A HÜLYE jelzőt pláne túlzásnak tartom Lucecita esetében!
Bármennyire hihetetlen is, Lucecita megbocsátott az apjának, s ez nem csak üres szóvirág volt, hanem őszintén aggódik az egészségéért!
Nem vállalja fel annak az ódiumát, hogy Miguel állapota miatt a forduljon rosszabbra!
Lehet, hogy hihetetlen, de úgy tűnik, még vannak ilyen emberek is!
Szerintem JÓSZÍVŰ ÉS JÓLELKŰ! Eszerint aki ilyen tulajdonságokkal bír, az HÜLYE ÉS OSTOBA?

Ami Miguelt illeti: Nagyon szépen ecsetelted, mit KELLETT VOLNA tennie!
Érdekes, emlékeim szerint korábban nem alkottál ilyen határozott véleményt ebben a kérdésben!
Én az első perctől fogva elítéltem az eljárását, kezdve Rosa cserben hagyásától, majd: az ódzkodását, hogy egyáltalán odamenjen a haldokló asszonyhoz, a habozását, hogy ígéretet tegyen arra, hogy gondoskodik a lányáról.
Azzal bezárólag, hogy CSELÉDKÉNT vitte a lányát a házába, s kiszolgáltatta szegény lányt a gonosz felesége és "lánya" kényének - kedvének.
Én akkor ezeket részletesen taglaltam, s a véleményem azóta sem változott.
Inkább Te voltál az, aki némileg próbálta mentegetni Miguel viselkedését.

Szóval: Lucecita OSTOBA, BOLOND, HÜLYE, STB., mert mindennek ellenére őszintén megbocsátott, s aggódik az édesapjáért!
Ám legyen!
Az biztos, hogy Sátánkánál ilyen érvekkel aligha mennének bármire is, mert ő tényleg fütyül mindenkire, s nem érdekli, kin gázol keresztül, csak elérje a célját!
Én továbbra is inkább a JÓLELKŰ, JÓHISZEMŰ ÉS NAIV jelzőket használnám vele kapcsolatban.
Bármilyen hihetetlen, vannak ilyen emberek is!
Sátánkát minden gonoszsága ellenére SAJNÁLJA a betegsége miatt!
Egyetértek, nem érdemli meg, de ha valaki ennyire OSTOBA...
Hidd el, tényleg vannak ilyen emberek a való életben is, akik nem képesek arra, hogy a rosszat rosszal viszonozzák! (Lehet, hogy egyre kevesebb az ilyen "jó bolond", de még van néhány "díszpéldány".)

Egyébként - ahogy már korábban megtárgyaltuk - tipikus szappanoperai motívummal állunk szemben, amikor a hősnő önfeláldozóan le akar mondani a szerelméről, mert a "vetélytársa" javára.
Itt még a "testvér-szál" is előkerül, ezzel tovább bonyolítják a helyzetet.

Gustavo pedig - ahogy azt korábban taglaltuk - sajnos nem eléggé határozott.
Nem beszélni kell, hanem cselekedni!
Tájékozódni, hogyan lehet keresztülvinni a válást, stb.
Ez azért nem teljesen Lucecitán múlik!
Nem tudni, hogyan viselkedne, ha Gustavo határozottabb lenne!

Nem, nem kevertem össze az Esmeralda - feldolgozásokat, a "klasszikus" - "szemműtétesre" gondoltam!
Pontatlanul fogalmaztam: A "jelenben játszódik" - nál arra gondoltam, hogy nem kosztümös!
Az újabb remake már az Esmeralda-rajongó ismerősömnek is "sok volt a jóból", pedig a másik sorozatért rajongott, többször is megnézte, s engem is igyekezett megfertőzni a "rajongással". (sikertelenül)

