Kösz az infót, ezek szerint nem ismerjük Amszterdamot...:)

Ezek szerint mégsem ismeritek Amszterdamot elég jól.:)

Az IMDb szerint a forgatási helyszínek: Amszterdam, Delft, Damme (Belgium) és Luxemburg.

Szerintem jó ötlet a kort és országot ábrázoló filmek készítése.:)

Ne aggódj! Jó volt olvasni.:)

:)) Engem Colin Firth sosem zavar, ha így néz:D! Scarlett nem tartozik a kedvenc színészeim közé, de a film jó volt, így az ellenérzésemen is túltettem magam.

Nem is a csaj, hanem a pasi zavart e tekintetben..:)

Hát nekem meg pont a "jelentõsnek szánt, de kissé üresnek ható nézés" jött be.:)Szerintem is jó film volt!

Ha valaki biztosan tudja, segíthetne: hol forgathatták a csatornás jeleneteket? (A mi tippünk Velence, mert Amszterdamban nem ismerünk ilyet, jártunk mindkét helyen néhányszor, viszont Velence történelmileg, életrajzilag nem hiteles helyszín.)

A végefõcímnél nem jelezték a forgatási helyszíneket...

Elképesztõen magas színvonalú kivitelezés, mind az operatõri, mind a jelmezek és kellékek tekintetében, szinte minden képkocka tökéletesen megfelel Vermeer ecsetvonásainak. Ilyet eddig csak Jarman Caravaggiójában láttam. Mint film, narrációjában, dramaturgiájában döcögött egy picit -sok nagy, jelentõsnek szánt, de kissé üresnek ható "nézés", szûkszavúra tördelt dialógok, ritmusproblémák-, de a látvány az valami csodálatos volt!!! Nem várt nagy élmény volt nekem a film, adok rá 8-at..:).

Bocs a terjengõs szövegért: mindig megfogadom, hogy megróbálok rövid lenni, de sajnos ez nagyon ritkán sikerül...
Szeretek írogatni: hiába no, húsz év fölött már nem változik az embör...

Örülök, hogy hasonlóan gondolkodunk...
Egyébként a filmes ötletem kész csõd - nem tudom, hogy lenne-e olyan rendezõ, aki ebbõl valami épkézláb, vagy akár nyomaiban is élvezhetõ dolgot össze tudna hozni...
Hasonló a helyzet - valószínûleg - azzal a sitcom-mal is, amelyet én találtam ki és hol másutt játszódna, mint a IX. század végi Konstantinápolyban...
Hozzáteszem - történésznek készülök, tehát ez tisztán szakmai ártalom...

Még csak annyit szeretnék, köszönöm Duna Tv! Mi is lenne velünk nélküled? Itt legalább idõnként áldozhatunk a mûvészet oltárán!

Egyetértek a meglátásaiddal, úgyhogy nem vitatkozom.:)
A filmes ötleted pedig nagyon tetszik. Rendezõ és színész urak, hölgyek, kérjük jelentkezzenek!:)

Pardon, 1665...

Én is nagyon rég láttam, ezért lehet, hogy most másképp látnám. Fel is veszem.:)

Meglepõ volt ez a film.
Nem mondom, hogy kivételesen erõs hatást gyakorolt rám, és azt sem, hogy mindvégig élvezet volt nézni.
De azt, hogy egy nagyon szép, kidolgozott világot ábrázoló, igényes mûvészfilmmel van dolgunk, feltétlenül. És azt is, hogy a hitelességet, mint kritériumot szem elõtt tartva olyan dolgot sikerült itt létrehozni, amely még a valóságtól sem állhat olyan végtelenül messze.

Az ilyen lassan pergõ, részletgazdag filmek közben mindig elõkerül elmém legmélyebb bugyraiból az a régóta dédelgetett vágyam, hogy kéne csinálni egy olyan sorozatot, ami a XVII. századi Hollandiában, vagy a XVIII. századi Angliában, vagy akár a IX. századi Bolgár Cárságban vagy VI. századi Vizigót Királyságban játszódna, és nem történne benne tulajdonképpen semmi...
Semmi katarzis, semmi eksön, semmi fölösleges érzelgõsség, semmi komoly történet - csak zajlanának benne az egyszerû hétköznapi események és ennyi...

De nem éppen hétköznapinak mondható elképzelésemtõl visszakanyarodva a filmhez meg szeretnék osztani néhány gondolatot, amelyek talán itt még nem hangzottak el, hiszen én - szerintem - mást vártam el a filmtõl, mint az itt fórumozók többsége.

