Igen, ezek érdekes gondolatok. De a filmben, nem is annyira fû alatt, megy egy másik vonal is. a lényeg.
A valódi valóság /sic!/. Néztem a sillások gondolatait is; én úgy látom alapvetõ tévedés van itt
-igaz, értelmezni sokféleképpen lehet, de ez már nem értelmezés, hanem a "másik vonal" felismerése.

Az idõsebbik nem kihátrált a kapcsolatból, hanem a józan eszére hallgatva nem akarta azt nyilvánosságra hozni.
Kinek, milyen haszna származik abból ma Koreában, ha kiderül róla hogy meleg, illetve kikiabálja azt?
Hyung jóval tapasztaltabb volt, tudta, hogy ez nemcsak az õ, hanem a srác karrierjének végét is jelentené.
Meghurcolnák mindkettõjüket, kiközösítené õket a médiatársaság és a slepp nagy része, munkát alig kapnának, az meg olyan is lenne,
a társadalom peremére szorulnának, hacsak nincsen egy komoly, lóvés támogatójuk. de még akkor is.

Én teljesen normálisnak tartom, ha két meleg nem ordítozza szerteszét, hogy õk együtt vannak.
Kit érdekel. kit érdekel, hogy a szomszéd jóska a Duna átellenében flangáló icusra gerjed és õ sem közömbös.
A kis idol viszont abban látta a megoldást, ha kajabálni kezd, hadd tudja meg mindenki.
De arra nem tudna válaszolni a kis dundimackó, hogy minek.

Boldogabb lesz tõle? Erõsödik a kapcsolata a másikkal? Elmélyül a bizalom? Netán megtrágyázza a lelket és kivirágzik a valódi szeretet?
Nincs figyelembe véve továbbá, hogy az idõsebbik férfi bizalmatlan.

A kapcsolat elején tartanak -mindenféle színészi bohóckodással terhelve-, és a fiú, aki szerepe szerint odavan érte, közel húsz évvel hamarabb született
és hát.. nem ismeri, cseppet sem ismeri azt a gyereket, csupán nagyon erõsen vonzódik hozzá.

A szenvedély még nem szerelem, a vonzódás még nem szeretet. a valódi szeretet ritkán jön azonnal. az nagy kegyelem.
Az a kapcsolat kezdetétõl szépen alakulgat.

Tegye tönkre magát, meg vhol a srácot is egy olyan dolog miatt, ami a fiúnál lehet, hogy holnap kialszik, mert meglát az utcán egy csinos bokát..?
Az idõsebbik értelmes emberhez méltóan cselekedett a sajtótájékoztatón, mintegy védõhálót kívánt vonni nemcsak önmaga, de a srác köré is.
Ám a kispöcs nem volt érzelmileg elég intelligens ahhoz, hogy ezt felmérje.
aztán még õ rugdosódott.

Pontosan az ellenkezõje történt, mint amit a kamera mutat.
A fiú szállt be a kocsiba. Nem a so called imádottja.
Õ hagyta ott a színpadról levonuló férfit. Õ csesztette, hogy, na, én különb vagyok tõled- ugyan mennyiben? :-)
Egyetlen egyszer nem gondolta végig reálisan a helyzetet.
csak önmagára gondolt, a saját egója hajtotta. minden cselekedetében.

Míg a másiknak csak egyetlen jelzés elég lett volna, hogy az egészet maga mögött hagyja. Erre volt néhány jel a filmben -tengerparti kirándulás, stb.
de az öcsike picsogott. nem volt jellem, ugyanakkor veszettül éretlenül reagált arra, hogy a másikban is káosz honolt.
Nem állt mellé, hogy hyung, most már ez van, rábasztunk, kezdjük elölrõl, te hogy látod, marhák voltunk. ne engedjük, hogy szaros elméletek belemásszanak az életünkbe.

De a kiscsávó bõszen sajnálva magát, beült, vissza, az õ kis zárt világába
pedig egyetlen gesztusával lehorgonyoztathatta volna az immár lélektelenül sodródó másikat.
azt meg vitte az asszony. bár abban már nem lesz köszönet.
Itt ugyanis nem csak egy szereprõl volt szó. Sõt, egyáltalán nem volt szó a szereprõl
hatodrangú volt az a nyavalyás szerep.

Ez a film, bár úgy tûnik, a szereprõl szól, de igazából két ember szereppel álcázott magánéleti konfliktusát mutatja be.
elég gyatrán ugyan, de azt csinálja

Az igazán nagy mûvészekrõl írt szövegen még egy kicsit tûnõdtem, és eszembe jutott a method acting. Az alapot Sztanyiszlavszkij hozta létre, abból dolgozott Lee Strindberg.
https://en.wikipedia.org/wiki/Method_acting

Érdemes átfutni ezt a magyar nyelvû szöveget. Elmélyülni nem érdemes benne, mert ahogy látom, írója a módszerbõl elsõsorban a külsõségekben megnyilvánuló elemeket emelte ki, de az angolul nem tudók számára valamelyest érthetõvé teszi hogy mirõl is van szó.
http://filmrefel.reblog.hu/a-method-acting-elmunkasai
Innen való az alábbi szöveg:
És amikor magát Strasberg-et kérdezték meg, hogy mi is pontosan a method acting, egyszerû és szellemes választ adott:
„Method acting az, amit minden színész alkalmazott mindannyiszor, amikor jól játszott el egy szerepet."