Az ismerősöm szerint Esmeralda vette a fejébe a megbecstelenítést, és ott is ment emiatt a sírás-rívás. Az orvos pedig nem tett egyebet, mint hogy nem cáfolta meg ezt, mert jó alkalomnak tekintette, hogy elválassza a férjétől. (Ez tudtommal sikerült is neki.)
Ugyancsak az ismerősömre hagyatkozhatok, hogy először Esmeralda maga sem volt biztos benne, hogy kié a gyermek, s csak később kezdte hajtogatni, hogy a gyermek a férjétől van.
A férj viselkedésére nincs logikus magyarázat, hisz egy DNS-vizsgálattal könnyen tisztázni lehetett volna a kérdést. (Na, de ha ezt megteszik, akkor vége a sorozatnak!)
Egy orvos részéről pláne megdöbbentő ez a szűklátókörűség!
Ráadásul maga is "kakukkfióka" volt, igaz, akaratán kívül került ebbe a helyzetbe, csecsemőként aligha volt választási lehetősége.
José Armando viselkedését - az elmondottak alapján én is mélyen elítélem, mert mindenképpen ki kellett volna állnia a felesége mellett, ehelyett cserben hagyta!
Nem hiszem, hogy a barátnőm szándékosan vezetett volna félre, mindenesetre a "megbecstelenítés" - dologban azóta is köti az ebet a karóhoz, hogy az orvos kifejezetten soha nem állította ezt, "csupán" meghagyta Esmeraldát ebben a hitében.
Az, hogy a hősnő "megállt a saját lábán", igen dicséretes, de : Az elmondások szerint azért kapott némi segítséget!
Voltak barátai, nevelőanyja, akik átsegítették a nehéz időszakon.
Ez azért nem mellékes szempont!
Nem arról van szó, hogy elítélnék bárkit is amiatt, hogy új életet akar kezdeni, de szerintem semmiképp sem kell "mindenáron".
Lehet, hogy az adott férfi gazdag volt, jólelkű, s a gyermekét is szerette, de ha a hősnő nem tudta viszontszeretni, akkor nincs értelme mindenáron hozzámenni!
Ez nem "lóverseny", lehet várni addig, míg képes lesz arra, hogy másvalaki iránt is igaz szerelmet tápláljon.
Azért végül mégsem ment hozzá a "lovaghoz".
Apropó: Szerintem a volt férj összetehette a két kezét, hogy minden vétkét meg tudta bocsátani, ahogyan az apja is hálás lehetett, hogy a lánya egyáltalán szóba állt vele azok után, amit elkövetett ellene!
Ez arra vall, hogy Emeralda JÓSZÍVŰ, JÓLELKŰ teremés volt. Vagy: Nevezzük mindezért HÜLYÉNEK, OSTOBÁNAK, STB.?

Lucecita is inkább JÓLELKŰ ÉS JÓSZÍVŰ - jókora adag naivitással megspékelve - mintsem ostoba!
Az ilyen emberek nehezen feltételezik a másikról, hogy szándékosan gonoszkodhat!
Úgy tűnik, még mindig illúziókat táplál Sátánkával szemben, aki ráadásul nemcsak őt, de másokat is ügyesen manipulál azzal, hogy sajnáltatja magát!
Nem ő az egyetlen, akit az orránál fogva vezet!
Graciela pedig...Most nyeregben érzi magát, s elérkezettnek látja az időt, hogy megszabaduljon a "parasztlánytól"!
Lucecita pedig a jelek szerint túlzottan szégyelli magát ahhoz, hogy érdeme szerint vágjon vissza neki.
Én nem tudom elítélni azért, mert - még - nem kellőképpen magabiztos!
Majd eljön az az idő is, amikor határozottan kiáll magáért, ezt a saját kárán kell megtanulnia!

Érdekes dolgokat írtok itt.
Nos, amikor én leülök megnézni egy filmet, vagy akár egy sorozatot, az az elvárásom, hogy az érdekes, mi több, érdekfeszítő legyen, ne unalmas, agyoncsépelt, és ne érezzem azt, hogy "mintha én már láttam volna ilyet"
Azért vetettem fel a hasonlóságot az Esmeralda sorozattal, mert szerintem nagyon sok momentum szinte azonos. Nem a jellemek, hanem a történések. Egyformán ismerkednek meg a szerelmesek, aztán egyformán lesznek együtt, kiderül a lányról, hogy nemesi származása van, a férfi hezitál, stb.stb.stb., Az ármánykodás és gonoszkodás nyilvánvalóan kell egy szappanoperába, hiszen attól az, ami...(...) amúgy Graciela szinkronhangja szuperül kiválasztott..(Ahogy belenéztem a további történésekbe, csak most jön majd igazán a "nemulass", és a történet tényleg olyan lesz, mint egy mese.
Hihhhhhetetlen.

Tudod, ha valaki a saját ól felfogott érdekével ellentétesen dönt, ellentétesen cselekszik, akkor arra mit mondunk? Minimum azt, hogy ostoba.
Mi lenne Lucecita érdeke? Szerintem az, hogy azzal a férfival élhessen, akit szeret. Hogy azzal a férfival nevelhesse fel a közös gyereküket, akit szeret. Hogy ez a férfi, aki tehetős, jómódú, gondoskodjon róla és a gyerekéről, még akkor is, ha valamiért nem veszi feleségül. Születtek akkoriban is gyermekek házasságon kívül, szép számmal, na és?
És mit akar Lucecita? EZT NEM! Mert ő boldogabb, ha minden nap megalázzák, belerúgnak, férjhez kényszerítenék valakihez, aki ugyan marha rendes, csak épp nem őt szereti.
És akkor ő ne lenne buta, mafla, ostoba? Naná hogy az. Hihetetlenül ostoba, tök buta, sőt hülye.
Vagy szerinted okoska lenne?

Visszatérve az orvosra, én nem tudom, hogy cirka 130 évvel ezelőtt mi volt az orvosi protokoll, szakmai szabály Dél-Amerikában, nevezetesen Peruban. Meglehet, hogy akkoriban nem a pácienssel közölték a betegségét, az akármilyen egészségi állapotát, hanem valamiféle hozzátartozóval.
Nem hiszem, hogy a ma érvényes szakmai szabályok szerint kéne megítélni egy régi, 100-150 évvel ezelőtti helyzetet. Mert lehet, hogy amit mi most helyesnek vélünk, akkoriban nem játszott.

