Az egészbõl csak a kacagásukat értem. :-))

https://www.youtube.com/watch?time_continue=242&v=RqT11HD8uf8

Ott a helyünk!!!!
A nagymamák a humoruknál vannak:::))))

Jaj, bocsánat, nem akartalak megbántani. A közmondásokat is tréfának szántam. Magasra állítod a lécet, és sajnálom, hogy e miatt nem tudsz felhõtlenül szórakozni. Ezért akartam kicsit enyhíteni a kritikai érzékedet. Persze, csak kicsit, mert nem lehet mindent kritika nélkül elfogadni.

Azért tûnik úgy, mert csak a negatívumokat mondtad.
Így kicsit egyoldalú lett a véleményed, de nem kell eldugulni.
Senki nem haragszik, csak más a vélemény.
Meggyõznünk se kell egymást, meg miért is kellene egy kulturált vitában.

Nem hasogatom, de ha úgy tûnik, elnézést... :((
Eldugultam.... passz

Nálunk is szokás volt, hogy a szülõk beleszólnak a gyerekeik párválasztásába, mégis megbotránkozunk, ha látjuk a koreai szokásokat. Igen, mert ott még más szempontok is érvényesültek, ami számunkra elfogadhatatlan. Most hamarjában csak egy dolog jut eszembe: ha a fiatal árván, vagy félárván nõ fel, vagy elvált szülõk gyereke, õ már selejtes árúnak számít.

"Szóval befejeztem az UW-t, jelentem hagytam magam szórakoztatni"- mondod, de közben keresed a kákán a csomót, és hasogatod a szõrszálat. Annyi jó, szórakoztató, humoros kis jelenetecske volt a filmben, ami igazi szórakozást nyújthatott a nézõnek, hogy ki törõdik azzal, hogy az öregúr mibõl élt mostanig? Különösebb jelentõsége nincs. :-))) stb.

Ezek a kritikák jó részt ülnek is.
De ha valami összességében tetszik, akkor ezek eltörpülnek nálam.

Az ingerküszöbömet idegesítés terén, nem lépték át.
No meg konfliktus kell egy cselekményben.

Azt halottam egy picit, azért változóban van.
A viszonylag kicsi koreai lakásokban már nem fér el több generáció.
A fiatalok pedig külön szeretnének menni. Igaz most már ennek gazdasági, a nagyon magas lakásár az akadálya.
Már több függetlenséget követelnek és ez rendben van, de drukkolok, hogy a szülõk és az idõsek iránti tisztelet, sose halljon ki náluk


Persze nálunk is vannak borzalmas anyósok, de azt annak is tartjuk. Náluk, pedig szinte ez a természetes.

Igen nálunk sok változás volt, de valahol a két szokás között lenne a normális.

Nemrégen egy ügyfelem ezt mondta.
Mikor mi voltunk fiatalok, mindig vittem a feleségem által készített sütit a nagyszüleimhez.
Ma megint én viszem... az unokáimhoz.
Ezen úgy elgondolkodtam.

Még ezt a Min Ki mozit nem láttam, van felirata.

http://www.filmfeliratok.org/film-felirat/hwangjereul-wihayeo-2014-felirat-134147.html

Az sem tetszett, hogy a megtért, bûnbánó apa, férj totál papucs lett - csak így maradhatott a családban...
Sok mindenen el lehet gondolkodni, mert nagyon "életszagú" volt a sztori - leszámítva a tipikus koreai sémákat (emlékezetvesztés, 30 évig viszonzatlan szerelem, de mégis csak Téged...), kissé egyoldalú életszemléletet. Mert miért is szereti valaki 30 évig azt, aki õt nem szereti, sõt durván átveri? Jó, persze sorozatot láttam... tudom :)

A férj 30 évig mibõl élt, mit csinált, azon túl, hogy ápolási otthonban vagy miben élt.... Azért mert nem emlékezett saját magára, még egészséges volt, nem????

A téma kapcsán beugrott a régi jó magyar mondás : "suba a subával, guba a gubával..." - igen, ez errefelé is így volt, de a háború után más lett a gazdasági helyzet és ez magával hozta a szellemi változást is...
Viszont a koreai mentalitás, elvárás szinte semmit sem változott...

Szóval befejeztem az UW-t, jelentem hagytam magam szórakoztatni... :-DDD
Olyannyira, hogy a végét már maratonban néztem, csak ezt, semmi mást mellé....
Ebben a sorozatban is a két fõszereplõ nõ - mindazok ellenére, amit õk fiatal korukban átéltek -, simán eltiltják a szerelmes gyerekeiket egymástól ...
Én nagyon csalódott voltam, mert az lett a végsõ üzenet,hogy igen, menjenek szét - szerelem ide, vagy oda.... :(((( Mert nem is valók egymáshoz intellektuálisan ugye, a másik sokkal jobb anyagilag is....

