Ez most egy tesztüzemmód? Mert ha ezt szánták véglegesnek, akkor ezzel ki is nyírják már végképp a portot.
Hol a személyek listája? Miért csak a keresésben lehet a személyt előhívni? Hol a megtekintések száma? Hol lehet módosítani az adatlapot? Stb., stb., stb.

Nagyon érdekeset találtál, és külön köszönet a fordításért, mert így sokkal kényelmesebb volt, mintha az angol vagy a francia felirattal hadakoztam volna.
Egyre gyakoribb, hogy a nõk iskolázottabbak - legalábbis az arány egy ideje kezd eltolódni - ráadásul a nõk között egyre nagyobb az ambiciózus, magas beosztásért sikerrel harcolók, ami a férfiak körében gyakran vált ki ellenszenvet. Koreában ez több okból kiélezettebb, mint a nyugati országokban. A nõk hagyományosan alárendelt szerepet töltöttek be a társadalomban, a változás pedig sokkal gyorsabban zajlott le, mint errefelé. Nálunk sem lelkesednek a férfiak, ha egy rámenõs, meglehetõsen céltudatos nõ mondja meg, mit is kell csinálni. Emlékezzünk rá, milyen dühöt váltott ki Mel Gibsonból a Mi kell a nõnek? c. filmben, hogy a fejére ültették a csinos partnernõt. Egy filmben bármi megtörténhet, az életben azonban elég ritkán adódik egy férfi számára a lehetõség, hogy a nõ gondolatait hallva, ötleteit elcsenve tufja megelõzni a vetélytársat. Így aztán sokszor marad az egyetlen mentsvár a nõgyûlölet függetlenül attól, rátermettebb-e a nõ vagy sem.
Koreában nyilvánvalóan még hergelõbb a kérdés.

Egy szempontból maradt bennem hiányérzet: a megkérdezettek között nem volt negyvenen felüli, pedig kíváncsi lennék rá, hogyan vélekednek a dologról az idõsebbek.

A videó elgondolkodtatott. Sokszor panaszolják a nõk, hogy a férfiak erõtlenebbek a kívántnál, a férfiak között sokan úgy látják, egyre több az erõszakos, a férfit földbe döngölõ nõ. Bár a két nem közelít egymáshoz, rendkívül fontos, hogy ne ezt lássuk. Az egyensúly mindennél fontosabb. Megõrizni a férfi hagyományos, védelmezõ, ill. a nõ gondoskodó szerepét, s egyben elfogadni hogy a férfi lehet érzékeny, mert ez nem jelent gyengeséget, és a nõ is erõs, mert ettõl nem válik férfiassá - ezt kell a jelenben és a jövõben megtanulni. Akkor nem ellenfelek, hanem egymást segítõ, kiegészítõ és egyenrangú társak lehetnek.

Én ezt a meglehetõsen rosszízû témát le is óhajtom zárni.
Arra volt jó, hogy impulzust kapjon az, aki hasonló cipõben jár; illetve azok, akik hasonló kapcsolatot kezdtek, ügyesen manõverezzenek, mert a tét az elkövetkezõ pár évtizedük.

Mindehhez közvetetten, de szorosan kapcsolódik az alábbi videó által feldolgozott téma, jelesül a koreai férfiak nõgyûlölete.
Szinte látom, ahogyan többen gyanakodva felkapják a fejüket :-)

A jelenség ugyan a hallyu -tól nem látszik és a távolság is megszépíti a valóságot,
de a probléma létezik.
A koreai férfiak egy része egyre nagyobb ellenszenvvel fordul a honfitársnõk felé.
Az okok sokrétûek és nem most ütötték fel csúf fejüket
-viszont összefonódásukból manapság igen összetett képzõdmények ütik fel fejecskéjüket.
Az Asian Boss -angol felirattal ellátott- interjújában az utca emberét kérdezik a lényegrõl.
https://www.youtube.com/watch?v=0pknws8Ll_s

Mindenesetre mélyen gyökerezõ dudvákat kell irtani.
Az egyik legfontosabb ok a felborult egyensúly a nemek között; a spiritualitás teljes hiánya, mely hiány az egyén életét teljesen átnyomorítja
-ha ezt a mindennapokban nem is jegyzõkönyvezi magának.
A szeretet és a tisztelet egyensúlyának hiánya is ludas
és persze a pénz, az a kincs, melynek 99 százaléka valójában nincs.

Akik angolul még nem értenek sokat: elsõ körben a riporter felteszi a kérdést, ismerik-e a "nõgyûlölet" fogalmát. Igennel válaszolnak
Egy lány a riporter érdeklõdésére kifejti, hogy fõleg azoknál jelentkezik ez a nyavalya, akik már bezsebeltek pár sérülést ilyen vagy olyan nõnemû lénytõl, így hajlamosak a nõket illetõen általánosítani.
A riporter azonnal a közepibe csap és bedobja az erõsen provokatív kérdést, miszerint mit gondolnak, miért ilyen "népszerû" mostanság a koreai férfiak között e fogalom gyakorlati alkalmazása.
Az egyik hölgy úgy véli, hogy a mostanában dagadó jelenség egyik fõ kiváltó oka a tavalyelõtti gangnami gyilkosság. A nyomoronc képzõdmény a facebook segítségével bekattant az õt semmibe vevõ szoknyás miatt és totál ismeretlen nõnemûn vezette le agresszióját. A nyilatkozó szerint a gyilkos észjárása nagyjából így nézett ki:
"Mivel egész életemben megaláztak a nõk, ezért ma leszámolok eggyel.."