Az egyik elgondolkodtató kérdés ezzel kapcsolatban, hogy vajon van-e ilyen módszer, vagy csupán annyi történt, hogy valaki(k) elméletet gyártottak valamihez, ami már nélkülük is mûködött? :)))

A másik kérdés, hogy ez a gyenge koreai film, nem éppen a method actingnek akart-e emléket állítani. Ha így van, akkor a témaválasztás talán épp azért ilyen provokatív. (Más kérdés, hogy ez "divatos" téma, amely sok szexualitásában zavart nézõt is bevonzott. Õk azok, akik a környezet elõtt többnyire rejtenék, vagy maguknak se vallják be ezzel kapcsolatos gondjaikat.)

Elképzelhetõ, hogy a film címe a method actingre utal, és a készítõk azt akarták bemutatni hogy míg az idõsebb fickó a módszer szellemében a szerep kedvéért lép bele a meleg kapcsolatba, majd lép ki belõle, a srácnak pedig errõl gõze se lévén, komolyan veszi? S hogy az idõsebb pasas feleségének szövege azért is volt olyan dühödt, mert úgy gondolja hogy a fickó a módszer alkalmazásával árt a fiatal srácnak?

Ez csak egy elmélet, lehet egyetérteni vele, vagy cáfolni, de talán további gondolatébresztésre alkalmas. :))

Talán épp az általad említett, kitanult ribancságot éreztem undorítónak.

A szereplõválasztás már csak azért is rossz volt, mert a srác danolása is buzis volt - bocs. Nem gondolom, hogy Park Seo-joont kellett volna választani helyette, csak példának teszem be. Õ ugyanis színész létére jól énekel. Ahogy Kim Soo-hyon is.
https://www.youtube.com/watch?v=SvfdgzRz0Go
https://www.youtube.com/watch?v=wxRJSDvQ0OM
https://www.youtube.com/watch?v=vTSMRFbC_QE

A hozzászólásod végén elgondolkodtam. Lehet másképp is?

Abban egyetértünk, hogy mélyen színvonal alatti ez a film.
A rendezõ, nõként, semmit nem érzékel a melegek rezdüléseibõl, idegen neki ez a világ, csak hiszi, hogy érti és érzi azt.
Ezért is lett olyan tré a végeredmény. többek között.
/Pedig vannak kivételek: pl. egy Agnieszka Holland idõtálló cuccot rakott össze lassan 25 éve és sehol semmi nyál./

De a fáskamrai jelenetben sztem összetettebb a dolog.
A fiatalabbik srác, szerepe szerint, éppenhogy nem csak szexet akart. Elvileg nagyon szerelmes volt. teljesen elolvadt a másiktól.
ez tény, illetve tényként óhajtották mutatni.

Viszont a fiú arca nem volt képes ezt sugározni, helyette a saját egyénisége ment át, ezért teljesen mást tükrözött, mint amit kellett volna.
ez nem nagy dicsõség a színészetet gyakorló honpolgár számára.
A magabiztos, vonzerejüket gátlástalanul felhasználó, kitanult ribancok gesztusrendszerével kommunikált.
A fiúkák között is sok a szajha és nemcsak a Mariott elõtt sétálnak.
Ez, a filmben folyton megnyilvánuló furcsa, ellentmondásos viselkedés nem azt mutatta, amit láttatni kívántak.
ej, emberek, egy frissen átfordult srác hogy lehet ilyen rutinos?..:-)
sehogy :-)
ugyan, a srác meleg volt, a másik is. Az életben is, és a filmen sem tudták elhitetni, hogy heterók.
a fiatalabbiknak meg minden mozdulatán érzõdött, hogy hogyismonjam..
nem kezdõ mán :-)

Az idõsebbik rendben volt, itt látszott még -függetlenül a jelenet természetétõl- hogy azért mûvészként sokkal többre, jobbra, szebbre is hivatott lenne, mint erre a gyalázatos idõpocséklásra.
És ez az egyetlen jelenete -no meg az utazás a Japán -tengerhez-, ahol nem a rombolás eszközeként funkcionál;
sikerült neki egy-egy pillanatra némi poézist vinni abbe a néhány percbe.
pasztellfelszín alatt úsznak az árnyalatok, de ott van az.

Egyébként a filmben istenített módszer nagyon aljas és félrevezetõ.
A cél, hogy átlényegülj és eggyé válj.
Igen ám, de kihagyták belõle a tudatosságot. ami az ember kizárólagos sajátja.

Az igazán nagy mûvészek mindig fogják az istrángot.
A legnagyobb érzelmi viharban is tudatos bennük a tény: ez csak egy szerep.
Bármikor maguk mögött hagyják a cuccot, és, amikor kell, újra felveszik gúnyát.
Megõrzik önmagukat és a tapasztalatokkal gazdagítják a lényüket.
EZ a valódi mûvész és nem az, aki hagyja, hogy a szerep által kiváltott viharok megtépjék, megrágják, kiköpjék
ANÉLKÜL, hogy ebbe neki beleszólása lenne.
Parttalanul odadobni magunkat az érzések, érzelmek és ösztönök árjának,
erre a kókler és a ripacs is képes, akár színpadon, akár az életben.
Viszont, ha méltóságát és a fentebb említett tudatosságot megõrzi, nem taszítja káoszba az én-t, a te-t és az õket- tehát a nézõket- akkor elmondhatja magáról, hogy alkotott, mégpedig maradandóan pozitívat.
Tehát teljesítette a feladatát.

ezért tartom hazugnak és károsnak ennek a Brook nevû fazonnak az elméletét. mert pont ezt sikálja el, ezt vétózza.

