Lehet nem voltam teljesen érthetõ. Finoman fogalmazok: a legtöbb embernek eszébe nem jutna, hogy mindent azzal magyarázzon, amiben aktuálisan elmélyed.

tl; dr

Olvass Jungot, és vele vitatkozz :)))))))))

Jung leírt egy esetet egy öreg tábornokról, aki mindenbe beleütötte az orrát, amibe nem kellett volna, amit másra kellett volna bíznia. Ennek az volt az oka, hogy fiatalon nagyon érdekelte a mûvészet, de a karrierje miatt elhanyagolta; a ki nem élt mûvészi törekvései torzan befolyásolták a pályáját. Egy másik példában nyomdászt hoz, aki szintén a saját elfojtott mûvészi vágyait torzan belekeverte a munkájába és tönkrement.

Kedves fredi60, látom, nem érted, mirõl ír Jung, ezért elmagyarázom :) - épp az a baj, hogy ezekben az esetekben NINCS objektív vélemény, éppen azért, mert az illetõ az érzelmeit nem éli ki MÁSHOL. Ezért az elfojtott, MÁSBAN meg nem élt érzelmeivel belerondít abba, amibe nem kéne, és az érzelmei szûrõjén próbál gondolkozni, de úgy csakis torzan lehet; és már nem a valóságot látja, nem az érdekli, nem azt vizsgálja, csak azt, hogy mit érez vele kapcsolatban.

Neked nem esett le, hogy azért magyaráz mindent Junggal, mert mostanában azt olvasgatja?
Meglep, hogy megpróbálod komolyan venni.

Kedves Lilahagyma,

„Heller annak a Lukács Györgynek (Löwinger György Bernát) a tanítványa, aki az 1919-es patkánylázadás idején(…)”
így kezdõdik az általad beajánlott „forrás”, melyrõl képes voltál így írni, hogy „Nézd, ez az a szöveg, amit Heller elmondott Brüsszelben. Tehát Heller saját szövege. Ha ez nem forrás, akkor micsoda az? Egyszerûen csak lefordították, ráadásul kínosan ügyeltek a pontosságra.
Egyébként még nem olvastam el, csak belekezdtem.”

I. Gondolom azóta már eljutottál az elsõ mondatáig,valahogy hiányolom annak érzékeltetését, hogy ez az általad írt méltatás mennyire rossz duma, és, hogy azért ezt te is észre vetted. Mert ugye a zárójelbe tett idegenhangzású név a legmocskosabb fasizmus precízen leírható és ismert eszköze, a „patkánylázadás” kifejezés akkor is a cikk íróját minõsíti, ha nem az õszirózsás forradalomra, hanem csak a tanácsköztársaságra vonatkoztatta volna.
Én szégyellném, ha ilyen referenciákra hivatkoznék. Te nem?
II. Kedves mondat legutóbbi hsz-edbõl: „Az embert el kel fogadni, a hülyeségeivel meg nem kell egyetérteni, és ennyi.”
Méltányos sõt kuláns összegzés, akkor azért nem akarod lelõni még Hellert s hazaáruló támogatóit! Sem esetleg nyakig a földbe ásni! Derék! Már-már egy igazi lakat-t-károlyos békülékenység! Nyilván a süreje majd egy morózusabb, szigorúbb eszmetárstól várható, tudod, a jó- meg a rossz rendõr mintájára.
Pedig az eb nem itt van elhantolva, hanem ott, hogy nincs bizonyítva, hogy az „embernek” nincs igaza, hogy „hülyeségei” vannak a ”szegény idõs hölgynek”. Ezzel még foglalkozni kellene, Jung ide Jung oda!

