Varga Viktoron szakadok. :D

Igazatok van Somával kapcsolatban, fogalmam sincs miért kell a tv ez a lehengerlõ egyéniség, aki megjelenésével mindent letöröl a képernyõrõl, de még ez se lenne baj, ha maga lenne a látvány, vagy okosság. Túl sok ez már somából. Szandi csúcs. Általában kezd magára találni a mûsor, hogy humorra és nem vérre megy...

Tökéletesen egyetértek, Soma az egyik legirritálóbb celeb, aki Magyarországon valaha a tévéképernyõre került és nem lehet onnan levakarni. Borzalmas minden megnyilvánulása, énekelni meg messze nem tud annyira, hogy azzal legyen híres, de azért csak erõlteti. A Megasztárban a legirritálóbb zsûritag õ volt, jól látható módon irigykedett a fiatal és csinos nõi versenyzõkre és igyekezett kiejteni és lefikázni õket, míg az ízlésének megfelelõ fiúkra a nyálát csorgatta és túlajnározta õket. Nagyon átlátszó volt. Talán valóban a tudálékos stílusa a legidegesítõbb benne, hogy a legegyszerûbb mondatot is úgy mondja mint valami kinyilatkoztatást, mintha azt amit õ tud, rajta kívül a világon senki nem tudná.

Nem értem, miért erõltetik a tv-nézõkre ezt a ronda, alkalmatlan Somát?! Nem értem hogyan lett ez énekesnõ egy ilyen semmirevaló, tizenkettõegytucat hanggal? Nem értem, mitõl lehetett õ már minden? Fõceleb, zsûritag, szakács, mrésmrs, celebvagyokmentskiinnen, meg a rosseb tudja még mi! Állandóan a képünkbe tolják, igaz most elõször, mint énekesnõt. De hát annak sem jó! Nem jó semmire! Annyira irritáló személyiség azzal a fölényeskedõ, okoskodó, tudálékos, kihívó, közönséges, negédes, geil stílusával... engem halálra idegesít. Utálom az erõszakot, de ezt az 'agg csatakancát' a Holdig rúgnám, Isten bizony! Számomra a fogyatékos Fekete Dákóval van egy szinten.

De komolyan veszitek... Most komolyan! :P mindkettõt gyakorlatilag végignyöszörögtem a röhögéstõl. Ez nem egy komoly müsor, nem egy komoly zsüri, és nem létkérdés.
És hogy miért nem? Mert itt van egy halom profi (Bocsi, de Puskás Peti inkább profi szimpadi ember mint profi zenész, de itt ez is kell), akik profi módon, a feladatot komolyan véve megoldanak egy feladatot, miközben próbálják elérni a szórakoztatást is. A zsüri pedig szintén erre kihegyezve beszél.
Szerintem irtó szórakoztató, ahogy a kifejezetten extrém feladatok, a szinpadi profizmussal kézenfogva kiváltja a szórakoztató hatást.

Ez NEM tehetségkutató, itt nem a szereplõk élete mulik rajta, kivéve, hogy páran nagyon bukhatnak, ha elcseszik.

Az elsõ adásba csak bele-bele néztem, mivel a viasaton maraton ment.Az elsõ adásban ép láttam Szandi produkcióját.
Nem nagyon keltette fel az érdeklõdésem,aztán mivel nem volt értelmes mûsor a tvben megnéztem a második adást.Tetszett is meg nem is de szórakoztató volt, ha meg abból a szempontból nézem hogy itt a lényeg az lenne hogy ki milyen elõadó nem pedig a majmolás vagy a parodizálás a lényeg akkor nem is tartom rossz mûsornak a tv2 próbálkozását. De a végén amit Szandi mûvelt! Komolyan mondóm, Hatalmas volt! Nem láttam ilyet mostanában egyetlen show mûsorban se. Tõlem távol áll Szandi eredeti zenei világa, de soha nem gondoltam volna hogy ennyi potenciál van ebben a nõben. Gratulálni tudok csak neki, és csak õ miatta fogom eztán nézni a mûsort.

Itt megtekinthetõ mindkét adás: http://sztarbansztar.webnode.hu/videok/

Nem ismétlik a mûsort a super tv2.-ön? Olyan késõn kezdõdik sose bírom végignézni, igazán megismételhetnék másnap kora délután :)

Igazad van, én a mûfaji problémára utaltam.
Az "hommage", a hódolat mûfaja minden mûvészeti ágban a személyes plusz hozzátételérõl szól, nem pedig az utánzásról vagy a paródiáról. Utóbbiak ugyanis infantilis vagy kabaréba illõ eszközök.

