Rengeteg olyan sci-fi született az évek során, amelyek vagy egy merész koncepcióra vagy a tudományosságra épülnek – egyik sem teszi őket feltétlenül közérthetővé!
Lars Von Trier Melankóliája és Denis Villeneuve Érkezése is úgy feszegeti a tudományos-fantasztikum határait, hogy közben a jelenkor problémáira fókuszál.
Nem könnyű őket megemészteni, a nagyközönségnek nem is sikerült, de bizonyos rétegekben kultfilmeknek számítanak.
Persze, tudom, hogy a világűr, az űrhajó és minden más itt csak egy bazi nagy allegória, sőt, az allegória is valaminek az allegóriája, mert művészfilmről beszélünk, de Robert Pattinson akkor is rémes asztronauta..