Ha nem szeretnéd elõre tudni a film részleteit, ne olvasd el az irást.
***SPOILER***
Ha nem szeretnéd elõre tudni a film részleteit, ne olvasd el az irást. Látunk egy nyomort, egy embert, akit most engednek ki az elmegyógyintézetból, ha jól látom. Nem kapunk azonnal támpontot, mint filmnézõ, hogy a karakterünk egyébként rendes ember-e avagy sem. Annyit tudunk, hogy kiengedik, és van egy nagyon szeretõ hölgy, az anyukája, aki szeretné, hogy hazamenjen. Egy metszetet kapunk, felvillanásokat a múlt árnyaiból...kisérti egy múlt, amelyben a tettlegességig fajult a fõszereplõ esetében a párjának a tettenérése. A szóban forgó hölgy a felesége, akit a film végén hallunk beszélni is, intelligens beszédû hölgyként, aki már érzelmileg eltávolodott a fõhõstõl. A fõhõs a végén megtanulja becsülni a belbecset, és igen kifinomult modorú leendõ ex felesége modorossága már kevés lesz neki.
Nagyon lassan peregnek a filmben a percek, az ember néha szégyelli magát a szereplõk helyett.
A fõszereplõnek van egy zseniális pszichiátere, amely nagyon csodálatos mondataival és lényeglátásával segiti a fõhõst. Aki nem akar gyógyszert szedni, de egyébként nagyon ugy néz ki, hogy azt az embert hirtelen felindulásból megölte - vagy csak én látom így?
A gyógyszert nagyon nehezen beszedi, tehát a család jelenléte ösztönzi, mivel a zárt osztályon ezt inkább kiköpte.
A történetben nem lényeges ábrázolni, miért távolodtak el a feleségével, hiszen ez egy tény a történetben. Az emberek eltávolodhatnak egymástól, és ahhoz, hogy ezt az érzelmet átéljük, nem kell tudnunk az okokat. Elegendõ látni, a nem-mentegetõzõ párt megcsalás közben ("Jobb, ha most elmész" - mondják a hazatérõ férjnek). A lekezelés és elidegenedés minden eszköze pillanatról pillanatra függvény pontossággal ábrázolható a filmben akár. A történet felvezetése tehát teljes.
Nem azonnal az elsõ villanásból tudjuk meg, hogy a tettlegesség hová fajult, hanem késõbb.
A pszichodoki ügyesen felajánlja a páciensének, hogy segitsen egy ismerõsének, aki történetesen egy hölgy. S hösünk gyermeki naivitással ebbe belemegy, hogy imponáljon a feleségének, akit hat hónapja nem látott és eltiltási parancs van érvényben ellene. Tehát megvan benne a hit, a jó szándék, és ez tudatja, jelzi emberségességét; innen tudjuk, hogy nem egy vérengzõ állattal van dolgunk, hanem egy Emberrel, akiben élénken él a remény.
A két fiatal kölcsönösen segit egymásnak, és így kerülnek egymáshoz egyre közelebb.
A férfinak megigéri, hogy a feleségének irt leveleit elviszi a feleségéhez titokban, mert ugye el vannak tiltva egymástól - de ezek a levelek sosem érnek oda, hanem a hölgy válaszolja meg õket. A motivációja nem derül ki, de szándékolt. Valószinuleg az érzelmek vezérlik. A férfi egy családi veszekedés kapcsán, ahol a hölgy is jelen van, veszi észre, hogy ezek a szavak vannak a levélbe is beleírva...igy derül ki számára, hogy a hölgy írta a levelet, nem a felesége...És ez elgondolkodtatja, érzelmeket ébreszt benne. A film végére egy pár lesz belõlük. Egyébként, a hölgy már az elsõ másodperctõl igéretesen néz a férfi szemébe és viszont, csakhogy a dolgoknak idõ kell, mindegyikük szörnyu eseményeken vannak tul.
Bradley Cooper csodálatosan játszik, bár érezhetõ Jennifer erélyesebb játéka, de ez csak a történetvezetés miatt van igy, ahol végig a nõ az erõsebb, aki már az elsõ pillanattól érzi,hogy tetszik a férfinak, es onnantól õ vezeti a játekot, ami késõbb igen komoly lesz; egyébként már az elejétõl fogva az....
Ennyi, nem irok többet***SPOILER VÉGE***

Elolvastam néhány hozzászólást, és akik nem tudnak filmet nézni, minek nézik? Mindenki nyavalyog valamiért...pedig kerek egészet csináltak a színészek...igenis volt felvezetés....életemben nem láttam még ilyen lassú percekkel teli filmet, ennyire élethûen játsszva...szinte a bõrömön éreztem a jelenetekben a szereplõ nyomorának fájdalmát...és ahhoz nem kell egy könyv hogy megtudjuk miért írta neki a leveleket a csaj....illetve talán azért talált nekem a film ennyire, mert tudom milyen a veszekedés meg problémákkal terhelt család ....de azt kell mondjam zseniális film....és igenis látni mikor szeret bele a csajba a pasi...

