Mennyire igaz!
Jó lenne olyan sorozatot nézni, ahol a férfi "legény a gáton", s a nő bizton támaszkodhat rá!
De: Attól tartok, erre ugyan várhatunk!
A való életben is egyre többször látom azt, hogy a férfi bizony nem áll a helyzet magaslatán, s a nőnek kell helytállnia!

A török sorozatok engem is visszariasztanak, pont az általad említett dolgok miatt.
Lehet, hogy abban a kultúrában ez természetesnek számít, de a miénktől eléggé idegen, ennélfogva én sem tudok megbarátkozni vele!

Egyetértek Veled abban is, hogy az áldozathozatalnak is van határa!
Itt szintén tudnék példát mondani, olyan emberről, aki szerintem már-már túlzásba viszi.
Korholtam is eleget emiatt, hogy "ideje lenne végre magára is gondolnia"!
Sajnos az ilyen embereket sokan kihasználják, s nem szabad, hogy hagyják magukat, különben teljesen rájuk telepednek!

Ha erre a illetőre gondolok, én is csak bosszankodni tudok Lucecita viselkedésén!
Pláne, hogy nincs miért, s nincs kiért áldozatot hoznia!

Szia!
Dehogy haragszom!
A hibákat illetően maximálisan egyetértek Veled, és osztom a véleményedet!
Legfeljebb annyiban tér el a véleményünk, hogy én nem fogalmaztam meg ennyire sarkos véleményt Lucecitával kapcsolatban, s a mostani cselekedeteit a JÓSZÍVŰSÉGÉNEK, s a JÓLELKŰ voltának tudom be.
Ez persze távolról sem jelenti azt, hogy egyetértek vele, sőt!
Az még félig-meddig érthető, hogy aggódik az édesapja egészségéért, de arra tényleg semmi oka, hogy Sátánkára tekintettel legyen!
Engem is ugyanúgy bosszant, hogy Lucecita olyasvalakiért hoz áldozatot, aki számtalanszor megalázta, bántotta!
Ennek ellenére mégis sajnálja!
Szerintem Sátánka gonoszságát is a betegségének tulajdonítja, ahogyan mindenki más ezen a véleményen van.
Tudod, ez is furcsa dolog ám!
Lucecita szentül hiszi, hogy Sátánka a "nővére".

Ezzel kapcsolatban is tudnék példát hozni a környezetemből.
Ugyancsak a rokonságban fordult elő az az eset, hogy a nővér körömszakadtáig védte az öccsét, pedig az sok olyan dolgot tett, - többek között a nővére kárára - hogy akkor sem szólhatott volna semmit, ha a nővére szóba sem áll vele, nemhogy segíti, védelmezi, és állandóan mentségeket keres a számára.
Amikor szembesítettük ezzel a nővért, ő csak azt hajtogatta: "Ő az én testvérem!"
Lassan szállóigévé vált ez a mondat, annyit mondogatta.
Pedig az illető hölgy korántsem volt buta, sőt!
Okos volt és értelmes, de ha a testvére szóba került, akkor az elfogultsága nem ismert határokat!

Vissza a sorozathoz: Nem csodálom, hogy bosszant ez a felesleges áldozatvállalás!

Ahogyan abban is egyetértünk, hogy Graciela és Alvaro semmiképp sem alkalmas arra, hogy bárki felett pálcát törjön!
Vicces, hogy Graciela állandóan arról papol, hogy ez egy "tisztességes ház"!
Na igen, a ház lehet, hogy az, de ő semmiképpen!
Nem kell "zabigyerek" a házba?
Megértem! Már van egy, s az bőven elég!

Azt hiszem, Gustavo helyretehetné mindkettőjüket, hiszen ő tisztában van Sátánka származásának titkával!

Abban pláne osztom a véleményedet, hogy Gustavonak már régen lépéseket kellett volna tennie a válás megindítása érdekében!
Azt hiszem, le is írtam a "kisregényben", hogy mindez független Miguel egészségi állapotától, úgyhogy ebben a tekintetben nincs mire várnia!