Az idõnként örvénybe forduló sodrásban teljes létezésünkkel áramlani, annak magunkat átadni csak akkor értékes és építõ, ha megõrizzük közben önmagunkat.
nemcsak saját magunk, hanem a másik vagy mások számára.
Egyébként a szenvedély, ahogy tapasztaltam, így még magasabbra csaphat.
Lsd. szexuális érintkezésnél, nagyobb és teljesebb az öröm, ha közben -ahelyett, hogy magadba merülve elvesznél a korlátozott és mindenképpen magányos élvezetekbe- figyeled közben a másik reakcióját, odafigyelsz rá -nem ugyanaz a kettõ :-)- és még a kinti madárcsicsergés hangját vagy a besuhanó szellõ érintését is hagyod eljutni a tudatodig.
Így tudja ugyanis az ember a másikat valóban, teljes mivoltában befogadni.
Tudatosság nélkül -és nem csak a szexben- csak köd van, illúziók, kábulat, fájdalom, és a végén elkerülhetetlen az önrombolás, no meg a másik eltaszítása.
Nem vagyok benne biztos hogy sokan értik, amit ide leírtam .-), de ha már egy ember érzékeli a lényeget, megérte rászánni az idõt.

Lám, még egy ilyen vacak is tud gondolatokat ébreszteni... ;-)

Bár nem néztem rendesen végig - errõl nem én, hanem a film készítõi tehetnek: idõnként muszáj volt beletekernem - így is kénytelen vagyok néhány megállapítást tenni.
Értetlenül figyelem a nagy izgalmat a film körül, mert azonkívül, hogy vannak, akik a téma koreai feldolgozásaira azonnal lecsapnak és izzadó tenyérrel jujjognak, a film szerintem a koreai átlag alatt marad.

Nem érdemes Leesung Hee-il filmjeit emlegetnem, hiszen ezt megtetted, de annyit azért szeretnék leszögezni, õ tudja, mirõl mesél nekünk, s keze alól az ottani valós problémák kerülnek ki, amelyeknek nem mellesleg, mindenkinek szóló üzenete van. Közülük a legfõbb pedig nem más, mint a szeretet. Ahogy tegnap idéztél, ebben a filmben ez valahogy nem lebegett.

De van ezzel a filmmel más baj is. Olyan, mint a rossz, 20. századi regények, amelyek körül ugyan nagy csinnadratta volt és talán van is: az olvasó - itt persze nézõ - nem tud egyik szereplõvel sem azonosulni. Bármennyire lihegnek is az irodalomtudomány képviselõi és a hõn szeretett irodalomkritikusok, az ilyen regény sem örömöt, sem a katarzis élményét nem adja. Na, épp ezt nem adja ez a film sem. Tessék csak visszaemlékezni a No regretre, de bármelyik, nem ebben a témakörben ballagó történetre. Ami miatt emlékezetesek maradtak, az a bennük rejlõ szeretet, és a szereplõk valamelyikével való érzelmi azonosulás. Az a gyanúm, hogy a koreai szekció egyik tagja se tud rámutatni a film egyetlen szereplõjére sem, aki ilyen érzést váltott volna ki belõle.

Az idõsebb fickó hervadt, a fiatalabb pedig engem határozottan undorított abban a fáskamrabeli csókjelenetben. Mert ugyan a film elsõ felében megpróbáltak minket elkábítani, hogy az ifjú legény térdreborul a Nagy Színész elõtt, akiben véletlenül sem a Mestert látja, hanem inkább a férfit, de a csókjelenetben kibújt a szög a zsákból, szexet akart - tessék csak megnézni az arcát a jelenetben - nem egy másik, számára tiszteletet és szerelmet ébresztõ embernek akart társa lenni.

És egyetértek, a nõ volt az egyetlen hiteles karakter. Nem volt túlságosan emelkedett, de meg akarta tartani a férfit, azt meg a nõk nagy része ilyen módon próbálja. A többi szereplõrõl meg aztán ne is beszéljünk.

Egy igazán jó filmnek van egy nagyjából egyértelmû üzenete, még ha részleteiben lehet is némi szabadsága a nézõnek. Persze mindig érvényesül valamennyi szubjektivitás, hiszen a "fogadó" egyénisége, tapasztalatai, életének múltbeli eseményei miatt valamelyest eltérõk az értelmezések, de itt a porton is több homlokegyest más értelmezés született, mintha nem is ugyanazt a filmet látták volna.

A történet kiagyalt, az alkotók vagy maguk se tudták, mit akarnak megmutatni, vagy tudták, de a szándék nem éppen építõ jellegû volt. És nem is épített! Nem lettünk többek a film által, nem éltük át az erkölcsi megtisztulás felemelõ érzését. Nincs konlkúzió, öröm, semmi. Zavaros.

Úgy vélem, a legjobb amit tehetünk, ha szélvész gyorsasággal elfelejtjük ezt a csodás mûvet, különben épp azt tesszük, ami talán a létrehozók szándéka volt: egy ártalmas vacakkal romboljuk saját lelkünket.

Ez a film nem ad, hanem elvesz.

:)) Igen, bár a videó elárulja hogy nem a tojások mennyisége, hanem az elkészítés módja mutatja ilyen soknak. Én különben jobban kedvelem a kevéske tejjel felkevert, majd a sütés végén reszelt sajttal bõvel megszórt omlettet, jó sok paradicsommal, uborkával és paprikával, de újhagyma is jöhet hozzá.

https://www.youtube.com/watch?v=NMtSBsBLtDE

Sziasztok!
Hú, ez szép nagy adag "tojásrántotta"! Nagyon ínycsiklandozóan néz ki.