Mindenesetre én még most sem gondolom Dr. Gutiérezről, hogy szándékosan szegett meg egy orvosi szabályt, mert egy olyan orvos, aki ingyen gyógyítja a szegényeket, aki évente körbelátogatja az indián falvakat a hegyekben és védőoltásokat ad a gyerekeknek, az biztos, hogy szándékosan nem okoz kárt egyetlen páciensének sem.
Ezért feltételeztem én róla a jóindulatot, és azt, hogy a fiatal állapotos lánynak szüksége van családi segítségre, támogatásra. És igen, valóban rosszul ítélte meg a helyzetet, amikor Gracielát vélte alkalmasnak a feladatra, de azért azt semmiképp sem mondanám, hogy szándékosan ártott volna a páciensének.

Még tovább elmélkedtem a mondottakon és bizony arra jutottam, hogy Lucecita nemcsak buta, de hülye is. Igen, HÜLYE!
Síránkozva arra hivatkozik , hogy a papácskája nem tudhatja meg az állapotát, valamint nem is hagyhatja őt magára, mert jajj, akkor vagy rosszabbul lesz, vagy tán meg is hal.
Kérdem én, miért kell erre a papácskára neki egyáltalán bármilyen tekintettel lennie??? Mert a drága jó papácskája teherbe ejtette az anyját, azután magára hagyta őt a gyerekkel. 20 évig hangyányit sem segített nekik, nem is érdeklődött felőlük soha.
Amikor Rosa haldokolva rábízta a gyerekét, akkor mit tett ez a drága jó papácska? Elvitte a házába cselédnek. Nem a lányaként, hanem egy cselédnek.
Tudod én mit tettem volna a helyében? Veszek egy kis házacskát a lányomnak, talán egy is földecskét is mellé, szerződtetek mellé egy cselédet és hetente meglátogatom, fizetem a kiadásait. Mindenesetre nem eresztem össze a gonosz feleséggel és a még gonoszabb lánnyal. És most senki ne mondja, hogy nem tudta, hogy milyenek, mert Graciela soha nem rejtette véka alá a természetét. Angelina igaz, hogy állandóan hazudozott, soha nem mutatta a valós természetét, de azért Miguel nem gondolhatta, hogy majd kitörő örömmel fogadná a húgát.
Hát ilyen ez a drága jó papácska. Miért is kéne tekintettel lenni rá? MIÉRT?
Na és ott van a "nővérke". Az, aki megalázta, bohócot csinált belőle a birtokon, aki a levél üggyel bajba akarta keverni, ki akarta dobatni a házból, az, aki megtépte a haját és szikrázó szemmel követelte tőle, hogy hagyja békén a férjét. Na őrá miért is kéne tekintettel lenni? MIÉRT?

Akkor, amikor Gustavo már többször elmondta, hogy nem szereti a feleségét, el akar válni, már akkor el akart válni tőle, amikor még nem is ismerte Lucecitát eddig is csak szánalomból volt vele.
Nos miért is kell egy gonosz, hazug, szívtelen nőre tekintettel lennie?
Gustavo elmondta neki, hogy elvisz innen messzire, kvázi kimenti ebből a pokolból, de mi kis bájos ostobácska Lucecitánk az mondja, hoga NEM! Mert ő szenvedni akar! Mi ez, ha nem ostobaság, butaság, sőt hülyeség????
Tudod mit? Ha valaki ilyen hülye, hát az szenvedjen, mert megérdemli.

