagyon közvetlennek, vidámnak látszik David, próbálta azért valahogy uralni a helyzetet. :D
Még egyszer köszönöm a szellemes, szép beszámolódat. :)))

Ez nagggyon jó kép, kicsit halálos.
Engem nem teszel fel Daviddel és a kék mappával?

Marteeka gyors volt, tett fel képeket - én szólnék néhány szót.
Vasárnap este elmentünk megnézni a helyszínt, hogy másnap zökkenõmentesen odataláljunk, és gondoltuk mindenképp megkeressük a milanoi Hársfa utcát, azaz a mûvészbejárót. Nem volt nehéz megtalálni, mivel ott szálltunk le a villamosról.Ennek nagyon megörültünk, hogy ilyen vérprofik vagyunk mûvészbejáró ügyben, azért a biztonság kedvéért még megnéztük a színház bejáratát is..
A hétfõ estérõl: felkerült az "Életem legjobb estéi" lista elõkelõ helyére. 21órakor kezdõdött a koncert, tehát már elõtte 1 órával elindultunk, hogy felvegyük a jegyünket. Természetesen red-black kollekcióban, nagyon vidám hangulatban. Azért volt bennem egy kis félsz, hogy mi lesz, ha nem lesz meg a jegyünk, stb. Ez a heveny izgatottság aztán gyorsan átcsapott fortissimoba, amikor megláttuk a mûvészbejáró és környékét. Ott állt kb 10 angol kamion Stage felírattal, õk szállították a show színpadi elemeit, ill az orchestra busza és még mi nem állt ott + már ekkor, kezdés elõtt egy halom rendõr. Gondoltuk ám, már korábban is, hogy itt azért nem lesz olyan egyszerû autogrammhoz és fényképhez jutni, mint a Madáchnál, de ekkor gyakorlatilag le is tettem róla. A jegyünk természetesen megvolt, még egy pohár vino rossot is ittunk a show elõtt.
Megejtettünk néhány fényképet, aztán bementünk, hogy elfoglaljuk a helyünket - amit már elõttünk elfoglaltak. Kértük a személyzet segítéségét, akik gyorsan elküldték onnan az eltévelyedõket. Szerencsére sem elõttünk, sem mögöttünk nem ült senki. (Kint a Teatro elõtt nepperek árultak jegyeket, gondolom õk vásárolták fel, aztán nem sikerült eladni..)
A show kb negyedórás késéssel kezdõdött, addig halk zene és egy Il Divo felíratú színpadkép szórakoztatta a nagyérdemût. Amikor ismerõs Divos dallamok szólaltak meg, a nagyérdemû heves tapsolásban tört ki. Aztán végre bejött az orchestra és elkezdõdött a koncert is.A Somewhere volt az elsõ dal, a szólamuk szerint szép sorban jöttek be a fiúk, igen heves ováció közepette. Azt meg lehetett állapítani, hogy az olasz közönségnél a numero uno Carlos. Amikor õ kiejtett egy hangot a torkán, a signorák azonnal elkezdtek sikítozni, kiabálni és tapsolni, úgyhogy a Carlos szólamainak elejét nem nagyon lehetett hallani. Aztán a Regresa mi következett, ha jól emlékszem, majd a köszöntés: Buona sera Milano! Igyekeztek olaszul szólni a néphez, Sebastien a súgóról olvasta, Urs elmondta olaszul, hogy nem beszél olaszul, ezért inkább angolul folytatja és így tett. Nagy tapsot kapott, fõként akkor, amikor olasz szövegû dalokat énekelt. Carlos is ejtegetett néhány szót olaszul, viszont ami meglepõ volt, David nagyon jól beszéli a nyelvet, nem használta a súgót, és a show végén, az autogramm osztogatásakor is elég sokat beszélt olaszul a népnek.
A show elején volt némi gond a technikával, a technikusok nem voltak a helyzet magaslatán, de a késõbbiekben megoldották a problémát. Volt háttérkép vetítés a dalokhoz és amikor közeliken megjelentek a fiúk, akkora õrjöngés lett, hogy hihetetlen.
Nem csak az új lemez dalait énekelték, hanem az összes többirõl a nagy kedvenceket. Marteeka a Belive in you-t hiányolta, amit Celine Dionnal énekelnek együtt eredetiben - ez nem volt, de Celin nélkül nem is az igazi. A Los Angelesi koncerten David énekelte Celin szólamát, jó volt, de azért Celinnel az igazi.
Bennem nem maradt hiátus, minden dalt hallottam, amit szerettem volna. Kb fél 11 után volt egy rövid szünet, aztán következett a második blokk, az volt a végzet számomra. Azért nagy merénylet ránk nézve, hogy a dalok ebben a sorrendben követték egymást: Va Todo al Ganador (The winner takes it all), Halleluja, Adagio, La vida sin amor. Gyönyörû volt mindegyik, de az Adagio, az vmi fantasztikus. Olyannyira, hogy amikor vége lett, az egész színház egy emberként ugrott fel tapsolni, és nem tudom meddig tartott a standup ovation, de nagyon sokáig.Teljesen meghatotta a fiúkat. A La vida sin amort nagyon vártam, hogy lássam Sebastient táncolni - vmi eszméletlen koreográfiát tud rá lejteni. Volt részünk benne, és mi sem adtuk alább, lementünk a színpad elé táncolni. (Ennek a melletünk ülõ signora nem annyira örült)Az utolsó dal természetesen a My way volt, nagyon szép volt, bár vörös rózsát nem dobáltak, és nem a kedvenc koreográfiám volt, amikor lefelé jönnek a lépcsõn, és David a "vigyázz a lépteidre utad során" résznél megbotlik, és majdnem leesik a lépcsõn - nagyon aranyosan csinálja. Itt felfelé mentek a lépcsõn és mire vége lett a dalnak, felértek a tetejére, integettek, megtapsolták a közönséget és eltûntek. Hosszú taps és kiabálás volt, nagy nehezen visszajöttek, de nem direkt várattak minket, hanem negyedszer is átöltöztek (volt fehér zakós-mellényes kombináció is, amit Marteeka nem szeret, én viszont igen)és elénekelték az Amazing Grace-t és az Impossibile dream-t.Aztán tényleg vége lett. Kicsivel több, mint 2 órás volt összesen.
Összeszedegettük lelkünk romjait, aztán elindultunk kifelé, és eldöntöttük, hogy azért mégis csak ránézünk a mûvészbejáróra. Ott már volt rendes tömeg signorákkal, biztonságiakkal, aztán egyszer lett nagy kiabálás, kijött David. Igyekeztünk mi is a közelébe férkõzni, fénykép reményében, és várva, hátha kijönnek a többiek is. Végül sikerült megoldani az autogrammot és a fényképet is, de nem volt egyszerû mutatvány, mert a biztonságiak egyfolytában szorították hátra a tömeget és óbégattak, hogy: dietro!(hátra). David is kérte szépen, hogy nem nyomuljanak elõre, mert akkor nem tud aláírni, fényképezni. Aztán egyszer csak elköszönt, közölte, hogy mennie kell lefeküdni, mert reggel indulnak a következõ helyszínre. Gondolom amíg ez itt lezajlott, Carlosékat kimenekítették vhol. Egyértelmû, hogy nem jöttek ki mindannyian, abból káosz lett volna, így legalább vmennyire kézben volt tartható a helyzet. Carlost sztem szét is szedték volna a vehemens signorák.
Marteekát azzal keserítettem, hogy a másnapi bécsi koncert után biztos Urs jön ki a néphez, hiszen õ ért velük szót..
Marteeka majd megteszi a maga kiegészítését.