A korea-szekció az indavideóra is felrakott Method -tól hemzseg;
Jungiék tegnap végigperverzkedték vele a napot, Iliona pedig néhány jó gondolatot is megfogalmazott a Sillában.
Utóbbiakat a film megnézése után olvastam Liliék rajongása viszont felkeltette a figyelmemet: vajon milyen lehet ez fantasztikus alakításokkal terhelt film.

Hát terhelt. de az nagyon.
Ízlés dolga, de a két fõszereplõ helyett én eleve másra osztottam volna ezt az egyébként lehetõségekkel teli, összetett feladatot.
Az idõsebbik, hetero kapcsolatban élõ, egyébként elsõ blikkre is hótmeleg férfinak nagyobb a melle, mint a barátnõjének vagy feleségének.
Az arca idõnként a batmanes Jokert idézi.
A fiatalabbik elvtárs kisugárzása a nullán -megszoktam, hogy egy K-pop idol karizmatikus legyen, itt ilyet én nem láttam.
láttam azonban nõiesen elpuhult karokat és olyan feminim profilt, hogy néha émelyegtem.
Ismét csak azt tudom mondani: ízlés dolga.
Mint a koreai szekció tiszteletbeli fõbuzijának -az évek során oly sokszor kineveztek már :-))- nekem nem tetszik a túl nõies meleg férfi.
akkor fõleg nem,ha még sminkelik is.
Egy férfi legyen férfi, egy nõ meg nõ.
Ha a férfi meleg, attól még ne legyen riszáló kispöcs, hermafrodita vagy transzi ribanc.
Legyen fiúból.
Ahogy a dömper, bunkójankó leszbi is taszító.

A fiúka intrikáló, olvadozó mimikájától, mozdulataitól idõnként köpni támadt kedvem.
Nem volt hiteles az egész.
Kb. 10. percben jött az impulzus -idõsebbik megérinti hirtelen az idolt,aztán elkapja, falhoz lódítja, rövid színháztudományi elõadást tart
mirefel a kiscsávó hirtelen meleg lesz.
egyetlen pillanat alatt.
hogy belesír.
ugyan kérem.
Így senki nem fordul át, ha a hetero.

Átfordulni úgy fordul át az ember, ha karmikus találkozásban van része és most olyan csodás mázli vár rá, hogy testi -lelki társa ugyanolyan nemûnek született le, mint õ.
De konkrétan, a filmben csak arról van szó, hogy egy látensen vagy sem meleg srác tudatalatt alig várta, hogy hozzáérjen az a hyung, akit idáig nem gyõzött szívatni.
Ez pedig csak fizika, kevés hisztivel keverve.

Tehát az impulzus és a belõle felszökõ reveláció nincs összhangban.
A film már innentõl sántít.

Meg aztán szinte végig.
Azon röhögtem, hogy a Method elsõ negyven percében gyakorlatilag SEMMI nincsen :-))
Hülyeségekrõl pofáznak, a jelenetek lehetõségei maximálisan kiaknázatlanok; már -már fércmûre gyanakodtam.

A színészi játék még megmenthette volna ezt a meglehetõsen kártékony semmit -sok ramaty sorozat és film vált nézhetõvé a pompás alakítások által- de én nem érzékeltem a Liliék által egekbe magasztalt nagyszerû tehetséget a fiatalabbik félben.
Pedig az ilyesmire meglehetõsen érzékenyen reagálok.
Idõnként úgy viselkedett, mint egy thai ladyboy. Többször kifejezetten nyálas volt.

A hamarabb született csávó a film nagy részében feszült volt -önnön melegségünket kirakni az ablakba, ráadásul így, pszichét próbáló feladat lehet.
Megjegyzem, választhattak volna egy vonzóbb fazont is.
És egy olyat, akirõl nem ordít, hogy meleg.
mert az alapvetõ konfliktus mégiscsak az, hogy átfordulnak, egymás hatására.
erre beraknak középre két totál meleg srácot. grat.

Ennek a Methodnak volt néhány értékelhetõ jelenete.
A 43:30- tól kezdõdõ szerelmi jelenet a fáskamrában, vagy miben, és az utána következõ, kb. negyedóra vagy húsz perc.
A szerelmi jelenet csillagos ötösre kivitelezve -az egyedüli a filmben, ami nem volt görcsös; nyilván, önmagukat adták.
A rezdülések a helyükön, maguktól jöttek, minimális rendezõi utasítás figyelembe véve, teljesen oké.
Bár nem tudok szabadulni a csiklandós gondolattól, hogy a kispöcs vszleg akkor is így élvezné a dolgot, ha más csinálná vele ugyanezt.
nem tetszik a legény arca, na. túl macskás. cirókamaróka. hamis a baba.

Az utána következõ -egyébként a No Rgeret autósjelenetét alapul véve- mini nászút, ha jól láttam Sokcho és Gangneung között a tengerparton, de lehet, hogy tévedek.
Órákra Szöultól, idillikus néhány percet offers the film.
Ha ez a film a fájdalmon és szenvedésen kívül valami pozitívat is akart volna nyújtani, akkor itt befordulnak a konyhára. coming out és minden csoda három napig tart, boldogan éltek míg el nem tették egymást láb alól.
Végülis így történt, de addig még csak boldogan se éltek -ami, valljuk be, nagy pazarlás

A leghihetõbb, legtermészetesebb alakítást az színész csávó barátnõje követte el.
Ennek a nõnek a drámája olyan szépen volt megfestve, mint egy három dimenzióban hullámzó, kertbe kigórt csendélet.
leselkedik, kotor, beleolvas, gyötrõdik. rámegy rendesen.
Remek jelenet, ahogy fizikai szinten próbálja visszahívni magához a már teljesen eltávolodott emberét.
Aztán hõsiesen kiáll mellette, szótlanul, miután jól megggyömöszölte a homokos tengervízben.
A végén meg ráteszi a mancsát.
Mert nem tudja, hogy ilyen találkozások esetén nem tud mit tenni.
akárhogy teszi rá a mancsát. olyan erõs a kötelék.