Úgy látom van itt egy kis kavar az Esmeraldát illetően. Nyilván bezavar, hogy több Esmeralda sorozat is készült. 1970-ben készült egy venezuelai sorozat, annak a remake-je volt az 1997-es. Majd 20017-18-ban elkészült egy újabb remake, amely a címében még hordozza az Esmeralda története alcímet, da hősnőt már Marinának hívják. Nos, ez a legutóbbi valóban a jelenben játszódik, de az előzőre én inkább azt mondanám, hogy valamikor a '60-as években, mert semmi nem utal benne a jelenre. rengeteg az írástudatlan ember, nincs telefon, Tv, az internetet még föl se találták. Tehát semmi, de semmi nem mai, legfőképp a szereplők gondolkodásmódja sem. Ez az az igazi Esmeralda, amelyet legtöbben ismerünk és szerettünk.
Ebben a vak hősnő valóban kénytelen megállni a saját lábán, miután a férje elutasította. Nem Esmeralda vette a fejébe, hogy a falusi orvos megbecstelenítette, ezt az az orvos állította róla, és a férj meg elhitte. Mivel Esmeralda eszméletlen volt, meg ugye vak is, nem tudta, hogy mi történt vele. Ő végig azt hajtogatta, hogy a születendő gyermeke a férjétől van és sokszor, sokáig könyörgött a férjének, hogy ismerje el magáénak a gyereket. De a férj, aki egyébként szintén orvos volt, nem volt hajlandó még apasági tesztet sem csináltatni.
A férj makacs elutasítása vezetett a válásukhoz és ezért mondtam én, hogy a másik orvost, a szemorvost, aki visszaadta a vak lány látását kellett volna választania, mert ő őszintén szerette és hajlandó lett volna apja lenni a fiának is, akárki is annak az apja. Jose Armandot én azért ítéltem el, mert nem szerette annyira Esmeraldát, hogy elfogadja őt, meg a gyerekét egy rosszindulatú pletyka miatt, képes lett volna abortuszra kényszeríteni, vagy arra, hogy adja örökbe a gyerekét, még csak fel sem merült benne, hogy az a gyerek talán mégis az övé.
Vagyis a barátnőd elbeszélése nem igazán volt pontos.
A lány választásáról meg annyit, hogy az igaz, hogy az ő első nagy szerelme valóban Jose Armando volt és nehezen viselte, hogy a férfi eldobta őt és a gyermeküket, ezzel szemben volt egy másik férfi, egy csinos, gazdag, jólelkű valaki, aki imádta őt és mindenre hajlandó volt érte. És bár Esmeralda nem tudta őt úgy szeretni, mint élete első szerelmét, azért nagyon jó és kiegyensúlyozott házasságot élhetett volna vele, ha a forgatókönyvírók nem kanyarítják vissza a történetet a volt férjhez.

Ezt a butaságot küszöbölte ki a Pillantásod nélkül hősnője, aki bizony elfogadta a jótevőjének, a másik szerelmes dokinak az udvarlását és nem ment vissza az exéhez, még akkor sem, amikor az már újra akarta volna őt. De rendes volt, mert a fia láthatását nem tagadta meg az apjától.

Nekem mindkét sorozat azért tetszett, mert azokban a hősnők nem rinyáltak, még akkor sem, amikor a szívszerelmük gyengének bizonyult, elhagyta őket, gyereket megtagadták, stb. Mindkét sorozatban megálltak a lábukon, bár igaz, hogy egy szerető nevelőanya mindkét esetben támogatta őket.
A tervezett újabb házasság valóban nem volt kötelező, habár mindenki arra biztatta a hősnőt, hogy fiatal és szép, találjon új párt magának. ennek a legmegfelelőbb, legerkölcsösebb módja nyilván a házasság és ha akad kérő, akkor meg kell, meg lehet gondolni. És Azért sem esmeraldának, sem Marinának nem volt annyira ellenére sem az új udvarló, sem a házasság gondolata. tehát nem beszélhetünk arról, hogy ne szerették volna új lovagjaikat , csak talán nem azzal az első szerelem lángjával.

Luz Maria meg bizony sokat rinyál, nem úgy néz ki, hogy megáll majd a lábán. Persze tudom, hogy ő is felnő majd a feladathoz, de én alapból nem szeretem, ha a hősnő lavórnyi könnyet sír össze. És hogy butuska, meg mafla inkább arra mondom, hogy nem látja meg, hogy Angelina átveri, még a birtokon vele tett gyalázatos cselekedete után (mikor beöltöztették bohócnak) is azon nyavalyog, hogy szegény beteg testvérkéje, még akkor sem hiszi el, hogy gonosz, velejéig romlott. És eltűri Graciela minden sértését, bántását, még most sem vág vissza, hogy tudja, ott áll mögötte az apja és a származása. Már bocsánat, de mi ez, ha nem ostobaság?

Úgy látom, nem fukarkodsz a dehonesztáló jelzőket illetően.
Azért kissé túlzásnak tartom a Lucecitára tett megjegyzéseket.
Valóban naiv, de "tök butának", "maflának", "nyavalyásnak", azért nem mondanám!
Ha ezek a jelzők igazak lennének, akkor nem sikerülne megtalálnia az elvesztett családját!
A sorozat során azért ő is némi jellembeli változásokon megy keresztül.
Kitartott, nem adta fel, s a végén meg is lett az eredménye!
Pedig akár meg is tehette volna, hogy feladja, s a kényelmesebb utat választja.
Ha jól emlékszem, még gazdag kérő is feltűnt a láthatáron.
Akár kezdeményezhette volna a válást, s hozzámehetett volna, de esze ágában sem volt ilyet tenni.

Gustavot illetően már korábban leírtam a véleményemet, ebben tökéletesen egyetértünk!

