Programkereső

Téma: Jamie takarékos kajái

Spoiler
K. Judit 2015 aug. 22. - 09:25:31
(9/29)
Oh, hát így persze könnyû :))
Jamie ciprusi töltött csirkemelleket sütött (olajban eltett aszalt paradicsom, bazsalikom és feta volt a töltelék). A húst - biztos a feta miatt - egyáltalán nem sózta meg, nem vagyok benne biztos, hogy húsz perc alatt a feta az egész vastag csirkemellnek át tudta adni a sósságát.
A káposztasalátát is furán állította össze, egy lila hagymával együtt vékonyra szeletelte, nagyon megsózta, jól kicsavarta a levét, aztán agyoncitromozta legalább két nagy citrom levével... Hát lehet, hogy kánikulában jólesne, de sajnos újabban a káposztasalátát kínai módra szeretem (édes-csípõsen) répával. Szóval a tegnapi 30 perces menüje nem nagyon tetszett, de ez nem jelenti azt, hogy mást máskor nem tanulok el tõle szívesen. És persze a fetás töltelék nem rossz ötlet, elõször mindenesetre pirítóson próbálnám ki.

(Megfigyeltem, hogy Jamie nem szereti a nyers hagymát még salátában sem. Vajon mit szólna, ha meglátnána minket szalonnázni, lila hagymázni, a paprikát és a paradicsomot csak úgy nyersen enni reggelire, uzsonnára, vacsorára? És mennyivel jobb chilit enni reggel-délben-este, mint pl. nyers hagymát???)
Válasz
vino-et-veritas 2015 aug. 21. - 20:49:31
(8/29)
OFF OFF

Ennyi írás közben meg elfelejtettem, hogy éppen itt rotyog mögöttem a mai vacsora: poulet Marengo...
Válasz
vino-et-veritas 2015 aug. 21. - 20:45:03
(7/29)
OFF

Bírom, amikor francia, abszolút "vidéki" ismerõseim magyarázzák, hogy levest azért nem esznek, mert "paraszti", meg téli étel.
Ez is mutatja, hogy mennyire a korábbi udvari/nagyúri "kifinomult", túlbonyolított konyha "leszivárgása" mennyire dominál ma is a francia gasztronómiában. S közben ott vannak a másik oldalon az egyszerû "népi" ételek (pl. pástétomok, stb.).
Mondjuk a cassoulet 10 perc alatt legfeljebb Tricatel-nél lehet kész...
Válasz
K. Judit 2015 aug. 21. - 15:46:20
(6/29)
Rick Stein nekem is kedvencem, akkor ismertem meg, amikor lehajózott azt hiszem Skóciából az Atlanti óceánon át a Garonne folyón, majd a Canal du Midi-n, és azt az útját örökítették meg, amíg leért a Földközi tenger partjára. Szinte csak kis családi kifõzdéket, ill. vendéglõket látogatott meg a csatorna mentén. Nagy élmény volt, ezután a spanyol és olasz gasztro-mûsoraiból is elcsíptem párat. Sõt, mintha át is kelt volna, és Tunéziába, Marokkóba is eljutott volna. Szívesen nézem, de annyira sok hal és kagylófélét nyújt a Földközi tenger (persze már nem örökké), amit föl sem tudunk fogni, viszont a mûsorok jelentõs része ezekkel foglalkozik. Ezek ott helyben, frissen jók...
A francia konyháról a legtöbb embernek az a véleménye, hogy túlságosan kényeskedõ, sokan ki is figurázzák, biztos így is van néhány flancos éttermekben. De isteni egytál-ételeik is vannak, és épp az a könnyedség tetszik a menüikben, ahogy tíz perc alatt föltesznek egy kis cassoulét, vagy betolnak a sütõbe egy almatortát, egy clafoutist, összedobnak egy sajtos omlettet vagy egy pástétomot (amit egy hétig lehet enni, így elkerülve a bolti felvágottakat). Aztán egy kis sajt, kis kenyér, valami gyümölcs, bor - mi lehet ennél egyszerûbb? Jaques Pepin mûsorait is már az amerikaiak készítik (fiatalon kivándorolt), de a francia konyha, fõleg a Lyontól délre esõ vidékek ételei neki is a vérében vannak. És õ is szuper egyszerûen fõz. A francia szinkron (és fõleg a kiejtés) sokszor tényleg nagyon bosszantó, R. Stein filmjét nagyon el is rontották vele, de a szakácskönyvét (Francia Odüsszeia) megszereztem. És Pepinét is (Elnökök séfje). Biztos, ami biztos :)
Válasz
vino-et-veritas 2015 aug. 21. - 14:39:47 Előzmény K. Judit
(5/29)
Jamie eleinte pont azért volt érdekes, mert frissen, fiatalként jelent meg a képernyõn (+"legényélet"), no, meg a szinkronja is vitte.

