Mert akkor a kullancsokat is behoznák a házba,(persze csak ha lenne bennük,de jobb félni mint megijedni) !
Max. a teraszra jöhetnek !

Miért nem mehet be a kutya és a macsaka a lakásba házba? Engem komolyan érdekel a véleményed.

Mellesleg a könyv az én véleményem szerint is jobb mint a film.

Én itt most nem Marleyról beszéltem. Nekem is van kutyám, kiskorában rágott, tépett, mindent csinált. És mégis sikerült megnevelni. Nem azt mondom, hogy egy zseni, de egy kis odafigyeléssel bármi megoldható.

Kedves Dorka! De hát próbálták megnevelni, de ennek az lett a kövezkezménye hogy megdugta a kutyaidomár hölgyet.
Te is tájékozódj! :)

nagyon szép fim.

Az lett volna durva baki ha a mindent megcsócsáló Marley-t átírják disznóra ! ;)

Nem azért, de minden kölyökkutya rág és tép. És ha ez téged zavar, nem az a megoldás, hogy agyonütöm, hanem megnevelem. Nem a kutyát kell megölni, hanem azt, aki ezt megtenné.
Mellesleg pedig azért szül 3 gyereket a filmben, mert könyv alapján íródott, és elég durva baki lenne, ha a könyvben szereplõ 3 gyerek helyett mondjuk csak 1 lenne.
Szóval ha legközelebb ilyen értelmes kérdéseid vannak, tájékozódj ;)