Egy fiatal pár hölgytagja szerint ennek az esetnek személyesebb okai is lehettek: véleménye szerint a gyilkossá vált elnyomott mentálisan kopott volt, ezért nem minden férfi tenne így az õ helyében
/van fény az alagút végén, kicsit azér megnyugodtam na/

A riporter újabb kérdésére, miszerint tapasztalható -e erõs nõgyûlölet ma Dél-Koreában a válasz határozott igen, noha az interjúalany hozzáteszi, hogy még csak a felszínen zsugázik a dolog.
És hogy vajon miért jelent meg a koreai társadalomban ez a csúnyaság, egy másik csávó összeszedetten rámutat a tényre, hogy a közelmúltig kizárólagosan domináns szerepben dagonyázó férfiak nehezményezik a számukra túlzó feminista megnyilvánulásokat,
és úgy érzik, diszkriminálja õket az erõsödõ nem.
Egyes esetekben immár helyzeti elõnyt is élveznek a nõk, amit néhány konzervatívabb fütykösbanda odaát nyilván nehezen emészt meg.

Két, kissé tartózkodó hyung szembekapja a kérdést, márhogy szerintük a nemi egyenlõtlenség simítódik-e, avagy behullámzott.
Egyikük meggyõzõdése, hogy a nõk javára forrong az ügy. Fõleg randi idején, ahol az aszonykák elvárják, hogy mindent a cöncös fizessen.
azér van. ugye.

A fiatal pár visszatér és próbálnak felelni a riporteri kérdésre: szerintük a nõk kiváltságosabb helyzetben vannak -e manapság, mint a férfiak?
Hyung elvicceli a dolgot és a menyecske vele együtt nevet: a férfiak naaaagyon sokat szenvednek a félszigeten.
A két búskomor hyungnál tele a bili, ez látszik. ezegyszer komoly felvetést tesznek: a részmunkaidõkre szinte csak nõket alkalmaznak.

Egy értelmesnek tûnõ honpolgár pedig kiböki: igazságtalan -ahogy a az interneten is ajbékolják- hogy csak a férfiak mennek katonának.
a pár férfitagja mindezt megerõsíti.
Az asszonyka arcán udvarias nemtetszés -a film készítõi kénytelenek vágni, a riporrter meg is jegyzi: Remélem, srácok nem fakadtok ölre..
Amikor a filmet folytatni tudják, a hölgy diplomatikusan a hagyományokat emlegeti, amibe így hirtelen nem nagyon illeszthetõ be egy tömeges nõi küzdõcsapat.

Búskomor hyungék ismét szót kapnak: egyikük megjegyzi, hogy õ nincs a feminizmus ellen, csak éppen, ami Koreában van, az nem az. merthogy szerinte a feminizmus nem arról szól, hogya nõknek több hatalmuk legyen, mint a férfiaknak

A riporter közeget és nemet vált -egy babakinézetû leányzótól érdekelõdik, hogy szerinte rossz úton jár-e a feminizmus, vagy szükség van a koreai nõk jogainak szélesítésére.
A hölgy frappáns és intelligens választ ad: csak egy cselekvõ mozgalom tudja kihúzni a k..kiból a helyzetet és a nõket, legyen az a mozgalom bármily kicsiny is.

Egy másik hölgy elmondása szerint ma Koreában egyértelmûen létezik negatív diszkrimináció a nõk rovására. Munkaügy, stb.

A kép vált, hölgy a zebránál érti, honnan jönnek a férfiúi sirámok, de megjegyzi, hogy akkor most mi van, mert a férfiak sokkal többet keresnek, ugyanannyi vagy kevesebb melóval. plusz hasonló diszkrimináció forog fenn, mint Nyugaton, ahol nõt már eleve nem vesznek fel céghez
mer mi van, ha gyermeket óhajt világra hozni?
hohó! a kis sumák.
asszonyokba sose bízz.
nem is teszik.

tehát az asszonyszemély nem jó befektetés.
a nemi és életkori diszkrimináció ilyenkor fullra pörög: fiatal és féfialaklamazottakat gyûjt be inkább a cég..
Kitér az esetlegesen nõkre vonatkozó katonai szolgálatra is: a köztes megoldást javasolja, tehát legyen az önkéntes alapon.

A csiklandós randi -perkálásra visszatérve az elõbbi hölgy azt mondja: ha a nõnek megvan a maga bevételi forrása, semmi oka nincsen szivattyúznia a csávó pénzeszacskóját.

Ennek kapcsán szóba kerülnek a Kimchi Girl -ök, akik jellegzetesen koreai jelenségként könyveltek el otthon de határon túl is.
Ezek az anyagias cicusok elvárják a pénzbeli és egyéb juttatásokat, ugyanakkor kiabálnak mindenféle jogokért.

Egy már nyilatkozó hyung részletekbe bocsátkozik: ezek a kimchi -nõszemélyek nemcsak, hogy elvárják a randi teljeskörû és igényes finanszírozását, de rendre számítanak értékesebb ajándékokra is, mint pl. táska, vagy akár egy kis cuki
autócska.