River Cottage persze kissé más, a vidéki életmódról is szól, nemcsak a fõzésrõl.
Az "éhes olaszok", David Rocco vagy Rick Stein sokkal "emberközelibbek" - meg a konyhák is (olasz, spanyol).
Azután van néhány szórakoztató figura, mint Gordon, Blumenthal, Floyd, a jó és rossz szakács vagy a "szabadnapos" Chuck Hughes, de az õ receptjeiket nemigen szoktam kipróbálni...
Az amerikai fõzõmûsorokat általában nem kedvelem, minden kiszámított, tervezett és ridegebb.
Másokat pedig inkább stílusuk miatt nem szeretek (Lorraine Pascal, Bede, Bill Garanger, Serényi, stb.).
A "franciákkal" ambivalens viszonyban vagyok. Akik a fõzõmûsorokban megjelennek általában nem tetszenek (amihez még hozzájárul néha a pontatlan szinkron is). Eléggé sokszor jártam/járok arrafelé (vidéken és városokban is), de jókat és rosszakat is többször ettem mindenhol. Több csalódás ért, mint a spanyoloknál vagy az olaszoknál.
Válasz
K. Judit 2015 aug. 21. - 11:56:44
(4/29)
Én is megfigyeltem, hogy amikor még elkezdi a fõzést, nagyon egyszerûnek tûnik, szándéka szerint is egyszerûen "szeretné" elkészíteni. Aztán egyszer csak belelendül, jön az ihlet, a kreativitása, ami tényleg néha elviszi egész más, vagy sokkal bonyolultabb irányba. Nemrég összeszámoltam, milyen sok mûsorban szerepel (17 éve van képernyõn), õ már gondolom nem ír vázlatot és semmi hasonlót, sokszor improvizál. Amit mindenképpen figyelnie kell, az a mûsoridõ, hogy beleférjen, egyedül az szab határt a játékának :)
Azon is érdemes elgondolkodni, ha nem lenne vége az adásnak, még meddig tudná "tökéletesíteni" a mûveit?

Szerencséje azért van, mert valahogy rokonszenvesebb - pont a szenvedélyével, és a kis megjegyzéseivel - a többi sztárszakácsnál, talán mert szinte kölyökkora óta ismerjük. Néztem én is egy darabig a River Cottage séfjét, jó-jó, de nem ragad annyira magával. Gordon Ramsay nem elég szalonképes, szóval szimpátia is nagyon fontos, a legtöbben vagy nem elég kedvesek, vagy nem elég humorosak, vagy nem elég lazák - amellett, hogy persze mind nagyon ért a szakmájához.
Válasz
vino-et-veritas 2015 aug. 21. - 11:09:42
(3/29)
Persze, Jamie nem "nekünk" és nem itteni alapanyagokból fõz. (Mint ahogyan a nagyon sok más "fõzõmûsorban" sem.)
Ami neki természetes - "sarki halasnál/hentesné" bevásárol -, itthon nemigen megy (a minõségi alapanyagok hiányoznak vagy drágák).

Ugyanakkor - ahogyan máshol is leírtam és itt is elõbukkant ("új kreálmány") - a legtöbbször éppen hogy nem törekszik az egyszerûségre (vs. "River Cottage", stb.).

A chili és az olívaolaj nála szinte minden étel része.
Én is használok vagy négyféle olajat (+ vajat), de mindenhez nagyjából azt, ami való hozzá.

Az, hogy valami erõs, még nem jelenti azt, hogy jó is...
Válasz
K. Judit 2015 aug. 21. - 10:39:02
(2/29)
Nem volt ez olyan vészesen drága. A lazac és a garnéla összesen 20-25 dkg lehetett, az olivát meg a chilit lehet helyettesíteni, ha valakinek épp nincs otthon.
Amit viszont nem tisztázott Jamie, hogy a korábban készült krumplipürében volt-e tej. Vaj biztos volt, az nem számít, de ha tejjel készült, nem biztos, hogy ilyen könnyen összeáll az egész, hiszen még egy tojássárgáját sem tett bele (én már próbáltam maradék krumplipürébõl krokettet készíteni, hát a tej és az olaj nagyon nem szerették egymást sütéskor, lövöldözött, telespriccelte az egész konyhát). Ha már valaki lazacot és garnélát készít vacsorára, még ha keveset is, nehogy már azon az egy tojáson kezdjen spórolni. És a végén a csirizt mindenképpen kihagynám, ez a massza van annyira ragacsos, hogy egy kis prézli rátapadjon.

Mindenesetre értékelem Jamie szándékát, hogy próbál takarékosságra buzdítani, abban is igaza van, hogy több mélyhûtött zöldséget kellene vásárolnunk. Sokkal olcsóbb, és bizonyos recepteknél szinte még könnyebb is, ha csak elõkapjuk a fagyasztóból. Meg abban is igaza van, hogy néha elfeledkezünk dolgokról, amik a frigóban lapulnak. Néha azt sem tudjuk, hogy egy zacskó, vagy egy fólia mit rejt, milyen régóta foglalja a helyet. Ezt nem csak a saját háztartásomban tapasztaltam.

Ebben a sorozatban talán nem a leglátványosabb, vagy leggusztusosabb kaják készülnek, de a szándékot értékelni kell.
(Vajon a stáb mindig ugyanolyan lelkes, amikor elkészül az új kreálmány??? :))
Válasz
vino-et-veritas 2015 aug. 20. - 20:13:12
(1/29)
A mai részben igazán pénztárcakímélõ "halfasírt" magyaroknak: lazac-garnéla-olívaolaj-chili...
Válasz