Nem kell szeretned!
A kommentemnek csupán az volt a lényege, ha eddig nem vágtad volna, hogy nem számít ki vagy mi az elõadó, csak az a fontos, hogy mit tud!

Most legyek elbûvölve Nemzetközi Dana-tól? Túl nagy cserpákja van az én ízlésemhez képest. A pisze orrú szõkéket jobban kedvelem, mert náczi vagyok!

És Õ sem néger!:P
De a mostani "megasztár" széria mindegyik énekesénél jobb:

http://www.youtube.com/watch?v=pdZi84F-Fsk

http://www.youtube.com/watch?v=L-1BUmbdC9A&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=2IDvBs5Jows&feature=watch_response

És most visszakanyarodnék egy kicsit oda, hogy tök mindegy számomra, hogy "micsoda nõ ez a férfi", nekem csak az számít, hogy mit tud!

Viszont akár playback, akár nem, de az Õ hangja, és erre nem lehet azt mondani, hogy rossz!

Nem, azt hiszem szemüveget kéne cserélned!:D

Ez baromi jó volt, el kell ismernem. Egy dolog zavart végig, de az nagyon, - gondolom ennek valamilyen technikai magyarázata lehet, a feltöltés, vagy a felvétel, - hogy láthatóan, kb. fél másodperces eltérés van a hang és a kép között.
Azt nem hinném, hogy Gallusz Niki playback-rõl énekelt, mert az elég gáz lenne.
A nóta nagyon tetszett.

Hát az biztos, hogy egy párszor B.Z. mentette meg a kedves feleségét egy egy dalnál, és ez az általam belinkelt vidiben is jól érzékelhetõ, mert ha valaki figyelmesen végighallgatja a számot, akkor észreveheti, hogy Sz.D. belépései sokszor bizonytalanok.
De azért Õ is nagyon jól tolja, legalább annyira, mint az édesanyja, Hámori Ildikó.

Ez a Gallusz Niki egy néger?

Már jeleztem, hogy ízlésficamos vagyok!:D
De azért Õ sem kispályás!

http://www.youtube.com/watch?v=jqV0DICJ1y0

Legyen a csaj mentségére szólva, hogy az eredeti változatban is a srác énekel többet.

Az meg hogy Gigi másol - nem eretnek dolog. Elvégre nagy festõk is kezdték ott, hogy bejártak a múzeumokba az elõdöket másolni.Így tanultak. A baj akkor van, ha megmaradnak a másolásnál, s nem jön az eredetiség, és a belülrõl való építkezés. De mit lehet várni egy 15 éves kislánytól?

olahmiki - ezt nagyon szépen foglaltad össze! Gratulálok!
Az Édes kisfiam! Szinte azonos napon szültük meg Zsuzsával a fiacskáinkat, s ez a dal, a személyes érzelmi érintettség miatt is belém ivódott.
Az az idõ sem volt egy leányálom, hisz felemelt és leejtett szeszély szerint. De ez a mostani talán még rondább.

