Kovács András Péter új önálló estjének előadása. „Miért érzi azt az agyam negyven felett, amit a gyomrom Karácsony után? Miért én hazudok a kutyám helyett, aki egy presszókávé hatására bulizni ment? Miből veszi észre a feleségem, mikor beszél hozzám, hogy igazából nem figyelek, csak csendben vagyok? Mi tart vissza attól, hogy rendszeresen összeszereletlen IKEA-bútorra igyam magam, ami fölött ketten állnak tanácstalanul?” Ezeket kérdezi Kovács András Péter, mikor elbeszélget saját agyával, hogy kiderüljön: a valóság közel sem az, amit ez a koponyába zárt kocsonyás anyag annak vél.
A harmadik bé osztály új tanítónőt kapott. A fiatal, alternatív pedagógiai elveket valló Palóc Ildikó végtelenül hisz az elfogadásban, a demokráciában, ellenzi a frontális oktatást és a tekintélyelvű pedagógiát. Sajnos azonban nem minden szülő nyitott az új értékekre.
Az igazán sikeres „Miért pont” sorozat következő állomása Ázsia, melyet az előadó, Badár Sándor igen tüzetesen átvizsgált ahhoz, hogy szinte teljesen tökéletes leírást adhasson róla. Lévén, hogy Ő maga is keleti… Hiszen Szentes Budapesthez képest keleten van! A műsorban Ázsia szinte összes országa szerepel, ugyanolyan színes forgatagként, mint amilyen színes Ázsia maga. Szakértő szemmel harapunk bele a gasztronómiába, a műsorban mindenki részese lesz egy Karate filmnek, megmászunk ismert hegyeket és közben bejutunk a legeldugottabb zugokba, amire halandó soha nem venné a bátorságot. Azonban Sándorral nem kérdés, hogy vidám és veszélytelen az utazás, csak legyen mindenkinek jegye!
Janklovics Péter önálló estje. Vajon mi viszi az embert arra, hogy a vészjósló szülői ábrázatok ellenére és egy valamirevaló béterv nélkül, ellenben kínkeserves munka árán megtanuljon egy mesterséget, a színészetet, hogy aztán reményekkel telve, megveszekedett türelemmel – elhalasztott családi évfordulók és lekésett szülinapok kereszttüzében – a belét maga után húzva vánszorogjon a jelöletlen sírja felé? Erre és sok hasonló kérdésre ezen az esten sem kapnak választ, de egyet megígérhetek, a belem itt is lógni fog.
Egy átmulatott éjszaka végén George és Martha lakásába beállít egy fiatal pár, Nick és Honey. A házigazdák szellemes tréfákkal kezdik a társalgást, ám csakhamar közös életük pokoli titkait kezdik el kifecsegni.
Mefisztóland fővárosának ünnepelt színházában vagyunk, ahonnan – nagyon úgy fest – mennie kell az eddigi igazgatónak. Az Elnök és az Aorta, telibeszarva a Nyolcak tanácsát, új igazgatót akar a társulat élére. Legyen a színjátszás végre egészséges és derűs, ne szolgálja a nemzetközi jakobinus erők luciferi esztétikáját. Mert a kritikai gondolkodás bűn Mefisztólandban. Önök, kedves nézők, végignézhetik, hogy ebben az ördögi helyzetben mit tesz a társulat: ki milyen és mekkora alkut köt, hogy mentse a bőrét. Az emberek Mefisztólandban is emberek, hiába jár közöttük sántítva maga Mefisztó. Lesz, aki lázad, lesz, aki boldogan adja magát oda a Sötétségnek, és lesz, aki észre sem veszi, hogy már elveszett a lelke. 2015/16-ban a berlini Maxim Gorki Theater felkérésére írtuk ezt a darabo. Szeretem úgy látni, mint egy bizarr atlaszt, csodakamrát, szörnygyűjteményt: alaposan feltérképeztük, milyen szintjei és mélységei vannak a megalkuvásnak, milyen változatos formákat öltve tud meghajolni az emberi gerinc. Az Európa-szerte növekvő populizmus és nacionalizmus hatását szerettük volna megvizsgálni a művészetben. Klaus Mann Mefisztójának elemeiből kiindulva egy sötét és szabadszájú komédiát írtunk, amelyben egy – épp a Mefisztót próbáló – társulat tagjainak keserves megpróbáltatásait követjük végig. Akiknek nem sok esélyt adunk sajnos, mert egy ponton maga az Ördög fog megjelenni. A mostani szövegváltozat kifejezetten a Katona József Színház számára készül, új történetszálakkal és karakterekkel alakítjuk a társulat színészeire