Búskomor hyungék has back: a riporter a kimchimémberek megítélésérõl faggatja õket.
érdemes szótlan hyung arcát figyelni a nyilatkozat alatt 7:12 -tõl. nagyon kivan má.
Aszongya a haver: A Kimchi Girlök megítélése nagyon rossz. Csak kukizz be a féjszre, láthatod, mit mûvelnek.
Mindez rossz fényt vet az összes koreai lányra"
egyetértek. mélységesen.
én ezt legális prostitúciónak nevezném

Leánykákat szólít meg a riporter, hogy ugyan már, ki fizessen a randin?
A narancsvörös alkony azt mondja, õ a cechét saját maga.
Egy másik optimista aszongya, hogy a legtöbb nõ inkább részt kér a számlából, ahelyett, hogy mindenfélét összevetetne magának.
no persze. sztem a hölgy most jött meg amerikából, ahol felnõtt.
mert bár így lenne.

A narancsvörös alkony figyelemreméltó intelligenciával megjegyi: ahhoz, hogy a nõk jogait komolyan vegyék, elõbb a nõnek kell önmagáért felelõsséget vállalnia.

Ismét hímnemû az interjúalany, aki úgy véli, hogy a férfidüh oly magasra csaphat idõvel
hogy
hogy
és most jön a híres keleti diplomácia :-)
lehet, hogy átmenetileg rosszabodik a helyzet
de õ hisz a koreai népben!
ha a nép látja, hogy a dolgok rosszabbodnak
akkor javítani fogják a helyzetet.
nu. fájtin.

A zebrás hölgybõl a próféta beszél, amikor kijelenti, hogy a nõk a munkaerõ piacon megerõsödõ jelenlétük miatt anyagilag egyre függetlenebbekké válnak
ezért az egyenlõség lassanként elkerülhetelten
de ezt jónéhány férfi nem természetes folyamatként éli meg, hiszen mindez szétfricskázza az õ hagyományos értékrendjüket.
Ezek a férfiak igenis elképzelhetõ, hogy a késõbbiekben erõszakoz nyúlnak, nyilván, frusztrációik hatására.

Megjegyzem, a koreai nõk elég nagy részének felfogása és viselkedése is oka annak, hogy sok ottani férfi határon túl nézelõdik partner után.
Különösen kedveltek a Min-Rin által tárgyalt fejlõdõ országbeli keletázsiaiak
és azon európai neveltetésû! europid nõk, akik nem fakszniznak annyit a lóvéval, ahogyan a hierarchiából sem csinálnak nagy ügyet.
Ez frissítõ és távlatokat nyit.
Nyilván, hosszútávú, úgynevezett komoly kapcsolatról vagy valódi barátságról beszélek.

Ezen a felvételen a végeredmény is látható.

https://www.youtube.com/watch?v=DVE8oo-EhZs

De talán evezzünk könnyedebb vizekre. Pár napja láttam az alábbi videót az egyik internetes portálon. Szerintem lenyûgözõ az a biztos kéz, amely ilyenre képes. Csak tátottam a számat, és egy bajom volt, hogy nem szemlélhetõ sokkal hosszabban.

https://www.youtube.com/watch?time_continue=252&v=1gzmm7DFcmU

Akit érdekel a kutani porcelán, itt olvashat róla:
https://en.wikipedia.org/wiki/Kutani_ware

A szexuális zaklatások ügye - divatos téma, mintha nem lenne ennek hosszú-hosszú idõkre visszanyúló múltja - már begyûrûzött Dél-Koreába is. Számomra az egész nagyon gusztustalan, de nemcsak a tetteket találom annak, hanem az ezen való csámcsogást is, meg azt is, hogy most hirtelen divattá tették ezt a kérdést.
A legfrisebb eset Jo Min-gi öngyilkossága, ami újfent megmutatja, milyen nagy a különbség a világ két fele között.
Míg az innensõ oldalon a téma folyamatos rágcsálása zajlik, nyilvánvalóan a média érdekelt ebben, a bûnösöknek - kérdés hogy hányan vannak köztük, akik nem voltak zaklatók, de akiket így akarnak kinyírni - többségében mérsékelt következményekkel kell számolniuk. Szinte nincs olyan hír, amelyben az érintett mély megbánásáról hallanánk.
A túlsó oldalon a megvádolt elõbb ágált, majd véget vetett az életének.
Hogy melyik a helyes, tisztességes megoldás? Egyik sem, legalábbis szerintem.
Elõször is, nem szabadna ilyet elkövetni.
Amennyiben mégis bûnt követ el valaki, akkor sem az egyik, sem a másik: sem a felelõsség elhárítása és "nagyjából ott folytatom, ahol abbahagytam", sem a felelõsség öngyilkossággal való elkerülése nem megoldás.
A bûnt jóvátenni ebben az életben kell. Változni és változtatni kell. A tagadás nem a külvilágnak árt legjobban, hanem az elkövetõnek, de aki kilép az életbõl, semmivel sem választ jobb megoldást. A bûnös börtönbe zárása a társadalom védekezése, ugyanez a halálos ítélet is, de ezek nem büntetések. Büntetni, bûnt megbánni és azt végül jóvátenni csak az azt elkövetõ képes.