Ami a "zabigyerek" kifejezést illeti: Könnyen elképzelhető, hogy a hegyekben, ahol Lucecita bizonyos fokig "védett környezetben" élt, nem használták ezt a kifejezést, vagy legalábbis nem előtte!
Rosa igyekezett óvni a lányát, úgyhogy nem lehet kizárni, hogy ez eddig kimaradt a életéből.

Szerencsére Lucecitát sem lehet a végtelenségig az orránál fogva vezetni, úgyhogy változni fog a helyzet, de sajnos ezt ki kell várni!
Most marad a "szenvedés" - mindnyájunk számára
Lucecita is szenved, s mi is, hogy néznünk kell ezeket az epizódokat! :-)

OFF tudod én sok török sorozatot nézek láttam, szerintem azok az igazán jók aminek van valami igazság alapja, most van az Istambuli Menyasszony az megtörtént esetet dolgozz fel. Valóban rengeteg elhagyott gyerek aztán céges becsapások, de az a gond semmilyen filmet sem sorozatot nem adnak a csatornák, a műsor is olyan nézni kár, mert sok csak szinte szemét

Hát én még csak közeledek a 70-hez, de bizony már én is sok mindent láttam életemben.
Most már nem nézek sok sorozatot, mert a butaság nincs ínyemre. Most már olyan igazi szépet szeretnék látni, nem olyant, amiben a férfi valami ostoba, tesze-tosza, lépni képtelen valaki. Mert a legtöbb sorozatban mindig a nő az, aki képes valamit is csinálni, és a végén visszaszerzi a szerelmét. Most már valami olyat szeretnék, amikor a férfi legény a talpán és ő küzd a nőért.
Na de ilyen meg sajnos nincs.
Sajnos a törököknél sem, mert ott meg annyi a gonoszság, a vadság, hogy az meg azért nem kell.

Kedves Napraforgó köszönöm meleg szavait, tudom sok mindent tudunk már egymásról , de én most már így 70-nen túl összegezem szép életet adott, mert azt csináltam épp ésszel annyi évtizeden amit szeretem, és boldog voltam, mikor vissza mosolyogtak rám, azok akikkel nem nagyon volt kegyes az élet, én sok példát tudnék írni, sok könnyet is nyeltem mikor, fiatal koporsóknál álltunk és úgy siratta az anya , más lakodalomra gyűjt ő meg koporsóra, szóval az élet nehéz és mostoha megtanít szeretni de feledni soha.

Nagyon igazat kell adjak neked, hogy Lucecita is inkább JÓLELKŰ ÉS JÓSZÍVŰ - jókora adag naivitással megspékelve, de azért az ember azt gondolná, hogy akár ott a hegyekben, akár itt a városban csak fölszedett már némi ismeretet. Hisz igazából nem volt ő buta, könnyen tanult, Sergio megtanította írni-olvasni, és láthatott is ezt-azt akár a gazdáék házában is, akr máshol. Kapcsolata volt a többi cselédekkel, beszélgetett velük, stb. az kell mondjam, hogy pár hónap szolgálat után azért nem lehetett annyira ostoba!
És igen, korábban én is a "naív" jelzőt használtam Lucecitára, csak hát az utolsó történések annyira kiborítottak.....
Valahogy nem tudtam elhinni, hogy ennyire ostoba.... már bocsánat...

Egyszóval valami hihetőbb magyarázat kellett volna, na de nem volt...

Na de tudjuk, hogy Lucecita előbb-utóbb magára talál és megteszi, amit meg kell....

