Már régebben láttam a filmet, de csak most írok. Maga film annyira jó volt, hogy azt már le sem lehet mondani. De tényleg én nem is hallottam róla negatív kritikát. Persze lehet, hogy én járok rossz helyen:)
Hihetetlenül jók a színészek és énekesek ( vicc, hogy felsorakozott a Harry Potter stáblistája:D legalábbis aránytalanul sok HP-s színész szerepelt, de nem baj, csak vicces)és fõleg a rendezés! Véleményem szerint így kell ezt csinálni, ahogy Tim Burton. Vegyél pár nagy nevet, egy régi , nagy darabot, keverd össze, és kész is van a TÖKÉLETES FILM. Persze ezt nem tudná akárki megcsinálni...Talán Bruckheimer vagy Spielbeg, de õk túl elfoglaltak. Ezért van nekünk Tim.
Nagy meglepetés volt számomra Johnny hangja. Kifejezetten jól énekel! Legtisztábban a My Friends-ben lehet hallani,
de van egy fél sok a Pretty Women-ben, amitõl képtelen vagyok elszakadni.
Ajánlom mindenkinek:01:03-01:08
http://www.youtube.com/watch?v=fOBwH2Or-A8&feature=related
Ed Sanders (Toby) hangja a Not while I'm around-ban teljesen magával ragadott, fõleg a filmbeli jelenet miatt. Nagyon megható volt, és aki látta a szemében azt a valamit, ami miatt a végén megölte Sweeney-t, az biztos érti, hogy miért is tetszik annyira.
Azt hiszem, felesleges lenni minden szereplõt egyesével végig-elemezni, azért nem is folytatom.
Helena Bonham Carter fantasztikus karakter, de ezt az õ témájában ki is fejtettem.
Összegezve annyit tudok mondeni, hogy ez eddig a legtökéletesebb film. Ha nagyon akarok hibát találni, akko r talán a vér. Túl világos, átlátszó és híg. lehetne kicsit...ketchuposabb:D. De ezt valahogy ellenfúlyozta az a profizmus, ahogy az egész film van megrendezve.
NAGYON JÓ!!!

Én most jutottam el odáig, hogy megnézzem és hát... ennél szebben nem is teljesülhettek volna elõzetes reményeim :) A film csodálatos (Tim Burtonnek mondjuk már a korábbi munkáit is imádtam), látványvilágában hozza a korábban már kifejlesztett "sötét-kopottas-koszfoltos" stílust (lásd pl. Álmosvölgy legendája), a jelmezek gyönyörûek (személy szerint Helena ruháit eltûrném a gardróbomban :), a zene pedig örök kedvenc már hetek óta (elõször azt szereztem be).
A színészek énekhangja természetesen nem vetekedhet egy Broadway-produkcióban szereplõkével, de ettõl függetlenül nekem már az is hatalmas meglepetés volt, hogy Johnny Depp vagy Helena Bonham-Carter egyáltalán így tudnak énekelni... Sacha Baron Cohen az eper a tejszínhabon :), Alan Rickman pedig szerintem bõven kárpótol minket a tõle megszokott lenyûgözõ játékkal kevésbé képzett énekhangjáért. Timothy Spallra ugyancsak nem lehet panaszom, bár a behízelgõ mosolya valahogy nagyon hasonlít arra, amivel Harry Pottert próbálta anno megfûzni...:)
A fiatalok, Jayne Wisener, Jamie Campbell Bower és Ed Sanders nagyon pontosan, szépen énekelnek, bár utóbbi játéka - különösen az elsõ jelenetben, amiben feltûnik - lehetne némileg árnyaltabb.
Ami a "vérességet" illeti: az utolsó jelenetekben valóban kicsit túl realisztikusra sikeredtek a különbözõ darabkák, de ettõl függetlenül szerintem annyira kecsapszínû volt az alkalmazott matéria, hogy igazán nem tudott elborzasztani (pedig alapvetõen én sem szeretem a fröcsögõ horrorokat). Az pedig, hogy a legvéresebb jelenetek háttereként kellemes melódiák szállnak, szerintem nagyon eltalált megoldás - illik Burton (és a film) groteszk, cinikus, sõt, talán kicsit gúnyos látásmódjához.
Sajnálom, hogy Johnny nem kapta meg az Oscart. Pedig szerintem ezért most megérdemelte volna (megjegyzem, Daniel Day-Lewis is legalább annyira érdemes volt a díjra :)


