Cserhalmi, Ónodi, Csákányi, Kulka, Törőcsik, Hegedűs D. vagy Koncz, persze most a Gábor, nem a Zsuzsa, ennyi nagy név fért bele a tragikus hirtelenséggel elhunyt Kamondi Zoltán utolsó filmjébe.
Úgy indul, mint valami hatalmas Disney hercegnős giccs, majd valóban izgalmassá és egyénivé válik a polinéz mondavilágra épülő mese, amint megjelenik minden félistenek legtaplóbbika.
Ártatlan arcú új szobalány érkezik a pompás kastélyba, hogy boldoggá tegye űrnőjét, ám a háttérben megannyi rafinált terv lép működésbe a koreai rendezőzseni, Chan-wook Park új munkájában.
Kém a kémbe ne szeressen bele, mert tiltja a kémek etikai kódexe, a józan ész és az a tény is, hogy Brad Pitt igazán komoly szerepre már régen nem alkalmas. De legalább ott van nekünk Marion Cotillard!
A Wellhello zenéjére és életérzésére komponált szkeccsfilm pont azt hozza, amit Fluor Tomi zenekara: némi idézőjelbe tett romantikát, humort, jó dumákat, napfényt és egy rakás YOLO-t!
Ken Loach újra társadalmi érzékenységről, igazságérzetről és az ember utolsó kincséről, a büszkeségről értekezik, miközben munkanélküli hőse a szociális szféra sötét útvesztőjében kereng.
Mit csinál egy végsőkig kimerült népszerű német humorista, ha már nem bírja a tempót? Hát zarándokútra megy, de neki egy picit ez is munka, hisz könyvet, majd filmet ír belőle.
Szegény gyerekpszichológus hölgynek megvan a maga baja az erdő közepén, erre nem bazi nagy vihar kerekedik odakint, és még a kedvenc hallássérült kisfiújának is nyoma veszik!
Ha azt mondjuk, a 13 évvel ezelőtt készült első rész nem a szende szüzeknek készült, akkor a folytatásba még a hétpróbás országúti kurvák is belepirulnak.