A blogbejegyzést látva elsõ érzésem az volt, hogy nem túl okos dolog ország-világ elé tárni magánélete részleteit. Második gondolatom pedig az, hogy a sok, finoman szólva közönyös komment után szüksége lenne végre érdemi segítségre. Ahogy ott írtam is, gyakran a történet fõszereplõje kevésbé igazodik el a helyzeten mint egy kívülálló.
Látván hanguktaekwondoo tanácsára írt válaszát, úgy hittem, jól teszem, ha megerõsítem: gondolja meg, mit tesz ezután.

Érdekes figyelni, hogy beírásainkban milyen sokat, szinte mindent elárulunk magunkról annak ellenére, hogy nem ez a szándékunk. Számomra ez nagy tanulság, bár alapjában tisztában voltam ezzel korábban is.

A Korea iránt érdeklõdõk az elmúlt években sok mindent olvastak, ezek sokak számára egyre tisztább képet közvetítenek az ottani társadalomról, ám mégis vannak, akik vagy nem értik meg, vagy nem akarják elhinni azt, ami ezekbõl kibontakozik.
Évek hosszú során keresztül figyeljük a filmekben megfogalmazottakat és a hírek által hozzánk eljutottakat. Sokszor és sokan igyekszünk megfejteni, milyenek a Föld másik felén élõ emberek, de persze ez nem könnyû. Nem csupán azért nem, mert sokszor szándékosan adnak hamis képet, hanem mert még akkor sem könnyû megismerni a másik embert, ha itt lakik a szomszédban.

Nem tudom, Haneul mennyit érzékelt a koreai valóságból. A posztjaiban nem éppen az elragadtatás volt a jellemzõ, de hinni akarta hogy a srác, akinek a kedvéért a fél világot átutazta, nem olyan, mint amit ott tapasztalt. Ez szíve joga.

Amikor azonban valaki megosztja a történetét, jogosan ébred fel másban hogy el kell mondani a véleményét. Mert segíteni kell neki.
Minden amit haneul ezután tett, számomra azt mutatja, hogy továbbra is hinni szeretne, és szörnyen zavarja hogy a lelke mélyén meglevõ kétségeket mások megerõsítik.

Úgy hiszem, a történet sok tanulságot hordoz. Talán az õ számára is, de másoknak mindenképpen. Ezért van helye itt hanguktaekwondoo mai beírásának, és ezért éreztem szükségesnek hogy én is hozzászóljak a kérdéshez.

Végezetül szeretném ha az egyik kommentelõ megjegyzésérõl is szó esne. Füllentésrõl írt, ami egyes állítások szerint arrafelé bocsánatos bûn, mindenki ezt teszi. Bár ahogy fent épp azt írtam, nehéz megismerni egy ilyen távoli népet, ebben a kérdésben másképp látok. Ami történt, nem füllentés, még csak nem is hazugság - bár persze az - hanem cserbenhagyás. Talán vannak, akik nem osztják a nézetemet, de egyrészt szeretnék hinni benne, hogy az általam kedvelt Koreát többségében nem "füllentõ" és gyenge jellemû emberek lakják, másrészt pedig biztosan nem én vagyok az egyedüli, aki nem hajlandó olyan embert választani élete párjául, aki az elsõ adandó alkalommal szépen kisétál mögüle. Még ha vágott is a szeme.

Köszönöm a kedves szavakat, Maryunak külön az ínycsiklandó koktélt -megihletett: még a hétvége elõtt kivivadászatba fogok.

Nem tûntünk el: Min-Rinnek idõnként jelentkezett, én meg elõször operáztam kicsit, majd tanulmányi kirándulást tettem egy meglehetõsen érdekes blogban.
A blogra még õsszel figyeltem fel, néhány havonként odakattoltam mi újság:
egy magyar hölgy mesélte el benne, fejezetekre osztva, koreai emberével történt romantikus megismerkedésüket és bimbózó kapcsolatukat.
https://ourtimeoflove.blogspot.hu/2018/02/nehez-dontesek-sora.html?showComment=1519404186622#c2979288319802441755

A blog egyik részét megtöltötték az ottani valósággal kapcsolatos tapasztalatok -a leányzó a vendéglátásban vállalt állást és próbált meg kint talpon maradni. mindenhogy.

Február végén jelen fórum Korea -szekciójának egyik topikjában juttatták ismét eszembe a hölgyet. Elkezdtem érdeklõdni, vajon mi lehet vele -még emlékeztem izgatott pilleségére, ahogyan repült a nagy koreai jövõ felé, és a danolós videók is megríkatták a szyvemet.

Well, nagyjából az történt, amire kétharmad eséllyel számítottam.
A legényben felébredt az õshan, a beidegzõdött összes jellemtelenséggel együtt -bár sztem most még csak mutatóban jelentkeztek apró szeplõk.
maj ha gyön tavasz kérem.
az erõs fény garantáltan kihozza õket..

Olvasom, olvasom a posztot, látom, amit láttam már másutt is. de vhogy olyan kis szimpatikus volt nekem ez a lányka.
Szeretett volna boldog lenni, és pont rajongásának célországában született meg a legény, akitõl ezt az állapotot remélni óhajtotta.
Bevallása szerint sokat szenvedett alacsonyabb rezgésû hímek húzásai miatt.
hát megsajnáltam.