A baj az, hogy az újraértelmezéssel, áthangszereléssel, a dallam megváltoztatásával, kicsavarással, túldíszítésével, stb. 10bõl 9-szer el is rontják az eredetit. tisztelet a szabályerõsítõ kivételeknek persze. Én a magam részérõl kifejezetten rühellem az ilyenféle meghamisításokat.

Mivel itt láthatóan sok szakember szólal meg, hozzáfûzném, hogy a nagy sztárok és a híres dalok emlékének nem az utánzás vagy a paródia a megfelelõ módja, sokkal inkább a feldolgozás vagy az újraértelmezés. Tehát mûfajilag a Legenda címû mûsor pártján lennék a Sztárban sztár ellenében. A baj az, hogy egyik sem tud megfelelni még a saját céljainak sem.

Na akkor nézzük sorban a tegnapi mûsort:

Bereczki Zoli kezdte, mint George Michael - papírforma szerint több hasonlóság van köztük mint a múltkor imitált Demjén Rózsival, mégis az a produkciója sikerült jobban, most meg se tudta közelíteni, ráadásul a képére faragott idült vigyortól ritka tenyérbemászó lett az egész.
Soma az egyik kedvenc dalomat énekelte Chertõl, ami a Sellõk c. film végefõcímében hangzik el, volt mellette két statiszta lány is, hiszen az eredeti klipben a másik két fõszereplõ, Winona Ryder és Christina Ricci is szerepel, de meglepõ módon a parókák fazonja egyáltalán nem lett jól lemásolva, a hátul magasra feltupírozott 60-as évekbeli formának nyoma sem volt. Somára visszatérve az énekprodukciója katasztrofálisra sikeredett, pedig valamennyi popénekesnõ közül még leginkább Cher-re hasonlít valamicskét a hangja, mégsem sikerült megfelelõen az imitáció, ráadásul ritmikailag elképesztõen pontatlan volt, szerintem neki kellett volna kiesnie az eddig nyújtott produkciói alapján.
Szinetár Dórának a múltkor nem igazán jött össze Britni Spricc, most a NOX-os Szilvi bõrébe bújt, klasszisokkal múlta felül a korábbi teljesítményét. Bár a hangja egyáltalán nem emlékeztetett az eredetire, minden más illúziókeltõ volt.
Amennyire tetszett legutóbb Nika Beyonce-ként, most egyáltalán nem voltam tõle lenyûgözve. Mondjuk ez a Pink-szám tényleg nem tartozik a legjobbak közé, választhatott volna mást is. Szóval ez most nem volt valami ütõs, sebaj, a jövõ héten a tinédzserkori Szandit idézi majd meg.
Varga Viktor a Ding Dong-ot énekelte, amivel 1975-ben a hollandok Eurovíziós Dalfesztivált nyertek, de nálunk Csonka András-számként ismert ez a 38 éves sláger. Mit mondjak, neki is a múlt heti elõadása volt a jobb, bár ez se volt annyira rossz.
Feke Pál abszolút övön aluli feladatot kapott, és természetesen bele is tört a bicskája, hiszen nemhogy Pavarotti énekstílusát és hangszínét (ez még a képzett operisták tudását is jócskán meghaladná), de az olasz kiejtését se tudta kicsit se leutánozni, mind fonetikailag, mind nyelvtanilag kimondottan rosszul ejtette a szöveget, persze ez nyilván csak azoknak tûnt fel, akik valamennyire értenek olaszul. Szóval ez most nagyon gyatra volt, de legalább a maszkja egész jól sikerült. A múlt heti adásban Soltész Rezsõt sokkal élethûbben sikerült megidéznie, ott a hangszín, énekstílus is nagyjából stimmelt, és bár alkatilag nem hasonlít rá, de fizimiskában sikerült jól megjeleníteni.
Puskás Peti most se tetszett, mind a múltkori adásban a Freddy Mercury-paródia, mind most ez a Tina Turner a gyengébb produkciók közt volt, szerintem már a múlt héten nyugodtan kieshetett volna. Nagyon nem bírom a fizimiskáját, nem tehetek róla. Hangilag se tudta egyiket se elkapni, de Tina Turnernek legalább a mozgását sikerült valamennyire leutánozni, de azt is a paródia szintjén. Talán Révész Sándor testhezállóbb feladat lenne neki...
Robbie Williamsszel engem ki lehet üldözni a világból, ennek ellenére Heincz Gábor 'Biga' megjelenítésében 2 és fél percig el tudtam viselni a számát, ami végülis jól sikerült, de az õ esetében is a múlt heti, Pély Barna-nóta tetszett jobban.
Nótár Mary mint Katie Perry szerintem totális melléfogás volt, õt vártam a végén kiesõnek, erre Dér Heninek kellett távoznia, aki viszont szenzációs volt szerintem, még jobban tetszett most, mint a múltkor, persze most legalább nõi elõadó bõrébe bújhatott, és a Rihanna-dalt kis túlzással talán az eredetinél is jobban énekelte el.
A végén jött Szandi és bankot robbantott, és a stúdió is felrobbant, sok mindent gondoltam volna, de azt nem hogy valaha AC/DC-nótát fogok tõle hallani,ráadásul így, kimaszkírozva az énekesnek! Bravúros teljesítmény volt, megérdemelte a 40 pontot, bár ezúttal sem lettem AC/DC rajongó.
Az elsõ adásban talán több jó produkció volt, magasra tették a mércét többen is, amit most nem tudtak átugrani, de talán majd legközelebb, én kíváncsian várom a jövõ heti adást.