Well, többet az életben nem nézném meg, még az az idõ sok volt, amit a kattolásra szántam.
Hol van ez a jóval realistább, mégis több jelenetben szinte spirituális kifinomultságot árasztó No Regrethez. Vagy a Night Flight -hoz..ahol ugyan rondán beszélnek, stb.
mégis.
vagy néhány -tényleg kevés van- magas szinten rezgõ japán yaoi -filmhez, ahol nem feltétlenül az anyag a lényeg és az üzenet pozitív..

Hogy Min-Rin megállapításával éljek: ebben a filmben nincs szeretet.

Illetve én a fáskamrai jelenetben láttam szeretetet
az idõsebbik fél esetében.
Ott volt. oszt annyi.

Ez is kaja, de nem koreai.

Az alábbi videót pár nappal ezelõtt az indexen mutatták, mint aminél nincs megnyugtatóbb látvány. Van benne igazság.
https://www.youtube.com/watch?time_continue=273&v=a8mmyKPhM9o
Ebbe a változatba is érdemes benézni, tartogat olyan részleteket, amelyek az elõzõben nem láthatók.
https://www.youtube.com/watch?v=9aW0imUEz70

Ez már gépesített tésztakészítés, de csak részben. A bambuszos hintázás szenzációs!
https://www.youtube.com/watch?v=9aW0imUEz70

Ez viszont kötelezõ annak, aki Kambodzsába készül. Valahogy nem túl bizalomgerjesztõ a kezdet, pedig a kész mûvön nem látszik.
https://www.youtube.com/watch?v=ltwxw5Qh9WQ

Egy magyar fickó kalandozása a koreai extrém ételek világában - a helyszínen.
Elolvasását azért ajánlom, mert ez megint egy azok közül, amikor nem a mi ilyen-olyan kötõdésünktõl áthatott, hanem egy Koreával kapcsolatban elfogulatlan leírás született.
http://tourmand.blog.hu/2018/01/21/gwangjan_market

A képen nem valami gyilkos koreai étel, hanem a 뚝배기 계란찜, azaz ttukbaegi gyeranjjim, tehát cseréptálban párolt-sütött tojásétel látható.

Teljesen igazad van: a nõknek kell változtatni a maguk és a jövendõ nemzedékek érdekében.

Amikor huszas éveimben több ember elõtt kellett beszélnem, izgultam, bár igyekeztem leplezni, sikerrel. Így aztán rájöttem, fölösleges az idegeskedés. A következõ alkalmakkor arra gondoltam, hogy amit mondok, értelmes, tehát nincs okom aggódni. Ha értelmesen beszélek, nincs jelentõsége hogy két vagy harminc ember hallja. A visszajelzések jók voltak, ez magabiztosabbá tett. S mivel legközelebb magabiztosabb voltam, újra sikerem volt. A siker pedig tovább erõsített, és így tovább. Sokszor hallottam hogy "könnyû neked, te nem izgulsz". Így van, de nem így kezdtem. Meggyõzõdésem, hogy az önnevelés a leghatásosabb eszköz.
A dolog így mûködik. Ha egy nõ elhiszi, hogy értékes, akkor a környezete is ilyennek fogja látni. Sokan azonban nem bíznak magukban. Inkább önként visszahúzódnak, sõt, kijelentik hogy én már öreg/ügyetlen/ostoba vagyok, s aztán boldogan vagy boldogtalanul nyugtázzák hogy mások is ilyennek látják õket: Lám, megmondtam elõre!


A filmrészlet remek, ideteszem a jelenet folytatásában elhangzó párbeszédet részben mert jót nevettem rajta, részben mert igazság van benne:
- Mi van veled?
- Te 25 vagy, én pedig 39.
- Mi a gond ezzel?
- 14 év van közöttünk. Annyi, mint 14 év! Ezért... Gyorsan menj el! Igyekezz! Gyorsan! Menj már! Gyerünk!
- Ilyen csekélység miatt elüldözöd az embert? Az elõbb még nem beinvitáltál?

Ha tetszik, akkor az életkor csekélység (lehet).

Egy másik, koreátlan topikban pont hasonló témát tárgyalnak.
Én úgy látom, anõ, enbloc, árucikké vált, amihez a nõk úgy nyújtanak segédkezet, hogy beszállnak a versenybe, ami valójában értékeik erodálását vette célba.

Már morgolódtam néhányszor a pedofilkultúrán, ami Távol-Keleten általános és Nyugat se nagyon húzódozik tõle
-õsi ösztönök felgerjesztése ez: minél fiatalabb a nõ, annál egészségesebb, annál több lesz az egészséges utód.
Akik a káoszt csinálják, ezt célozták meg, feltupírozták a szunnyadó, a civilizáltnak hívott emberiség tudatalattijába lassanként besüppedõ ösztönvágyakat
és mára ott tartunk, hogy tizenhatévesnek maszkírozott tizenkét -tizenhárom éves lánykákat adnak el címlapon, legálisan.
Vajon hány hímelvtárs rángatja rájuk mindig éhes pöcsét?

Durva volnék?
A kor durva, ez a mondat csupán tükrözi azt a dzsungelnél is kegyetlenebb közeget, amit a nõk egységesen jóváhagytak a 20. században.
Sõt, támogatják is azt, hiszen, ahogyan megfigyeltem, soha olyan egymást vértrancsig kicsináló versengést, mint amit a nõk levágnak egy hozzám hasonló sántakromoszómás leffegõsért.
Erre nevelik a lányaikat is, akik az unokáknak sem adnak mást.