Miért sajnáltam meg?
mert a sok mézesen kommentelõ közül egyik nem vette magának a fáradságot, hogy õszinte legyen és, esetleg segítsen neki.
Mindegyik nyomta az álságos sódert, hogy fájtin, de némelyikbõl bizony kiröcögött a farizeus káröröm.
nomeg a a közöny -volt olyan, aki filmfeliratot kért tõle.
primitív dolog ez, mikor személyes tragédiát oszt meg az ember a közzel
és vkinek csak ennyi a mondanivalója.
disztingválni kéne.

Ám sokfélék vagyunk.
mindenesetre úgy véltem, megküldök a lánykának egy, max. két mondatot, nehogy elkerülje figyelmét a nagy bánatban és szerelemben a lényeg: miszerint a legény, akárhogy nézzük, de könnyûnek találtatott.

Már kezdtem elfeledkezni a dologról, mikor választ kaptam jószándékú szösszenetemre, mely válaszban az asszonyka nemes egyszerûséggel lebunkóz
a lényeget, természetesen, figyelmen kívül hagyva.

Nos, az én lelkem érzékeny. és gyengéd is.
És mély szomorúság tölt el, ha jó szándékomat a pofámba vágja olyan vki, akinek messzirõl sikít, hogy egy értelmes gondolatot nem küldtek az ügyben és õ maga is ködben jár.
Aztán meg, ha már blogot ír, ha már ilyen aprólékosan engedi bele az ismeretlenbe az életét és lehetõvé teszi a véleménynyilvánítást..
nem igazán értettem, mire ez a harag.
Illetve értettem, de errõl talán késõbb.. :-)

Mivel nõrõl van szó és nem férfirõl, akit ráadásul kicsinység meghurcoltak odakint, eltekintettem a balhorogtól.
Mai napig meggyõzõdésem, hogy csak ez védte meg haragomtól.
Nõnek születni elõny. legalábbis nálam.
Én nõt nem döngölök földbe, mert az állatias és méltatlan.
De a rosszindulatot és a butaságot, az oktalan agressziót, melynek csupán célpontja vagyok, de a kiváltó ok egy másik hím
nos, azt nem tûröm.
az õ érdekében sem.
Szenvedjen bárhogyan is az a fejérnép.

Így hát gyorstalpalót tartottam neki a koreai viszonyokból, idõnként rámutatva képzési hiányosságaira, melyeket akár azonnal pótolhat.
Idõközben mások is jelentkeztek, akik szintén nem a doramát nézték ebben a történetben -igen, volt olyan negénedmény, aki így leírta: ez olllan mintha doramát nézne. sajnálatosan fogyatékos hozzáállás
és még le is írja.

Az egyik hozzászólásban Min-Rint véltem felfedezni, ráírtam. Kiderült, õ is figyelemmel kísérte az eseményeket és véleménye lévén, rögzítette õket az oldalra.
Már kezdtünk a népekkel egészen jól eltársalogni -vmiért a blog írója bojkottálta a párbeszédet ;-)- mikor egy nap Min-Rin jelzi nekem, hogy nem tudja berakni a hozzászólását.

Ugyanis
a boldogságos ara
szûrõt rakott fel a blogjára.

Bevallom, kitört belõlem a nevetés.

Nem szabad.
leányok, nem szabad.
Blogot indítani úgy, hogy engedélyezed a hsz -kat csak akkor szabad, ha
1. személyiséged érett
2. ismered magadat
3. képes vagy elfogadni azt a tényt, hogy nem mindenki gondolkodik ugyanúgy, mint te.

Mindez, természetesen nem vonatkozik a trágár/obszcén beírásokra és a pofátlan viagrareklámokra, mert, azokat, nyilván, szûrni kell.

A koreai létre szenderülni óhajtó leány nem bírta a kiképzést.
És ezzel minden láthatóvá vált.

Ez a blog a nem a nagy erõs és mindent kibíró szerelem hegyeket-völgyeket megmozgató energiájából fakadt
hanem annak láttatása végett.

ma sikk Korea.
Sikk a ferdeszemû legény, aki sármosan fityeg az asszonyok csípején.
Sokan vágynak ilyesmire, ennek megvan a történelmi -szellemi oka, ami most teljesedett ki.
Nincs ezzel baj, ennek van most az ideje.

De
engem már az elejétõl zavart, hogy ilyen részletesen.
Ha az én partenerem tenné ezt a kapcsolatunkkal, megcirógatnám nála a magas cét
gyengéden
hogy hozzá sem érnék.

mert a szerelem, ha intim, ha csak a miénk
akkor csak a a miénk.
Nincs reklám, nincs risza,
nincs egoerõsítés
és tömjénszag is csak Gapyeongban.

Nem volt odáig semmi baj, míg a lányka csak azt kapta, amit hallani szeretett volna.
ám, hogy vki orra alá rakta azt, amitõl féltudatosan ugyan, de állandóan menekülne -ezért is robbant nála már elsõ körben az agresszió- hát az már nem kóser.
akkor hirtelen a gyengéd, adakozó, ragyogó és elfogadó hologram mögül - egyfajta magyar k-sztár mögül- kibújt tankaranka
aki -egyébként jogos- dühét afelé fordítja, aki elfújja a ködöt.

én elhiszem, hogy a böjti szelek csípõsek
de nyomában a taknyos -nyálas -párás idõ elhúz
ahogyan a nyavalyák is.