Tudom, hogy némileg a lelkedbe tapostam, de bocsánatot kérek, amiért Lucecitát lebutáztam, lehülyéztem, nem volt szándékos, illetőleg csak annyiban, hogy ráébresszelek ennek a megírt történetnek a hibáira.
Mert akármennyire is naív valaki, meg akármennyire is jótét lélek, én a magam életében azt tapasztaltam, hogy még a nagyon buta, meg a nagyon tanulatlan embereknek is megvolt a magukhoz való eszük, és bizony soha nem cselekedtek a saját kárukra. Mert lehet, hogy ostobák, meg műveletlenek voltak, de annyira sohasem buták, hogy valaki mást, idegent inkább előnybe részesítsenek, mint magukat és a saját családjukat.
Mert az is más, amikor valaki segít és ápolja a hozzátartozóit, akkor, amikor a maga élete is valamelyest biztos talajon áll, és az is más, amikor inkább a mások életével törődik a sajátja helyett.
És más, amikor valaki élete egyáltalán nem biztos, vagyis nem megalapozott, akkor fölösleges áldozatokat hozni olyanokért, akik ezt nem érdemlik. És itt Lucecitának nagyon rá kellett volna már jönnie, hogy Angelina nem érdemli a kíméletét - nemcsak Gustavo elmondása alapján, meg a birtokon az indián asszony elmondása alapján, hanem a saját tapasztalatai alapján is, amiket vele tett.
És ha Lucecita mindezt nem akarja, vagy nem tudja észrevenni, akkor bizony szegényke ostobácska.
És igen, tudom, hogy a saját ostobasága, meg az elkövetkező években bekövetkező jellemfejlődése, megerősödése révén jut el majd a végén a boldogsághoz, de azért engem, mint nézőt MOSt nagyon zavar a butaság.
Mégegyszer bocsi a sarkos véleményemért.

Szia Malvinka!
Tudom, hogy neked sem lehetett túl könnyű életed, na és a munkád során is láttál jónéhány nehéz sorsot.... és bizony még én is tudnék pár hasonlóan nehéz sorsot például hozni, akár a közvetlen környezetemből is. De az ember él, ahogy tud, és meg kell próbálni a lehetőségekhez képest a legjobbat kihozni az egészből.
Nem akarok megint szenteskedni, de nem azt mondja az Írás, hogy segíts magadon, és az Isten is megsegít? Nem szabad feladni és pláne nem szabad fölösleges áldozatokat hozni. Mint itt az ostobácska Lucecita. Mert ő a saját kárára hoz áldozatot olyanokért, akik nem érdemlik azt meg.

Na, egy kicsit én azért akadtam ki erre a szegény képzeletbeli Lucecitára, mert ő nem a legjobbat, hanem a legrosszabbat választja. Neki lenne lehetősége a jól szituált kedvesét választania, lenne lehetősége a szintén tehetős apjára támaszkodnia, de ő mégsem ezt teszi. És ez sajnos nagy butaság.
Na jó, ezt írták meg neki, de bizony nem a csillagokban, csak egy vacak forgatókönyvben....

Gustavo Alvaronak beszél a szerelemről és a határtalan szenvedélyről, ami hatalmába kerítette. Alvaro korholja, hogy tehetett "ilyet".
Na szép, a bagoly mondja verébnek. Pont Alvaro tesz szemrehányást, aki jó 20 éve hasonló "bűnt" követett el, szintén a szerelem és szenvedély jegyében....
Kérdésére, hogy Gustavo most mit akar tenni, a férfi sajnos a "semmit" választ adja. Vár Miguel egészségi állapotának javulására, majd aztán beszél vele és Angelinával. (Vajon miért nem beszél egy válóperes ügyvéddel, miért nem teszi meg az előkészületeket addig is, amíg Miguel állapota javul?)
Modesta közben Lucecita hogylétéről érdeklődik, bátorságra és komolyságra inti a lányt és arra, ne törődjön mással, csak a szíve alatt hordott picire. Luci félénken érdeklődik, vajon a nővére tudja-e már a hírt az állapotáról? A válasz igen.
Sátánka eközben a nagymamával beszélget, szokás szerint alakoskodik. A nagymama kéri, látogassa meg a kishúgát. Sátánka persze nem akarja, mondvacsinált okot hoz fel, de a nagyi meggyőzi.
A nagymama is azt hiszi, hogy a gyerek apja Sergio és mindketten a mihamarabbi esküvő mellett vannak.
Graciela kizavarja Modestát Lucecita szobájából és megint rázúdítja a lányra a szemrehányásait, gyalázkodásait. Követeli, hogy Luci mielőbb menjen férjhez a gyerek apjához. Kettejük között eleinte félreértés van, hisz Graciela "mindent tudok" kejelentésével Luci azt hiszi, hogy a nő valóban tud Gustavoról. Végül tisztázódik a félreértés, Graciela Sergioról beszél, nekik kell összeházasodniuk!