A nõ nem szolgálni született, hanem tanítani.
minket, durvább hímeket.
Amíg ezt fel nem ismeri, addig kapcarongy lesz.
Utána is megrugdossák, mert a társadalom minden még, csak nem emelkedett
-viszont lassanként helyzeti elõnybe kerül és bevonzza magához azt a férfit, aki valóban rendeltetett neki.
Így társadalmilag -szociálisan védettebbé válik, koncentrálhat önnön fejlõdése mellett a férfi megváltására is
amire, csak halkan és szégyenlõsen mondom, rohadtul nagy szükségünk van, mielõtt beleégnénk az ostobán saját magunk teremtette pokolba.

Koreában jelenleg ennek ellenkezõje megy. oppppáuáuáuá...!

én már figyelmeztettem néhány hölgyet, hogy ha nekem ilyesmit nyávog, azonnal halálra ítélem
Sajnos, nem vesznek komolyan.
én vagyok a nehezen kapható, gondolják, és magasabb frekvencián újból rákezdik.
teljesen aláfekszenek a hímivarú lényeknek, ami, a picsába, bennem valahogy nem kelt nagy inspirációt.
Õket viszont ez nem érdekli, mert, köztudomásúan kevés az idõ, mindjárt harminc, addig rittyenteni kell vmit, ugye.

Viszont van keletjük, mert ooopppáuáuáuáuá szeksi -persze hogy az, mert ha vki koreaiként Koreában él és nem máshol, ott szívta magába a sémát, akkor megtanulta, hogy erre álljon a farka-
és még harmincévesen is ötévesként vinnyogni és billegetni, esetleg nyögdécselni
az a legtutibb afrodiziákum.

Aztán gyön a negyven -az õrült plasztikszörcsögi
és 50 -tõl vagy kivénhedt 18
vagy ahjumma.
Ami minden, csak szexuálisan nem vonzó.

Uhm Jung-hwan kívül, melyik 50 felé közelítõ színésznõt nyomják be romentik doramába /leader role -ra gondolok/?
https://www.youtube.com/watch?v=wYtyHLXvs3Q

50 felett nincs nõ. Nagyon sokan látják így, ezen csak a nõk tudnak változtatni.
/M.o.-n is igyekeznie kell annak, aki ezt nem hajlandó elfogadni -ami azért is szomorú, mert a magyar nõk elvileg szebben, harmonikusabban és esztétikusabban öregednek, mint a koreai nõk. A babaarc idõsödve fonnyadttá válhat -nemhiába a sok plesztikcöcmöc-, míg a karakteres arcok szépen festik magukra az éveket/
Ahjumma van, az van. bõven.
60 felett meg már csak kõkemény ahjumma..

Pedig milyen zamat tud lenni egy élete második felében járó nõben
Az óboros közhely ide nagyon passzol.
El van ferdítve az emberek ízlésvilága és világlátása. Koreában mindenképpen.

hagyták.

Megnéztem biri66 fordításában az A Letter (편지, 1997) c. filmet. Megható és elgondolkodtató alkotás, amelyben egy ifjú pár szerelmét, házasságuk boldog idõszakát, a szeretett férjét elvesztett fiatal nõ gyászát, végül magára találását nézhetjük végig. Ahogy a cím jelzi, egy, azaz több levél segíti a fiatalasszonyt tovább élni.
Igazán érdekes a történet alapja: hogyan lehet átkelni az életünkben adódó sivatagon, mert ahogy a filmben elhangzik, mindannyiunknak jut ilyen sivatag.
Bár a Letter szép, akár meg is könnyezi a nézõ, a válasszal végeredményben adós marad, hiszen Jung-in számára két segítség is adott a felálláshoz, és valójában mindkettõ kívülrõl érkezik. Nem szeretnék spoilerezni, ezért nem írom le, melyek ezek.
Az életben azonban ezeken a sivatagokon többnyire külsõ segítség nélkül, önerõbõl kell átkelnünk, ami bizony nehezebb, mint amit a filmen látunk. Mégis értékes alkotás a Letter, mert felvillantja a nézõ elõtt hogy nem az a megoldás, amit a fiatal nõ készül választani mély fájdalmában.
Jung-in szerepében Choi Jin-silt láthatjuk. A színésznõt én elõször láttam, és nem ért csalódás: úgy gondolom, nem érdemtelenül emlegették a nemzet színésznõjeként. Nagyon szomorú, hogy Choi Jin-sil életére nem hatott a film mondanivalója. A történetet ismerjük, akik mégsem, az alábbi linken elolvashatják.
https://en.wikipedia.org/wiki/Choi_Jin-sil
Hwan-yoot az általam nagyra tartott Park Shin-yang játszotta. Míg Choi Jin-sil a Letter idején már számos szerepet tudhatott maga mögött, partnerét ekkor még kezdõnek lehetett tekintteni, a karakter megformálása ennek ellenére remek. Õ az a fickó, aki rendkívül jól képes természetes egyszerûséggel sétálni az orrunk elõtt - bármilyen szerepben. Meggyõzõdésem, hogy nem mindennapi tehetség, de ezen nem kell csodálkoznunk, hiszen Skorpió. :)
Mindketten huszonkilenc évesek voltak a film bemutatása idején, mindketten számos elismerésben és díjban részesültek.

https://www.youtube.com/watch?v=zp37I9keFhw

biri66 felirata szokás szerint hibátlan. Nem követtem az eseményeket, így nem tudom, ki kapta a fordítók díját, de remélem hogy õ.
Köszönet a film felfedezéséért és a fordításért.

biri66 egyike a koreai filmek fordítói közül azon keveseknek, akik még azt is tudják, hogy a magyar nyelvben a mellékneveket kis kezdõbetûvel kell írni. Igen, hölgyeim és uraim, a "koreai" is melléknév. Sõt, a "japán emberek" kifejezésben a japán is az. Ideje lenne már megtanulni, nemcsak a kpop legénykék nevének, hanem pl. ennek a helyes leírását is!

