Egy átmulatott éjszaka végén George és Martha lakásába beállít egy fiatal pár, Nick és Honey. A házigazdák szellemes tréfákkal kezdik a társalgást, ám csakhamar közös életük pokoli titkait kezdik el kifecsegni.
A műsorban szereplő légi felszerelések törékenyek, nem biztonságosak és használatra alkalmatlanok. A szereplők bolondok, akik folyton megpróbálnak rajta fellépni, és sok energiát fektetnek egy olyan csatába, amelyet már elvesztettek. Végül szembesülnek a kérdéssel - hogyan kezeljék a kudarcot? Melyik az a pont, amikor abbahagyod a próbálkozást, feladod és elfogadod a kudarcot? Hogyan lépsz tovább? Az előadás a szabadságról beszél, amely felismeréssel jár: a siker és a kudarc fogalma csupán elménk konstrukciója. Dora Komenda építész és autodidakta cirkuszművész a horvátországi Splitből. 2015-ben építészmérnöki diplomát szerzett, és ezzel párhuzamosan felfedezte a cirkuszt, azóta mindkét szakágban fejlődik. Performanszokból, előadásokból és multimédiás kiállításokból álló portfóliója építészekkel, zenészekkel, képzőművészekkel és animátorokkal való együttműködésekben gazdag. 2018. óta a Cirkus Kolektiv művészeti vezetőjeként dolgozik, 2021-ben pedig két társával együtt megalapította a Kolektiv tri építészirodát. szerző: Dora Komendatolmácsok: Barišić Klara, Georgina Cassels, Georgiana Johnsonfénytervezés: Domagoj Šoićhangtervezés: Mišo Komendaprodukció: Cirkus Kolektivkoprodukció: circusnext
Krum most jött haza külföldről. Nem hozott semmit, nem ismert meg senkit, nem talált munkát, nem lett boldog. Mert bárhol is történik az élet, az nem ott van, ahol ő van... Hanoch Levinnek, az izraeli drámairodalom legkiemelkedőbb szerzőjének remekműve tele van életszeretettel és humorral, miközben fájdalmasan őszintén beszél a legfontosabb dolgokról: a fiatal generáció kiúttalanságáról, a szerelemről, a magányról, az élet élhetetlenségéről és a be nem teljesített vágyakról. Hanoch Levin 55 évet élt, de rövidre szabott életében roppant intenzíven alkotott: 56 színdarabot írt, ezen kívül dalok, prózai művek, versek és jelentős színpadi rendezések őrzik nevét. Művei már hosszú ideje részei a Vígszínház életének, hiszen 2013-ban mutatta be a színház az Átutazókat a nagyszínpadon, és 2006 óta töretlen sikerrel játsszák az egyik leghíresebb és legnépszerűbb művét, Az élet mint olyan című tragikus komédiát a Házi Színpadon. A Krumot 1975-ben mutatták be először, de a mű az azóta eltelt évtizedek alatt semmit nem veszített frissességéből és aktualitásából, így az utóbbi években újra felfedezték maguknak nagy európai színházak, és több országban is sikerrel játsszák. A Vígszínház előadása a darab magyarországi ősbemutatója.
Egy furcsán hétköznapi kÓrtörténet"Ez az én világomAz én elmémAz enyém minden téveszmémEz az én országomAz akaratomMindenemet bemutatom"/Ricsárdgír: Éndalom/Rozi néni nyugdíjas. Roni a húszas éveiben jár. Rozi néni minden nap mesél a növényeinek. Roni fülében folyton Ricsárdgír bömböl. Rozi néni állandóan beszél, Roni általában hallgat. Két nő, két idegen. Két rokon, akik sosem találkoztak. Most két hetet kénytelenek együtt tölteni mielőtt mindketten új életet kezdenek.Bár ránézésre nem is különbözhetnének jobban egymástól, a külvilág számára mégis egyformán láthatatlanok.Furcsák. Mint ahogy egymás szemében is. Két hét alatt megismerik a másik szokásait, félelmeit, vágyait és olyan titkait, amik segítenek lezárni a múltat. A sok szívszorító pillanat között egy dolog állandó: a humor.Hogyan válik két magányos ember egymás családjává?A FeLeMáS két kirekesztett ember egymásra találásának furcsán hétköznapi története. Zene: Ricsárdgír együttesLátványtervező: Kovács DorkaRendezőasszisztens: Gazder Adél
Nehéz eset volt. Másképp gondolkodott, és másképp viselkedett, mint mi. Ezért aztán megneveltük, szocializáltuk. Kezelhetővé tettük és szelíddé. Gratuláltunk neki abból az alkalomból, hogy legyőzte önmagát.