Milyen érdekes, az egyik házasságtörő, Alvaro Gustavot leckézteti, a másik, Graciela, aki ráadásul kakukkfiókát is hozott a fészekbe, neg Lucecitát vegzálja.

Sergio Lucecita jólléte felől érdeklődik Doctor Gutiéreztől. A doktor szemrehányást tesz neki, felelősségteljesebb fiatalembernek gondolta. Sergio erre elárulja neki, ki az igazi apa. Gutiérez őszinte csodálatát fejezi ki, amiért Sergio mindezt tudván feleségül venné a lányt, megmentve őt a szégyentől, de aggódva kérdi, hogy vajon a lány is szereti-e Sergiot?
Ezt követően Sergio kiöltözik, Lucecita kezének megkérésére készülődik.
A Graciela és Lucecita közti összecsapásnak a nagymama belépése vet véget, a menyétől könyörületet követel, Lucit meg kérdezgeti, miért nem akar Sergio felesége lenni? De Luci nem válaszol.
Alvaro a még mindig gyengélkedő Miguellel közli, hogy megszerezte a lány papírjait. Távozóban Graciela letámadja, az anyakönyvi kivonatot akarja. Az esküvőre hivatkozik, de a banya nem akarja azt sem, hogy a parasztlány örökös lehessen, a lánynak el kell innen mennie. Alvaro kivételesen megtagadja Graciela kérését, őt Miguel bízta meg.
Acucena (vagy mi a neve?) lelkesedik, majd ha megszületik a kicsi, mindenki örülni fog. Fefa nehezen hiszi, hogy Modesta fia felvállalja a más "bűnét+", Amador meg nagyon hallgat, inkább csizmát tisztít.
Lucecita valóban nem tudja a "zabigyerek" szó jelentését - hát ez eléggé hihetetlen számomra, hisz ez akkoriban egy nagyon is közkeletű gúnynév, szitokszó volt. Hogy valaki 20 évesen ezt nem tudja, az nonszensz. Modesta megmagyarázza neki.
Váratlanul Sátáka tör be Lucecita szobájába és ömleng a közelgő lagziról. Jóindulatba ágyazva gúnyolódik a lánnyal. A nagymama boldogan látja a két unokája "testvéri szeretetét", majd elviszi Lucecitát, akit már vár Sergio, hogy megkérje a kezét. Nem érdekli, hogy a gyereke mástól van, ő szeretni fogja, mert az övé, mondja.

Sziasztok Lányok, mind két példát olvastam elég szomorú és tanulságos, mert nekik az jutott osztály részül a sorstól és még is emberek maradtak, tudtak szeretni, és nem azt adták amit kaptak, ha nem szeretettet és gondoskodást.
Az esteli részben nagyon rondán viselkedett Graciela, de ő egy ilyen vagyon és pénz sóvár valaki, nem akar enyhülni egy szálat sem. Gustavo is elég tétova nekem, nem áll a sarkára de igaz akkor nem lenne annyi rész.

Találó a jelző, az említett hölgy valóban áldott jó lélek volt.
Szomorú, hogy nem sok öröm és boldogság jutott neki az életben, ennek ellenére mindenkihez jó volt, mindenkin segített.
Mi igyekeztünk neki megadni azt a szeretetet, amit sajnos másoktól - akiktől pedig megérdemelte volna - nem kapott meg.