Johann Sebastian Bach D-dúr szvitjének nagyon közkedvelt 2., Air tétele - koreai verzió. :) Az igyekezet dicsérendõ, a végeredmény... ítélje meg ki-ki maga.
https://www.youtube.com/watch?v=7DevVdhEp8A

Hogy a szvit mennyire népszerû, azt az alábbiak is bizonyítják. Se szeri, se száma a távol-keleti elõadásoknak. Itt például egy koreai, amatõr nõi fuvolaegyüttes produkciója hallható.
https://www.youtube.com/watch?v=eDTQzMdNZes

Itt az eredeti változat, koreai gyerekek elõadásában: a Pyeongsong Ifjúsági Zenekar játssza.
https://www.youtube.com/watch?v=ckFumlaKOyU

Kicsit ugorjunk odébb: a mû a ku-cseng néven ismert kínai húroshangszeren elõadva.
https://www.youtube.com/watch?v=tLh8Fom8Zc8

Továbbra is az Air, de most a japán gitármûvésznõ elõadásában.
https://www.youtube.com/watch?v=3g9TNRI2Eao

Egy klasszikus elõadás Kyung Wha Chung, koreai hegedûmûvésznõ jóvoltából. Ha jól tudom, õ az, aki valami vitákat szított a közönség köhögése miatt.
https://www.youtube.com/watch?v=ahXdcX9qLHU

Itt még egy növendékhangverseny. Kyung asszonynak lenne egy-két szava a közönséghez.
https://www.youtube.com/watch?v=L0OaVa7w0Gw

Okarinán adja el egy fiatal koreai hölgy.
https://www.youtube.com/watch?v=cZLo-BHTHHU

Nekem tetszik ez a kis ürge, aki a ritmikai pontatlanságok ellenére nagyon szép hangon játszik a próbán, miközben a rendezõk mindent megtesznek azért hogy megzavarják.
https://www.youtube.com/watch?v=opWwuUepobg

Ez egy rockosított változat. Az elkövetõ mélyen titkolja kilétét. Ha meggondolom, nem is lehet csodálkozni rajta.
https://www.youtube.com/watch?v=sGwaXtQRENA

Itt egy dzsessz-feldolgozás. Nem vagyok a mûfaj ismerõje, így csak annyit hallok, hogy az Air volt a kályha, amitõl el lehetett indulni, aztán a végén sikerült visszatalálni.
https://www.youtube.com/watch?v=fhVVpJRk-AY

Végül, de nem utolsósorban a kilenc évvel ezelõtti felvételen az akkor még kisfiú Sungha Jung klasszikus gitáron adja elõ a mûvet.
https://www.youtube.com/watch?v=AJJV69xnR8k

Nem tudom megállni, hogy ezt a videót ne tegyem ide. Nem az Air, de mégcsak nem is Bach, amit a kis Sungha Jung játszik, de felvillantja hogy miért figyeltük olyan várakozással.
https://www.youtube.com/watch?v=rjAFtX_Ywg4

Ezt sajnos nem láttam, a beírásodat késõn vettem észre. A DigiWorld is jókat ad.

Én is szeretem nézni a természetfilmeket. Mostanában egyre több csatornán lehet nézni klassz természetfilmeket Például az M5-ön is szoktak adni. Ma 17,10-kor a "Vad Indonézia" lesz.
Vigyáznunk kéne erre a sok csodára, ami a Földünkön van.

A képen: Bali, Indonézia

Feltételezem hogy nem én vagyok az egyedüli, aki olykor tátott szájjal nézi a természetfilmeket, köztük pl. a BBC által készítetteket. A múlt év õszén mutatták be az Earth - One Amazing Day c. filmet. Az eredetinek Robert Redford, a kínainak Jackie Chan volt a narrátora. A koreai változathoz Lee Je-hoon adja majd a hangját.
http://kpopherald.koreaherald.com/view.php?ud=201801161537256612324_2

Trailer az eredeti verzióhoz:
https://www.youtube.com/watch?v=LlmNg-27MrU

Így készült:
https://www.youtube.com/watch?v=_LSOBJsJy8w

Hogyan úszik a lajhár és mi történik, amikor találkozik a kolibri és a darázs, ill. melyik az az állat, amely a leggyilkosabb tengeri viharban is játszi könnyedséggel úszik:
https://www.youtube.com/watch?v=_LSOBJsJy8w

Hogyan készül a Jackie Chan-féle narráció:
https://www.youtube.com/watch?v=T14Tj3WsHaY

Lee Seo-jin és Park Seo-joon remek felszolgáló, Yoon Yeo-jung pedig elszántan fõz Tenerifén.

https://www.youtube.com/watch?v=y0vEqttJlpk

A közösségi oldalakon Yoon Yeo-jung viszont kapott számos kritikus megjegyzést, ami számomra meglehetõsen érthetetlen. A piszkálódók szerint mi lenne a helyes? Ássa el magát? A számtalan filmben és sorozatban helyette szerepeltettek volna huszonötéves csinibabát? Vajon a barátságtalan kommentek írói azt hiszik, õk mindig harmincévesek maradnak? Az emberek csak harminc alatt értékesek? Biztos, hogy harminc alatt mindenki értékes? Mekkora hülyeség ez. A média nyomja ezt a marhaságot, s ahogy látjuk, az ostobák el is hiszik.
Ezek a szerencsétlenek pár év múlva aztán majd depressziósok lesznek, hiszen az õ gondolkodásuk szerint akkorra már maguk is értéktelenekké válnak.