Lenni vagy nem lenni? – Micsoda kérdés! – harsogja a kicsavart hamleti létkérdést Akárki, Borbély Szilárd drámájának egyik szereplője, hogy aztán egy-egy rövid egyfelvonásos erejéig a fogyasztói társadalom tipikus, elsősorban (kül)városi alakjai is feltűnjenek az élet színpadán, majd ugyanilyen váratlanul el is merüljenek a feledés színházi süllyesztőjében. Arcukon Akárkimaszkkal.Az amoralitásként aposztrofált színdarabban a középkori moralitás allegorikus figurái színházi szerepekké változnak. S mint ilyenek, dramaturgiai funkcióvá redukálódnak – a szerző meghatározása szerint: „a jelenetekben három aktív cselekvő vesz részt: Beszélő, Ellenlábas, illetve Rezonőr”. Minden esetben azt tükrözik, ahogyan funkcióvá, fogyasztóvá, konzumlényekké redukálódnak e posztmodern társadalom tagjai.A történeteket a halál motívuma köti egymáshoz. Borbély egy színházi előadás keretein belül képzeli el a „testet öltött” Halált, azaz a színház segítségével testet ad a Halálnak, és hogy a megtestesülés gesztusának hangsúlyt adjon, állandóvá teszi annak színpadi jelenlétét. A bizarr helyzet következtében folyamatosan érzékelhető az elszámolás kényszere. A szélsőséges hangulatú jelenetekben rendre visszatér a szembesülés, az élet átértékelésének motívuma. Az állandóan jelenlévő Holttest az állandóság és a ciklikusság érzetét is biztosítja. A mű folyamán több szereplőt is elér a halál: Lecsúszott Értelmiségit, akció-vadász Beteges Nőt, Tőzsdéző ügynököt, Jehova Tanúját, Banki Alkalmazottat, Pénzbehajtót és még a színházi Takarítónőt is. Akárkit. Vokális átiratok John Dowland, Mateo Flecha, Thomas Tomkins és Juan del Encina művei alapján. Vokális átirat: WIDDER KRISTÓF
Opera négy felvonásban, prológussal, orosz nyelven, magyar, angol és orosz felirattal. Az OPERA 2023/24-es Szláv szezonjának egyik legemblematikusabb előadása Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij Borisz Godunovja. Az orosz operairodalom műremeke, amely Alekszandr Puskin azonos című drámája nyomán keletkezett, több mint húsz év után kerül újra az Operaház színpadára, mégpedig az utóbbi évek törekvésének és hagyományának fényében ez is az ősváltozatban. Vagyis nem a sokak által ismert és leggyakrabban játszott Rimszkij-Korszakov-féle átiratban és hangszerelésben, hanem a magában sokkal nagyobb feszültséget hordozó, sűrített cselekményű, eredeti Muszorgszkij-változatban. Így a darab középpontjában még hangsúlyosabban a szereplők lelki állapota áll: Muszorgszkij árnyalt zenei jellemrajzzal festi meg figuráit. Almási-Tóth András művészeti igazgató rendezésében és felfogásában keveredik a történelmi idő a mával, a romantikus-történelmi műből egy mai pszichothriller bomlik ki a horror elemeivel, amelyben egyszerre több idősíkban futnak az események. Alekszandr Puskin azonos című drámája nyomán a szövegkönyvet írta: Mogyeszt Muszorgszkij Videótervező: Czeglédi ZsomborMagyar nyelvű feliratok: Avar Katalin Zenei asszisztensek: Doman Katalin, Katona Anikó, Szennai Kálmán, Zsíros LeventeA Gyermekkar vezetője: Hajzer Nikolett Varlaam: Aleksei Kulagin
Musicalvígjáték magyar slágerekkel. Musicalvígjáték a félreértésekről és a válságon győzedelmeskedő szerelemről, melynek zenéjét a legnépszerűbb magyar előadók dalaiból válogattuk össze.Nyolc ember mulatságos és megható találkozása az online térben a pandémia idején. Sorsuk megváltozásához elég egy téves hívás, egy lelkisegély-szolgálat felkeresése vagy akár egy ételrendelés. Előadásukkal a művészek, tanárok, az egészségügyben és a vendéglátásban dolgozók előtt szeretnének tisztelegni, akiket a pandémia a legérzékenyebben érintett.