A vége felé már nagyon untam az engesztelhetetlen gyûlölködést, a lehetetlen mindent elsöprõ normális emberi viselkedést felülíró, baromarcú viselkedését a tanárnõnek...

Ma új film után néztem, és épp a Because-t választottam ki. Az 1. rész itt van elõttem a nyitó szép légi felvétellel.

A témával kapcsolatban elgondolkoztam. Azt hiszem, hogy nálunk is régebb a szülõk szabályozták a gyerekeik házasságát. Fõleg a kaszt és gazdasági szempontok érvényesültek, de számított a vallási hovatartozás is. Ez fennállt még a XX. században is. A falusi fiatalok házassági szokásait még a népdalokból is megismerhetjük, amelyekben gyakran van szó a be nem teljesülhetõ szerelmekrõl a szülõk tiltása miatt.

Jungi, több más híresség társaságában egy olyan mûsorban szerepelt, ahol a szexuális zaklatások tudatosításról volt szó.

Akár csak a mostani sorozatomban, ahol a középvezetõ fiatal lány is ki van téve ezeknek.
Menni kell inni munka után a férfiakkal és a részegek, már sok mindent megengednek maguknak.
De van hogy arra fogadnak van-e lányon melltartó?
Vagy egy kis tapizást az állása megtartásáért el kell viselnie?

https://www.allkpop.com/article/2017/12/kai-yoo-jae-suk-eric-nam-lee-jun-ki-and-more-to-take-part-in-sexual-abuse-awareness-on-we-want-to-know

Befejeztem a krimit, izgalmas egy nagyon különleges szerelemmel.

Láttunk már korrupt rendõröket, a maffia beszivárgását az üzleti és politikai éltben.
De talán a szerelmet, mint motivációt nem láttuk egy bankárnál, aki ezért veti bele magát a hálózat felgöngyölésében.
Kiváló zenei aláfestéssel. 9 pontot kapott tõlem.

http://asianwiki.com/My_Beautiful_Bride

Sziasztok!

Megegyezik a véleményünk Werzsi a sorozatról.

Most a http://asianwiki.com/Because_This_Is_My_First_Life 12. részénél tartok.

Ebben is a házasságról, a a szülõk részérõl a gyerekre telepedésrõl, nagyon valós társadalomkritika van.
Szerintem érzékelhetõ a két film közötti eltelt idõ. Itt már a fiatalok, ha csak picivel is, de bátrabban feszegetik a határokat.
Min Ki egy nagyon fura fazon, a lányok normálisak benne és a 30 as korosztály nehézségeivel néznek szembe.
Jó a humora filmnek és nem idétlenkednek.

Egy "boldog pár" kényszeredett pózolása.
Érjetek egymáshoz- kérte a fotós.

Sziasztok!

Befejeztem a Creating Destiny sorozatot. A film jó közepes színvonalú. Két dolgot jegyeznék meg vele kapcsolatban. Az egyik, hogy beletettek és kipellengéreztek egy sor elavult, a mai életben már káros szokást, ami a fiatalok párválasztásával, házasságkötésével kapcsolatban még él a mai Koreában. A maradi szülõknek tartottak görbe tükröt, akik úgy rendelkeznek a gyerekeik életsorsával, mintha azok tárgyak lennének.

A másik dolog amit megemlítenék, a két fõszereplõ, Eugene és Ki Tae Young friss, üde karaktere és alakítása. Eleinte kicsit túl sok volt a vita és veszekedés, de aztán minden rendbe jött. Örvendek Lili, hogy meséltél Ki Tae Youngról, és láthattam a videót, arról ahogy foglalkozik a kislányával. Meggyõzõdtem, hogy a filmben teljesen önmagát adta. Nagyon szimpatikus ember. De nem hagyhatom említés nélkül a fõszereplõk másik csoportját, az öregeket sem. Remek jeleneteket produkáltak.

Új divat...csóközön!

https://www.facebook.com/ai.Quotes/videos/1466389940140626/

https://www.facebook.com/sbsnow/videos/1798918043453200/

Dec. 14.-én kezdõdik egy új show, amit Magyarországon forgattak

https://www.facebook.com/HenrysStrings/videos/1574604772626575/

(While You Were Sleeping OST-Henry Lau

Igen, a japán a magyar anyanyelvûek számára olyan, mint a jó csoki: eteti magát.
Én egy tiszta, vasalt, ránctalan, hûvös tatami -lepedõhöz tudnám hasonlítani.
Mivel nagyjából én is fõként magyaron nõttem fel, annak idején a Hidasi -féle anyag látványosan könnyedén szökött a fejembe
-aki könnyen akar keleti nyelvet tanulni, próbálkozzon meg vele, hamar sikerélményt ad.

