Úgy látom, kár volt ezt a "pszichopata tömegyilkos" kifejezést leírnom.
Úgy látom, jó pár hozzászólónak csak ez ragadta meg a figyelmét.
Van egy mondás: "nem látja fától az erdõt".
Kb. ez az eset állt elõ.
Elõször két meghatározás, utána 2 kérdés:
Pszichopátia
Már utaltam Hervey Cleckley-re, akinek leírása a legelfogadottabb.
"Cleckley úgy határozza meg a pszichopátiás beteget, mint a normális ember tökéletes másolatát, amely egy az épelméjûséget tükrözõ álarccal rejti el belsõ emberi hiányosságait. Bár õszinte, intelligens és sokszor jó társaságnak is bizonyul, ez mind felületes, ugyanis a pszichopata ember nem képes õszinte érzelmeket érezni."
16 jellemzõt sorol fel, ha ebbõl 3 jellemzõ illik egy egyénre, az pszichopatának nevezhetõ.
Fanatizmus
"Vakhit. A valóság figyelmen kívül hagyásával, merev - indokolatlan - ragaszkodás egyes eszmékhez, elvekhez. A fanatikus embert nem lehet meggyõzni arról, hogy amihez ragaszkodik, az nem ésszerû. A fanatikus ember ingerülten elutasítja az ellentétes véleményt, s saját álláspontját képtelen módosítani."

Fa és erdõ
Mi a lényegesebb?
1. Az, hogy valakinek a cselekedeteire milyen címkét ragasztunk,
2. Vagy az, hogy mit tett és ennek milyen következményei voltak?

Klinikailag egy lába van a páciensnek, úgy különben meg kettõ...
Kb. ilyen érzésem volt..
Ez teljesen értelmetlen...

A pszichopátia egy érdekes betegség, én is utánaolvastam. Több fajtája van, ezek az emberek vonzónak, népszerûnek tûnnek, nem igazán vannak érzéseik, egyáltalán nincs lelkiismeretük, az embereket tárgyként kezelik, próbálnak normálisnak tûnni, mintha éreznének, folyton színlelnek, stb. Köznyelvi értelemben, ha valaki valamilyen okból utálja Hitlert és hasonló személyeket, mondhatja rá, de orvosi értelemben kétlem, hogy az volt. Még Sztálin sem biztos, és Pol Pot meg a többi tömeggyilkos diktátor sem. Egyébként bizonyos társadalmi csoportokra szerintem sokkal inkább igaz ez a címke, amelyeket nem igazán kedvelhetett Hitler.

Az amcsipártit azért írtam, mert ez a film is amerikaiakról szól, írhattam volna franciákat, liberálisokat, antifasisztákat vagy kommunistákat, ez máig ugyanaz a tábor a 2. vh értelmezése tekintetében.

Hát, ez nem semmi. Ám, ha már ennyire tudja, elmagyarázná nekünk, többségben lévõ tudatlanoknak, akik szerint Hitler pszichopata volt, hogy mit is jelent pontosan a kifejezés? Kizárólag a saját szavaival, persze, mert olvasni mi is tudunk -sõt, néhányunk még latinul is tanult az iskolában- eredeti jelentését tehát ismerjük, illetve rá tudunk keresni.
Ezzel együtt a filmet kitûnõnek tartom, bár nekem nem is annyira Tom Cruise, mint Kenneth Branagh alakítása tetszett nagyon.

Tehát aki másként gondolkodik, mint ti amcsipártiak, vagy okosabb nálatok, az hülye. Régi módszeretek ez, támadd a vitapartner személyét. Fogalmam sincs, mi nem világos abban, amit írtam, és miért nekem gyengék a történelmi ismereteim, amikor ti egy nyolcadikos gyerek szintjén álltok.

