A rendőri brutalitás, amely a minneapolisi események fényében gyakori téma manapság, a filmekben is rendszeresen visszaköszön.
A meghatározó akciófilmnek hányattatott volt a produkciója, Sly pedig egyenesen irtózott az alkotástól, és a színészi teljesítménytől, amit nyújtott benne.
Stallone egy mesterséges intelligencia segítségével összehozott Rambo előzményfilmben gondolkodott, ahol a főhős egy kedves, népszerű srác lett volna, akit Vietnám változtat meg. Szerencsére nem jött össze a dolog.
Néha nem kell bonyolítani a dolgokat: elég a remekül megrendezett bunyó és lövöldözés másfél-két órán keresztül. Ezek a filmek pontosan ezt nyújtják.
Van olyan, hogy egy jelenet nem működik, egy karakter nem megfelelő, és olyan is előfordul, hogy a készítők már a folytatásban gondolkodnak, és ilyenkor kell meghozni egy fontos döntést.
Sokan dicsérik, sokkal jobb filmekhez hasonlítják a korrupt kisvárosi zsarukkal összeakaszkodó volt tengerészgyalogos történetét, pedig kissé vérszegény darabról van szó – bár furcsa módon erről nem feltétlenül a készítők tehetnek.
Nem, nem a Rocky első részéről vagy a különben remek Coplandben látható a kérdéses jelenet, de még csak nem is a Creedben, amiért Slyt Oscarra jelölték.
A Rambót, a Jokert, A Wall Street farkasát, a Whiplash-t vagy a Született gyilkosokat is sikerült már benézni.
Néhány kivételtől eltekintve a legtöbb kemény fickónak nem a szája, hanem inkább a keze és a fegyvere jár az akciófilmekben. De vajon miért?
Következzék egy kis nosztalgiavihar azokból az időkből, amikor gyerekként saját kezünkbe vehettük Cobretti hadnagy, John Rambo és a Szellemirtók sorsát!
„Ha valaha is továbbadnám a stafétát, biztos, hogy neki adnám” – jelentette ki a sztár, aki Ryan Goslingra gondolt utódául.