Ennyi filmesztétát nem képeztek 30 év alatt- nem itthon, az egész világon sem, ahány "szakértõ" hozzászólás itt olvasható. Csupa filmes szakember, 20-30 év szakmai múlttal, én kérek elnézést.

A karakterek jók és érdekesek, annyira, h elég sokáig elfedik, h sztori voltaképp 1 sablonos romantikus történet. Sajna a legkevésbé érdekes Tiffany karaktere, azzal semmit se tudtak nagyon kezdeni, Jennifer Lawrence se. Volt viszont 1 nagyon jó jelenete, amikor a táncest elõtt találkozik a tesójával (vicces volt Julia Stilest családanya szerepben látni), azt nagyon eltalálta, sztem amiatt kapta meg az Oscart.
A legnagyobb problémájának azt érzem, h a felvezetése túl hosszú, és az teljesen elüt a film további részétõl.

Kellemes kis film volt, szép kis arcocska ez a Jennifer, de azért az Oscart túlzásnak érzem. Fiatal is még, meg úgy egyáltalán nem egy nagy dobás.

Mikor elõször megnéztem a filmet annyira nem fogott meg. Aztán mikor másodszorra néztem és természetesen eredeti hanggal sokkal jobb lett. Próbáltam nem elfogult lenni Jenniferrel(mert egyébként imádok mindent amit csinál), de szerintem megérdemelte az Oscart. Nem láttam a többi filmet, akik ellene voltak, de szerintem nagyot alakít, ahogy Bradley is :)

Most néztem meg és hát azt kell mondjam, semmilyen elvárásokkal leülni megnézni jó volt. Nem vártam tõle nagy durranást, és nem is volt bajom a filmmel. Kicsit furcsa összetételû volt de szerintem remek színészekkel hamar elrepült ez a 2 óra. Mondjuk az Oscart kicsit erõsnek érzem azért, hogy ezért a szerepért adták neki, bár kivagyok én hogy megítéljem ki jobb színésznõ. 10/8.

Kedves kis film, ilyen õszi hétvégés otthonüléshez pont megfelelõ, persze minden életszerûségével együtt a "Hollywood" nevû édesítõszerrel ez is meg van azért kicsit hintve, de ez talán érthetõ.

Nagyon tetszett a film, az elejétõl a végéig lekötött. Sok poén van benne, és elég szokatlan témát vettek elõ, ami még különlegessé is teszi a filmet.
Ajánlom mindenkinek!

Össze vissza hadovál a csaj.
DeSean Jackson újonc évében nem is játszottak a Sasok a Tampa ellen. Viszont érdekes mert a 49-eseket pont 40:26-ra verték. :)

Bradley Cooper hihetetlenül hasonlít Tomskára(youtubosok érteni fogják) és néha még a humor is egyezett:O

Hétvégén megnéztem. Végre! Nekem bejött!:-)
Számomra ez Bradley Cooper filmje, nem is értem, miért nem kapott érte ...legalább egy Golden Globe-ot.


***SPOILER***
És igen, éljen a hepiend, ha nem az lett volna, lehet, hogy én is kivágom a tévét éjjel kettõkor a hatodikról, hogy mi a f...ene volt ez!;-P
***SPOILER vége***


Jah, és valóban: ez egyáltalán nem komédia, de talán ezért nem is kell a besorolásokat figyelni.

Az elején inkább drámának tûnik, aztán azonban inkább a vígjátéki elemek domborodnak ki, hollywoodi befejezéssel. A drámaiság, a nehézségek rejtve maradnak: két dilis, akik egymásra találnak, és a tánc révén fegyelmet tanulnak. Vége a ziziségnek, és máris a napos oldalon vannak?
SPOILER:Hogy a levelet ki írta, már az elejétõl világos, szóval váratlan fordulatok sem igen vannak benne. SPOILER VÉGE
A mélységek feltáratlanok, mégsem érzem, hogy csak fecsegne a felszín: a hibák ellenére a film nekem mûködik. Mûködik a hangulata, a csípõs humora, jók a karakterek és a színészi játék is - egy kiváló fiatal színésznõvel (Jennifer Lawrence), és egy hosszú idõ után végre hozzá méltó filmben szerelõ De Niróval.
Összességében kiváló esti szórakozás. Hogy jár -e az Oscar? Jó kérdés. De errõl a színésznõrõl hallunk még.