Ez persze, nem mondható el a nyihongók elbûvölõ írásáról, azzal nekem is volt munkám, de, ha csak verbális kommunikációra utazik a nyelvtanuló, nagyon hamar használható tudást tud összeszedni. Persze, egy bizonyos szintig.
a japánra is igaz, mint az angolra: középszint felett elkezd megõrülni és kegyetlenül improvizál az agytekervényeinken. Hozzá kell tenni, onnantól bomlik ki az adott nyelv valódi zamata..:-))

Viszont, elõzõ hsz.-ban én is csupán általános megfigyeléseket említettem.
mert a dolog ettõl bonyolultabb, amit semmilyen vizsgálat és expedíció nem tud feltérképezni, lévén a nyelvtanulás sikere teljesen egyénfüggõ.
Véleményem szerint, olyan, hogy jó vagy rossz nyelvérzék, egyszerûen nincs -arról van szó, ki, hogyan, miként emlékezik az adott nyelvre.

Ha "jó" a nyelvérzék, akkor friss és/vagy maradandó az emlék és pozitív az üzenet, ha "rossz" a nyelvérzék", akkor vagy nincs dolga ilyesmivel
vagy a feladat az, hogy megdolgozzon érte.
Volt egy koreai nyelvnek nekirontó tanítványom, aki fél évig elfelejtett mindent, amit az elõzõ órán tanultunk -pedig nem volt ostoba!- aztán módszert váltottunk, oldottuk az alap- és a kudarcok nyomán kialakult görcsöket
s lõn, hyung beindult, azóta már kint fecseg a félszigeten -eleddig mérsékelten ugyan, de beszél és ez a lényeg!- kint dicsérik, vizsgái jól sikerülnek, stb.

van még egy csavar: konkrétan az, hogy mindenkinek megvan a maga kis batyuja, amit hoz magával.
Van,pl. akinek az úristennek nem megy egy bizonyos nyelv.
Vszleg, már elege van -most csak nosztalgiából erõltetné- mert túl sokat beszélte már, nincs vele több dolga, a kellemetlen emlékek is közrejátszanak, melyek ott szambáznak a mélytudatban.
De az is lehet, hogy oldani kell vmit, mert ez a feladat. Így magának és másnak megbocsátva ismét megszólalhat ezen a nyelven...

/hát, igen, hyung, nem kellett volna annyi han nyelvét kivágnod 1486 -ban.../

És van, akinek úgy csurog a fejibe, mint az olvadt mangalicazsír. Szabadon, könnyedén, mindent elborítva.
Ez a jutalomfalat õt kötelezi, sokan fel is ismerik így az adott területen múködgetnek, többnyire sikerrel.
van, aki csak hobbizik, annak pedig jó közérzetet okoz hogy valamiben ügyes.

Nekem pl. az olasszal volt furcsa élményem -a francia nyomán oké, hogy konyíthatnék hozzá
de ezt a soha nem tanult nyelvet túl könnyedén olvasom és értem, még el is kommunikálok vele, ha muszáj.
Soha egy olaszórán nem vettem részt, egy olaszleckét nem nyaltam át.
Viszont a kínaival engem kifejezetten gyötörni lehet, wáh
ahogy, bár gyakran fordulok meg német nyelvterületen, a némettel is erõsen hadilábon állok, míg élek.
Holott, tudvalévõ, aki a magyaron nõtt fel, annak a német könnyen kezelhetõ.
Na, engem egy nacionalista germán vszleg kivégezve, olyan gyalázatosan töröm és ez már így is marad.
pedig, esküszöm, igyekeztem :-)))

Tehát ahány egyéni karma, annyi megközelítés.
Én mindenkinek csak ajánlani tudom, szánjon idõt idegennyelv tanulásra -akár ritka, gubancos nyelvekre is.
Nem kell sokat, elég 2-3 hónap, esetleg négy.
Aztán jöjjön egy másik
Egészen egy évig -egy év alatt ez átlagban 4 nyelv, amibe így belekóstol.
látni fogja, melyik megy könnyedén, melyikkel kínlódik
/ne az angolt :-)/
Remek kaland, pompás agytágító, hasznos hobbi.
Ilyen módon nagyon sok mindent megtudhat magáról, múltjáról-elgondolkodhat bizonyos összefüggéseken, megfigyelésein.
Mert az csak egy tényezõ, hogy magyar anyanyelvûek vagyunk, ott van, ahogy említettem a személyes karma is.

Pl. burmait -múltkor láttam antikváriusnál Burmai Társalgási Zsebkönyvet, fantasztik, ki tanul ma burmaiul?.. :-)
Mindenesetre izgalmas kihívás :-)
https://www.youtube.com/watch?v=Fl__GQUGH28