Mi lenne veled, nélküled... ?

Az a magyarázat, hogy több filmre azért nincs pénz, mert eladósodott az MMKA, ugyanolyan alibi (olvastam, hogy könnyedén meg lehetne oldani a problémát másfajta gazdálkodási módszerekkel, az európai koprodukciókról nem is beszélve) - tehát pont olyan fügefalevél, minthogy a "kártékony bizniszszekták" miatt vonták vissza az egyházi státusokat. (Természetesen épp a legnagyobb bizniszszekta lett "történelmi egyház", a többiek meg mehetnek a sóhivatalba).
Tehát ezek mind csak fügefalevél magyarázkodások, szerintem szándékos ártó szándék van mögötte (mint ahogy Schmitt Palival forralják az értelmiség agyvizét. S.P. megközelíti a "Caligula lova" kategóriát. Ez másoknak is eszébe jutott: http://www.youtube.com/watch?v=pYfaj3ZfLiw).
Ezért írtam, hogy szerintem kár hadakozni. Mert szerintem ezek nem tudatlanságból fakadó, átgondolatlan döntések. Hanem tudatosan csinálnak rosszat, szerintem. Minek újra és újra elmagyarázni, hogy lehetne másképp is, jobban is? Szerintem tudják. Ha a hozzáértés hiánya volna a baj, azt lehetne korrigálni. De ezek értik a dolgukat, pláne Andy Vajna. Szerintem tudják, mi a céljuk, nem tévesztik el. Amíg egy ellen zúgolódok, száz másik visszaélés történik, amit észre sem veszek. Ezt pl. tegnap kaptam: http://www.youtube.com/watch?v=dNYn3fF62K0 Annyi bosszantó vagy félelmetes, rosszindulatú dolog vesz körül, amit elmondani sem lehet.
Az a baj, hogy a legtöbb tényfeltáró felvázolja a problémát (ami valós, ténylegesen létezik, és sokszor könnyen orvosolható is volna) - plusz megnevezi a bûnösöket, és azt gondolja, hogy létezik egy ellenhatalom, ami értelmes és JÓINDULATÚ, az bezzeg kijavítaná a hibákat és eztán minden gördülékenyen és tisztán menne.
Csakhogy erre még soha nem volt példa.
Mivel a remény hal meg utoljára, és mert az ember képtelen remény nélkül élni, ezért legtöbben még akkor is reménykedünk az általunk preferált "jó" erõben, amikor már a napnál világosabbá vált, hogy gonosz.
Szerintem okosabb hozzáállás az, hogy ha lezárnak elõttem egy utat, akkor keresek egy másikat. Inkább, mintsem hiábavalóan dekkoljak a lezárt út elõtt, tüntetést szervezzek, hogy nyissák meg, és minden maradjon a régiben. Mert a világ soha nem marad ugyanolyan, nem lehetséges konzerválni, minden változik, ehhez sajnos hozzá kell szokni és nem érdemes siratni, hogy hol van a tavalyi hó. A dolgok nagyon gyakran fordulnak rossz irányba, ez "benne van a pakliban".
Szerintem jó példa Erõss Zsolt, akinek egy baleset miatt levágták a lábát. Nem omlott össze, nem mondta azt, hogy láb nélkül nem lehet élni - hanem hogy akkor majd láb nélkül mászik fel a Himalájára. És meg is csinálta.
A felfedezések és találmányok mindig valami akadály leküzdésébõl származtak. Ahol nincs akadály, abból nem származhat új és izgalmas felismerés. Tehát, szerintem hozzá lehet állni a problémákhoz úgy, hogy kétségbeesetten követelem, hogy a világ álljon meg és állítsák vissza az eddigi rendet; vagy úgy, hogy elviselem a pusztulást, és nekiállok valami újat kitalálni.
Amíg élünk, mindig van választási lehetõségünk, soha nem vagyunk teljesen determináltak. Ahol probléma van, ott megoldás is van. Pl. a 127 óra fõszereplõje öt nap után belátta, hogy nem várhat tovább külsõ segítségre. És amikor ezt belátta, akkor önerejébõl is kiszabadult. Ide eljutni persze nagyon nehéz, de mindenki számára (a filmesek számára is) létezik valamilyen kreatív megoldás. Csak keresni kell. Például, amikor a kommunizmus alatt rettenetesen cenzúrázták az irodalmat, az írók nekiálltak gyerekirodalmat írni. És fantasztikus gyerekirodalom született, mert a legjobbak írták.
Persze nem biztos, hogy meg lehet találni a megoldást, de érdemes keresni.
Magamon azt vettem észre, hogy ha túl sokáig siratom egy problémámat, akkor tulajdonképpen eszem ágában sincs megoldani azt. Mert tulajdonképpen nem is az a bajom. Pl. ismerek egy kozmetikust, aki folyamatosan a súlya amiatt vérnyog, de soha nem fogy egy dekát se. Tulajdonképpen nem is akarja megoldani, mert nem is ez a baja; csak a fogyókúra olyan téma, amirõl mindig sokat lehet beszélni.
Úgyhogy szerintem a filmesek meg fogják találni a megoldást. Pl. elköltöznek máshová (sajnos sokan), vagy megpróbálnak nagyon olcsó filmeket csinálni, amire maguk is találnak szponzort, az állam segítsége nélkül.

Kíváncsi lennék az igazságra,de asszem ezt sosem tudjuk meg :) , hisz az adott szerkesztõ nem lesz büszke rá sosem.

Szerintem se, de az Élõ-Papp vezette hírhamisítóknál ez egy eléggé jó magyarázat! ;)

Jó,de hogy lehet összehasonlítani a te határon túli ismerõseidet valaki olyannal,aki minden filmszemlén ott van?

Szerintem azoknál, akiket felsoroltál, sokkal többen csináltak (és csinálnának) jó mozit. Például nekem nagyon tetszett a Mélyen õrzött titkok (Böszörményi Zsuzsától) - szerintem jobb, mint pl. a Friss levegõ Kocsistól.
Az 1-et nem láttam (Pater Sparrow), de elég izgalmasnak tûnik, és Hatvani Balázs filmjei is érdekesnek látszanak http://gingerclown.com/ http://hu.wikipedia.org/wiki/Thelomeris És nyilván van még rengeteg egyéb is, amikrõl nem is hallottam.
Gondolom, még Alföldi filmje is jó lett, kár, hogy nem láttam. Úgy tudom, Till Attila is kapott díjat Cannes-ban. Tehát sokan tudnak/tudnának jó filmet csinálni.
Vagy pl. van egy régóta befulladt projekt Szilárd Leóról http://index.hu/kultur/cinematrix/ccikkek/enyedi1122/ - és Enyedi sem tehetségtelen rendezõ.
Szilárd leóról pedig nem is értem, hogyhogy még nem csináltak filmet. Fantasztikus tudós, és Teller Ede állítása szerint: "Minden magyar közül Szilárd volt a leginkább magyar. Magyar az, aki utánad lép be a forgóajtón és elõtted lép ki. Eltökélt nonkomformista volt. Nem bánta, ha megsértett valakit, de sohasem követte el azt a vétséget, hogy unalmas legyen. Volt egy elve, amit egy alkalommal sem szegett meg: soha nem mondta azt, amit vártak tõle."

Tehát semmit sem tudsz,csak gondolod, azaz ezek tények :)
A támogatások mostani elosztását nem ismerem...
De ismét mondom, szerintem te túl sok saját feltételezést kezelsz tényként...