Túlértékelt film. Érthető, hogy a maga korában polgárpukkasztó volt. Ma egyszerűen csak fejbevágós, és hamis. Semmi nem indokolja a két ember kapcsolatának ilyetén alakulását. Ha a szerepek megformálásáról beszélünk, Brando játéka hitelesebb, Maria Schneider nem tudta hozni a benne lejátszódó lelki folyamatokat.

Nagyon jó film.

Disznó elé gyöngyöt?

Hát tényleg! Hát te nagyon érted! Taníthatnál filmesztétikát, állítólag a Sorbonne-on felszabadult egy hely.. A magabiztosság már megvan, csak szorongani nem szabad...

A disznószarral bekent vallási jelképeket is művészetként ünneplik egyesek. Ezt a filmet is. Brando jól játssza a szociopata őrültet, talán nem is megjátssza, csak adja magát. Olyan sok arca van, mint Steven Segalnak: a mérges bunkó fokozatai. A szexjelenetek hiteltelenek - volt már, hogy valaki valaha így szexelt, volt már nő, aki kevesebb mint 2 perc után így kifeküdt? Cselekmény nincs, ötletszerű mozgások, párbeszédek, minimalizmus. Minden körülmény adott ahhoz, hogy egy sznobok által ünnepelt művészfilmként tartsák számon.

Mivel Bernardo Bertolucci egy olyan rendező, akire szokás különböző körökben borospohárral a kézben, kisujjat eltartva hivatkozni, így a sznobok, de főleg a magukat annak képzelő emberek, mindent elnéznek neki. Ha ő készítette volna a Szerb filmet, akkor az is egy mély társadalom- és rendszerkritika lenne a szemükben. Hasonló a helyzet az Az utsó tangóval is: hiába készült szándékosan polgárpukkasztó, vulgáris botrányfilmnek, megmagyarázzák, hogy ez egy „szép” meg „gyönyörű” alkotás a szerelemről. Persze, ha Tarantino, Lynch, Aronofsky, Woody Allen vagy más kiváló, ám az önmagukat intellektuelnek képzelő tagok által lesajnált direktor kreálta volna, akkor mindjárt „szenny”, „aberráltság”, esetleg „liberális mocsok” lenne. Félreértés ne essék, a moziba valóban sok zsenialitás szorult, viszont nagy jóindulattal sem lehet az előbbi kritikákkal illetni, ugyanis ez pont hogy egy mocskos, meghökkentő, antiromantikus love story.
Az első kábé fél óra jól hozza az enyhén betegebb európai art movie-k hangulatát. Később a 2 főszereplő röhejes szövegeinek + retardált viselkedésének (szó szerinti ugatás) köszönhetően, kis ideig biztos volt a jóval gyengébb osztályzat, de ezután valahogy egyre erősebbé + komplexebbé kezdett válni az egész. Brando egy kiégett, életunt, cinikus, gusztustalan faszt játszik benne, ám rendesen megvan alapozva a karaktere: flashbackekben ismerjük meg az elkeserítő, ugyanakkor átérezhető történetét-drámáját. A nyomasztó, elidegenítő atmoszférához, a cselekmény főhelyszínének számító igénytelen, lepukkant szar lakás is sokat hozzáad, amit egyébként a férfi főszereplő lelki állapotának, illetve a nővel való kapcsolatának kivetüléseként is fel lehet fogni (mint ahogy a pecóba beengedett napfény, amely szintén értelmezhető szimbólumként), hiszen a csaj semmivel sem volt jobb a palinál, maximum kulturáltabbnak tűnt (erre utalhat az intróban látható festmény).
Mindent összevetve, ez az alkotás a női ösztönökről mond el egy igen durva mesét. Nemcsak a félrebaszás, a fiatal nők megbízhatatlansága, valamint idősebb férfiak iránti vonzódása miatt, hanem azért is, mert Jean (Schneider) számára csak addig érdekes Paul (Brando), amíg megmarad a titokzatossága. Ameddig nem tud róla semmit, addig lehet bármilyen primitív az attitűdje, bármit megtehet vele, viszont amikor megnyílik neki (ezzel elbukva a shit tesztet!), normálisabbá válik, akkor már látványosan szarik a fejére.
A mű címe egy halál unalmas, romantikus művészdrámát sugall, de ez senkit se tévesszen meg, ugyanis egy megrázó erejű, hihetetlenül nyers szövegkörnyezetbe helyezett, meghökkentő, egyben botrányos képsorokat tartalmazó moziról van szó. Utóbbiak közé tartozik a hírhedt vajas jelenet, amely a megdöbbentő, elborult jellege végett, még ma is drasztikus lenne.
Az utolsó tangó erőteljesen kiemelkedik a rendező nagyrészt nézhetetlenül érdektelen filmekkel telepakolt életművéből. Persze ehhez a hatáshoz egy Marlon Brando is kellett.