Ami Esmeralda és Lucecita összehasonlítását illeti: Előrebocsátom, s lehet, hogy meglepő, amit mondok, de nem láttam az Esmeraldát! :-)
Éppen ezért itt olyasvalaki véleményét tolmácsolom, aki kedvelte a sorozatot, s részletesen elmesélte a történetet.
Mit mondjak, ahhoz képest, hogy a jelenben játszódik, hemzsegett az olyan történésektől, amelyek még csak véletlenül sem voltak életszerűek.
Azért, ahogyan a történetet hallottam, Esmeralda sem mindig állt a helyzet magaslatán.
Amikor a fejébe vette, hogy a megszállott orvos megbecstelenítette...Inkább nem mondok semmit!
"Megáll a saját lábán" - Az elmondások alapján azért neki is voltak bőven "támogatói" és "jóakarói".
Igen dicséretes elhatározás, hogy egyedül neveli fel a gyermekét, de attól, amit a kórházban ápolónőként - jól tudom, hogy az volt? - keresett, "nem szaladt a falnak".
Szerintem szükség volt rá, hogy mellette álljanak a barátai, s támogassák, minden tekintetben!
Aztán: "Az öntudatos, saját lábán megálló nő" tervezett házassága olyasvalakivel, akit tisztel és becsül, de nem szeret...
Pedig senki és semmi sem kényszeríti erre, a választottja nem halálos beteg, hogy megszánná szegényt...Ahogyan az más történetekben gyakran előfordul.
Nekem ez valahol visszatetsző, de ez csak az én véleményem.
Biztosan rendes, becsületes ember volt, s véleményed szerint hozzá kellett volna mennie, de ha nem szerette, akkor nincs mit tenni.
Ez persze nem jelenti azt, hogy automatikusan vissza kellett volna fogadnia a volt férjét, akinek a viselkedésére szintén nincs észszerű magyarázat!
Az ő magatartása tűnt nekem a legkevésbé életszerűnek az elmondások alapján!
Gustavo és José Armando? (Remélem, jól írtam) - Makó és Jeruzsálem.
Viszont: A "kemény és öntudatos nőnek" mindenképp férjhez kellett mennie?
Tudom, ez így volt megírva... :-)

Azt se felejtsük el, hogy míg az egyik sorozat a 19. század végén, addig a másik a jelenben játszódik, úgyhogy ezért sem szerencsés az összehasonlítgatás, mert a kettő teljesen más világot ábrázol!
Maradjunk annyiban, hogy Lucecita is elszánta magát arra, hogy egyedül neveli fel a gyermekét, s ez abban a korban jóval nehezebb volt, mint a mai világban.

Nagyon egyet tudok érteni, amíg Esmeralda egy öntudatos nő volt, aki nem hagyta el magát a legnehezebb helyzetben sem, addig ez a Lucecita egy olyan kis bocsánat, hogy élek, kis nyavalyás, nyavalygyós valaki volt. Nagyon kis helyeske, aranyoska, de azért mondhatni tök buta..

Esmeralda teljesen más nő volt a vakot alakította de egy öntudatos nő volt, nem egy ilyen kis Mimóza, mint Luci, aki a mások érdekeit veszi figyelembe saját magával nem törődik, annyira kis naiv, az már sokszor fáj, de azt megfigyeltem más sorozatban is van amikor a főszereplőket ennyire lebutitják én azt fogalmaztam magamnak, mert ez arra vall. Gustavo egy földbirtokos ember és döntés képtelen, ha egyszer nem lehet Sátánkával élni már pedig látjuk milyen el kell válni nem készülni, mint a gólya, és addig ő és másik boldogsága is rámegy, mert szinte idegenek lesznek egymás számára.Az élet nem csak fehér és fekete az emberek életében vannak dolgok amiken úrrá kell lenni és nem ötölni-hatolni, mikor mi lesz dönteni kell, és az idő majd meghozza a gyümölcsét vagy nem.

Őszintén szólva én nem sok hasonlóságot látok. Én Esmeraldát egy kemény, céltudatos nőnek láttam, aki nem bocsátotta meg a szerelme gyávaságát, önzőségét. Mindig megáll a maga lábán, nem alkuszik meg. Én mindig sajnáltam, hogy nem az őt imádó, szívből szerető kis szöszi doktor mellett kötött ki, hanem visszament az ostoba, korlátolt exférjéhez.
EZ A nő bevállalta, hogy a kezdeti vaksága ellenére fölneveli a gyermekét, egyedül is, a férje nélkül is.
Az Esmeraldában semmi nem akadályozta Jose Armandot, hogy fölvállalja a lányt és a gyermekét, csak a saját ostobasága, korlátolt gondolkodása.

Ebben a történetben viszont Gustavo nyakán ott a kolonc, a hazug, álnok Angelina, s bár szeretné, hogy az igazi szerelme, Lucecita vele legyen, a közös gyermeküket is fölvállalná, de a szánalom miatt igazából nem tesz semmit az ügy érdekében.
A nyavalygást meg nem szeretem, akkor sem, ha egy nő és akkor sem, ha egy férfi nyavalyog. Már pedig itt Gustavo eléggé semmilyen, olyan ostoba, tesze-tosza, képtelen férfi-módra fellépni, megoldani a problémáit. Csak nyafog, nyavalyog. Egy nagyddarab férfi és képtelen igazi férfiként felnőni.
De Lucecita nem olyan kemény, harcias, talpraesett nő, mint Esmeralda. Kezdetben olyan helyes kis butuska, de igazából sohasem áll meg a saját lábán, mindig van, aki felkarolja, támogatja. Nekem mindig az volt a véleményem róla, hogy olyan kis mafla.
És igen, lehet, hogy idővel talán majd felnő a feladathoz, de úgy általában azért mégis csak egy ostobácska kis nő.