Részemrõl befejeztem ebben a témában a Veled való kommunikációt.
A hozzászólásaid meggyõztek arról, hogy:
1. Te vagy az , aki nincs tisztában a pszichopata szó jelentésével
2. A pszichológiával kapcsolatos imereteid nincsenek olyan szinten, hogy érdemben kommunikálhassunk
3. A történelemmel kapcsolatos ismereteid dettó.
Ezenkívül nem elég a szavakat mondatokká összerakni, célszerû, hogy mondatoknak értelme is legyen.
Ha ez sikerült, még ez sem elég.
Ha van egy állítás, az ne a levegõben lógjon, azt tudni kell alátámasztani.
Ezt nevezik ész-érveknek.
Na ezek hiányoznak a Te válaszaidból.
Nem áll szándékomban vitázni, mert:
1. Csak akkor bocsátkozom ilyenbe, ha látom értelmét
2. Nálad nem látom értelmét, mert
3. Számomra nem vagy vitapartner.

Aki szerint Hitler és a német vezetõk pszichopaták voltak, azoknak fogalmuk sincs a pszichopata szó jelentésérõl. Az egy betegség. A pszichopatának nincs lelkiismerete, nem tanul, stb. Na most Hitler teljesen prûd volt, erélyes, vegetáriánus, Eva Braunt is csak élete utolsó napján vette el. Himmler elájult, amikor egyszer meglátogatott egy haláltábort. Ezek az emberek sosem látták azokat az eseményeket, melyekrõl döntöttek. Eichmann pedig, hát õ aztán egy tipikus Lelkiismeretes német volt. Nem minden rossz ember pszichopata, sõt, nem mindenki rossz ember, aki valami nagyon gonosz tettet, bûnt követ el. Ez a rendszer egy ideológiára épült, a fajelméletre, nem volt célja a gonoszság, ahogy a kommunizmusnak, melyrõl már megszületésekor tudták, hogy egy baromság, de tovább hazudoztak a megvalósíthatóságáról.

Elnézést!
Sztálint kihagytam.
Pótolva.

"pszichopata tömeggyilkos stemplit"
Elõszõr nem akartam akartam reagálni a válaszodra, de aztán meggondoltam magam.
Miért?
Mert nem szeretném, hogy válasz hiányában abban leledzenél, hogy kijelentésed megállja a helyét.
Mivel nem állja meg.
Elöljáróban: ügyelek arra, hogy a kijelentéseim megalapozottak legyenek.
A hozzászólásom sarkalatos pontja a "pszichopata".
Ilyen aspektusból indifferens, hogy az "illetõ" tett-e "jót", vagy nem, megírta-e a Code Civilt, vagy nem.
A kérdés: pszichopata volt, vagy nem?
A válasz: igen!
Már többen megfogalmazták a pszichopaták jellemzõit.
Egyik legelfogadottabb Hervey Cleckley, amerikai pszichiáter felsorolása (nem részletezem).
Az adott ismérvek alapján pszichopatának nevezhetõ 5 személy a "közelmúltból":

-Charles Manson
-Jim Jones
-Ted Bundy
-ADOLF HITLER!

Érdemes elolvasni Koch-Hillebrecht könyvét, melynek címe: Homo Hitler.
"A könyv lebilincselõ szemléletességgel rajzolja meg nemcsak egy pszichopata félelmetes vonásait, de hozzá kapcsolódóan a Harmadik Birodalom hajmeresztõ mûködését is."
Röviden ennyi.

Eszem ágában sincs fogást keresni az amerikai filmen, csak annak idején Hofi Géza - a zseniális humorista - mondott egy nagyon tanulságos mondatot, ami a mai napig érvényes, mégpedig:

"Ha én eszem a levest, akkor megmondhatom, hogyha sós.
Pláne, hogyha nem én sóztam el!"

Tökéletesen igaz!
Ha az amerikai - és más - filmesek rólam és nekem csinálnak filmet, akkor ne csodálkozzanak, ha észreveszem az elkészült produkció hiányosságait!
Szó sincs DNS vizsgálatról, karóra, meg szemszín megfelelésrõl, - ezeket a csacsiságokat az indulatod íratta le veled, kedves barátom, - de egy nácikról szóló filmben a német katona elvakult fanatizmusának, a feltétlen engedelmességének az ábrázolásához ELENGEDHETETLEN a karlendítés hiteles ábrázolása, csodálom, hogy ezt nem érted, illetve, nem akarod megérteni...