***SPOILER***



Szerintem volt egy aprócska Ollókezû Edward-áthallás a filmben, de hát végül is az is Burton-film, úgyhogy ez nem olyan nagy csoda :) Arra a részre gondolok, amikor a "My friends" végén Sweeney felemeli a borotvát és azt mondja: " At last, my arm is complete again." Johnny Deppnek itt is, ott is a karja része/"meghosszabbítása" a vágóeszköz. Úgy tûnik, Tim vonzódik a hegyes/éles fémtárgyakhoz :)
Az pedig, hogy Toby a film végén megöli Sweeney-t (bár engem is nagyon meglepett), szinte egyenesági következménye a történéseknek, és beigazolódik, amirõl Sweeney korábban énekel: "They all deserve to die, even you, Mrs. Lovett, even I..."

Elmondanám, hogy pl. az Álmosvölgy legendáját nagyon szeretem, pedig ott is van egy-két olyan jelenet, ami durva, de mégsem ennyire durva, mint itt. Egyszerûen tudni kell a mértéket, azt mondom. A másik, hogy ez a film alapvetõen musical. Tetszik, nem tetszik, inkább az, mint horror. Nem hinném, hogy pl. a színpadi rendezés is ennyire durva, ennyire ki van hegyezve a natúr látványra. Tim Burton egy zseni, az tény, de most nagyon elvetette a sulykot. Arra gondolt, hogy mindenki szeretni fogja, az is, aki a musicalt kedveli, és az is, aki a horrort. Hát pont hogy a két hullám nem felerõsítette egymást, hanem inkább kioltotta. Nem véletlen, hogy nagyon gyorsan lecsengett a film a mozikban.

Azt el kell fogadnunk, hogy nem egyforma az ízlésünk. Én a dalokkal kelek és fekszem, számomra nem jellegtelenek. Mindenkit más fogott meg, és ez szerintem jó. A többivel sem értek egyet, hogy pont ez a hatalmas ellentét kellett a filmbe, de mindegy, ebbe most ne menjünk bele. Voltak benne humoros részek, és ez pont annyira visszás volt egy ilyen hangulatú filmben, mint maguk a horror-részek. Az ember csak kapkodja a fejét, hogy most mit látunk és miért. Mindegy, a zene örök kedvencem marad, a film pedig... hát marad azoknak, akik egy Tarantino filmet is mindenféle borzongás nélkül végig tudnak nézni.

"Arról már nem is beszélek, hogy sokszor a legnagyobb nyaktiló alatt is nagyon kellemes, fülbemászó muzsika szólt. Ez meg véleményem szerint baromira nem illik össze."

Látom, nem érted Tim Burton illetve maga a Sweeney Todd, azaz a zeneszerzõ, Stephen Sondheim világát. Pontosan ez ugyanis a lényege mindkét ember munkásságának, egy adott mûfaj kliséinek idézõjelbe tett idézése, kifordítása, ezáltal egy meglehetõsen fekete és egyedi humor megalkotása. Keresve sem találhattak volna jobb rendezõt Sondheim mûvéhez, mint Burto. Hihetetlenül jó ritmus- és arányérzékkel nyúlt hozzá nemcsak a mûhöz, hanem magukhoz a dalokhoz is. Sokszor már egy-egy képi beállítás is kacagtató, annyira erõsíti a zene illetve az éppen hallható dalszöveg korántsem musicalekre jellemzõ jelentését. Persze erre nem mindenki fogékony, sõt. Nem véletlen, hogy egyik alkotó sem a mainstreamet képviseli a saját mûfajában, mindketten inkább a "meg nem értett zseni" cédulát viselik. Sajnos!

Pardon: "összeférhetetlenség és groteszkség"...