Szophoklész, Euripidész, Arisztophanész, Seneca művei és más források alapján írta Alessandro Serra. Sardegna Teatro, Teatro Bellini Napoli, ERT Emilia Romagna Teatro Fondazione, Fondazione Teatro Due Parma előadása. Induljunk ki újra Artaud könyörtelen vízióiból: Ostobaság a tömeg szemére vetni, hogy nincs érzéke a fennkölt dolgokhoz, miközben a fennköltséget összekeverjük formális, ráadásul régóta kimúlt megnyilvánulásaival. Merem állítani, hogy ha a tömeg ma nem érti az Oidipusz királyt, akkor erről az Oidipusz király tehet, nem a tömeg. Hogyan magyarázzuk az Oidipuszt a kortárs közönségnek eredeti rendeltetése szerint, azaz pharmakoszként? Egy bűnbaknak kikiáltott ember, akit elűztek saját városából, mely azelőtt királyának tartotta őt. Hogyan tehetjük Szophoklészt mindenki számára befogadhatóvá? Hogyan végezzük el a polisz és a szent értékek elvesztését követő gyászmunkát? Hogyan szabadítsuk meg Oidipuszt a bűntudattól? Oidipusz, a polisz szerencsés megmentője megold egy gyermekeknek való feladványt. Oidipusz, a vérfertőző apagyilkos. Oidipusz rettenthetetlenül igyekszik megismerni önmagát. Oidipusz elveti az isteneket és a látnokokat. Oidipusz leás a családfája rothadó gyökeréig, megismeri önmagát, majd kiszúrja a saját szemét. Nem önbüntetésül, hanem hogy prófétaként lásson. A külvilág látásától megfosztott Oidipusz végül megleli az útját, közben nem veszíti el emberi sebezhetőségét. A sötétben bolyongva keresi a fényt. Vezető nélkül indul az Eumenidáknak oly kedves liget felé, majd fényes villanással felmegy az istenekhez, Krisnához hasonlóan szabadul ki az anyagi világból. Rendező: Alessandro Serra Díszlet, fény, jelmez: Alessandro Serra A görög nyelvű szövegek fordítója: Salvino Nucera Hangzás és dalok: Bruno De Franceschi Szereplők: Alessandro Burzotta, Salvo Drago, Francesca Gabucci, Sara Giannelli, Jared McNeill, Chiar Michelini, Felice Montervino
Nehéz eset volt. Másképp gondolkodott, és másképp viselkedett, mint mi. Ezért aztán megneveltük, szocializáltuk. Kezelhetővé tettük és szelíddé. Gratuláltunk neki abból az alkalomból, hogy legyőzte önmagát.
Komédia a köbön! Egy falrengető vígjáték, amely színpadon és filmen egyaránt nagy sikereket aratott! "Vegyünk egy csapatnyi ismeretlen embert, tegyük őket egy szobába – esetünkben egy világhírű pszichiáter előszobájába –, és csukjuk rájuk az ajtót. Előbb-utóbb ki fog derülni, hogy mindegyiküknek megvan a maga szórakoztató heppje…Hőseink makacsul ragaszkodnak mentőöveikhez, melyekkel felszínen tudnak maradni a mindennapokban, és amíg várakoznak, egyik mentőöv kerül elő a másik után. Valódi akrobatika, amivel egymás mentőöveit bravúrosan kerülgetve és elkapkodva megpróbálnak igazi csapattá válni. A tét nem kicsi: megtalálják-e a játékszabályt, amellyel együtt és külön-külön is győzhetnek?" Plakáttervező: Csáfordi László
A Momentán Társulat 2003 óta sikerrel játszott előadása 100% improvizáció. Nincs megírt szöveg, nincsenek előre kidolgozott poénok, nincsenek beépített nézők. Minden jelenet a közönség előtt, a nézők ötletei alapján születik. Elég, ha mondasz egy műfajt, egy helyszínt vagy egy foglalkozást, és máris a színpadon látod viszont.