Szörnyû-borzalom ez a film. A történet nulla, ha nem ilyen remekül játszottak volna az egyébként is kedvelhetõ szereplõk, akkor maximum 1 pontot érne. Így olyan 5-6 körül mozog.
Ha éppen nagyon unatkozik valaki megnézheti, egyébként nem ajánlom!

Úgy tûnik, én vagyok az egyetlen, aki olvasta a könyvet is... Én tegnap néztem meg a filmet, nagy reményekkel, és meg kell mondjam, egy kicsit csalódás volt... A színészi játékok zseniálisak voltak, fõleg JL, de BC és De Niro is vitte a hátán a filmet. Aranyosan meg volt csinálva a film, a vége azonban szépen eltért a könyvtõl (ami mondjuk nem volt annyira nagy baj).
Viszont összességében úgy gondolom, hogy sokkal több potenciál volt a történetben, jobban is bemutathatták volna Pat lelki világát, õrületét, ugyanis a könyv végig arra volt kihegyezve, hogyan tud visszailleszkedni a társadalomba egy olyan trauma után, amire inkább még emlékezni se akar, ezért egyszerûen blokkolja az agya (*SPOILER* A könyvnek csak a legvégén derül ki, hogy mi is történt a feleségével, amire õ nem akar emlékezni, itt meg már a legelején láthatjuk *SPOILER*). A könyvben fel van építve az egész, nincs ennyire lerövidítve (csúnya szóval "összecsapva"), sokszor megható és megindító is. A feleségével való levelezése is hosszabb ideig tart, és egyértelmûen kiderül Tiffany szerepe is az egészben (*SPOILER* Tiffany konkrétan elárulja Patnek, hogy õ írta az összes levelet, hogy segítsen neki továbblépni *SPOILER*). Az apja viselkedése is totál eltérõ, a bátyja pedig sokkal szimpatikusabb a könyvben, mint a filmben volt (itt konkrétan egy p*cs). A táncjelenet pedig kicsit cikisre sikerült, hiányzott Bonnie Tyler dala is hozzá. És végül, ami talán a legfontosabb különbség volt nekem: a könyv végén sírtam, mert annyira szíven talált és annyira megindító volt, de a filmen egyszer sem sírtam.

Szóval összességében nem volt rossz film, bár a könyvtõl nagyon eltért, és én a még több érzelmet és részletesebb helyzet bemutatást hiányoltam belõle.

Egyetértek. A srác betegségével a forgatókönyvírók sem tudtak mit kezdeni. Egyszer viccesnek szánt, másszor meg rémisztõ (oda nem illõ) jelenetek. De mindkét esetben hiteltelen. Keresi "a napos oldalt", de nem tudjuk meg mit is akar ez jelenteni, csak felmondja a kötelezõ szöveget. A jeleneteknek nem sok köze volt egymáshoz. A kiscsaj sem tudom mire kapott Oscart. Tipikus amcsi életérzés. Durcás vagyok a világra, tehát szeretlek. Mélyebb indokot ne keressünk arra, hogy ez a két ember miért is illik össze. Sem a forgatókönyvíróknak, sem a színészeknek nem sikerült ezt elhitetni a nézõvel. (én meg csak azért nem fogom elhinni, mert a szövegkönyvbõl felolvassák az érzelmeiket) A film egyetlen pozitív része a vége. Az aranyosan lett megoldva.

A forgatókönyvírónak kellett volna az Oscar, nemmintha Lawrence nem érdemelte volna meg, bár véleményem szerint maga Tiffany, vagyis a karakter volt jól kitalálva, õ pedig kiválóan hozta.

Az oscart a férfi fõszereplõnek kellett volna kapnia, ez teljesen nyilvánvaló. Attól függetlenül hogy a csaj sem volt semmi. Nálam 10/10 (nagyon kevés filmnek adok tizet)

Megfelelési kényszer/antiszociális bipolarítás/szerelem/szokásos testvéri kapcsolat/sport ereje/zseniális színészi alakítás (anyuka?)

2012 legjobb filmje.

Imádom ezt a két õrültet!=) Nekem nagyon tetszett!