Gondolom már mindenkinek feltűnt, hogy a történet - és persze a helyszínek is - erősen hasonlítanak egy másik nagysikerű sorozatra, az Esmeraldára. Nos, nem véletlen, a két szappanopera írója azonos, Delia Fiallo. Hogy ez hogy lehetséges, fogalmam sincs, de ... ez van.

Örülök, hogy Gustavot illetően is egyetértünk!
Rendben, hogy Miguel betegsége közbejött, de mindenképp lépéseket kellett volna tennie, amennyiben valóban komolyan gondolja a válást!
Az evidens, hogy jelen esetben Alvaro - a személyes érintettsége folytán - nem alkalmas arra, hogy ebben az ügyben tanácsot kérhessen tőle, úgyhogy sürgősen keresnie kellene egy másik fiskálist.
Most ráadásul tényleg fontos lenne, hogy mielőbb a cselekvés útjára lépjen!

Sátánka bezzeg nem vesztegeti az idejét, s majdnem sikerül is elérnie a célját!
Csak annak köszönhető, hogy végül dugába dől a terve, hogy Lucecita meggondolja magát, valamint az utolsó pillanatban Alvaroban is felülkerekedik a becsület és a jóérzés.
Máskülönben verhetné a fejét a falba, s kicsit még meg is érdemelné sorsát!

Az is egy lehetőség, hogy együtt elmenjenek, de azt hiszem, arra nem tudná rávenni Lucecitát!
DE: A járhatóbb út mindenképp a válásra vonatkozó lépések megtétele lenne!
Az is üdvöz lenne, hogy nyitott szemmel járjon, mert szinte hihetetlen, hogy Sátánka milyen ügyesen az orránál fogva tudja majd vezetni!
Olyan jól mozgatja a szálakat, hogy Gustavo semmit sem vesz észre az esküvői előkészületekből!

Szia!
Úgy látom, végiggondoltad a dolgokat, s tegnap óta kicsit átértékelted a véleményedet!
Örülök, hogy végül mégis egyetértünk! :-)
Én az első perctől fogva az általad is leírt verzió mellett kardoskodtam:
Miszerint: Dr. Gutierrez akkor jár el helyesen, ha ahelyett, hogy ajtóstul ront a házba, először Lucecitával közli az állapotát.
Szó szerint ezeket írtam:
"Jelen esetben az orvos akkor járt volna el helyesen, ha a következőket teszi:
Közli Lucecitával az állapotát.
Azután érdeklődik, ki az, akit esetleg odahívhatna hozzá, nincs-e szüksége valakire, akitől tanácsot, segítséget kérhet?"
Te azóta továbbgondoltad, mit mondhatott volna még neki.
A lány reakciójának tükrében elláthatta volna jó tanácsokkal, útmutatással, EZ LETT VOLNA A FELADATA, SŐT: A KÖTELESSÉGE is egyben!
Ehelyett a lány megkérdezése nélkül - merő "jóindulatból" persze - kiszolgáltatta a hárpiának!

Ha az általunk is felvázolt utat követi, Lucecitának lett volna választási lehetősége, hogy kit avat a bizalmába!
Az orvos viszont ettől (is) megfosztotta!
(Azt hiszem, ezt is leírtam tegnap.)
Pont ezért is találtam felháborítónak az eljárását!

Igazad van abban is, hogy megvolt a lehetőség, hogy Miguel betegsége ürügyén szemmel tarthassa és figyelemmel kísérhesse Lucecita állapotát (is.)

A családnak pedig épp elég lett volna annyit mondania, amit Te is javasoltál!
Hisz először mindenki azt hitte, hogy csupán múló rosszullét, amely az utóbbi napok / hetek történéseire vezethető vissza. (Sokat idegeskedett, keveset evett, stb.)
Graciela sem hitte, hogy bármi baja lenne!
Dühöngött volna egy sort, hogy:
"Lám, neki volt igaza, a parasztlány csak finomkodik, hogy magára irányítsa a figyelmet...", s ezzel el lett volna intézve a dolog.

De: Sajnos ez tényleg "így volt megírva".
Érdekes, Nagymamám is mindig ezt mondogatta, valahányszor berzenkedtem valami miatt... :-)

Olyan szépen ki tudtam volna találni, mit is mondjon az orvos Lucecitának. Pl. hogy mi a helyzet, állapotos és jó lenne, ha mielőbb beszélne azzal a fiúval/ férfival, aki bajba hozta. A családnak azt mondanám, hogy a lányka vérszegény, sokat kell pihennie és ilyen, meg olyan kajákat ennie. És majd egy hét múlva újra megvizsgálom, javult-e az állpota. Akkor kikérdezhetmé, hogy sikerült-e rendeznie a dolgokat (apát találni a gyermeknek), mikor lesz az esküvő, stb. Ez esetben nem is kell a családnak semmit sem mondani. Ellenkező esetben sajnos szükség van "felnőtt" segítségre, de ezt is meg lehet beszélni, hogy kinek is szóljon...
Na de hát itt máshogy írták meg a dolgokat....