A dal nekem is tetszik, az elõadásmód nem. Ha Reni egyszer elénekelné ugyanígy, de tiszta magyar kiejtéssel, te is rögtön észrevennéd a különbséget, és biztos vagyok benne, hogy neked is tetszene az az elõadásmód.
Az a borzasztó, hogy ezek nagyon egyszerûen kijavítható apróságok, csak ha egyszer ezek a manírok beleégtek valakibe, akkor iszonyatosan sok munkába kerül azokat kijavítani.
Cserhátit nem tudom, mennyire ismered. Neki két, nagyon jól elkülöníthetõ énekes korszaka van.
A magyar könnyûzene történetének egyik, ha nem a legnagyobb énekesnõi tehetsége volt, soha meg nem bocsájtható adóssága a szakmának és a régi rendszernek, hogy ezt a tehetséget nem engedték kibontakozni, amely végül Cserháti halálához vezetett.
Az elsõ korszaka a hetvenes években kezdõdött, és a nyolcvanas évek közepéig tartott. Akkor egy hihetetlenül izgalmas nõ volt Cserháti, karcsú, szép arcú, és egyértelmûen világszínvonalon énekelte a magyar és a külföldi örökzöld, dzsesszes hangvételû számokat. Az a hangszín, az a "dög", ami belõle áradt, egyedülálló volt.
Az egész szakmának az volt a véleménye, hogy Cserhátinak Amerikában volna a helye. Nem engedték ki, akkor még nem lehetett szabadon utazni, és ez megpecsételte a sorsát.
Egy darabig a pesti éjszakában énekelt, nagyon magas színvonalon, elismert sztárja volt a legnívósabb mûsoros szórakozóhelyeknek. Akkoriban néhányszor beszéltem vele, egy nagyon aranyos, jó humorú csaj volt, de lassan, észrevétlenül kezdett magába fordulni, kezdett kiveszni belõle az a tûz, az a temperamentum, ami nagyon sokáig jellemezte õt.
Talán azokban az években kezdte felismerni, hogy az élete nem úgy fog alakulni, ahogyan azt a tehetsége megkívánná.
Nagyon hosszú idõre eltûnt, valahol vidéken dolgozott, és amikor évek múlva újból elõkerült, egy teljesen megváltozott, hatalmas túlsúllyal küzdõ, már nem fiatal, az élettõl és a szakmától már semmit sem remélõ, de a hangját még megõrzõ énekesnõt láttunk.
Charlie segített neki, hosszas rábeszéléssel elérte, hogy újból színpadra álljon, és azonnal hatalmas sikereket aratott, a közönség imádta õt. Jött egy másodvirágzás, egy újbóli felfutás, fellépésekkel, lemezekkel, rengeteget sikerült fogynia is, úgy nézett ki, hogy egyenesbe jön az élete. Aztán elõjött az újbóli depresszió, az önbizalom hiánya, újból hízásnak indult, végül egyik este bemondta a tv, hogy meghalt Cserháti Zsuzsa.
Tipikus(?) magyar mûvészsors.
Az éneklésre visszatérve. Ha meghallgatod a régi felvételeit, az volt õ. Az volt az igazi Cserháti, a "Boldogság, gyere haza", az "Édes kisfiam", a "Misty", az "Éj,alszik már a város", "A boldogság, és én", vegyes színvonalú, könnyedebb és fajsúlyosabb szerzemények, de az õ elõadásában mindegyik élmény.
A halála elõtti éneklési stílusa, amivel visszatért, nekem abszolút nem tetszett. Az már nem õ volt, hanem egy magára erõltetett, torokból kiabáló, mesterkélt elõadású valaki, aki csak nyomokban emlékeztetett arra a "régi" Cserhátira, akit valaha egy ország imádott azért a tisztaságért, azért a sallangmentes éneklésért, ami nagyon hiányzik nekünk manapság.

Amiket írsz, abból egyértelmûen kiderül, hogy értesz a zenéhez. Abban is 100%-ig igazad van, amit Tolvai reni daláról írtál:
-fura hunglish akcentussal énekli
-utánozza Shakira-t
Ez mind igaz, de nem tehetek róla, nekem mégis tetszik a dal is meg az elõadásmód is. Még ez a fura akcentus is,
pedig Presser hunglish-a idegesít. talán ebben közrejátszik komplexen több dolog is, pl. az is, hogy bájos, szexi lány, Reni.
Van az úgy néha, hogy az ember az eszével másként látja, mint, ahogy az érzékei láttatják vele.

Például engem Cserháti rettenetesen idegesített, pedig tényleg tudott énekelni, de nála annyira erõltetettnek éreztem ezt a fekete elõadásmódot, hogy néha azt hittem, paródiát hallok. Szóval hiába volt közismerten jó énekesnõ, én nem éreztem annak.

