Téma: Sári bíró

lowercarb 2022 máj. 07. - 23:33:09
(2/2)
Félidőben eljöttünk. Nekem ripacskodás volt, a történetet pedig nehezen értettem a nyelvezet miatt is. Nincs baj a szövegértésemmel, de tényleg annyira nem mai, hogy már erőltetettnek is hat.
kertes 2022 márc. 20. - 12:57:25
(1/2)
Móricz Zsigmond: Sári bíró

Dicséretes dolog, hogy Nagy Viktor rendező nem változtatott a nagy író vígjátékán, csak annyit, hogy a darabot nem három, hanem két részben tárta a nézőközönség elé. (Meg mintha Jóska egyszer azt mondta volna, hogy vele nem lehet pattogatott kukoricázni. A pattogatott nem szerepel Móricz szövegében). Mint a klasszikus művekről általában, erről is megállapítható, hogy semmit sem kopott, felvetett problémái ma is aktuálisak, megfogalmazásai szellemesek, szituációi jellemzőek. A közvagyont (itt legelő) e helyt is leprivatizálják, és ahogy Sára asszony kiábrándítja a bíróságot otthagyni szándékozó férjét: ha nem lesz hivatala, hiába jelentkezik a földért. Az élő poénokon a közönség harsányan kacag, gyakran tapsol. A szegényes díszletre azt lehet mondani, minimál, a hiteltelen paraszti gúnyákra, hogy időtlen jelmezfelfogás. Ez el is menne, ha nem találnánk akkora differenciát a két főszereplő között. Nem csak a 25 éves korkülönbség okán, hanem a játékot tekintve is. Sári, az előadás fő attrakciója, a jövőre 80 éves Esztergályos Cecília, aki még mindig el tudja hitetni velünk, hogy szexis. Nevetése, grimaszai nőiesek, járása – gondolom hónapokig gyakorolta – a falusi menyecskéket idézi. Míg párja, a bíró, nem tudja átadni nekünk a kiszolgáltatott férj szenvedéseit, a buta, de jóindulatú, néha számító paraszt életérzéseit. A magát büszkén konzervatívnak valló ifj. Jászai László – akit ezért tavaly a nagyapja testvéréről elnevezett Jászai Mari-díjjal tüntettek ki – adós maradt egy valóban nevetséges karakter színrevitelével. Figyelemre méltó még az egykori nagy tehetség, Incze József, aki bizonyította, hogy nem azért került a stáblistára, mert Esztergályos Cecília ötödik férje volt, és bár a művésznőnél 17 évvel fiatalabb, teljesen hitelesen adta vissza az elszegényedett öreg alkoholista Varnyu alakját. Visszatetszőnek bizonyult viszont viszont Dörner György, aki a munkás parasztember gúnyájában is a belvárosi szépfiú maradt, divatos, hosszú haját hátra-hátra dobálva, mintha egy sztárműsorban lenne főceleb. Mindent összevetve – elsősorban Esztergályos miatt – érdemes megnézni a darabot, nem véletlenül játszák öt éve telt ház előtt...