Valóban, ennek a filmnek elég nehéz megfelelõ célközönséget találni, de szerintem sok Burton-filmhez (pl. Álmosvölgy, Karácsonyi lidércnyomás, Halott menyasszony stb.) hasonlóan ez adja a film zamatát: hogy nem lehet egyszerûen beskatulyázni, aztán kényelmesen hátradõlni a székben, hanem a cselekmény, a zene, a látványvilág végig bizonytalanságban tartja a nézõt.
Érdekes, engem egyáltalán nem taszított a sok vér és öldöklés (pedig egyébként én sem szeretem), sztem nem vált a jellemábrázolás kárára. Ez is egyfajta filmes eszköz, és az - egyébként meglehetõsen jellegtelen - dalokkal és a majdnem fekete-fehér képi világgal hatékonyan támogatják az atmoszféra megteremtését. Ez a fajta látszólagos összeférhetetlenség groteszkség - dalolunk és közben ölünk, ill. szeretjük a családunkat, de mindenki mást lemészárolunk - szerintem a film egyik legnagyobb erénye.

Spoiler következik!!!

Összességében Burton hozta a szokott formáját: borús, komor képek, a hangulat tükrözi a Todd lelkében dúló bosszúvágyat, ez csillagos hetes.

Ellenben ami nem jó - szerintem - a filmben: átcsap naturális ábrázolásba, amivel eltereli a figyelmet a valódi szenvedésrõl, hiszen az ember egyszerûen elkezd iszonyodni, és nem koncentrál a lelki dolgokra, amik Todd lelkében lejátszódnak. Itt lett volna érvényes "a kevesebb néha több" effektus, amikor nem hegyezi ki ennyire a vérre a dolgot Burton, hanem úgy mutatja a gyilkolászást, hogy azért tudd és átéld, hogy mi történik, mégse azzal legyél elfoglalva, hogy jééé, elkezdett forogni a gyomrom, és tán ki kéne menni... Egyszerûen ez nem illett a filmhez. Aki horrorfilmre kíváncsi, az eleve úgy ül be. Tudom, a címe Démoni borbély, meg a sztorit is ismertem, mégis szerintem lehetett volna árnyaltabban ábrázolni a dolgokat. Amiért még véleményem szerint keveseknek tetszik: nincs megfelelõ célközönsége. Ez egy horror-musical, és kevés ember van, aki mindkét mûfajt fogyaszthatónak tartja. Én speciel gyûlölöm a horrort, de a musicalért odavagyok, ergo a musical részéért néztem meg, és a horror-részek nagyon sokat elvettek az élménybõl. Hallottam olyan emberrõl is, akinél ez pont fordítva van, õ azon akadt ki, hogy végigéneklik a filmet. Tehát mindenki talál benne úgymond kifogásolnivalót, ami miatt egy kicsit keserû szájízzel távozik a moziból. Két megoldás lehetett volna: vagy eleve horrorfilmnek készítik el, és akkor nincsenek benne dalok,viszont még ennél vadabb ábrázolások, vagy maradt volna musical, és akkor a véres jeleneteket tompították volna. Én is nõnemû lény vagyok, :) és bizony sokszor kellett csak a fülemre hagyatkozni, mert a látványt nem bírtam. Arról már nem is beszélek, hogy sokszor a legnagyobb nyaktiló alatt is nagyon kellemes, fülbemászó muzsika szólt. Ez meg véleményem szerint baromira nem illik össze.

A végét sokan érzik lecsapottnak, amit megértek. Nem az a baj, hogy nem mutatták, hogy Johanna és a srác egymás nyakába borulva ölelkeznek, inkább az hiányzik, hogy teszem azt, a lány megjelenik a pincében, és elborzad, mert felismeri a saját apját, ezáltal még szomorúbb és nyomasztóbb lesz a sztori, ellenben legalább kerek vége lenne. Senki nem a boldogságot hiányolja, csak két esemény elindult egy párhuzamos szálon, amik a filmek jelentõs részében a végén találkoznak, jön a nagy felismerés, és így lesz teljes a sztori. Eleve, a lány a szobában kézbe veszi az anyja és a saját képét, és úgy emlékszem, a Johanna szerepe itt ér véget a filmben. Miért?? Ezt még bõven lehetett volna továbbfûzni. Valahogy elindul a sztori, és nem ér véget. Ez hiányzik szerintem sok embernek.