Iszonyatosan öncélú, ostoba egy film, mint általában Bertolucci filmjei.
Nem értem minek vállalta Maria Schneider ezt a szerepet, sejthette, hogy mi vár majd rá egy ilyen beteg ember keze között.

"a világon minden a szexről szól, kivéve a szexet. a szex a hatalomról szól."

bár ez (mint minden általánosítás) hamis.

„Ez elsõsorban Bertolucci, és másodsorban Brando, akik mindketten saját lelkialkatukat jelenítették meg ennek a férfinak az alakjában. Megalázás, megerõszakolás, majdhogynem hipnotikus elnyomás, egy félig gyerek lánynak az eszközként használása egy sokkal erõsebb akaratú beteglelkû férfi által...”

„bár a jelenetben Marlon csak imitálta az aktust”

Akkor hol történt nemi erőszak?

Jó, és mi a tragédia?

Kell hozzá egy hangulat, mert nem egy egyszerû film...

Pont azért jó a film, mert ezt minden ízében megmutatja.

A szex bizonyos közegben nem a vonzalom, hanem az agresszió és a hatalom eszköze. Ez is az élvezet egy fajtája.

Érdekes, én nem szexfilmnek láttam. Amúgy az erõszaknak igen sok arca van.

A link végén ott maradt egy pont, így jó: http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=66531&n=skorpiolilike

Amit a filmrõl írtam, azt maga a film alapján gondolom, a Maria Schneiderrõl szóló információ csak adalék, ami megerõsíti a véleményem.
Ez itt egy cikk Maria Schneiderrõl: http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=66531&n=skorpiolilike. Most utánaolvastam, mert megoszlanak arról a vélemények, hogy valójában mi történt fizikailag, de hogy lelkileg mi történt, abban elég következetesek a róla és a forgatásról szóló cikkek. Pl. egy interjúban õ maga is azt állította, hogy nem voltak valóságosak a szexjelenetek (egy másik forrás szerint Bertolucci eredeti elképzelése ez volt, de késõbb elvetették). Ennek ellenére úgy emlékezett vissza, hogy úgy érezte, Brando megerõszakolta. Bertolucciról azt írta, hogy rendkívül manipulatív ember volt, olyannyira, hogy maga Brando is kellemetlen élményként gondolt vissza a forgatásra. "Túl fiatal voltam még, hogy felismerjem. Marlon is késõbb azt mondta, hogy úgy érezte, manipulálták - pedig õ Marlon Brando volt, akkor el lehet képzelni, hogy éreztem magamat én." "Mindenesetre soha többé nem vetkõztem le egy filmben sem, pedig nagyon sok ilyen felkérést kaptam." Mindezt azután, hogy az Utolsó tangó forgatása idején még egészen másképp állt a meztelenséghez: "Marlon szégyellõs volt a testével kapcsolatban, de a számomra nem jelentett problémát a meztelenség akkoriban, mert szépnek találtam." - Ez pontosan ugyanolyan változás, mint ami egy valódi megerõszakolás áldozatával történik egy ilyen trauma után.
A híres vajazós jelenetet pedig õ maga konkrétan úgy élte meg, hogy megerõszakolták. "Ez a jelenet nem szerepelt az eredeti forgatókönyvben. Az igazság az, hogy Marlon ötlete volt. Nekem csak közvetlenül a jelenet forgatása elõtt mondták el, és nagyon dühös voltam. El kellett volna hívnom a forgatásra az ügynökömet vagy az ügyvédemet, mert senkit nem lehet kényszeríteni olyan jelenetre, ami nincs benne a forgatókönyvben, de én akkor ezt nem tudtam. Marlon azt mondta, ne aggódjak, ez csak egy film, de - bár a jelenetben Marlon csak imitálta az aktust -, az én könnyeim valódiak voltak. Megalázottnak éreztem magam, és valójában kicsit úgy éreztem, hogy megerõszakoltak mindketten: Marlon és Bertolucci." Beszél a további életérõl is, aminek a viharaiban nyilván sok más is szerepet játszott, de ennek a filmnek a hatása mégis meghatározó volt, és rányomta a bélyegét az egész további sorsára. Bár ezt csak viccesen mondja, de azt hiszem mégis súlya van: "Szeretek fõzni, de vajat azóta nem használok a fõzéshez soha. Csak olívaolajat."
www.dailymail.co.uk/tvshowbiz/article-469646/I-felt-raped-Brando.html