A műsorban szereplő légi felszerelések törékenyek, nem biztonságosak és használatra alkalmatlanok. A szereplők bolondok, akik folyton megpróbálnak rajta fellépni, és sok energiát fektetnek egy olyan csatába, amelyet már elvesztettek. Végül szembesülnek a kérdéssel - hogyan kezeljék a kudarcot? Melyik az a pont, amikor abbahagyod a próbálkozást, feladod és elfogadod a kudarcot? Hogyan lépsz tovább? Az előadás a szabadságról beszél, amely felismeréssel jár: a siker és a kudarc fogalma csupán elménk konstrukciója. Dora Komenda építész és autodidakta cirkuszművész a horvátországi Splitből. 2015-ben építészmérnöki diplomát szerzett, és ezzel párhuzamosan felfedezte a cirkuszt, azóta mindkét szakágban fejlődik. Performanszokból, előadásokból és multimédiás kiállításokból álló portfóliója építészekkel, zenészekkel, képzőművészekkel és animátorokkal való együttműködésekben gazdag. 2018. óta a Cirkus Kolektiv művészeti vezetőjeként dolgozik, 2021-ben pedig két társával együtt megalapította a Kolektiv tri építészirodát. szerző: Dora Komendatolmácsok: Barišić Klara, Georgina Cassels, Georgiana Johnsonfénytervezés: Domagoj Šoićhangtervezés: Mišo Komendaprodukció: Cirkus Kolektivkoprodukció: circusnext
Krum most jött haza külföldről. Nem hozott semmit, nem ismert meg senkit, nem talált munkát, nem lett boldog. Mert bárhol is történik az élet, az nem ott van, ahol ő van... Hanoch Levinnek, az izraeli drámairodalom legkiemelkedőbb szerzőjének remekműve tele van életszeretettel és humorral, miközben fájdalmasan őszintén beszél a legfontosabb dolgokról: a fiatal generáció kiúttalanságáról, a szerelemről, a magányról, az élet élhetetlenségéről és a be nem teljesített vágyakról. Hanoch Levin 55 évet élt, de rövidre szabott életében roppant intenzíven alkotott: 56 színdarabot írt, ezen kívül dalok, prózai művek, versek és jelentős színpadi rendezések őrzik nevét. Művei már hosszú ideje részei a Vígszínház életének, hiszen 2013-ban mutatta be a színház az Átutazókat a nagyszínpadon, és 2006 óta töretlen sikerrel játsszák az egyik leghíresebb és legnépszerűbb művét, Az élet mint olyan című tragikus komédiát a Házi Színpadon. A Krumot 1975-ben mutatták be először, de a mű az azóta eltelt évtizedek alatt semmit nem veszített frissességéből és aktualitásából, így az utóbbi években újra felfedezték maguknak nagy európai színházak, és több országban is sikerrel játsszák. A Vígszínház előadása a darab magyarországi ősbemutatója.
