Téma: Társalgó

offtopic
Zajac 2010 nov. 20. - 08:21:30
(92095/94215)
áá reggelt :) ki kér a szalonnámbóó :))
Steve1 2010 nov. 20. - 00:15:01
(92094/94215)
:)
Ezeket a gépedrõl töltöd fel ide?
Steve1 2010 nov. 20. - 00:12:24
(92093/94215)
Hú, a másik fényképezõ becart a catír fényképezõtõl :D
Steve1 2010 nov. 20. - 00:04:19
(92092/94215)
Jó éjt!
Most ment a TV2-n a balesetrõl egy összeállítás.
pozsizsuzsi 2010 nov. 20. - 00:00:28
(92091/94215)
Ja? Értem... Szóval tulképpen a nevében játszol. aha. :)
delamico 2010 nov. 19. - 23:58:00
(92090/94215)
Köszönöm! Jó éjt neked is, minyóka! :)
delamico 2010 nov. 19. - 23:53:32
(92089/94215)
Na én elmentem lefeküdni, mindenkinek jó éjszakát szép álmokat és köszi, hogy beszélgettetek velem :)
delamico 2010 nov. 19. - 23:52:43
(92088/94215)
Ó, igen. Az biztosan így lesz. De így is van rendjén.
pozsizsuzsi 2010 nov. 19. - 23:50:31
(92087/94215)
Hahó, minyóka...
Én ezt nem értem, azt mondtad, nem lehet bemászkálni egymás kertjébe...
delamico 2010 nov. 19. - 23:43:22
(92086/94215)
Már elballagtak. De kisváros.. Igazán senki nem ballag el, soha. :) Ami valahol még szép is.
delamico 2010 nov. 19. - 23:38:52
(92085/94215)
Hogy ezt hogy átérzem, pláne hétfõ reggelente..
delamico 2010 nov. 19. - 23:38:16
(92084/94215)
Azon sírt pont az a tanárnõ, hogy tanítványt még sosem vesztett el. Szegénykém.. Ki is ment óráról.
delamico 2010 nov. 19. - 23:37:08
(92083/94215)
És az ilyenekre találja azt mondani az ember, koránt sem igazságosan, hogy miért nem õk? De ezt nem szabad.. Az lenne a legjobb, ha senkivel nem történne ilyen, de hát az úgysem lesz, együtt kell ezzel élni.
Steve1 2010 nov. 19. - 23:34:55
(92082/94215)
Hopp ez duplán ment...
Steve1 2010 nov. 19. - 23:34:13
(92081/94215)
Ez nagyon ötletes váza. Hogy egyeseknek milyen klassz dolgok jutnak az eszükbe.
delamico 2010 nov. 19. - 23:32:56
(92080/94215)
Igen. És szörnyû ott állni és nézni, ahogy sír a volt osztályfõnöke, a barátai, azok, akikkel együtt táncoltak és tudni, hogy nem tudsz semmit tenni értük, mert egyszerûen nincs mit és hogy bárki lehetne, olyan is, aki hozzád áll közel. Tényleg csak azt remélem, hogy lesz, aki tanul majd ebbõl. Aztán csak megnyugszik mindenki. Bár egy hónapra elõre minden eseményt elhalasztottak. Szerintem nem kellett volna... csak megy az élet tovább nem? Ezek a lányok lettek volna az utolsók, akik hagyták volna, hogy miattuk elhalasszanak valamit, ahol táncolni lehet.
Steve1 2010 nov. 19. - 23:30:22
(92079/94215)
Ez nagyon ötletes váza. Hogy egyeseknek milyen klassz dolgok jutnak az eszükbe.
Steve1 2010 nov. 19. - 23:28:56
(92078/94215)
Nekem volt egy haverom, barátnak nem nevezném, de napi szinten találkoztunk. Szerette az életet és habzsolta is, ahogy csak lehetett. Egyszer egy olyan úton, ahol sokszor járt már, valamiért sokkal gyorsabban ment, és mivel ez az út gyakorlatilag 300 méterenként hatalmas "ugratókból" áll, fejre állt az autójával és azonnal meghalt. Legalább 140-el ment ott, ahol már 80-nál is felemelkedik az autó a talajról. Mindig azt mondják, hogy ez és ez az ember milyen értelmetlenül halt meg. Értelmes halál nemigen létezik, talán csak, ha valaki feláldozza magát, hogy megmentsen vele másokat (de ezzel a saját életét dobja el magától, ami megint csak nem éppen értelmes dolog). Soha nem gondolnak bele azok a srácok, akik késõ este százzal száguldanak a belvárosban, hogy magukon kívül másokat is megölhetnek azzal, hogy játszák az agyukat. Hozzád közelebb áll korban Palcsó Tomiék esete. Nekik is marha nagy szerencséjük van, hogy életben maradtak. De ott van a Stohl, aki már nem elõször részegen karambolozott és csak a csodának köszönhetõ, hogy nem halt meg senki. Van aki semmibõl nem tanul. Én amikor felkenõdtem egy oszlopra, visszavettem a tempóból, akkora szerencsém volt, amekkora egy életben csak egyszer van. De van, aki ilyenkor is csak megrántja a vállát és folytatja az ámokfutást tovább. Tõlük mentsen meg az utakon az Isten.
delamico 2010 nov. 19. - 23:19:29
(92077/94215)
Semmi. Agyrém..
delamico 2010 nov. 19. - 23:18:45
(92076/94215)
Nem emlékszem erre, 1 éves voltam. Meg valóban hamar elfelejti az ember az ilyet, ha mással történik. De mikor a környezetedben van ilyen, az alaposan elgondolkodtat. Rögtön rájön az ember, mennyire szeret élni és mennyire nem pocsék az élete, amit egyébként annyira szeret sajnálni. Én nem ismertem õket közelrõl, de így is brutális volt, különösen a megemlékezés. A tûzoltók meg a mentõsök helyébe meg bele se merem képzelni magam...Azért nem is néztem meg a felvételeket. De sajnos ilyen nem ritkán elõfordul és semmit nem tehet az ember, csak próbál minél jobban vigyázni magára.