(Egyébként Maria Schneider néhány évtizeddel a forgatás után újranézve giccsnek értékelte a filmet, Bertolucciról pedig azt nyilatkozta, hogy szerinte túlértékelik.)

Az utolsó két hozzászóláshoz...

Ott nem emlékszem merész szexjelenetekre.

Az Utolsó tangóban Schneider sem mondta,hogy valóságos volt,csak azt,hogy úgy élte át.

Sajnos a 70-es években sokan lettek kábítószerfüggõk.Sokan nem voltak tisztában a veszélyeivel.Pl.Robin Williams,Tony Curtis.

Általában a ruhátlanul szerzett hírnév nem sokra vezet.Lásd:Sylvia Kristel.

Maria Schneider játszott még utána a "Foglalkozása riporter"-ben is. Abban is voltak merész szexjelenetek. Egyébként nem hiszem, hogy a Bertolucci filmben nem imitálták a szexet.
Az azért elég általános, hogy a legtöbb filmsztár alkohol és drogproblémákkal küzd. Ennek ezer oka lehet:
szerepek okozta feszültség, mellõzés, szépség mulandó volta, valódi magánélet hiánya stb.
Én pl. biztos szexmániás lettem volna, mint M. Douglas, ha filmsztár lennék.

Szerintem ez egy mûvészies köntösbe öltöztetett szexfilm, ami arra született, hogy a készítõjének beteg, erõszakos pszichéjét idealizálja. Ez elsõsorban Bertolucci, és másodsorban Brando, akik mindketten saját lelkialkatukat jelenítették meg ennek a férfinak az alakjában. Megalázás, megerõszakolás, majdhogynem hipnotikus elnyomás, egy félig gyerek lánynak az eszközként használása egy sokkal erõsebb akaratú beteglelkû férfi által, és ez van beburkolva egy idalizált széplélek belsõ szenvedésébe, mintha az, hogy valaki szenved, akár mélyebben is másoknál, felmentést adna arra, hogy másokat rongynak használjon. De nem ad! Rettenetes rossz érzés volt nézni, ha valakit valaha ért erõszak, akkor pontosan érzi, hogy miért. És ezen nem változtat az sem, hogy a film jól van megcsinálva. Érdekes módon a filmet éppen a hasonló lelkületû férfiak idealizálják, akik a szexet hatalmi eszközként használják, de szeretik magukat érzékeny léleknek látni, aki magasabban áll a többi halandónál.

Mindezt igazolja az is, hogy a forgatás alatt éppen így bántak a lányt alakító (19 éves!) színésznõvel, ugyanígy beleszuggerálták, hogy a saját érdekeiknek megfelelõen mondjon le önmagáról, és engedje magát eszközként használni, vesse alá magát a két férfi akaratának. Bertolucci rávette, hogy a szexjeleneteket valóságosan játsszák el a hitelesség érdekében (meg biztosan nagyon izgató is volt néznie!), és gyakorlatilag megerõszakolták. Maria Schneider lelkileg beleroppant, a film megjelenése után drogfüggõ lett, rengeteget ivott, az életének is megpróbált véget vetni, és soha többé nem volt hajlandó levetkõzni egy produkció kedvéért (a Caligulából ezért rakták ki). Leszbikussá vált, gondolom a férfiaktól való undora következtében, és bár annak idején korának legnagyobb tehetségeként emlegették, egész életét megpecsételte a film által ráhúzott szerep, és soha nem futhatta be azt a karriert, ami várt volna rá. 2011-ben végül meghalt, bár rákban, de szerintem nyilván szerepe volt ebben az önpuszításnak. A sors néha különös eszközökkel segíti az ember törekvéseit...

Igen.. Már láttam, de valóban megint megnézem, felnõtt fejjel, aggyal...Bár akkor sem a szexualitás fogott meg,de még nem tudtam hova tenni. Most hála a hozzászólóknak..jobban érzem.