Ritkán írok ide, most mégis van kedvem hozzá...
A filmrõl annyit hogy nálam 10/10, bár én kicsit máshogy szoktam értékelni a 10-est. Ha 10-est írok az azért van, mert lekötötte a figyelmemet valamilyen módon, és jól szórakoztam, ha nem így van, akkor sokkal lejjebb pontozok.Valójában ez nem egy 10-es, ha azt nézem mirõl is szólt valójában a film! Ugye a cím,: Marley és én! Sokkal inkább adnák neki valami olyasmi nevet hogy: A család, a házasság, a minden feladatot ellátó apa, a gyerekek, ja és Marley! Nem azért írtam utolsó helyzetbe Marley-t mert alig szerepelt, hanem azért, mert megérzésem szerint nem állt túl közel az egyre bõvülõ családhoz, csak akkor amikor egy nagyon jó szívszorongató végéhez nem ért a film! Volt idõszak, amikor már nagyon megutáltatta magát, és 2 napra el kellett vinni otthonról. Hát akkor már olyan érzésem volt mintha gyûlölték volna, pedig csak összecsaptak a szelek, ahogy Jenny mondta! A lényeg hogy nem volt túl jó választás, hogy a világ legutálatosabb kutyáját alakította szegényem, mivel így nagyon nehéz volt megkedvelni a film alatt. Inkább csak a film utolsó 20 perc adta meg azokat a pillanatokat, amiktõl igazán közel kerülhetett a nézõkhöz. Akkor amikor már érezhettük, hogy a forgató könyvben meg vannak számlálva a napjai a fõszereplõnknek! Jól esett volna ha valami nagyon jót is csinált volna a szétmarcangolós élete mellett, de ebbõl csak az egész filmben olyan 5-10 percet éreztem, amikor próbálták "very funny" helyzetben mutatni mennyi hülyeségre is képes egy kutya! Ezek a helyzetek, gondolok itt arra, hogy "az szúnyogháló, azon nem lehet átmenni", vagy amikor a gazdi megpróbálja visszahúzni a kocsiba a kutyust az utca közepén!
A film nagy részében inkább amolyan "mutassunk a kutya életérõl egy átlagos természetes ábrázolást" történt.
Ezzel nem lett volna semmi baj, csak éppenséggel ha már egyszer kutyás film, -nem mondom, hogy még több poénos helyzetet kellett volna kitalálni, mert bõven elég volt annyi amennyi volt- de jó lett volna ha valamilyen bensõségesebb történetben is bemutatták volna, ahol esetleg még jobban a nézõ szívéhez fonódik ez a "kis dög":). Gondolok itt a legutóbbi nagy filmre Hachi-ra, ahol minden irányból fel tudtunk nézni a kutya hûségére, okos és sajátos személyiségére, ami nagyon is szimpatikus volt. De a legjobb példa számomra mégis az egyik kopó másik eb volt. Ahol Tom Hanks talán még jobban is utálja azt a kutyát Hooch-ot, mint itt bármelyik szereplõ a labradorukat, mégis ott a film végére érve, egyre jobban érezhetõ hogy megkedveli, megszereti azt a nyálgyártó ocsmányságot,(bár nekem nagyon szimpi volt az arca, na mind1:) )így a nézõk is sokkal jobban a szívükbe tudták zárni a természetét, majd sokkal nehezebben engedtük el a végén!
Ebben a filmben inkább azt éreztem, hogy a kutyus olyan mint egy teher a család számra, de mintha mindenkiben lenne annyi szeretet még, hogy nem akarják, hogy más helyre kerüljön, vagy hogy meghalljon csak úgy, és csak azért van még náluk, és a film utolsó részéig nem is engedik közelebb magukhoz. Ha úgy fejezték volna be a történetet, hogy ne adj isten egy gyors autó elcsapja, és meghal, talán nem is tudta volna az ember átérezni annyira hogy mit veszít el a filmbõl!
Ha viszont arra gondolok, hogy ez egy szép családi történet, akkor nagyon is jó! Szép család, hangulatos otthon, gyerekek, a szokásos problémák, akkor nagyon is jó filmre sikeredett. Jól mutatja a film a családi idillt, és a való élet lehetséges problémáit is. Viszont felfigyeltem még egy érdekes dologra, hogyha azt vesszük hogy nincs a kutya, és nincsenek gyerekek, Jennifer és Owen piszkosul unalmas személyeket alakítanak, leszámítva Owen munkahelyi életét(bár az sem volt számomra túl izgalmas). (Hát ebbõl a szempontból talán még túl realisztikus is a film, hiszen errõl szól sokszor az átlagos unalmas családi élet)Jennifer beburkolózik a családi ház falai mögé, és az anyuka, és feleség szerepére koncentrálódik. Owen majdnem u.ezt teszi,férj, dolgozó ember, és apuka. Ez valamelyest rendben is lenne, de mintha semelyikük sem tudná élvezni ezt a helyzetet, és sokszor "döglõdnének" ebben a légkörben, amit a költözködés, meg a kutya hülyeségei oldanak fel valamennyire, vagy éppen egy újabb gyerek születése. De az is lehet, hogy éppen ezek fokozzák még a problémákat? Hát mikor hogy! Aztán valahogy a végénél próbálják ésszerû mondatokkal megmagyarázni maguknak, hogy ez így van rendjén... Ha a realisztikusságot nézem, akkor minden megmagyarázható, ha viszont azt hogy egy kutyás filmben vagyunk, és elvileg vígjátéknak indult az egész, akkor annyira már nem értem, hiszen a sok vita, a sok probléma eléggé lehúzza a hangulatot a filmben. Mindezek ellenére a kutya remekül egyensúlyozta a sok családi problémájukat, így remekül szórakoztam végig a film alatt!És mint mondtam, nekem innentõl kezdve 10/10

ez miota vígjáték azt nem tudom

Hát akkor neked igazi börtön lenne az én házam :):):):)

Hmm...megvan a film,de még nem néztem meg,mert hallottam,hogy mi a vége.Nekem is van kutyám és tuti végigbõgném a végét.

Egyébként,ha nem nagyon sírtál filmeken,akkor kísérletezz a P.S. I love you-val,sztem szem nem marad szárazon,legalábbis én szinte az egész film alatt sírtam.Bocs az off-ért.

Én nagyon szeretem a kutyákat, éppen ezért nem nevezném ezt a filmet vígjátéknak. Kb. az utolsó 20 percben azon voltam, hogy ne pityeregjem el magamat, pedig már elég nagy vagyok ahhoz, hogy ne sírjak akármin.
A film elsõ része nagyon tetszett, de a vége... Ezért nem fogom még egyszer megnézni.

