az, hogy TE nem tudsz róla, nem jelenti azt, hogy nincsen.

nagyon jól sikerült film például a Samba
http://forum.port.hu/viewtopic.php?post_id=3706069

Kíváncsi vagyok, ha a film nem a zsidókról szólna, akkor is bekerült volna-e a nagy Filmfesztivál díjazottjai közé...

Áruld már el nekem kérlek, hogy egy olyan filmrõl, ami a holokausztról szól, hogy lehet a zsidó kifejezés használata nélkül beszélni/vitatkozni? Az Ószövetségrõl tudsz a zsidók említése nélkül beszélgetni? Nem a topikot kell megszüntetni, hanem az olyan tanulatlan, buta embereket kellene kitiltani, amilyennek te is mutatkozol.

A filmet még nem láttam, ezért nem is pontoztam. Az elõzetes és a díjak alapján viszont nagy reményeket fûzök hozzá. A napokban majd kiderül, hogy milyen.

***SPOILERPÓTOLVA***múlt szennyes homályából sietõs szellemalak közeledik. Az élesség hátán vörös X-szel je-
lölt auschwitzi foglyot mutat, aki a rámpáról a gázkamra felé tereli a deportáltakat. Kolla-
boráns? Kápó? Hiszen a halálgyár mûködését aktívan segíti! A vetkõzõben kiderül, hogy a
Sonderkommando tagja, rab, mint a többi, a munkája a hullák kivonszolása, égetése, a tett-
hely takarítása: három hónap múlva õ is odakerül, ha megtagadja, azonnal kivégzik.
Erdély Mátyás kézikamerája jóformán csak arcát, tarkóját mutatja, a majdnem kockaalakú
képkivágásnak csak a szélein látunk életlenül valamit a szörnyû háttérbõl. Elég az, amit hal-
lunk: a zuhany utáni levessel, kávéval nyugtató német szavakat, a sonderesek fojtott félsza-
vait, a gázkamra vasajtajának döndülését, a dörömbölést, a halálsikoly infernális kórusát.
És ez csak az expozíció, jön a stáblista, de már letaglózott a látvány, nem magunk elõtt lát-
juk képként, bele vagyunk szorítva, lenyom az alacsony mennyezet, a fogasok akasztófája,
benne élünk az elképzelhetetlen irtózatban, nem Ausländer Saul rabbal azonosulunk, még
éppen élõk vagyunk a haláltáborban.***SPOILER VÉGE***
Nemes Jeles László és Clara Royer forgatókönyve sonderesek elásott visszaemlékezései,
túlélõk és egykori SS-ek beszámolói, négy ott titokban készült fénykép(!) és egyéb doku-
mentumok felhasználásával íródott, a történések is valós alapúak. Talán a fõhõs õrült elha-
tározása, hogy a gyermekének vélt holttestet vallásos módon eltemeti: fikció, de éppen
ez az õrült megszállottság, a hihetetlen megkísértése teszi dermedtlelkû, élõhalott robot-
ból emberré. Kilép a sonderkommando kiváltságokat, biztonságot jelentõ terébõl, rabbit
keres a rituális szertartáshoz. A folyóba a kemencék hamuját lapátolók között majdnem le-
lövik, a boncterembõl kilopja a tetemet, a közvetlenül árokba lövendõk között, életét új-
ra kockáztatva talál egy szakállas férfit, kimenti, miközben csak a véletlennek köszönheti,
hogy nem dobják a tûzbe. A film tizenöt órája alatt tucatszor szembesül a halállal, az irre-
alitás poklában kiszámíthatatlan másodperceken múlik az élet.
Nemes László rendezése a környezet mozgásainak centiméterpontos megtervezésével a
kevéssé látott történések rendkívül hatásos szuggesztióját alkotja meg. A direkt borzalma-
kat felülmúlják a képzeletünkben aktiválódó képek, melyeket tovább élez a Zányi Tamás
alkotta, közvetlenül az érzékelés tudattalanjába hatoló, elementáris intenzitású hangtér.
Elveszítjük tájékozódásunkat, mi merre van, mi van fönn és mi van lenn. Egy fixa idea hajt,
el kell temetnünk halottunkat, akár a fiúnk, akár nem. Egy rossz irány a halál, egy jó szó
az élet. Kitör a felkelés, golyózáporban menekülünk hátunkon a zsákkal, veszettül ásunk,
majd úszva vonszoljuk terhünket a folyón át. Odavész, minket kihúznak, magunk elé mere-
dünk a percnyi pihenõben: nem sikerült.
És akkor egy arra kószáló falusi kisfiúban meglátjuk gyermekünk alteregoját. Félelmetes
pillanat! Röhrig Géza kiégett arca eddig is száz árnyalatot mutatott, de most elõször és
életében utoljára, lassan, szélesen elmosolyodik. Égi ajándok, hogy nem francia színész
lett a fõszereplõ, végre egyszer jó volt magyarnak lenni. Még idegenszívûnek is.
Nagydíj és világsiker. De nálunk nem lesz vetítés minden iskolában. Mi viszünk el minden-
kit. A kitörölhetetlen képek szembesítenek múltunkkal és õrzik az áldozatok emlékét.

Köszi, megnézem majd én is, ha lesz rá módom. Az idézett mondatok... mint egy zen koan.

"so god is guilty, now what do i do?"
"pray"

Köszi, közben pont most megtaláltam az imdb.n. A címe:God on Trial, aza Isten a vádlottak padján. Egy 2008-as film. Igazából a kérdés nem az, hogy Isten jó, vagy rossz, hanem, hogy bûnös-e a zsidók szenvedéseiért. Fenn van a neten is.

Az elmúlt évek magyar filmtermésébõl egyértelmûen kiemelkedõ film, és a nyomasztó témát meg a hibáit tekintve is érdemes megnézni, már csak a szokatlan képi megjelenítés és a hanghasználat miatt is amely szerintem igazán egyedülálló.


7.5/10