Üdv a hazatérõknek! :)))
Látom, valóban teli vagytok nagy élményekkel és szépséges fotókkal, fõleg Sebastien, ahogy ott áll, azt is Te fotóztad?
A videók megnézéséhez most ez éji órán már elhagyott az erõm /ugye, milyen fájdalmasan költõi vagyok :P/, de holnap felserkenve rögtön megnézem azokat is, köszönjük szépen. .... és ha jól sejtem, ez még csak az "elõleg". :)

A mûkorcsolya közvetítés az M2- n ma, csütörtökön de. 9- kor kezdõdik a párosok kûrjeivel. Az Eurosporton már kedd óta megy, de bevallom, én nem néztem, most sem. Ergo, nem voltam azért olyan "jó"... :(
De azt sejtheted, mit írtam ma ennyi ideig, de csak félig készültem el vele, holnapra megkapod. :)
Az engedéllyel nem élek, nem megyek Tatára, azt hiszem, már jegyet sem kapnék. :(
Az olasz nyelvû találatokat nem néztem meg a net- en, hiszen nekem nincs olyan kiváló fordítóm, mint neked, magyarul pedig nem volt hír a koncertrõl.

És ez bár nem most készült, de a helyszín stimmel, ugyanitt jártunk mi is :)))

http://www.youtube.com/watch?v=_0giEiZE7SE&feature=related

Ja és a neten a milánói koncertõl bõvebben (persze olaszul) itt:

http://ildivoitalia.forumfree.net/

A kép pedig Síva kedvéért :)))

Ez pedig egy lelkes Urs rajongótól van, nem én tettem fel, de szintén a milánói koncerten készült video :)

http://www.youtube.com/watch?v=GS0zxZ3cHIk

Egy újabb kép.

David autogram osztás közben, képen és videon :)


http://www.youtube.com/watch?v=3xiqn-ZNUVY

Ennek a videonak a minõségével sem dicsekedhetek, de legalább saját :)

http://www.youtube.com/watch?v=p5gW7eUkBTA

Remélem jó voltál és jöhetnek az "anyagok" :)
Az Il Divo oldal a hivatalos weboldaluk, regisztrált tagok vagyunk jó ideje, tehát alap :)
Azért köszi a figyelmességért.

A vidám, kalandokban teli, élményekben gazdag napok és jó szórakozások bõven megvoltak, ezért megengedem, hogy elmenj Tatára :)
Bár, a mûkori akkor valahogy kezdõdik... Örülök, hogy nem maradtam le róla.

A részletesebb beszámoló ma már elmarad, de elöljáróban egy saját készítésû fotó (távolról és sötétbõl elõre is sorry a minõségért).

Lehet, hogy ez "alap"??

Gondolok rátok én is, Síva és Marteeka. :)
Kerestem a net- en "valamit", a milánói koncertrõl, nem találtam.:(
Viszont, egy egész használhatónak tûnõ oldalt az Il Divo- ról, igen.
Talán még nem találkoztatok ezzel:
http://www.ildivo.com/
Amennyiben ismeritek, elnézést. :)

Megpróbálok jó lenni, ha másért nem, ezért mindenképp! :)))
Egyébként sem sok idõm lesz rosszalkodni: Csaf, Mûkorcsolya VB, e- mail/!!!/, a tatai mest- et pedig, szintén szolidaritásból /csakis :P :)/, most kihagyom.
Ti pedig ne legyetek jók, csak "rosszakat" szeretnék hallani rólatok... :)Jó szórakozást, vidám, kalandokban, élményekben gazdag napokat kívánok.
... és vigyázzatok magatokra és egymásra. :)))