És végül, hogy nehogy azt gondoljátok, hogy teljesen elégedetlen vagyok: a zene fenomális. Le a kalapot az összes színész elõtt, mert musicalszínésznek lenni teljesen más, mint "sima" színésznek, hiszen nem kell feltétlenül jó hanggal rendelkezniük ahhoz, hogy egy átlagos hollywoodi filmben megállják a helyüket. Ezzel valami kiemelkedõ plusszt adtak, ezer köszönet érte. A dalokat azóta is hallgatom :) Tehát alapvetõen örülök a filmnek, mert a színészek nagyot alakítottak, nem rajtuk múlott, hogy kevés ember tud erre a filmre 10-bõl 10 pontot adni.

Végre sikerült megnéznem! Ez a film több mint zseniális, bár én jobban örültem volna neki, ha Sweeney és Lowett összeházasodnak,de hát az tudom, nem illene egy ilyen filmhez. Elég véres volt meg minden, de szerintem nagyon élvezhetõ, meg humoros is!
A zenék pedig zseniálisak voltak, mindegyik! A két kedvenc zeném nekem az lett, mikor a srác énekel a csajról, meg mikor Sweeney énekel a bíróval.

a képi világa valóban nem mindennapi volt a filmnek...
de a többi... engem nem nyûgözött le :(
bár Tim Burton munkássága eleve nem igazán hoz tûzbe... lehet bennem van a hiba :D

Csatlakozom azon hozzászólókhoz, akik lenyûgözve érezték magukat a film láttán. A díszlet és a jelmez, a képi világ, az operatõri munka mind-mind remek volt, akárcsak a szereplõk alakítása. Johnny Depp éneklése nem egyszerû prüntyögés (valaki ezt írta), hanem zseniális színészi teljesítmény, hisz olyan hangokat adott ki, amit egyszerû musicalénekes nem tudott volna... (nem a kitartott hangokra gondolok, bár azt is megoldotta), hanem a fokozásra, a sokszínûségre és a karakteréhez illõ borzongató hangokra.
Kellemesen csalódtam a zenei képességében. Istenien voltak megkomponálva a képi-zenei síkok.Egy teljes élményt nyújtott a film még annak ellenére is, hogy a végét picit lecsapottnak éreztem.

Érthetõ, mivel a film végül is róla szól - szerintem azonban túlságosan kilógott az alapsztoriból, nem illeszkedett igazából bele. Az is egy kicsit különösnek tûnt, hogy Sweeneyt, annak ellenére hogy olyan nagyon bosszút akart állni a gonoszokon, szemmel láthatólag nem izgatta a saját lányának a sorsa - ez viszont beleillett a személyiségébe (vagy ami megmaradt belõle).
Kicsit az Üvöltõ szelek jutott eszembe, és abban az idõsebb / fiatalabb generációk viszonya, ahol a lezárás szintén egy kissé odacsapottnak tûnt.

azért volt satnya a szerelmi szál, mert Burton is megmondta, hogy nem akarta a filmben egyenértékûvé tenni a 2 fiatal szökését Sweeney szenvedésével...vagyis a film központjába Sweeneyt helyezte

Leginkább Sacha Baron Cohen tetszett mint ál-olasz borbély - kicsit feldobta a borongós hangulatot. :) Egyedül õt sajnálom, hogy megölték - valahogy egyik másik szereplõ iránt sem tudtam részvétet érezni. Ezért mondtam, hogy jobban kidolgozhatták volna a történetet: nem hagytak rá idõt, hogy kiismerjem a figurákat, így nem is tudtam átélni az érzelmeiket. És a zene sajnos nem sokat tett hozzá.