... Bármikor fel tudom neked sorolni amerikai filmek tucatjait, amelyek hibátlanok, majdhogynem tökéletesek, igazi remekmûvek, amelyek esetében senkinek eszébe sem jut patikamérlegen méricskélni a részleteket, a hitelességet, mert nincs rá szükség.

Sajátos látásmód?
Bocsánat Ed, elolvastad, amit leírtál?
Ha én "sajátos látásmóddal", elkészítek mondjuk egy népcsoportról egy hihetetlenül aljas, az adott nép tulajdonságai közül csak a negatívakat figyelembe vevõ és azokat szándékosan felnagyító, manipulatív filmet, azzal a céllal, hogy megutáltassam õket a világ közvéleménye elõtt, akkor a jogos kritikákra válaszolhatom-e nyugodt lelkiismerettel, hogy:
- Kérem, ez az én egyéni látásmódom, és különben is, kikérem magamnak, hogy beleszóljanak a mûvészi szabadságomba, én így látom ezeket az embereket, és kész!

Ezt te sem gondolhatod komolyan!

A hozzászólásod második része pedig totálisan mellément, nem nekem válaszolva kellett volna leírnod, hanem annak, azoknak, akik ebben a méltatlan vitában résztvettek, én abban a témában egyáltalán nem szólaltam, meg, ezt tehát - tõlem szokatlan módon, - itt, a fórum nyilvánossága elõtt kérem ki magamnak!!!

on
Õk = amerikaiak, így látják, kész. Olyan nehéz ezt megérteni? A "sajátos látásmód" mint mûvészi kategória egyidõs a mûvészettel. A "sajátos filmes látásmód" pedig egyidõs a filmmûvészettel. Egy dokumentumfilm hitelességét számon kérni egy játékfilm(b)en, az utolsó kar-óráig és kar-lendítésig valamint szem-színig :) legalábbis nem elegáns. Ezen az alapon minden ország valszeg csak a saját környezetében tudna "hiteles" (mi is az? ld fent) filmet készíteni...vagy még ott SEM. Jobb, ha megmondjuk: fogást keresünk az amerikai filme(ke)n (én nem!), mikroszkóppal, DNS-mintával és a modern technika-tudomány összes lehetséges eszközével, úgy vigyázzanak!

off
És "úgy vigyázzunk" MI is! (vagy csak én?): ld itt 303-305-308-309-310-313-315-320 ...khm..."s z é p" ívét: Hitler és a hitleráj dicsõítése, mentegetése = szimpla "on" komment. Hitler és a h i t l e r á j "dicsõ" alkotói munkásságának tagadása-cáfolása, sõõõt a hitleráj szó puszta leírása UGYANOTT = a fórum "szétbarmolása". Úgyhogy csak ne elemezgessük itt az amerikai filmmûvészet erényeit-fogyatékosságait, mert egyszer csak ránk sütik h szétoffoljuk a fórumot :) ...vagy inkább így :( itt tartunk...és hol a vége..e "kedves" vándortéma csak terjed és terjed, legfrissebb hajtása (tegnapi!): http://forum.port.hu/viewtopic.php?topic_id=59117

Úgyhogy ebbõl a Valkûrbõl egyelõre kiszállok...talán a Wagneré barátságosabb. Jó szívvel ajánlom mindenkinek. Nagy zene!

Az ilyen fórumok azért nem arról híresek, amit írsz róluk. Mi tagadás, a mostani kormányt is szélsõségességgel vádolják, bármit is tesz, közben pedig a másik és létezõ szélsõséget egyáltalán nem támadják. Úgyhogy érdekes ilyen hangokat olvasni. Csak azt írom, hogy ne írjunk szubjektív, nem történelmi véleményt, ne hitlerájozzunk, stb. Le lehet írni, mit csinált rosszul a Führer, de bizonyos dolgokat nem. Már ha nem akarod szétbarmolni a fórumot.

Off.