III. Én azt gondolom, akkor érdemes(kell) Junghoz(Freudhoz), mélylélektanhoz fordulni, ha valamit egyébként logikusan nem tudunk megmagyarázni. Mint írtam, én H. viselkedését elég jól meg tudom érteni, nem szükséges Jung magyarázatát rászuszakolnom.
Ami azonban Morvait illeti, hát õt valóban nehezen tudom érteni(végtére mégis csak érettségizett, tanult nõ, mit érettségizett, jogász, mit jogász tanítja is) mi viszi rá õt, hogy õ hamisítson? Na rá már érvényes lehet Jung idézted megállapítása. Mint írtam, õ nyilvánvalóan érzelmileg alaposan érintett. Erre és amit róla írtam, mindenre a füled botját sem billentetted. Egyébként persze nem csak hogy érintett de esze ágában sincs az objektivitásra törni(ezért aztán még véletlenül sem lehet õt Jung szerint azzal vádolni, hogy elfojtja az érzelmeit.
De sztem ezt ketté kéne választani, 1. valaki objektivitásra tör s nem veszi észre, hogy téved, sõt akár hamisít; 2.Valaki objektivitásra tör s közben elfojtja az érzelmeit. A kettõ nem ugyanaz, ha lehet is átfedés.
Én vigyáznék Jung értelmezésével, igen veszélyes utra lépsz(még a kopasz Jungnak is égnek állna a haja, azt hiszrem!) Könnyen odakeveredhetsz, hogy aki objektivitásra tör, az elfojtja az érzelmeit (ezzel valami helytelent mûvel!)
Érzelmet elfojtani szerintem csak és kizárólag érzelmi alapon lehet, ehhez is kell érzelmi érintettség, szerintem ez se voatkozik Hellerre(mert õt a maga korában és helyzetében sztem ehhez hidegen hagyja az itthoni belpolitikai marakodás(persze, ha békén hagynák!).
Szóval veszélyes ugyan, amit elkezdtél, az objektív gondolkodás elvi kárhoztatása. Veszélyes, de logikus: a jobboldal hibáit és tévedéseit objektiven látó kritikára elfogadható védekezés nincs, ezért logikus, hogy tûz alá veszitek magát az objektív gondolkodást.

Félreérted a helyzetet Fredi, Lilah. azt állította, hogy Heller tudós létére tényeket hamisít meg(nyilván Morvaival szemben, amikor tagadta az inkriminált szemkilövéseket) s szerinte ezt a jelenséget „rosszul mûködõ” tudósokról már Jung is leírta, én azt vetettem ellene, hogy ahhoz, hogy ilyen tudattalan hamisítást a tudós elkövessen involválódnia kell személyesen a kérdésbe, sztem H igazából magas ívben tojik arra, miért s hogyan volt itt zavargás, szóval sztem nem vonatkozik rá a jungi elképzelés. akkor már sokkal inkább Morvaira, aki viszont én szerintem hamisít és õ aztán involválva van, ha valaki. Erre válaszol Lilah. itten: azt állítja, hogy szerinte H-nak nem kell involválva lennie érzelmileg, ehhez megint Jung szövegét nyüvi. A jungi szöveg szokott ködös lenni, valami olyasmirõl van szó, hogy a tudós azt képzeli objektív, azaz érzelemmentes, de igazából eközben csak elfojtja érzelmeit. Itt tartunk, én megpróbálom komolyan venni Lilah. számomra meglepõen invenciózus érvelését, és tüstént válaszolok, amint lesz rá idõm.

"nincs meg az érzelmi töltés"

Talán érdekes újdonságot mondok neked: ezt hívják OBJEKTÍV véleménynek. Mert amibe beleviszed saját érzelmeidet, az már SZUBJEKTÍV, azaz részrehajló.

"Sztem ez számára nem központi kérdés, ennek egyszerûen nincs meg az az érzelmi töltése az õ számára, ami nélkül ez a jungi hipotézis nem mûködhet."
Jung szerint épp az a probléma, hogy nincs meg az érzelmi töltés, vagyis ez a típus hajlamos rá, hogy elfojtsa az érzelmeit: "Minél jobban elfojtják az érzéseket, annál szörnyebben és titkosabban befolyásolják a gondolkodást, amely egyébként kifogástalan állapotban lehet." Az érzelmek természetesen ezután is szerepet játszanak az ítélethozatalban, csakhogy tudattalanul: "a tudattalan személyes érzékenység befolyása révén jellemzõ változáson megy keresztül" Amit az ember a tudattalanba szorít le, az romboló hatásúvá válik, ezt már Freud kifejtette. Jung azzal tromfolt Freudra, hogy nem minden elfojtás szexuális töltésû, hanem lehet az értelmet, az intuíciót, az érzelmeket, a mûvészi késztetéseket stb is visszafojtani. Aki érzelemmentes gondolkodásra törekszik, az az érzelmeit nagyon könnyen elfojtja. Heller nem az elsõ és nem az utolsó példája ennek a viselkedésnek. Más típusú embereknek más problémáik akadnak, szóval mindenkinek megvan a maga baja. Az embert el kel fogadni, a hülyeségeivel meg nem kell egyetérteni, és ennyi.