Dokumentarista VR-performansz. Egy időutazás nemcsak a múltba repít, de szembesíthet aktuális problémáinkkal is. A Szeánsz (Necromancy) középpontjában a felforgató képzelet és a változó valóságok állnak. Milyen hosszan tudjuk életben tartani az általunk kreált univerzumot egy diktatúra keretrendszerében? És ha menekültekként el kell hagynunk a hazánkat, be tudunk-e kapcsolódni más-más kultúrák valóságába? A nézők a színház és a 360° film határán mozgó, immerzív VR-utazáson vesznek részt, legyőzve az idő és a tér korlátait. Ötven évvel ezelőtt az államszocialista kultúrpolitika totálisan kontrollálni próbálta a művészeti életet. Sok művész munkáját betiltották, láthatatlanságba kényszerítették, de a neoavantgárd mozgalmak egy balatonboglári kápolnában létrehozták a szabadság kis köreit. A hetvenes években ezek a fiatal művészek az alkotáson keresztül képzeltek el maguk számára egy alternatív valóságot. E legendás helyszínen a Dohány utcai lakásszínház (később Squat Theatre) egy provokatív happeninget mutatott be King Kong címen, amelyben a főszereplő Breznyik Péter gyönyörű nőként lépett színre, majd napokig létezett ebben az alakban. Játékba hozta a nemi identitását és kilépett a fizikai valóságából. A Szeánsz (Necromancy) megidézi és megszólaltatja a szellemek világát, akik tanúságot tesznek a szabadságért folytatott radikális küzdelemről. A misztikus együttlétben a látogatók kapcsolatba léphetnek különböző helyszínekkel és az ott bujkáló kísértetekkel, nemcsak a látáson és a halláson keresztül, hanem az érintés és a szaglás által is. Kontinenseket átszelő immerzív utazás a Squat Theatre nyomában Budapesttől New Yorkig, eltűnt helyek, privát terek és archívumok mélyére.
Egyszerre kapott legjobb előadásért járó Lábán és Halász Péter-díjat, pedig az egyiket táncelőadásokért adják, a másikat meg színháziakért. Nem biztos, hogy lesz még, most gyertek! „Sorry. Próbáltuk, de nem sikerült. Próbáltunk visszatérni a normalitásba, a sötét színházterembe, létrehozni egy táncelőadást, és azzal foglalkozni, amihez a legjobban értünk – de nem sikerült. Próbáltuk az ellenkezőjét: valami mást csinálni, valahogy máshogy csinálni, megválaszolni a kérdést: mit tehet három alkotó gyökeres változásért az utolsó órában? Két irány közé szorultunk. Egy résbe, a mindent felforgató változás és az állandóság között. Egy sötét terembe, ahol kihúzzuk a talajt a lábaink és a lábaitok alól, hogy aztán megtegyük az első lépést.”Vadas Zsófia Tamara, Molnár Csaba, Vass ImreHármójuk legújabb kollektív munkájában a köztes terek után kutatnak, a változás lehetőségeit és lehetetlenségeit vizsgálják. Reflektálnak egymásra, az alkotói szerepfelfogásukra, közönségükhöz való viszonyukra, az őket körülvevő társadalmi és intézményi keretekre. Elmossák a határokat produkció és alkotófolyamat között, megosztják egymással és a közönségükkel felismeréseiket, kérdéseiket és kihívásaikat. Platformot hoznak létre néző és előadó között, ahol a nézők képzelőereje központi szerepbe kerül. A táncból indulnak el, de végül mégis színházi helyzetekben találják magukat. És a nézőket is. Mást adnak és mást várnak el tőlük. Kreatív munkatársak: Juhász András, Janky Máté Előd, Dézsi Kata, Thury Gábor, Vass CsengeProdukciós vezető: Kárpáti Lili Melánia