Yoon Yeo-jung nagyszerû színésznõ, sok fiatal kolléganõje nyugodtan megirigyelheti. Mellesleg igazi hölgy, láthatóan magánemberként is bölcs asszony.
https://www.soompi.com/2018/01/13/yoon-yeo-jung-shares-how-wants-respond-malicious-comments/

:)))) A szakértõ minden pénzt megér! Nemcsak a gyeongju ppanghoz csinál nagy kedvet - nyam-nyam -, hanem hangos nevetésre is ingerel. És milyen profi! :)))

Ezek a búzlisztbõl készült pékcsodák nagyon étvágygerjesztõek tudnak lenni, egy ideig magam is rajongója voltam a sokféle finomságnak.

Aztán kezdtem érezni rajta vmi "egyenízt". Meg az ember tanulgat ezt -azt, ha már oskolába hajtja a végzet, és csinál egy kis laborvizsgálatot, ha már a gyakorlati órák is kötelezõek. Olvasgat még, meg kísérletezik és többedmagával, a Föld különbözõ pontjain elhelyezkedve, rájön, hogy ezek a szépséges kreációk óriási merényletek az emberi egészség ellen, konkrétan a vastagbélt megtargetolva. ahol, ugye, az immunrendszer tetemes hányada is tenyész.

Ezek a pékáruk emberi fogyasztásra alkalmatlanok
-csupán élelmiszernek látszó tárgyak, melyek fûtõanyagot ugyan tartalmaznak, de nagyjából ennyi -illetve még sok más szemetet is, de erre most nem térek ki.

Sajnos, nagyon sok ember ezzel kezdi a napot -mégpedig rendszeresen- ráadásul rohanva, metró vagy egyéb állomáson, rá kávé, esetleg gyümölcslé és a hasnyálmirigy sikít, az epe bosszul, míg a máj évekig sumákolva hallgat
mert ha már megszólal, az sok estben maga a hattyúdal.
Székrekedés, v.bélgyulladás és ezek hatványozott, M.o.-n különösen trendi formája, amit nem írok le, mert a szó teremt és ijesztgetésnek talán ennyi elég.
de jó, ha tudjuk, hogy pl. a mozgásszervi megbetegedések, a ma taroló depresszió és a pániktünetek súlyosbítására is kiválóan alkalmasak a fehérliszttel és élesztõvel készített kenyér-, zsemle- és süteményfélék.

A fehérliszt gáz. no meg gipsz.
A jó fehérkenyérbõl keveset, azt is süssük otthon, kovásszal.
Az élesztõt el kéne már felejteni. Esetleg, ha sütivel bûnözünk, néha. Azt kibírja az egyébként egészségesen tartott, tiszta szervezet.

Koreával még cifrább a helyzet, mert amellett, hogy nekik is van vastagbelük, õket még az a tény is terheli, hogy, most már mondhatjuk, évezredek alatt az emésztõszervrendszerük egyszerûen nem szokott hozzá a búzaliszthez.
Nem az õ kajájuk. Nincs á szükségük.
Zavart okoz náluk, ha rendszeresen fogyasztják.
Ahogy mi sem nyomjuk az egyébként szégyentelenül dugító tteok -okat naponta.

Nem nagyon tanítják az egyetemen, de rajtam kívül sokan felismerték, hogy az a legegészségesebb kaja, ami nagyjából 300-400 km-es körben terem meg az egyén körül.
Ez egy rendkívül érdekes észrevétel és, ami a legfontosabb, bizonyított.

Természetesen, nehéz megoldani a mai világban, hogy csak olyan tiszta élelmiszert fogyasszunk, ami tartós lakóhelyünktõl nem termett messzebb, mint 400 km, de jó tudni róla.
A banán hût, édesburgonyára nincsen szükség, az olívaolaj nem a miénk, helyette -a sajnos,jóval drágább tökmagolaj passzol a magyar szervezethez-
a chili idegen -ott az erõspaprika. stb.

A koreaiak a rettenetes állományjavítókkal és ízfokozókkal agyontömött búzatésztából készült ínyencségeket majszolva többet ártanak maguknak, mint gondolnák.
nemcsak, mert nem rizslisztbõl készül a cucc,
hanem, mert a liszt még csak nem is elsõrendû. és akkor szépen fogalmaztunk.

Viszont, egyes alkalmakkor, náluk is elfér a búzaliszt.
Õk szabadították a világra közel nyolcvan éve a muffinszerû Gyeongju Bread /경주빵/
nevezetû süteményt, amelyet az egész országban lelkesen majszolnak. Nyilván, nem mindennap és nem kilóstul.

Ezegyszer a rizslisztet félretolták és búzaliszttel meg tojással operáltak
-töltelékként pedig a jólismert édes vörösbabpasztát használják.
Az eredmény meglepõen finom
Íme a szakértõi vizsgálat ;-)
https://www.youtube.com/watch?v=V47pCYNCiuI

egy szende tejeskávé mellé kedélyes kísérõ.
nagyon finom, bár a töltelékbe egy kis rumot cseppentve még ízletesebb.
sztem simán elférne benne némi mazsola is ;-)