Igen, ezzel már inkább egyet tudok érteni. Pont elég lett volna, ha Lucecitával közli az állapotaát, hogy a lány meg tudja gondolni, kivel közli azt, kitől kér segítséget. És igen, a lány elmesélhette volna Modestának, mint ahogy korábban elmesélte Manuelának is a Gustavoval töltött délutánt. Bár lehet, hogy előtte jobban szégyellte volna magát.
Elég lett volna, ha doktor kicsit füllent egy vérszegénységről, vagy alacsony vérnyomásról a családnak és a lányra bízza a dolgot.
És mivel Gutiérez doktor elég sűrűn járkált Miguelhez, alkalma lett volna később újramegvizsgálni Lucecitát, és beszélni vele, ha mondjuk aggódik amiatt, hogy a lány butaságot csinál.
Na igen, de nekünk sajnos azt kell néznünk, amit megírtak.

Gustavo tesze-toszaságára vonatkozóan nekem is ugyanaz a véleményem. Gustavo már legalább megkezdhette volna a válási folyamatot, beszélhetett volna egy másik, független ügyvéddel. Mire vár még? Sátánkával már közölte a válási szándékát, a szülőkkel is, tehát lépnie kéne. Lucecita nélkül is, mármint, ha a lány nem is lenne. De így meg, hogy vannak sürgető körülmények, még inkább. Ne dumáljon a megkötött kezéről, cselekedjen, lehetőleg Lucecita háta mögött, amíg lehet. Elég szomorú, hogy mindennel vár, egészen az orvos vallomásáig.
Az igaz, hogy az a vallomás lehetővé teszi a gyors válást és az egyházi érvénytelenítést is, na de addig is miért ül a fenekén, miért nem tesz semmit?

A másik, hogy sokkal hathatósabban kéne érvelni Lucinál is, rá kéne bírnia, hogy menjen el vel, ha nem a birtokra, akkor egy másik olyan helyre, ahol a lányt akár a feleségeként mutathatná be, és nem kéne szégyenkeznie a terhessége miatt. Az akkori hírközlési viszonyok mellett nem lehetett volna oly nehéz eltűnni Sátánka szeme elől egy másik városban, egy másik faluban, stb, stb.
Azért a Gonzalves név nem oly különleges, hogy más ne viselhetné, még magánnyomozókkal is időbe tellne, hogy megtalálják. Kérdés, hogy Miguel megérné-e ez, és ha igen, lenne-e elég pénze megfizetni???

Igazad van, Gustavo szavai kijózanítólag hatottak Sergiora!
Valóban "meg van kötve a keze", mert Lucecita mindenképp "áldozatot akar hozni", s ezért is tiltja meg Gustavonak, hogy vállalja az apaságot!
Csak éppen azzal nem számol, hogy a hárpiák majd mindenképpen hozzá akarják kényszeríteni Sergiohoz, pláne, hogy a fiú lovagiasan a védelmére kelt!
Nagyon szép dolog, amit tett, de ezzel sajnos ütőkártyát adott Graciela, s főleg Sátánka kezébe!
Utóbbi pláne elérkezettnek látja az időt, hogy megszabaduljon a "vetélytársától", és szinte kényszeríti Lucecitát, hogy beleegyezzen a házasságba.
Lucecita továbbra sem szereti Sergiot, s nem is fogja soha!
A szerelmet nem lehet kierőszakolni, Sergio legfeljebb hálára vagy köszönetre számíthat tőle, de arra semmiképp sem, hogy bármivel - jelen esetben szerelemmel - "honorálja" a "lovagias cselekedetét".

Alvaro...Én sem értem, miért lepődött meg, amikor vannak tapasztalatai ezen a téren!

Martin viselkedése egyre idegesítőbb!
Szerintem is inkább a saját életét kellene rendbe hoznia, de mindig könnyebb másnak tanácsot adni!
(A kibicnek semmi se drága!)
A munkához pedig úgy áll, hogy más is hozzáférjen!
Szerencsére később előnyére változik, de jelenleg nagyon bosszantó karakter!