Természetesen, joga van mindenkinek ködben élni. ez választás kérdése.
Ezt tiszteletben kell tartani, ha az látszik: ehhez az állapothoz foggal -körömmel ragaszkodik.
De akkor ne legyen olyan nagyvonalú, hogy engedélyezi a hsz-kat.
mert, ha közben tiltja le némelyiket -fõleg, hogy azok semmi letiltandót nem tartalmaznak- akkor nagyon kilóg a lóláb.
miért is íródott valójában ez a blog :-)

Hagy köszönjem meg a jókívánságodat ezzel a tavaszváró koktéllal.

Köszönöm!

A kép lemaradt! :))))))

Én is köszönöm szépen! Nagyon szép! De jó hogy itt vagytok megint! Azt hittem eltüntetek!

Nagyon szép köszöntés a vers is, a zenés virágnézés is. Viszonzásképpen egy tollas szegfû, amelynek virágai nagyon illatosak, rózsaszínûek, teltek, napkedvelõ.

Köszönöm szépen!

Minden kedves erre járó hölgynek meghitt,
este pedig kellemes izgalmakban bõvelkedõ Nõnapot kívánok! ;-)

Virág helyett írok néhány gondolatot,
köszöntöm a sok millió leányt, asszonyt,
az utcán sétáló,
a színpadon álló,
bevásárlókosarat cipelõ,
luxuskocsiból figyelõ,
a családi tûzhelyre vigyázó,
gyermeke után féltõn kiáltó,
háború elõl menekülõ,
boldog mosollyal kisbabát szülõ,
az iskolapadban tanuló,
betegeket gyógyító,
nagybetûs NÕT.
tisztelem, csodálom Õt!

A híreset a névtelent,
gazdagot vagy pénztelent,
párkapcsolatban élõ,
a magánytól félõ,
boldog, akár boldogtalan,
sosem volt dologtalan,
késõ estig dolgozó,
szakadt sorsokat foltozó,
tiszteletre méltó
lányokat, asszonyokat,
a férfinem életét
megszépítõ angyalokat.

https://www.youtube.com/watch?v=hs86eBCT4dI

Lowell látogatása más amerikaiban is érdeklõdést keltett, példának okáért amerikai haditengerészek egy csoportjában, akik így számoltak be a bunddhista templom romjai láttán: "Visszaútban Chong Donghoz mentünk, hogy megkeressük az egyetlen buddhista templom maradványait Szöulban, a buddhizmus alig létezik Korea ezen részén, bár a déli tartományokban virágzik."

A pagodáról készült leírásuk az alábbi linken olvasható.
http://www.koreatimes.co.kr/www/opinion/2018/03/721_244989.html

Az elhanyagolt park 1897-ben, McLeavy Brown a kormány mellett dolgozó skót-ír ügyvéd javaslatára nyugati stílusú parkot alakítottak ki, a pagodát lebontották, darabjait viszont a helyszínen hagyták. Brown 1903-ban kísérletet tett a helyreállításra, de a helyiek azt állítva, hogyha ez megtörténne, nagy szerencsétlenségek történnének az országban, kénytelen volt elállni tervétõl.

A park a következõ évtizedekben tovább formálódott. A mai idõsek számára legnagyobb jelentõsége az 1919. március elsejéhez kapcsolódó, japán megszállás elleni mozgalom miatt van, a tiltakozások legfontosabb helyszíne ugyanis a park volt. A park hátsó falain ennek a tiltakozásnak állítottak emléket dombormûvekkel.

A park Szöul belvárosának egyik vonzereje lett, koncertek helyszíne volt, de nagy elõszeretettel jártak oda játszani gyerekek, illetve az öregek megrovó pillantásai elõl elbújni fiatal szerelmespárok is.

A pagoda darabjai azonban évtizedeken át hevertek a földön, míg 1946. február 17-én az amerikai hadtest mérnökei egy daru segítségével 45 perc alatt visszaállították eredeti állapotába. Ma üvegfal védi az idõjárás viszontagságai ellen. Csak halkan jelzem, hogy a közel három hetes ottani tartózkodásunk alatt sehol nem láttuk utcai rongálás nyomait. Ez egyike annak, amit meg kellene tanulnunk a koreaiaktól.

Egyik szöuli csavargásunk alkalmával mi is betévedtünk a parkba. Aznap nyári meleg volt, így nagy élvezettel hûsültünk pár percet a fák árnyékában. Leülni azonban nem volt alkalmunk: a park padjai mind foglaltak voltak.

https://www.youtube.com/watch?v=-iF-bhqUrvg

A Korea Times egyik rovata hétrõl hétre visszaviszi az olvasókat az idõben. Régi fotók segítségével bemutat egy-egy figyelemreméltó helyet, most a Thapgol v. Thapkol Parkot (탑골 공원), amely Szöul Csongno (종로구) kerületében található. Aki járt már a dél-koreai fõvárosban, ha másról nem, a metróállomások miatt emlékszik a kerület nevére.
A park helyén korábban egy buddhista templom állt. A hely elsõ nyugati látogatója, az amerikai Percival Lowell - a Csoszon-udvar tanácsadója - beszámol róla, hogy 1883-ban már csak a kb. hat méter magas pagodát találta ott, amelyet igyekezett is lefényképezni. Az alábbi linken elolvashatjátok hogy milyen kalandban volt része miközben fotót akart készíteni.
http://www.koreatimes.co.kr/www/opinion/2018/03/721_244988.html