A Te történeted - ha lehet - megrendítőbb! :-(
Sajnálom szegény Édesanyádat, hamar fel kellett nőnie!
Szomorú, hogy nem adatott meg neki a gondtalan fiatalkor!
Nagy dolog, hogy sikerült összehoznia a szétszakadt családot, és a testvérek újra egymásra találtak.
Milyen sokan vannak, akik rendezett családban nőnek fel, szerető szülőktől körülvéve, mégsem tudják ezt értékelni!

Ahogy olvastam a nagynénédről, aki szerencsére szerető nevelőszülőkre talált, rögtön gondoltam, hogy igyekezett nekik meghálálni.
Annál szomorúbb, hogy a férjével és a férje szüleivel már nem volt ilyen szerencséje, de szegény hősiesen cipelte a maga keresztjét.
Nem tudom sajnálni a férjét.
Rögtön az jutott eszembe: Végül mindenki azt kapja, amit megérdemel.

Annyira igazságtalan, hogy az ilyen jó léleknek is, mint nagynénéd volt, mennyi szenvedés jutott osztályrészül.

Folyt.
Graciela, a "finom úrinő" látogatást tesz Lucecita szobájában.
Miután Modestát igen választékos úri modorban felszólítja, hogy "kotródjon", közli Lucecitával, már tudja, ki a gyereke apja, s mihamarabb össze kell házasodniuk!
Lucecita megdöbben, először azt hiszi, hogy a hárpia tényleg tudja az igazságot Gustaovoról, és zavartan magyarázkodni kezd arról, hogy "el akartak szökni egymás elől".
Az összefüggéstelen "zagyvaságokkal" alaposan felingereli Gracielát, aki egyfolytában gyalázza Lucecitát.
Hamar kiderül, hogy Graciela Sergiora gondolt, és szándékai szerint a lehető legrövidebb időn belül meg kell tartani az esküvőt, mert nem tűri a házában a lányt!
Lucecita az első megdöbbenés után azonnal közli, nem akar hozzámenni Sergiohoz.
Graciela ezt hallván tovább folytatja a gyalázkodást.
Szerinte a lánynak örülnie kellene, hogy Sergio vállalja a felelősséget, mivel a legtöbb férfi lerázza magáról azt.
Egyértelműen Lucecita tudomására hozza, hogy arra ne is számítson, hogy a "házában" maradhat, ott nem nevelkedhet zabigyerek!
Kivéve Sátánkát, de ugye az más...!
Lucecitának sincs "galambepéje", egy idő után ő is megunja a gyalázkodást, s a perszóna tudomására hozza, hogy saját erejéből is fel tudja nevelni a gyermekét, ahogy az édesanyja is tette.
Kifejezésre juttatja, hogy az örökségre sincs szüksége!
A gyermeke nem fog hiányt szenvedni, főleg nem szeretetben!
Az egy inkább elmérgesedő szópárbajnak Dona Maria belépése vet véget.
Megrója Gracielát a hőbörgése miatt.
Könyörületet várna a menyétől, de ezzel az erővel akár a holdat is kívánhatná!
Graciela Dona Maria előtt is becsméreli Lucecitát, s azt is a nagymama tudomására hozza, hogy unokája nem akar Sergio felesége lenni.
A "nagyasszony" végül távozik.
Dona Maria afelől faggatja Lucecitát, miért nem akar hozzámenni Sergiohoz?
Lucecita arra kéri, ne faggassa, mert nem mondhat semmit.

Graciela kirohanásai fárasztóak, igazán abbahagyhatná már!
Ahogyan pedig Modestával beszélt: Emiatt pláne szégyellhetné magát!
Ceterum censeo: Ő a legutolsó, aki erkölcsi prédikációt tarthat bárkinek is
Nevetséges, amikor a "házáról" beszél!
Természetesen Miguel házáról van szó, de erről mindig hajlamos elfelejtkezni.
Szerencsére Lucecita szembeszállt vele!