Mindenekelõtt arról szólnék, hogy sokáig, úgy majdnem a film közepéig azt hittem, hogy itt most valami hú de nagy dolgot fogok látni (köszönhetõen a felvezetésnek és az ajánlásoknak-ajánlóknak): Vermeer mûvészi életmû, magyarázat, ars poetica, meg minden...
De nem, valami egész mást nyújtott ez a film, és szerintem ebben rejlik az eredetisége és a maradandósága. Szinte tiszteletteljes távolból, néhol már-már szenvtelenül tárgyilagosan szemléli az eseményeket, ennek ellenére mégis nagyon érzékeny a világ nagy kérdéseire.
Nem ad igazi jellemrajzokat sem - ám ez nem nagy hiányossága, inkább talán ez is az erényei közé sorolandó. Pl, azt hiszem, és ez így jó, ahogy van, Vermeer ezután a film után is ugyanolyan távoli homályos személyiség lesz számomra, mint eddig (s mint az, akit a kis mennyiségû életérõl tudósító forrásból megismerhetünk).
Viszont kaptam egy olyan fantasztikus elegyet a képeibõl, egy visszafogott vizuális orgiát (van ilyen is!), ami egyszerûen felejthetetlen, s ami mindennél közelebb vitt a korhoz, amelyben élt, s a képekhez, amelyeket õszinte lelkesedésbõl, és nem vadásztársaságok évfordulóira (vagy az Van Dyck volt?) felkérésre festett, mindenekelõtt pedig ahhoz az õszinte, gyönyörû és nyílt nõi szempárhoz, amely 1655 óta gyönyörködteti a világot, s amely kicsi szívemhez pl. a Mona Lisánál sokkal közelebb áll. (hatalmas mûvészi zsenialitásról, munkáról, tudásról és kvalitásról tesz tanúbizonyságot az a festmény, de nekem valahogy Gioconda kisasszony mégsem tetszik annyira...)

Visszafogott és feszültségtõl duzzadó, nem egyszer rendkívüli erotikus energiáktól sugárzó beállítások jellemezték a filmet S az elõbb használt "visszafogott vizuális orgia" általam alkotott kifejezésre utalva: nem Greenewey-i vagy Sophia Coppolai (itt most a Marie Antoinette címû remekére gondolok a Mûvésznõnek) harsány barokk és rokkokó hatásokat közvetítenek ugyanis a képek, hanem azt a korai, hatalomtól és erõtõl duzzadó, mégis visszafogott holland barokkot, amely engem személyszerint mindig is érdekelt. Orgia és visszafogottság egyszerre - ilyen is van!

Nem kaptam választ tehát a film elején feltett kérdéseimre, de mégsem nyugtalankodom miatta: egyszerûen belesimultam a holland tájba vagy a városi látképekbe, akárcsak a szereplõk, és már-már én is ott érzem magam a festményekben - rájõve arra, hogy az általam felvetett kérdések itt most egyáltalán nem is lényegesek. Sokkal fontosabb, hogy olyasmit kaptam, ami nem szájbarágós, mégis hiteles, és ami váratlanul, mégis pozitívan ért.

S ha már a hitelességnél tartunk, akkor le kell szögeznem, hogy az nagy mértékben a színészi játéknak is köszönhetõ. Sem Collin Firth (nagyon jól játszik - semmi pátosz, semmi fölösleges mozdulat), sem Scarlett Johanson (az Elveszett jelentésben hasonló csöndes, álmodozó jellemtípust személyesít meg, amely hihetetlenül megfogott már ott is Benne) alakításában nem találtam semmi kivetnivalót, mindketten hallatlanul tehetségesek, és nagyon jól tudták, hogy ehhez a témához hogyan kell hozzányúlni.

Lezárván tehát csapongó gondolatmenetemet, azt kell, hogy mondjam, hogy egy nagyon jó, igen magas színvonalat képviselõ, habár nem különlegesen kiemelkedõ mûvészfilmmel van dolgunk - kitûnõ színészi játékkal, és remek rendezéssel (és persze a zene: Alexandre Desplat - minden idõk egyik legnagyobb filmzeneszerzõje).

De aki nem így látja - bátran vitatkozzon...

Remélem, ezt nem nekem szántad, mert se hangyát, se tököst, se röhögést, se macsókat, se szirupot, se "eksönt" nem vártam. Olyan filmet nem is nézek, amire célozni próbáltál.. Ezt a filmet kétszer is megnéztem, nem véletlen, de akkor sem vagyok tökéletesen elégedett. Ennyi. Egyébként úgy is nyomathatod a véleményed, hogy az nem az enyémre "válasz". Ebben a minõségben ugyanis nem logikus.

Jóvanna, jóvanna, héé, mindenki, szálljatok le rólam, én is mondtam, hogy frankó film, csak lehetne még f@szább... Nekem. Szerintem. Elnézést. Például ez a Kolinfirsz, és egyáltalán azok a jelenetek, amelyekben szerepel. Nemtom, valahogy ez a fazon nekem annyira gyengus volt ebbe a szép, gyönyörû, lenyügözõ, AHH remekmûbe ----na jóva', ezt már direkt csinálom --------

Pontosan.