Ez nagyon jó hír. Végig kóstolnám az étlapot. Igaz egyenlõre nem túl hosszú.

https://www.facebook.com/notes/don-doko-don-japan-street-food-/%C3%A9tlap-nyitvatart%C3%A1s-k%C3%B6zlem%C3%A9nyek/567542280290480/

Don Doko Don néven nyílt japán bisztró az Üllõi út 2-4. szám alatt. A kínálat egyelõre nem túl nagy, de érdemes betérni annak, aki autentikus japán ételre vágyik. Vegetáriánus és hússal készült étel egyarán megtalálható, az árak sem túl magasak.

http://vilagevo.hu/2018/02/24/don_doko_don_donburi_budapest_kalvin_ter_bufe_street_food

Az ékezetek hiánya ellenére élvezettel olvastam ezt a remek szösszenetet, és újból elgondolkodtam a cukiságon. Egy merész logikai bakugrással az jutott eszembe, hogy vajon nem tekinthetõ-e cukiskodásnak a világon, s azon belül a sokak részérõl nálunk is tapasztalható, csak a felszínen sétáló, Korea valóságát cukisággal elfedõ, a dormákon keresztül csak szépnek és nemesnek mutatott képe iránt lelkesedés? Remélem hogy amennyiben így van, engem nem jellemez ez a hozzáállás! Azt gondolom, hogy ilyen távolról is feladata a koreai emberek iránt igazán érdeklõdõnek, hogy ne alkalmazza önmagával szemben a regressziót, s ne ártson Koreának torz hatalmi érzést elõidézni, mert ezzel ki-ki - ha csak szemernyire is - de hozzájárul hogy a koreaiak megrekedjenek a fejlõdés egy nem éppen elõrevivõ fokán. S mint látjuk, ha az ember keres, akkor talál arrafelé olyanokat, akik szeretettel, de a valóságot nem letagadva igyekeznek a hibák megmutatásával segíteni a fejlõdést.
Beírásod vége túlzó, de persze ettõl még örömmel veszem és köszönöm. Remélem, hogy az a kevés, amit megtehetek, segíti azokat, akiknek csak jót és szépet kívánok!

A képen a kis ürge annak ellenére - sõt, így talán még inkább - kedves a szívemnek, hogy arcocskájának csak egyik felén van mosolygödröcske.

Korea egye meg amit foz.
sweeties everywhere, mert ez okozza a fuggoseget es igy rengeteg penzt hoz -szegyenkezem.
mint ahogy nagyon szegyellenem, ha M.o. is egy hasonloan feluletes, sokszor mar-mar ocskoid orszagimazst ohajtana felepiteni a la laszvegasz
mert lehetne javitani az orszagkepen kifele. kicsit csilloghatna jobban. lenne mit villantani.
de ami van, az legalabb nem muanyag.
Ennyit a koreai media aldasos imazsteremto fightingjarol, ami most mar a mindennapok -foleg a nagyvarosok mindennapjainak- szerves reszeve valt.
lelkuk rajta.

Nem az a gond, hogy Daranyi kisasszony idaig jutott. ennyi erdekelte, ennyire volt igenye. ezeket volt hajlando meglatni.
vszleg eddig se volt sok koze Koreahoz, latszik, hogy most sem hatotta meg tulzottan. Sokfelek vagyunk.

Nekem inkabb az tunt fel, hogy kimuvelt alkotasat az origo minden tovabbi nelkul lekozolte.
Ezelnek a hirportaloknak a minosegerol alapbol van egy nem tul hizelgo velemenyem -gondolom, akadnak boven, akik hasonloan gondolkodnak az effele tomegtajekoztatasrol-
de hogy egy ilyen cikkel jaratjak le magkat, azon itt es most dobbenten kacaraszom.

A cukisag mint olyan melyhazugsag -az erzelmi sivarsagot hivatott potolni azzal, hogy akik erre adjak a fejuket onmagukban regressziot, a celszemelyben.pedig torz hatalmi erzest ideznek elo viselkedesi semak szinte rutinszeru alkalmazasaval.
Errol mar ertekeztem, tobbszor es sokat, minden el lett mondva.
Akit az ilyesmi ennek ellenere megfog
az jatszadozzon.
megjegyzem, soha nem ertettem mi a cuki pl. egy hello kitty figuraban, aminek arckifejezese tkp. nincsen, csak pont-pont-vesszocske
kisse elnyomotttnak tunik a nyomorult...
ratapintottam volna a lenyegre?... ;-)

Az orrfujas sztereotip; az a par bekezdes egyertelmuen szorakozott :-) megfigyelore utal.
Letezik a cselekedet, hogyne letezne.
De nem mindegy, hol es kik altal vegeztetik.
Erdekes: en nagyon ritkan latok ilyesmit Szoulban pedig nem csak Gangnamban lofralok.
Rejtély, Leacska melyik valosagban fordult meg, de a magam reszerol 10 esetbol min. 6 -7 -et papirzsebkendovel latok.