Sergio Lucecita állapota felől érdeklődik dr. Gutierreztől.
Az orvos szerint minden rendben van, s problémamentes szülés várható.
Dr. Gutierrez először csalódását fejezi ki, hisz abban a hiszemben van, hogy Sergio a gyermek apja.
Sergio hamar tisztázza a helyzetet, s a gyermek igazi apjának nevét sem hallgatja el.
Azért ez utóbbit jobb lett volna, ha nem kotyogja el, mert véleményem szerint nem tartozik az orvosra.
Sergio szeme előtt csak az a cél lebeg, hogy segítsen Lucecitán.
Dr. Gutierrez bocsánatot kér tőle, amiért "rosszat" feltételezett róla és kifejezi a csodálatát.
Ugyanakkor arra is rákérdez, vajon Lucecita szereti-e őt?
A fiú elmondja, hogy a lány barátként, testvérként tekint rá, de abban reménykedik, hogy idővel ez majd szerelemmé változik!
Hihetetlen, hogy még mindig kergeti a délibábokat!
Elismerésre méltó ez az önfeláldozás, de végre megérthetné már, hogy Lucecita soha nem fogja szerelemmel szeretni!
(Ahogyan senki mást sem Gustavon kívül!)

Alvaro beszámol Miguelnek, hogy az útja során eredménnyel járt, sikerült megszereznie Lucecita iratait.
Graciela lesben áll, s az iratokat követeli Alvarotol.
Elmondása szerint ezek szükségesek az esküvőhöz.
Beszámol a szemmel láthatóan megdöbbent Alvaronak, hogy Sergio a gyermek apja, s mindenképp össze kell házasodniuk.
Alvaro nem akarja odaadni Gracielának az iratokat, Miguel megbízására hivatkozik.
Graciela viszont mindenképp meg akarja akadályozni, hogy férje elismerje a lányát.
Természetesen el akarja mondani Miguelnek Lucecita dolgát, csak az állapota miatt várt eddig.
Alvaro megtagadja, hogy cinkosságot vállaljon ebben az ügyben!
Graciela viszont tovább folytatja a fenyegetőzést: Mindennek úgy kell lennie, ahogyan ő akarja, különben...
Alig várja, hogy Lucecita végre eltűnjön a házból!

Eközben Sergio "lánykérőbe" indul, s ehhez illendően fel is öltözik.
Martin szokásos "jótanácsaitól" kísérve indul útnak.
Martin "hozza a formáját", ellenszenves és idegesítő, mint mindig!

Azucena, a másik cselédlány szemmel láthatóan rokonszenvezik Amadorral, ő viszont észre sem veszi a dolgot.
Fefa világosítja fel a lány rokonszenvéről.

Lucecita elpanaszolja Modestának, hogy Graciela ismét milyen kiállhatatlan volt vele!
Nem ismeri a "zabigyerek" szó jelentését, Modesta világosítja fel róla.
Afelől is faggatja Modestát, Sergio miért hazudott miatta?
Modesta szerint azért, hogy segítsen
Szelíden megdorgálja Lucecitát, mondván, túlságosan "nagyra tört" azzal, hogy Gustavoval "került kapcsolatba".
Lucecita szerint ez a "sors rendelése".
Elmondja Modestának, hogyan alakult ki a közöttük lévő szerelem.
Megpróbált ugyan elmenekülni, nem akarta, hogy megtörténjen.
Modesta szerint sejthette volna, amikor Lucecita hirtelen távozott.
Szerinte a legrosszabb, hogy Gustavo nem vállalhatja az apaságot.
Lucecita egyetért vele ebben, s egyébként sem vár Gustavotol semmit.
Az a szándéka, hogy amint Miguel jobban lesz, elmegy.
Modestának is a "nővére" miatt érzett lelkifurdalása miatt lamentál, sajnálja, hogy tolószékben kell lennie.
Modesta amiatt sóhajtozik, Lucecita miért nem inkább Sergioba szeretett bele, de a "szívnek nem lehet parancsolni".