Aki nem házõrzõként tart kutyát, hanem mert szereti és családtagnak tartja, annál bent a helye a kutyának. Ha így fogod fel, neked ez a film nem mond semmit. Engem nagyon meghatott, bár nem egy nagy film, de az embert szeretet tölti el, mikor nézi. Ha be kéne kategorizálnom, az esõs vasárnapi családi filmekhez tenném.

Ja,és Jennifer-botox-Aniston mi túróért szül annyi gyereket a film második felétõl ?
Marley lenyelte volna az összes fogalmazásgátló tablettát ? ;)

Még ilyen nyálas rossz filmet ! :(
Ha nekem ilyen kutyám lenne aki mindent megrág/tönkretesz már kölyökkorában agyonütöttem volna !
Szerintem egy kutyának semmi keresnivalója sincs a házban/lakásban !
De macskának se !

összességében -- szomorú a vége, persze, ha meghal valaki, az mindig szomorú. pláne ha tud is az ember asszociálni, legyen az bármilyen családtag. de teljesen máshogy szomorú mint mondjuk egy dráma, ahol nem számít rá az ember. várható, mert ez az élet.

miközben néztem, voltak jelenetek, amikor azt gondoltam, hogy ilyen nincs, ez hülyeség, de aztán ment tovább, és a végén már nem volt kedvem kritizálni azokat a részeket, mert teljesen felesleges, nem számít az egész kerek történet szempontjából, nem is érdekelt már a végén (ez mondjuk nálam ritkán fordul elõ filmnél)

nem úgy néztem meg, hogy elfogult voltam a színészek vagy a kutya miatt, véleményem szerint bármelyik A listás színész lehetett volna JA és OW helyében, mert nem kellettek hozzá, hogy elfedjék a hírnevük csillogásával a film szépséghibáit (bár szerintem annyira nem passzoltak össze a vásznon mint pár), maximum becsalogatták a nézõket megnézni, de onnantól mindegy volt.

azért bevallom a bajomat: kicsit bepöccentem a sok "a világ legrosszabb kutyája" húzástól -- árulja el nekem valaki, hogy miért nem vitték el kutyaiskolába? leszámítva azt az egy próbálkozást... kicsit offenzív volt a kijelentés, hogy akkor boldog a kutya, ha azt csinál amit akar -?!- egy jól nevelt állattal kifejezetten nem kínszenvedés együtt élni, csak ezt az nem tudja, akinek nincs vagy nem jól nevelt...
az egyetlen, ami kiengesztelt, hogy utána elhangzott a "szeretjük így is" mondat, mert lássuk be, marley tipikusan az a kutya, akit a legtöbb "felelõsségteljes" állattartó már rég kitett volna az út szélén vagy egy menhelyen.

a film a világot nem váltja meg, de még jó, hogy nem is a célja. bemutatja az életet, azt viszont tökéletesen. családi filmnek ajánlom, legalább realitás is van benne, ha nyál- és akciómentes filmre vágyik valaki, vagy nem akar kemény drámát nézni, ez az ideális film.

8/10

Ebben a filmben az a jó, hogy teljesen életszerû. Szép film. 8/10

ezt a filmet akkor láttam elõször, mikor megjelent, és az anyukámmal az utolsó fél órát végigsírtuk..talán azért volt ekkora hatása a filmnek, mert nekem is van egy kutyám, meghozzá golden retriever, ami ugye nagyon hasonlít marleyra.azota többször láttam, és azota is mindig sírok. nagy jó történet, egyedi, jó színészekkel, és tündéri kutyával. mindenkinek csak ajánlani tudom.:D<3

Mondasz valamit.:)Úgy értettem,hogy a benne lévõ emberek romantikus története nem érdekelt,csak a kutya,de való igaz,hogy róla szólt.:)

A kutya miatt nézhetõ? :D végülis jah mivel az egész történet a kutya köré épül és a címe is azért Marley meg Én. Gondolom ha kutya nem lett volna benne akkor másról szólna és akkor más miatt nézné meg az ember.