Otthon is divat a cevaszoftiz: felmeresek bizonyitjak, hogy egy -egy sikeresebb sorozat idejen ugrasszeruen megno a papirzsebkendo fogyasztas..;-)
tehat nem mennek hatra hogy kivagjak a nyulodmanyt a budi moge..
Amirol a poszt iroja beszel az ma inkabb Vietnamban, illetve a régebben Indokinanak nevezett teruleten altalanos.
no meg Csungukban -de ott nagyon sokan vannak es oriasiak a kulonbsegek. ebben a tekintetben is.

A tobbi szoveg szora sem erdemes.
az origonak van ilyesmire love -tobbet ert volna, ha nem csokoshavert, hanem mondjuk vmi frissen vegzett koreai szakost repit ki Koreaba.
Biztos vagyok benne, hogy hitelesebb, okosabb cikk szuletett volna.
De itt az szaglik, hogy az origonak kellett egy delkoreai tema, meg is volt ra a keret, aztan megkerdezte Leacskat: akarsz menni? o meg: perszehogy! na akkor menjel. maj hozzal ginzenget..!

Es Lea kiment es idaig ugyan nem ismertuk ot, de el kellett mennie Koreaig, hogy ime orszagosan bemutatkozzon
az origorol nem is beszelve
de azt meg nem kell bemutatni.

Daranyi urholgynek javaslom, gyakoroljon onkritikat es lassa be: nem tudott meg semmit. se Szoulrol, se Korearol.
Az ott elo emberekrol kisse eltolt benyomasokat szerzett es hasonloan tudatlan az orszag hagyomanyait illetoen. Kepe az orszagrol joindulatuan fogalmazva is felszines.

Ha es esetleg megis erdekli az orszag jelene es multja, javaslom, kattoljon az alabbi linkre.
Min-Rin blogjaban rendszeresen oszt meg lebilincseloen erdekes informaciokat a mai Korearol, tortenelmi visszatekintesei pedig magyar internetes viszonylatban egyedulalloak. Temajukat es minoseguket tekintve egyarant.

Legujabb bejegyzesere maga Pallos Levente is reagalt, aki koreai cuccban ma M.o.-n vitan felul legnagyobb.
A poszt rendkivul nepszeru, idaig kozel harmincezren neztek meg..
Min-Rin, feltorsz, mint a babkaro -buszke vagyok rad és gratulalok! ;-)

http://uticelkorea.blog.hu/2018/02/20/mai_ratima_a_postan_rendelt_menyasszonyok


A kepen a Korean Air bosegesen cuki gyerekmenuje

Nyugodtan leszögezhetjük, hogy Darányi Lea útibeszámolója nem fogja látványosan növelni azon honfitársaink számát, akik a közeljövõben Dél-Koreába indulnak. Kicsit sajnálom ezt a fiatal nõt, akinek ennyi jutott. Korea ugyanis nem csupán a cukiságból áll, van ott ennél több is. Igaz, nem mutatja magát könnyen, hiszen a hagyományos bezárkózás még ma is elég meghatározója az ott élõ embereknek. Amit elsõ és második, sõt többedik pillantásra mutat, azt a koreaiak nyugathoz való igazodási szándéka miatt teszik a turista orra elé, és hát persze a jobb megismeréshez nem árt egy kis érdeklõdés, a részletekre való odafigyelés, ami a mellékelt ábra szerint Leából hiányzott.
Így nem sikerült rájönnie hogy a sokszor emlegetett és igazán egészséges kimcsinek jótékony hatásán túl különlegesen élvezetes íze is van, méghozzá ahány hely, annyiféle íz és illat jellemzi, ami miatt mi egyszerû utazóként is nagy elõszeretettel ízlelgettük, míg végül döntésre jutottunk: a szállásunktól két ugrásnyira levõ kifõzdében volt a legfinomabb - szerintünk.
Az írás a szükségesnél nagyobb arányban taglalja a számunkra nehezen emészthetõ orrfújási kérdést. A zsebkendõ használatának hiánya olyan kulturális különbség, ami nemcsak Dél-Korea, hanem az egész Távol-Keletnek nyugati szemmel nehezen elfogadható, de korántsem legfontosabb eleme.
Darányi Lea valószínûleg nem szembesült Szöul óriási népsûrûségével, így az utcaszint alatti bevásárlóközpontok elhelyezkedésének okát klasszul félreértette. Nem tudja, hogy indulás elõtt párórás elõtanulmány elég lett volna ahhoz, hogy nem érdemes a DMZ és a Gangnam kerület felé kanyarodnia.
Ahogy természetesen arra sem jött rá, hogy a Bukchon bármennyire barátságos is, nem a legtradicionálisabb része a fõvárosnak. Így nem meglepõ, hogy halvány gõze sincs arról, hogy Korea éppenséggel vidéken mutatja meg magát, ahova õ nem fog elmenni, mert inkább Japán felé veszi az irányt - feltételezem hogy az origo költségén.
Posztja végével rátette az "i"-re a pontot. Szegény, azt képzelgi, hogy megismert egy egészen más kultúrát, sõt, még barátokat is szerzett. Hát, nem. A megismerésre érdemes kultúrának még a szele se érintette meg, a pár nap alatt szerzett ismerõsök pedig nem barátok. De ez már az õ dolga.
http://www.origo.hu/utazas/20180214-beszamolo-egy-szouli-kirandulasrol.html