A tegnap esti történetet leírtátok elég részletesen, nekem most az nem tetszik Gustavo olyan ingatag, ő egy férfi akinek nagyon rossz a házassága és igen ki áll keményem enyém a baba és elveszem Lucit, nem ez a megoldás, mert azt mondja szereti, akkor azért tenni is kell nem elég mondani, hanem cselekedni. Sergio magára vállalja, de kérdés jó ez, mivel mindig tudni fogja az igazat. Graciela egy szemét nő, pont ő lenne az akinek ezt nem szabadna így felfogni, mikor Sátánkának is más az apja. A mama a maga módján sajnálgatja Lucit de azzal nem sokat ér. Azt megfigyeltem egy nagyon jó színész Sergio , mikor ez a gyerek dolog és a részegséget alakította , hogy változott, az arca, egyszóval nekem zseniális volt.

Szia!
Nem nézem az említett sorozatot, de ha így történt, akkor bizony nagy hibát követtek el!
Ezt nem csak az én véleményem, hanem olyasvalakié, aki nálam sokkal kompetensebb ebben a témában.
Manapság a pácienssel, s nem a hozzátartozóval közlik a diagnózist, legyen szó akár halálos betegségről!
(Nézd el nekem, de sajnos engem ez a téma érzékenyen érint.
A rokonságban ugyanis előfordult egy eset, amikor a páciens nem volt tisztában az állapotával, ez súlyos következményekkel járt, s közvetve mi is nagyon megszenvedtük.)

Vissza a sorozathoz: Elvileg igazad is lehetne, ha nem Graciela lett volna az a bizonyos "szülő", akit az orvos a bizalmába avatott.
Sajnos nála alkalmatlanabb személyt keresve sem lehetett volna találni, s ezt az orvosnak is világosan látnia kellett volna!
Tartom, hogy egy jó orvos arról ismerszik meg, hogy jó emberismerő is!
Dr. Gutierrez ezzel az "akciójával" több kárt okozott Lucecitának, mint hasznot!
Továbbra is az a véleményem, hogy először Lucecitával kellett volna közölnie, aztán a reakciója tükrében érdeklődni arról, akarja-e, hogy beszéljen Gracielával is?
Biztosra veszem, hogy Lucecita hevesen tiltakozott volna ennek még a gondolatára is!
Bármennyire naiv és jóhiszemű, Graciela "jóindulatával" pontosan tisztában van!
Modestát csak azért említettem, mert hozzá talán nagyobb bizalommal fordult volna Lucecita!
De: Dr. Gutierrez vele is csak akkor konzultálhatott volna, ha előtte megkérdezi erről Lucecitát.

Summa summarum: Fenntartom, hogy dr. Gutierrez nagy hibát követett el, s akarva-akaratlanul, de nagyon sok gondot zúdított Lucecita nyakába! (Mintha nem lenne így is épp elég baja!)

Csalarózsika leírásához még annyit tennék hozzá, hogy amikor Sergio részegen felelősségre vonja Gustavot és Gustavo beszámol neki a szerelméről, hogyan alakultak az érzelmei Lucecita iránt, miként jutottak el oda, hogy nem tudtak ellenállni a vágynak, érdemes Sergio arcát figyelni.
A részeg fiatalember szinte pillanatól pillanatra józanodik ki. Hiába ivott sokat, a történetet végig tudja követni, az alkohol nem homályosította el az értelmét. A végén már teljesen eszénél van, megérti a másik férfi érzéseit és valahol elfogadja az is, hogy "meg van kötve a keze".
Gustavo nem a házasságára hivatkozik, hogy képtelen elválni (mert ha akar, igenis el tud, csak idő kérdése, évekig is eltarthat), hanem pont arra, hogy Lucecita tiltotta meg neki, hogy őszintén bevallja, vállalja az apaságot, mert ha ezt megteszi, ő elmegy és sose látja őket többet.

És ez, valamint a Lucecita iránt érzett szerelme indítja arra, hogy elvállalja az apaságot.
És szerintem titkon az is ott motoszkált benne, hogy így - talán nem úgy, ahogy eredetileg remélte - de mégis az övé lehet Lucecita. Azzal, hogy megmenti a szégyentől, nevet ad neki és a gyermekének majd csak megindítja Lucit és honorálni fogja az ő "jóságát".

Érdekes az is, hogy Alvaro is mennyire megdöbben, mikor Graciela rosszindulatúan elmeséli neki Lucecita terhességének tényét, mindenféle becsmérlő szóval kísérve, hogy szinte nem is hiszi az egészet. Ő tudja, hogy Gustavo és Lucecita beteljesítette a szerelmüket, és arra is emlékezhetne, hogy neki és Gracielának is elég volt egyetlen alkalom a terhesség létrejöttéhez, de mégis csodálkozik.

Martint meg már nagyon únom. Mindig rosszkor bukkan föl és kéretlenül mindig belepofázik Sergio életébe, ahelyett, hogy a sajátjával törődne. Ott a volt felesége, na és ott van a saját kisfia. Ha a nőt esetleg nem is kaphatja vissza már, de miért nem törődik ez a pofa a gyerekével? Miért hagyja, hogy egy nagydarab gorilla terrorizálja? Miért fontosabb neki Sergio szerelmi élete? Na és a munka... olyan ritkán találkoznak, hogy az szinte elhanyagolható. És Martin el is hanyagolja.