Tetszett a film, hozza a Burton-darabok megszokott (általában magas) színvonalát. A látványvilág valóban magával ragadó, London sötét, nyirkos légköre (és a benne idõnként felvillanó vérfoltok) szinte mellbevág...
Ami egy kicsit hiányzott belõle, az talán a történetszálak szorosabb összekapcsolása / részletesebb kidolgozása - szerintem a szerelmi mellékszál a tengerész és Todd lánya között elég satnyára sikeredett.
Engem a zene sem ragadott annyira magával, bár nem volt rossz - csupán nem fogok rá sokáig emlékezni.

de azé brtontõl (nekem) edward scissorhands maarda favroit(csk az uccsó 10 percet nem kell megmézni,mert azt túlságosan hollywood:P)

Ez a film egy nagyszerû alkotás. Gyönyörû, látványos képi világ, zseniális színészek és karakteres zene. Azzzért nem írok szuperlatívuszokban Sondheimrõl, mert nem érdemli meg. A 2 órás musicalben van egy pár remekül eltalált dallam, a ritmusok és a hangulat is nagyon ott van, de ennyi. Arra mindenképpen jó, hogy az ember ronygossá hallgassa, mert - tegyük fel - megfogta a film hangulata, lehet szeretni, sõt, imádni (teszem azt én is), de attól még lássuk be, hogy egy Webber musical profizmusához nem ér fel. Dbaj, nem is várja el tõle seki.
Tim Burton most is hozza a szokásos formát; sötét színvilág, kissé zakkant karakterek, csodásan horrorisztikus kosztümök... Johnny is összenõtt már Burtonnel és természetesen a lenyûgözõ Helena B. Carterrel; nélkülük nem lenne teljes az egész. A többiek, Alan Rickman és S. B. Cohen is nagyot alakítanak, illetve már amennyit a szerep megengeni. JA, és JÓL ÉNEKEL MINDENKI!!
Nézzétek meg, érdemes!

Sweeney Todd az angol kultúrkör ismert alakja. Nem tudtam angol szemmel nézni a filmet, és a musicallel való különbségeket sem ismerem, így 'csak úgy', a fimrõl tudok véleményt mondani.
Nekem alulmúlta az elvárásaimat a S.T. Sondheim nagyon tehetséges részeket pakolt bele, de úgy összességében a zene nem kiemelkedõ. Ez azonban nem csak az õ hibája, a dramaturgnak & írónak ott kell lenni a szeren, hogy e kurta legendácskából élvezhetõséget csikarjon ki. Saját véleményem az, hogy a S.T. történet inkább megállja a helyét a tábortûz mellett, mint egy 2+ órás musicalként. De ezt hagyjuk.
A képi világa abszolút 10/10, csak gratulálni tudok. De minden más már sántított. A színészek közül Helena Cartert emelném ki mint jó alakítást - J.D. elprüntyögte a dalokat és elegánsan mozgott, a többiek meg hozták az állandó karakterszerepeiket, de ennyi... Viszont érdekes volt énekelni látni Sacha B. C.-t :)
A film érdekesnek indult, majd kb. a 1 ó 15 percnél lankadni kezdett és ez a végéig folytatódott, kivéve a tengerparti jelenetet :) A befejezés meg tehetségtelen, pont erre gondolok akkor, hogy tábortûz mellé való. De hát ha mindenképpen legendákkal akarunk foglalkozni...
Olvastam, hogy vannak a musicalben kórusrészek is, az pl. feldobhatta volna a dolgot.
Szóval ha valaki mûvelõdni akar, menjen el, ha érdekességre vágyik.
Amikor én néztem, kb. 10 perc múlva kiment a terembõl egy pár, biztos nem tudták, hogy musical... :)

Ez a film hibátlan.....

többször megnézve is élvezhetõ(bár én elõs nézés után azt mondtam h köszi szépen elg volt egyszerde tévedtem,mert azóta újra néztem pár tim burton filmet és felelkesültem)szóval tök sok apró részlet jön vissza..(és oda vagyok a zenéért)

nagyon tetszett ez a film.Olyan jó,és eredeti.Imádom Tim Burtont is.
Zseniális:D
Olyan szép hangja van JD-nek(L).hihi