Az amerikaiak tényleg nem hülyék.
Csak évtizedek óta egy teljesen más (szabadabb) szemléletû, (átlagban sokkal gazdagabb) életszínvonalú, (színesebb, de sokszor megkérdõjelezhetõ minõségû) kultúrájú világban élnek, mint mi. (Az "európai mûveltség" kifejezés valószínûleg nem véletlenül született annak idején, biztosan ki akartak fejezni valamit vele...:)

A rendszerváltás környékén volt szerencsém egy rövid idõt Amerikában tölteni - lehet, hogy errõl már írtam, ha igen, elnézést érte - és ott beszélgetni viszonylag mûvelt, középosztálybeli emberekkel beszélgetni. (A rokonunk tolmácsolt).
Nem akarták elhinni, hogy évtizedekig nem volt telefonunk, hiszen az ott olyan természetes - még a legeldugottabb tanyákon is - mint nekünk a levegõvétel. Kedvesen mosolyogtak, bólogattak, de látszott rajtuk, hogy egy szavunkat sem hiszik el.

Más.
Utána kellett néznem a neten, mert nem emlékeztem pontosan, 1981-ben született egy kitûnõ film, Eltûntnek nyilvánítva címmel. Jack Lemmont Oscar-díjra jelölték érte - teljesen megérdemelten.

Nagyon röviden: Lemmon újságíró fia egy dél-amerikai országban egy katonai puccs után nyomtalanul eltûnik.
Lemmon odautazik, hogy kinyomozza, mi történt, és elõször nagyon sokáig a fiú elõéletérõl, barátairól, szokásairól érdeklõdik, kutakodik, hátha a srác valamilyen bûncselekményt követett el, vagy belekeveredett valamibe, MERT NAIV, SZERETHETÕ AMERIKAIKÉNT NEM AKARJA ELHINNI, HOGY VALAKIT CSAK ÚGY, MINDENFÉLE OK NÉLKÜL, LETARTÓZTASSANAK ÉS ELVIGYENEK.
Amerika soha nem volt elnyomás, megszállás alatt, - nagy-nagy szerencséjükre - ezért el sem tudják elképzelni, nem érzik át a diktatúrában élõ emberek mindennapjait, érzéseit, tapasztalatait.
Nem véletlen, hogy eddig gyakorlatilag szinte az összes olyan film, amit amerikaiak készítettek, és Európában játszódik, vagy Európáról szól, - régi idõkrõl, vagy napjainkról - felemásra, sutára, megmosolyogtatóra sikeredett...

Az "akár csak" kifejezés értelemzavaró mivolta itt valóban megvan, - elhamarkodottan, sietve írtam - ezért átfogalmazom az ominózus mondatot.

" hogy egy Latinovits-csal, Soós Imrével, Rudolf Péterrel, de, - hogy amerikai példát is említsek, - egy Jack Nicholsonnal, Dustin Hoffmannal, vagy Robin Williams-szel még az összehasonlítása, vagy egy napon említése is nevetséges."

Hogy Sinkovitsról már ne is beszéljek, hihihi!...:)))
Üdv.

"és meg akarta ölni Németország demokratikusan megválasztott, rendkívül népszerû vezetõjét."

Aki a katonai hozzá nem értése révén - tábornokai tiltakozásának ellenére - német katonák ezreit ölette meg különbözõ frontokon.
Bõven nem lett volna kár érte.

Sajnos, ebbõl parttalan hosszúságú vita lesz, aminek nem (mindig) vagyok híve, de az észérvek fül melletti elengedésének sem. Ilyenkor kényszert érzek arra, hogy valamiképpen meggyõzzem a vitapartneremet, - mindamellett, hogy természetesen nem akarom ráerõszakolni senkire az álláspontomat, de szeretném, ha nem indulatból, elhamarkodottan válaszolna nekem - vagy bárki másnak - az illetõ.

"Hitelesség: sikerült. Mármint a filmnek."
"TÖRTÉNELMILEG valószínûleg igazad van. Hihetetlenül hosszú írást linkeltél be, annak bizonyítására, hogy a filmesek milyen sok figyelmet fordítottak az események minél pontosabb ábrázolására, a helyszínek kiválasztására, stb.
EZ A RÉSZ valószínûleg rendben is van. (Nem vagyok történész, bizonyos szintnél mélyebben soha nem is érdekelt a történelem, adatok, dátumok szempontjából, ezt meghagyom a szakértõknek.)
Ugyanakkor nekem, mint európai nézõnek, azonnal feltûnik - feltûnhet! - sok olyan apróság, lényegtelennek tûnõ mozzanat, ami egy amerikai filmesnek nem, mert nem úgy szocializálódott, nem szokta meg, nem úgy nevelkedett, bizonyos dolgokat el sem tud képzelni, stb.