Megnéztem a múltkorit és a mostani elejét.
Hát Somával kapcsolatban igazad volt, baromira nem érzi.
MIntha folyamatosan le lenne maradva, szinte én izgulok a tv elõtt,hogy érje már utol a számot.

Szandi ezúttal egészen elképesztõ teljesítményt nyújtott.
A külsejét nagyon ijesztõre maszkírozták, - engem arra a borzasztó, genetikai eredetû betegségre emlékeztetett az arca, amikor 10 éves gyerekek 80-nak néznek ki, a felgyorsult öregedési folyamat következtében, - viszont az a dinamizmus, amit elõadott a színpadon, az a rekesztett - nekem abszolút nem tetszõ, de a heavy metál mûfajhoz teljes természetességgel hozzá tartozó - hang, amivel énekelt, a mozgás, az átlényegülés, gyakorlatilag hibátlanná tette a produkcióját.
Megérdemelte a 40 pontot, valóban õ volt talán a legjobb az este folyamán.
Feke Pál maszkja nagyon jó lett, Pavarottit ennél jobban nem hiszem, hogy meg lehetett volna jeleníteni, éneklés tekintetében viszont - szerintem - mindent megtett, ami tõle telt, a magasságai is kijöttek úgy ahogy, a hangszínét ugyan kicsit kenhetõbbé, "zsírosabbá" tehette volna, de hát összességében mégiscsak a zenetörténet egyik legnagyobb operaénekesét kellett megszemélyesítenie, ami gyakorlatilag bárkinek a képességeit meghaladhatja.

(Ebbe a mûsorba egyébként én nem tennék operaénekeseket feladatként, mert az a mûfaj, és énektechnika teljesen távol áll az itteni könnyûzenei énekesektõl. De ez persze csak egy magánvélemény...)

Varga Viktor nagyon jól hozta Csonka Andrást, bár a múlt heti Amy Winehouse-t valószínûleg nem fogja túlszárnyalni egy darabig, az olyan eszméletlen jól sikerült, hangszínben, kiejtésben, külsõben.
Szinetár Dóra maszkja - Péter Szabó Szilviaként - szinte tökéletes volt, a mozgása is jól meg lett csinálva, viszont az énekhangja bizony jócskán elmaradt az eredetitõl. Gyengécske, a mélységei erõtlenek, a magasságai nem nyílnak ki eléggé, azt azonban el kell ismerni, hogy a produkció - elsõsorban a tánckar fergeteges elõadása miatt - nagyon jó lett.