Tolvai Reni egy nagyon helyes, szép arcú, jó alakú lány, szépen, tisztán énekel, ez a száma is nagyon kellemes.
Ez volt a dicséret.
Most jön az a rész, amikor viszont gyorsan akarom megírni ezt a kommentet, mert érzem, hogy megy fel bennem a pumpa, és még azelõtt be akarom fejezni az írást, mielõtt késztetést éreznék arra, hogy szétverjem a gépemet.
A magyar énekesnõk, pláne a kezdõk akiknek még nincsen kiforrott egyéniségük, megpróbálnak egy világnagyságot utánozni, éneklési stílusban, frazírozásban, színpadi mozgásban, mert azt hiszik, hogy azzal elõrébb juthatnak.
A szomorú, hogy valamennyire igazuk van.
Radics Gigi például, aki kétségkívül egy óriási tehetség, egyértelmûen Beyoncét utánozza, hajlítgatásaiban, díszítéseiben, a legtöbb számot tõle, vagy hasonló stílusú énekesektõl adja elõ, és ezzel sikert arat, mindenki hasraesik tõle. JOgosan, mert zseniálisan csinálja.
Ezzel egészen addig semmi baj sincsen, amíg jól ismert, klasszikus magyar számokat nem kezd énekelni valaki. Akkor ugyanis egybõl kiderül, hogy minden számot nem lehet ilyen, úgynevezett R&B stílusban elõadni, mert nem illik hozzá.
Gigi a múltkor teljesen agyonvágta Kovács Kati számát ezzel az elõadásmóddal, amely tökéletes lehet egy fekete énekesnõhöz és zenekarhoz, de abszolút stílusidegen egy magyar örökzöld dalhoz.
Tolvai Renire visszatérve, õ Shakirát utánozza, ahelyett, hogy megpróbálná a saját hangját, stílusát megtalálni.
Ez a hangszín, az orgazmus felé közeledõ, nyögéshez hasonlító éneklés engem már az eredeti elõadónál is irritál, azonban Shakirának olyan eszméletlenül jó s*gge van, hogy neki ezt még hajlandó vagyok megbocsátani.
De amikor Reni ugyanezzel próbálkozik, ráadásul, úgy mondja ki a magyar szavakat, olyan akcentussal, affektálással, mintha egy külföldi énekelne egy kínkeservesen betanult magyar szöveget, akkor végem van.
Nagyon szomorú, hogy a tehetséges, de kezdõ, rutintalan, rengeteg manírt, vadhajtást, rossz beidegzõdést magukkal hozó fiatalokat nem gondozzák elég gondosan azok, akiknek ez lenne a feladatuk.
Egy tehetségkutató mûsorban az énektanároknak, a zsûritagoknak, a korrepetítoroknak hosszú, gondos munkával ki kellene javítgatniuk a versenyzõk hibáit, mert máskülönben azok magukkal viszik ezeket a hibákat, beidegzõdéseket, és végleg modorossá, egyéniség nélkülivé, valaki mást utánzó elõadóvá válnak.
Tolvai Reni egy nagyon bájos, kedves lány, de a modorosságait nem tudom neki elnézni. Az angol nyelvû számokat énekelje, ahogy akarja, de egy magyar énekesnõ a magyar szöveget akcentus nélkül, tisztán, érthetõen adja elõ, számomra ez alapkövetelmény.

Ez a szám annak idején az egyik kedvencem volt. Jó a ritmusa, dallamos, lehet rá táncolni, nagyon jó kis nóta.
Nem voltam rest, meghallgattam ezt, amit ide linkeltél, Bereczki Zolival és Szinetár Dórával, utána megkerestem a neten az eredetit, Pia Zadoraval és Jermaine Jacksonnal, és azt kell mondjam, a Bereczki-féle változat sokkal jobb, megismétlem, SOKKAL JOBB!, mint az eredeti.
Nagyon izgalmas így ez a szám, Bereczki elképesztõen jó zenei érzékkel, tisztán, erõteljes hangon énekel, látszik, hogy elemében van a színpadon, Szinetár Dóra is helytáll, bár Zoli annyira jó, hogy idõnként elnyomja Dóra hangját.
Engem Bereczki nemi identitása, magánélete nem érdekel, illetve csak akkor, amikor ez egy egyértelmûen rossz döntésben nyilvánul meg. Olyankor haragszom rá, mint például az ominózus esetnél, amikor Kullai Tímeát, aki nagyságrendekkel jobb énekesnõ, mint Bozont, azért kiejtette, - ráadásul a többi zsûritag egyértelmû véleményével szembe menve, - mert neki Bozont láthatóan szimpatikusabb volt, és ezt nem tudta véka alá rejteni.
Minden szempontot figyelembe véve, én Bereczkit a magyar musical szakma jelenlegi legtehetségesebb férfi elõadójának tartom, az éneklését, a tánctudását hibátlannak lehet értékelni, ráadásul, mindehhez egy elképesztõ profizmus, szakmai alázat, mindig maximális teljesítményre való törekvés társul.
Ez a színpadi munka.
Az, hogy mindezekkel az erényekkel együtt, zsûritagként, hogy volt képes annyi kifejezetten rossz döntést hozni, (ezzel sajnos nem volt egyedül), vitatható véleményt megfogalmazni, az már egy másik kérdés.

A taccsot kidobhatod, arra vigyázz, nehogy a tacskót dobd ki, mert a szívem szakadna meg!

Ebbõl a listából azért Gallusz Nikit vegyük ki, mert különben komolytalanná válik az egész.

Bereczki egy ronda pasi, de csodás hangja van, s ebben a dalban is leénekli Szinetár Dórát.