Modesta téved abban, hogy Gustavo nem vállalhatja az apaságot!
Dehogynem, sőt! Meg is teszi - végül kétségbeesésében a "násznép" előtt.

Beszélgetésüket Sátánka megjelenése szakítja félbe.
Émelyítően "kedves" Lucecitával, természetesen minden szavából maró gúny árad.
Szánalmas "előadást" produkál.
Arról is érdeklődik, milyen nászajándékot adjon a "húgának"?

Sátánka most nyeregben érzi magát, de "lesz még a kutyára dér"!

Közben megérkezik a "vőlegény", Dona Maria Sergiohoz viszi Lucecitát.
Lucecita zavartan viselkedik, szégyelli magát Sergio előtt.
Sergio ismét szerelmet vall a lánynak, de Lucecita ismét visszautasítja.
Közli a fiúval, hogy nem szereti.
Sergio érvként a születendő gyermeket hozza fel.
Arra kéri Lucecitát, gondoljon a gyermekre, ő nevet és otthont is adhat neki.
Lucecita továbbra is tiltakozik, Sergio végső érve, hogy Lucecita is apa nélkül nőtt fel, s ne hagyja, hogy a gyermekével is ez történjen.

Továbbra is azt gondolom, hogy Sergio nagyon lovagiasan viselkedik.
Igazán szép tőle, hogy mindenáron segíteni akar.
Az érvei is megfontolandók, de ez még kevés egy házassághoz!
Lucecita szemmel láthatóan nem akar a felesége lenni, felesleges erőszakoskodnia.

Gustavo elmondja Alvaronak, hogy ő Lucecita gyermekének apja.
Alvaro érdeklődik, tudja-e még valaki a családból? - Gustavo szerint nem tudja senki.
(Nem sejti, hogy Sátánka igen!)
Gustavo feltárja az érzéseit Alvaro előtt: Lelkifurdalást érez és elkeseredett.
Ráadásul Lucecita megtiltotta, hogy bárkinek is elmondja, holott legszívesebben feltárná az igazságot, s elvinné a házból Lucecitát.
Igen ékesszólóan beszél Alvaronak a szerelem erejéről, amelynek nem lehet ellenállni!
Ellen kellett volna állnia a vágynak, de nem volt rá képes!
Alvaro kérdésére, hogy mit szándékozik tenni, azt válaszolja, hogy egyelőre semmit, arra vár, hogy Miguel állapota jobbra forduljon!
Amint ez bekövetkezik, feltett szándéka, hogy beszéljen vele és Sátánkával!
Nemcsak kötelességből, hanem azért is, mert Lucecitát szereti, s a lány tiltása ellenére is el akarja mondani az igazságot.
Alvaro bátortalanul megjegyzi, hogy Sátánka akkor megtudja, hogy egy másik nő miatt hagyja el!
Aki - ahogyan Gustavo mondja - gyermeket vár, s már csak a gyermek kedvéért is fel kell tárnia az igazságot!
Alvaro arra próbálja rávenni, várjon még!
Gustavo letorkolja, hogy csak addig vár, ameddig Miguel jobban nem lesz, utána mindenképp elmondja!

Eszerint Gustavoban megvan a szándék, épp csak a kellő határozottság hiányzik!
Továbbra is fenntartom, hogy a válást illetően már régen lépéseket kellett volna tenni, ebben a tekintetben nem hivatkozhat Miguel betegségére.
Ami egyébként épp kapóra jön Sátánkának, hisz Gustavo pont emiatt akar még várni az igazság feltárásával.
Épp ezért szeretné annyira, hogy minél előbb nyélbe üssék az esküvőt, még azelőtt, hogy mindez megtörténhetne!