Egy furcsán hétköznapi kÓrtörténet"Ez az én világomAz én elmémAz enyém minden téveszmémEz az én országomAz akaratomMindenemet bemutatom"/Ricsárdgír: Éndalom/Rozi néni nyugdíjas. Roni a húszas éveiben jár. Rozi néni minden nap mesél a növényeinek. Roni fülében folyton Ricsárdgír bömböl. Rozi néni állandóan beszél, Roni általában hallgat. Két nő, két idegen. Két rokon, akik sosem találkoztak. Most két hetet kénytelenek együtt tölteni mielőtt mindketten új életet kezdenek.Bár ránézésre nem is különbözhetnének jobban egymástól, a külvilág számára mégis egyformán láthatatlanok.Furcsák. Mint ahogy egymás szemében is. Két hét alatt megismerik a másik szokásait, félelmeit, vágyait és olyan titkait, amik segítenek lezárni a múltat. A sok szívszorító pillanat között egy dolog állandó: a humor.Hogyan válik két magányos ember egymás családjává?A FeLeMáS két kirekesztett ember egymásra találásának furcsán hétköznapi története. Zene: Ricsárdgír együttesLátványtervező: Kovács DorkaRendezőasszisztens: Gazder Adél
Lenni vagy nem lenni? – Micsoda kérdés! – harsogja a kicsavart hamleti létkérdést Akárki, Borbély Szilárd drámájának egyik szereplője, hogy aztán egy-egy rövid egyfelvonásos erejéig a fogyasztói társadalom tipikus, elsősorban (kül)városi alakjai is feltűnjenek az élet színpadán, majd ugyanilyen váratlanul el is merüljenek a feledés színházi süllyesztőjében. Arcukon Akárkimaszkkal.Az amoralitásként aposztrofált színdarabban a középkori moralitás allegorikus figurái színházi szerepekké változnak. S mint ilyenek, dramaturgiai funkcióvá redukálódnak – a szerző meghatározása szerint: „a jelenetekben három aktív cselekvő vesz részt: Beszélő, Ellenlábas, illetve Rezonőr”. Minden esetben azt tükrözik, ahogyan funkcióvá, fogyasztóvá, konzumlényekké redukálódnak e posztmodern társadalom tagjai.A történeteket a halál motívuma köti egymáshoz. Borbély egy színházi előadás keretein belül képzeli el a „testet öltött” Halált, azaz a színház segítségével testet ad a Halálnak, és hogy a megtestesülés gesztusának hangsúlyt adjon, állandóvá teszi annak színpadi jelenlétét. A bizarr helyzet következtében folyamatosan érzékelhető az elszámolás kényszere. A szélsőséges hangulatú jelenetekben rendre visszatér a szembesülés, az élet átértékelésének motívuma. Az állandóan jelenlévő Holttest az állandóság és a ciklikusság érzetét is biztosítja. A mű folyamán több szereplőt is elér a halál: Lecsúszott Értelmiségit, akció-vadász Beteges Nőt, Tőzsdéző ügynököt, Jehova Tanúját, Banki Alkalmazottat, Pénzbehajtót és még a színházi Takarítónőt is. Akárkit. Vokális átiratok John Dowland, Mateo Flecha, Thomas Tomkins és Juan del Encina művei alapján. Vokális átirat: WIDDER KRISTÓF
M. u. 80-ban az X bolygón az egértársadalom élete veszélyben forog. Az Intermouse rég visszavonult adu-ásza, Nick Grabowski az egerek egyetlen esélye: rá hárul a feladat, hogy Pokióból elhozza Fushimishi professzor legújabb találmányát… hogy a Macskafogó életre kel-e, az kiderül a darabból.
A produkció két színész számára kínál virtuóz játékot, akik számos szerepet sűrűn váltogatva engednek betekintést egy színházi próbafolyamat kulisszái mögé.A népszerű musicalekhez szokott rendező ezúttal prózai stúdióelőadást kénytelen színpadra állítani a meglehetősen öntudatos vezető színésszel, a fiatal naivával s a színház egy sokat megélt „bútordarabjával”. Többek között az ő kezeik között alakul Az ötször született fiú története, melyet a naiv író álmodott színpadra.Közel nyolcvanöt percben, két színésszel, tizennégy szereppel kínál igényes szórakozást a magyarországi ősbemutató.