"Karlendítésre/nem-karlendítésre nem figyeltem"
Rendben van, - ha van lehetõséged még egyszer megnézni a filmet, tedd meg, különösen erre az aspektusra figyelve, neked is fel fog tûnni, mennyire suta, sokszor gyenge megoldások vannak a filmben ezzel kapcsolatban, amikor pl. Stauffenberg elõször találkozik Hitlerrel, egy másik tiszt kíséretében.
Beszélgetnek, Hitler elismerõen szól Stauffenberg hõsiességérõl, aki a fél szemét, és az egyik kézfejét is feláldozta Németországért, és példaképül állítja õt a szobában tartózkodók elé.
Néhány dologról még szó esik, Hitler közben aláír egy fontos dokumentumot, aztán egyszer csak elköszönnek Hitlertõl, sarkon fordulnak, és halkan beszélgetve, csevegve elindulnak kifelé.
Elképzelhetetlen!!!
Ilyen nem történhetett meg!!!

Karlendítés, - boka csattan - hangos Heil Hitler! és merev sarkonfordulás után, katonás léptekkel a helyszín elhagyása.

EZ A HITELES, KOMMERSZ, ELFOGADOTT, UNALOMIG ISMERT, MINDIG, MINDEN HELYZETBEN MEGTÖRTÉNÕ VISELKEDÉS egy német tiszttõl, ha belép valahová, vagy elhagyja a helyszínt, KÜLÖNÖSEN IGAZ EZ AKKOR, HA HITLERREL KERÜL KAPCSOLATBA, TALÁLKOZIK VELE, VAGY ELKÖSZÖN TÕLE!

Üzenem ezt a rettentõen hiteles amerikai barátaidnak, akik mindenre figyeltek, csak erre nem!
Erre kellett volna a leginkább!

... Ma is emlékszem egy "holokauszt" tv filmre, - a címére sajnos nem, - ahol rendesen felszisszentem, amikor a fõhõs a szerelme gyûrött, kopott fényképét a koncentrációs táborban a barakk deszkafalára egy rajzszöggel felerõsítette, és idõnként ránézve, abból merített erõt, reményt.
Te szentséges atyaúristen! - mondom, szándékosan teátrálisan!
Aki már olvasott egy kis "lágerirodalmat" - én a Magyarországon megjelent ilyen témájú könyvek, regények, visszaemlékezések elég nagy részét olvastam (ellentétben az amerikai filmesekkel), - az tudja, hogy amikor a deportáltak megérkeztek egy-egy gyûjtõtáborba, minden személyes tárgyuktól azonnal megfosztották õket, hogy még kiszolgáltatottabbnak érezzék magukat, de ha valahogy apróbb dolgokat mégis csak sikerült megtartaniuk, akkor sem tették közszemlére, és FÕLEG! nem szögezték ki a barakk falára!

Ezért mondom azt, hogy egy amerikai filmes, egy amerikai ember teljesen másképp látja a világot - és benne az európai történelmet, (akár évtizedekkel ezelõttrõl, akár napjainkról van szó) - mint mi, akik benne élünk.

..
Én nem tudom, hogy miért vagy oda annyira Tom Cruise-ért, de sajnos, megint csak azt kell mondanom, - és kivételesen szó sincs oláhmikis humorról, ezt halálosan komolyan írtam le! - hogy egy Latinovits-csal, Soós Imrével, Rudolf Péterrel, de akár csak egy Jack Nicholsonnal, Dustin Hoffmannal, vagy Robin Williams-szel még az összehasonlítása, vagy egy napon említése is nevetséges.
TC persze nem rossz színész, de soha nem lesz annyira jó, hogy bármilyen szempontból megemlítendõ tényezõ legyen.

Hsz.-ed harmadik részére privát reagálás megy.
Üdv.