A dalokat nem tudom, kik választják ki.
Van, amikor jó számokat húznak ki a kalapból, van, amikor totálisan mellényúlnak.
A Nika által elõadott Pink számnál vannak sokkal karakteresebbek, ismertek, ezt nem tudom, kinek az ötlete volt színpadra állítani...
Kate Perry-t meg úgy ahogy van, szerintem nem kellett volna betenni a mûsorba, nálunk alig ismeri valaki, talán nem véletlenül.
Nótár Mary-nek - szerintem - nincs itt a helye, igyekszik, próbálkozik, úgy-ahogy helytáll, de ezek a mûfajok teljesen idegenek tõle, és a hangi adottságai, amik megfelelnek a diszkó ritmusokra ráénekelt lakodalmas számok elõadásához, ide nagyon kevesek.
Én örültem volna, ha kiesik, Dér Heni énekesnõként sokkal jobb volt, mint õ, a külsejét tekintve meg pláne.
Talán majd a jövõ héten...

Heincz Gábor, "Biga" nagyon jól hozta a figurát, - igaz, hogy eddig sem ismertem behatóbban az általa megszemélyesített Robbie Williams munkásságát, és ez valószínûleg már nem nagyon fog változni, - én elsõsorban azon lepõdtem meg, hogy milyen elképesztõ felsõteste van ennek a máskülönben teljesen átlagos külsejû srácnak...
Mik derülnek itt ki...

Bereczky Zoli, amit ki lehetett hozni George Michael figurájából, azt nagyjából kihozta, bár a múlt heti, minden szempontból tökéletes Demjén alakítását nem tudta megközelíteni.

Hát igen, Puskás Peti, és Tina Turner...
Ezzel a külsõvel, ha Bonnie Tylert kellett volna megszemélyesítenie, akkor csillagos ötös, illetve az itteni pontozás szerint, csillagos tízes lehetett volna.
Lobogó, szõke haj, fehér bõr, még az arca is hasonlított Tylerhez, minden összejött.
Tina Turnerként viszont szörnyû volt. (Valószínûleg nem õ tehetett róla...)
Az a bizonyos, rekedtes, dögös, Tina Turnerre jellemzõ hang sehol nem volt, az idõnkénti körbefordulás, meg a szétvetett lábakkal való toporgás meg azért volt röhejes, mert Tina akkor szokott így táncolni, amikor egészen más ritmusú, dinamikus nótát énekel, és a tánckarral együtt egyre jobban, az extázisig belelovalja magát az elõadásba.
A "Simply the best" nem ilyen, hanem egy lassúbb, nyugodtabb, nagyívû dallamokkal operáló szám.
Mindegy, a jó szándékot és a bele fektetett munkát el lehet ismerni, de maga az elõadás nekem nagyon nem tetszett...

A végére hagytam Somát, aki ezzel a parókával, meg sminkkel most kifejezetten helyes volt, - emiatt is tért el gyökeresen a szögletes arcú Chertõl, - viszont az éneklése alatt szakadt a hátamról a víz, - csak úgy, mint a múlt heti, alulmúlhatatlan Tom Jones produkciója alatt.
Egészen hihetetlen, hogy Soma a dzsesszénekesnõi... khm... beidegzõdéseit, éneklési stílusát mennyire nem tudja levetkõzni olyankor, amikor más mûfajokat énekel.
Ami a dzsesszben jó, érdekes, izgalmas, a késleltetés, a késõbb való "odaérés", a dallam nem pontosan való éneklése, az itt a halállal egyenlõ.
Ezeknél a mindenki által ismert daloknál hajszálpontosan be kell tartani a ritmust, nem lehet kicsit késõbb "beszállni", elkenni a dallamot, mert egy széttöredezett, idegesítõ valami lesz a végeredmény.
Már elõre félek Somának a jövõ heti, Elvis Presley-t megidézõ produkciójától...

A zsûri olyan, amilyen, nekem Majka az, - akit eddig nagyjából bírtam, - aki egyre inkább kilóg közülük, néha kifejezetten alpári, néha látszik rajta, hogy csak azért mond valami közönséges dolgot, mert baromi vagánynak képzeli magát, szerintem õt nem kellett volna berakni ebbe a zsûribe.

Az élõ adás izgalmas, valószínûleg lesznek itt még elõre nem látott történések, bakik, elszólások, ahogyan például Friderikusz Sándor a végén, a szavazás ismertetésekor, izgalmában elszólta magát, és idõ elõtt elárulta, hogy Bereczky Zoli tovább jutott...

A mûsor összességében tetszett, egyelõre szórakoztató, nézhetõ, reménykedjünk...