Modesta és Fefa a kialakult helyzetről beszélgetnek.
Fefa szerint Lucecitának mielőbb meg kell tudnia, hogy Sergio "vállalta az apaságot".
Modesta ódzkodik attól, hogy ő mondja el ezt a lánynak, szerinte kettejüknek kell megbeszélniük.

Modesta igyekszik lelket önteni Lucecitába, s biztatja, hogy minden rendbe jön!
Lucecita aggódva kérdezi Modestát, vajon Sátánka értesült-e már arról, hogy gyermeket vár?

Sajnos Lucecita ebben az esetben túlzásba viszi a jólelkűséget!
Sátánkára szerintem sem kellene egy percig sem tekintettel lennie, ő ennek ellenére mégis sajnálja, holott "újdonsült nővére" minden alkalmat megragad, hogy bántsa őt.
Úgy látszik, Lucecita szó szerint értelmezi a "Ha megdobnak kővel..." elvét.
Én szemrebbenés nélkül visszadobnám, ha a helyében lennék!

Sátánka álszent módon "sajnálgatja" Lucecitát.
A színjátéka viszont korántsem mondható tökéletesnek, legfeljebb a "nagymamáját" téveszti meg a látszólagos sajnálkozásával.
Dona Maria Lucecita ártatlanságának tulajdonítja a történteket, s arra igyekszik rávenni "Angyalkáját", hogy látogassa meg a "húgát".
Sátánka először azzal utasítja vissza, hogy "túlságosan sajnálja a húgát", "nagymamája" unszolására végül kegyesen beleegyezik.
Dona Maria Sátánka jóságáról beszél, s azt az óhaját fejezi ki, bárcsak Graciela is így viselkedne!
Elkeseríti menye gyűlölködése, s az, hogy el akarja mondani Miguelnek a dolgot, ami szerinte a fia halálát okozná.
Dona Maria azt szeretné elérni, hogy teljes mértékben eltitkolják fia elől az igazságot.
Az a terve, hogy beszél Sergioval, s mihamarabb megtartják az esküvőt.
Sátánka buzgón helyesel.
Szegény Dona Maria! Ha tudná, hogy az Angyalkája valójában ördög, aligha szabadítaná rá szegény Lucecitára!
Ráadásul Sátánkának is jó ötletet adott Lucecita megzsarolására vonatkozóan.

Való igaz, mai szemmel nézve pláne mindenki OSTOBA, aki nem kellőképpen önző ahhoz, hogy csak a saját érdekét tartsa szem előtt.
Persze, hogy az lenne az érdeke, hogy Gustavo oldalán találja meg a boldogságot!
Aki szintén lehetne határozottabb, mondatni "erőszakosabb", ha már a lány ennyire nyuszi-módra viselkedik!
Azt azért nem gondolnám, hogy Lucecita boldog attól, hogy nap mint nap megalázzák, ezért is akarja elhagyni a házat!
A férjhez menés sem áll szándékában, természetesen "Sátánka" zsarolása áll a háttérben.
Sajnos könyörtelenül kihasználja Lucecita jószívűségét, akarom mondani azt, hogy "ostoba, hülye, mafla, tök buta..." :-(
Végül - zsarolás ide vagy oda - mégsem képes megtenni, inkább elhagyja a házat, hogy "saját lábára álljon, - munkát keresvén és találván is - kellő elszántsággal telve, hogy egyedül nevelje fel a gyermekét.

Sajnos nekem sincsenek pontos ismereteim ezen a téren, de:
Még ha az is volt a szokás, hogy az orvos először a hozzátartozóval közli a diagnózist, annyit megtehetett volna a "jó" dr. Gutierrez, hogy rákérdez a lánytól, kit hívjon oda, ki az, akiben megbízik.
(Hisz itt nem súlyos betegségről, annál inkább "kényes kérdésről" volt szó.)
Graciela ezen a téren minden tekintetben a legrosszabb választás volt!

Lehet, hogy jóhiszeműen járt el, de jelen esetben igaz a mondás: A pokolra vezető út is jó szándékkal van kikövezve!