Téma: Most nevess!

7/10
nick név 2020 szept. 01. - 20:20:35 7/10
(3/3)

Részemről kár a 2. évadért, nem bűn rossz, viszont már nincsen az 1. közelében, mjúzikelestül, pophercegnőstül, mindenestül.
Kifejezetten jól indul - például az apa-kisfiú konfliktus -, aztán mégis mellé megy, kreatívan ábrázolt emberek közötti drámából kissé didaktikus, éneklős-táncos előadás válik. A műsor már nem csak a történet része, hanem perspektívát váltva meta-szinten a nézők felé (is) szól, ami szerintem egy rossz elgondolás, hangsúlytévesztés, egy teljesen felesleges irány, ami elveszi a teret a drámától és engem például ki is rugdosott az addig felépített világból.
Továbbá a 2. évad nem törekszik a lélektani hullámvasút okozta katarzisra, az önmeghasonulásra, a felismerésre, inkább abszurd és bohókás semmissé tevést (az elütés következményei, ,,mintha meg sem történt volna'', de persze mégis és így szereplőink még közelebb kerülhettek egymáshoz, hiszen mindenki egy kis zen Buddha...) és komfortosan lágy kiegyezést preferál és egy sajátos ideális, nem ideális világot teremt, két "progresszív" identitás-újradefiniálás között. Egy olyan világot teremt, ami nem hibátlan, de nem is kér a katarzisból, inkább megelégszik önmaga "hibásságával" és arra építkezik. Nagyívűen beletörődik a teljességtelen állapotába, ugyanakkor mégis annak irányába törekszik, viszont ha nem sikerül elérnie, akkor is teljesen mindegy(, mert minden főbb szereplő a hibái mellett tisztában van saját esendőségével és oly annyira felvilágosult. Még ha ez adott esetben azt is jelenti, hogy az önmegvalósítás elsőbbséget élvez a szeretteknél és az én a te, vagy a mi főlé kerül, zokszó nélkül. A kor szellemére való rímelés, vagy az azzal való kiegyezés ez? [hiszen a sorozat nem reflektál]). Megtörténnek dolgok és, megtörténtek. Mint egy éber álom, az álom szó nem ideális értelmében. Őszintén megvallva a 2. évad relativizmusa nem tetszett igazán. A főszál, az elengedés-történet alapvetően rendben van, de egyébként vannak fájó pontok.
Vannak jobb pillanatok a 2. évadban - az utolsó kettő epizódban relatíve sok lett -, viszont összességében közel sem adják vissza azt az érzést, azt a koherensen magas minőséget, mint ami az 1.-ben állandóan jelen volt. Nem az előző ívét vitte tovább a 2. évad, hanem egy egészen új útra lépett, amit persze meg lehet tenni, de nem biztos, hogy az új mindig jobb. Az új út egyértelműen nem csak egy sima továbbgondolása volt az eddigieknek.



Az 1. évad 8, a 2. évad maximum 6, összességében 8->7
8/10
gm262 2020 jún. 13. - 13:10:23 8/10
(2/3)
Inkább dráma, mint vígjáték. Összesűrítve napjaink egyéni drámái, mint gyerekek drogfogyasztása, válások, szeretteink elvesztése, azonos neműek szerelme, identitás keresése. Örök optimista főszereplővel, pozitív hozzáállással. Érdekes, változatos, sokkoló, bizar, szókimondó. Összességében szórakoztató a sorozat, de csak felnőtteknek ajánlom.
7/10
nick név 2019 febr. 05. - 03:15:55 7/10
(1/3)
Jim Carrey újra formában - személyes vélemény, de teljesen egyértelműnek tűnik, hogy Michel Gondry-nak "hála", akár anno az Egy makulátlan elme örök ragyogása kapcsán, Jim Carry-ből megint előpattant valami igazán igaz, eredeti - és habár ez a sorozat nem váltja meg a világot és időtállóan kiemelkedőnek sem nevezhető, de egyáltalán nem rossz és a társadalomkritikus élnével, a maga sajátságosan elvont világával, benne pedig - az USA filmhagyományaitól eltérően - kifejezetten életszerű - hős és antihős között ingadozó - karakterein és azok dinamikáján keresztül emlékezetes maradhat - már annak a viszonylag szűk keresztmetszetnek, akiknek Jim Carry-vel kapcsolatban nem az Ace Ventura, a Dumb és Dumber, vagy A minden6ó az elsődleges kapcsolódási pontok.
Jim Carry újra formában és őszintén bízom benne, hogy ez nem csak egy röpke kilengés, mert nagyon-nagyon jól áll neki.