Én viszont emlékszem, hogy a ”a szakma” nagyjából ugyanazt kifogásolta Cserháti elõadásmódjában a hetvenes években, amiket leírsz, s hozzátették, hogy Zsuzsa prozódiailag kiforgatja a számok szövegét, és a színpadon „borzalmasan tud kinézni” (a haját és a ruháit bírálták).
Én utólag abban látom a legfõbb bajt, hogy nem az egyéniségéhez illó számokat kapott akkoriban. A Szenes-szövegek inkább Kovács Katinak álltak jól.

végre egy ötletes eredeti mûsor. A tehetség kutatók már fárasztóak, ilyenbõl kéne több ami szórakoztat.

Cserhátit illetõen nem hiszem, hogy túl sok eltérés lenne a véleményeink között.
Egyébként ugyanolyan jól ismerem az életútját, mint te, bizonyos vonatkozásokban talán kicsit jobban, ugyanis volt, amikor szilveszteri fellépések alkalmával ugyanazon a folyosón, szomszédos szobákban laktunk a Hilton szállóban, a többi zenészekkel, az azóta sajnos szintén fiatalon elhunyt Ihász Gábor énekessel, bûvészekkel, zsonglõrökkel, és másokkal.
Ha visszaolvasod az én hsz.-emet, én valami olyasmit írtam, hogyha Cserháti Amerikában születik, vagy jó idõben, szerencsés pillanatban kimegy, ma talán az egész világ ismerné a nevét, és talán nem is kellett volna olyan fájdalmasan fiatalon meghalnia.
Az éneklését illetõen azonban - sajnos - vitatkoznom kell veled.
A második, "visszatérõ" korszakában bizony, préselve, idegen hangszínnel, magára erõltetett technikával énekelt, - ez egyébként némely énekesnél bevált módszer, ugyanis erõsebb hangot lehet így elõállítani, - csak éppen az illetõ eredeti egyéniségétõl eltérõ hangszínt kapunk.
A kor elõrehaladtával, amikor már nem jönnek ki a hangok olyan könnyedén, mint hajdanán, sokan ehhez a segédeszközhöz folyamodnak, van, akinél bejön, van, akinél nem annyira.
Cserháti kettétört pályáját én a magyar könnyûzenei élet talán legnagyobb adósságának, bûnének tartom, ilyen énekhang, ilyen egyéniség, tehetség nagyon-nagyon ritkán születik.
Még egy apróság, ami talán kissé nyomatékosabbá teheti a Cserhátiról alkotott véleményem hitelességét, és indokoltságát.
Valószínûleg én vagyok itt a porton az egyetlen, aki a hozzászólók közül személyesen ismerte, és AKI ZENÉSZKÉNT MÉG KÍSÉRHETTE CSERHÁTI ZSUZSÁT!
Én a nyolcvanas évek elején a Moulin Rouge 7 tagú zenekarában dolgoztam mint gitáros, és tanúja voltam, amikor esténként Cserháti Zsuzsa nádszálkarcsú bombázóként, világszínvonalon énekelt, úgy, hogy a külföldi vendégek tátott szájjal hallgatták, s nem akarták elhinni, hogy Magyarországon valaki így énekli az amerikai örökzöld slágereket.
Õ egyébként feketén-fehéren azt is bebizonyította, hogy a sokak által lenézett "vendéglátó" mûfajban, éjszakai bárokban, mulatókban is lehet világszínvonalon énekelni, mint ahogyan - más szinten persze, de - Frank Sinatra, Elvis Presley, Paul Anka is énekeltek éjszakai mulatókban, Las Vegasban például.
Ott ez számít vendéglátóipari zenélésnek...
Ha "igazi" Cserhátit akarsz hallgatni, akkor a hetvenes, nyolcvanas évekbeli - sokszor kommersz, sokszor viszont elképesztõen nehéz énekesi feladatokat hibátlanul megoldó - felvételeit hallgasd meg, azokban még felfedezheted egy õstehetség, egy csodálatos képességû, a világsztárrá válás lehetõségét magában hordozó énekesnõ hangját, stílusérzékét, érzékenységét, zsenialitását.

Azért nyomják Somát ,mert mindig slágert kap ,akárkit is alakít.Legközelebb is Elvis lesz nyilván valamelyik örökzöld sazámmal ,amit nemigen lehet elszúrni.

Inkább a tehén Soma kellett volna kiessen mint Dér Heni,mert sokkal tehetségtelenebb.