Katharina Blum, akinek az elveszett tisztességét hajkurásszuk ebben a bizarr történetben, maga a megtestesült sikersztori az 1970-es évek Nyugat-Európájában, ezen belül is Nyugat-Németországban, a gazdasági csoda beteljesült ígéreteinek földjén, a 68-as diáklázadások mainstreamizálódásának, bár ilyen szó nincs, hazájában, illetve az utóbbi kettőre adott dialektikus válasz, a fegyveres terrorizmus terepén. Katharina életútját mintha csak körzővel és vonalzóval jelölték volna ki, német precizitással és poszt-világháborús empátiával: középfokú végzettség, nem biztos, ámde jól fizető házvezetőnői állás, lakás, használtan vett, ámde használható autó, sok szabadidő, kevés lehetőség, amivel eltölthetné; továbbá csinos és ápolt külső – és magány, egzisztenciális és szexuális magány robbanékony keveréke. Mi kell még, hogy ez a példaértékűen szabályos élet egy kicsit boldog legyen, ha csak pár órácskára is? Egy egyéjszakás kaland, mi más: és össze is jön, sőt, ha minden igaz (lenne), többet is nyújtana az egy éjszaka örömeinél az igazi, mi több, kölcsönös szerelmet ismeri meg alkalmi partnere karjai közt. Csakhogy semmi sem igaz. Az egyéjszakás kaland, hála minden történet-csavarok egyik legcsavarosabbjának, megmarad egy éjszakásnak, a szerelmet… illetve azt nem, csak a szerelmes nő életét, önbecsülését, ártatlanságát, egyszóval tisztességet pedig felfalja a mocsok: a kor, az idő, és a bulvársajtó mocska. Az előadás alapjául szolgáló regény szerzője, Heinrich Böll (1917-1985) német (NSZK) író 1972-ben Nobel-díjat kapott. A II. világháborúban közkatonaként szolgált. A háború egész életére és szinte a teljes írói munkásságára rányomta a bélyegét, fő témája az NSZK háború utáni gazdasági és politikai talpraállása és pszichés fekvemaradása. Hősei, nevezzük őket így, gondolkodó, vívódó emberek, akik tétova léptekkel botorkálnak a feldolgozhatatlan múltból a múlt jutalmaként kényelmesnek, ámde feldolgozhatatlanul sivárnak ígérkező jövő felé vezető tévúton. Kivéve Katharina Blumot: ő cselekszik – és el is nyeri méltó büntetését. Katharina Blum: „És már csak egy kérdésem volna nekem. Mondják, nem tehetne valamit az állam, hogy megvédjen ettől a szennytől engem? Magukat kérdem, mert állami emberek. Hogy lehetne helyreállítani az én elvesztett tisztességemet? Jó, kérem, nagyon is tudom most már, hogy az én kihallgatásom föltétlenül jogos volt, még ha nem is értem, minek az a sok kurkászás az életemben. De jó, megvolt. Az viszont szerintem felfoghatatlan, hogy az én saját kihallgatásomnak a részletei – vegyük csak a férfivendég-dolgot – hogy jutottak a Zeitung tudomására? És honnan az a sok összehazudott és összeszélhámoskodott vélemény énrólam?”
Monodráma - 6 élet, 4 részben, 1 felvonásban Éva ma lett 30 éves. 10 éve férjnél van. Luxus életet él. Találkozik egy fiúval. A fiú fiatalabb nála. Szereti Évát. Talán Éva is beleszeret. Talán új életet kezdhet. Talán, talán, talán... Sarkadi Imre A gyáva című kisregénye alapján. Játsszák: Janó Anna, Boda Tibor
Interaktív bűnügyi vígjáték. Isabel Czerny-t, a híres zongoraművésznőt holtan találták otthonában, azonban a gyilkos kiléte mégrejtély. Az elkövető egy fodrászszalon alkalmazottai, illetve vendégei között keresendő. 4 gyanúsítottés 2 nyomozó, akik a nézők segítségét kérik, a gyilkossági ügy megoldásában. Mi lehetett a gyilkosmotivációja? Miért akarhatta bárki a művésznő halálát? Legyenek szemtanúi egy gyilkosságinyomozásnak és az est végére mindenre fény derül.
Egy tévesen értelmezhető irányító tábla miatt mindenki Itt keresi a közjegyzőt. Pedig Ő nem Itt van, hanem Ott. Időnként Amott. De Ők, akik Itt, vagy Ott keresik, természetesen azt hiszik, hogy az Itt található Ő, az az Ő, akit Ők keresnek, s lassan Ő, aki Itt van, már maga is kételkedik abban, hogy Ő, csakugyan Ő-e. Mint ahogy abban is kételkedni kezd, hogy Itt jó helyen van-e, és nem kéne neki is Amott lennie. Mert Ez a hely nem Az a hely, hanem Amaz. Világos ugye? Ez, nem Az. Értitek? Nem? Hát Ez-Az. Ahhoz, hogy megértsétek, mindenképp el kell jönni Ide. És ha megnéztétek Ezt, és megértettétek Azt, akkor mindenképp mondjátok el nekem is, mert már én sem értem. Mindenesetre két óra nevetés garantált, s Az mindenért kárpótol.