(Kövér disznó) Tom, egy nagyvállalat feltörekvő munkatársa, egy véletlen folytán megismerkedik a szabadszájú ésőrjítően vicces Helennel, aki meglehetősen molett alkata miatt erőteljesen eltér az aktuálisszépségideáltól. Tom mégis gyengéd érzelmeket táplál iránta, ám ahogyan kapcsolatuk elmélyül, amunkahelyi viccek és szekírozások Helen alkatát illetően egyre inkább megmételyezik az életüketés alaposan próbára teszik Tom hitét és lojalitását.A darab mai sikerorientált, külsőségekre építő társadalmunk és kapcsolataink szatírája, melyszámos fontos kérdést tesz fel. Hol van a saját boldogságunk ahhoz képest, amit másoknak mutatniakarunk? Mennyire tesszük magunkévá, amiket környezetünk mesél rólunk? Megtartható-eönmagunkba vetett hitünk? Milyen hatással van életünkre a fizikai megjelenésünk?Neil LaBute szatírája a modern kori szépségideál kérdését járja körbe, annak tükrében, mennyirefontosak a külsőségek a siker és elismerés szempontjából és mennyire kényszerül megváltoztatnivalaki önmagát az érvényesülés érdekében. Az ünnepelt amerikai szerző és forgatókönyvíró híresszatirikus komédiája először kerül Magyarországon színpadra. Az eredeti bemutató 2004-ben voltaz Off-Broadwayn, a darabot Legjobb Vígjáték kategóriában Olivier-díjra jelölték.A darab főszerepében BALÁZS ANDREA, a Karinthy Színház országos népszerűségnek örvendőszínésznője újra együtt dolgozik Iványi Árpád rendezővel és Réti Barnabással, így a nagy sikerűTortúra eredeti stábja ismét valami emlékezeteset alkothat a színházrajongók örömére. Helenszerepe Balázs Andiért kiált, aki jól ismert komikusi vénája mellett most újra megcsillogtathatjaszintén jelentős drámai képességeit.Az előadás a mű eredeti jogtulajdonosának engedélyével, a Theatrum Mundi Színházi és Irodalmi Ügynökség közreműködésével jön létre. Színpadmester: Major Attila
M. u. 80-ban az X bolygón az egértársadalom élete veszélyben forog. Az Intermouse rég visszavonult adu-ásza, Nick Grabowski az egerek egyetlen esélye: rá hárul a feladat, hogy Pokióból elhozza Fushimishi professzor legújabb találmányát… hogy a Macskafogó életre kel-e, az kiderül a darabból.
A produkció két színész számára kínál virtuóz játékot, akik számos szerepet sűrűn váltogatva engednek betekintést egy színházi próbafolyamat kulisszái mögé.A népszerű musicalekhez szokott rendező ezúttal prózai stúdióelőadást kénytelen színpadra állítani a meglehetősen öntudatos vezető színésszel, a fiatal naivával s a színház egy sokat megélt „bútordarabjával”. Többek között az ő kezeik között alakul Az ötször született fiú története, melyet a naiv író álmodott színpadra.Közel nyolcvanöt percben, két színésszel, tizennégy szereppel kínál igényes szórakozást a magyarországi ősbemutató.
Katharina Blum, akinek az elveszett tisztességét hajkurásszuk ebben a bizarr történetben, maga a megtestesült sikersztori az 1970-es évek Nyugat-Európájában, ezen belül is Nyugat-Németországban, a gazdasági csoda beteljesült ígéreteinek földjén, a 68-as diáklázadások mainstreamizálódásának, bár ilyen szó nincs, hazájában, illetve az utóbbi kettőre adott dialektikus válasz, a fegyveres terrorizmus terepén. Katharina életútját mintha csak körzővel és vonalzóval jelölték volna ki, német precizitással és poszt-világháborús empátiával: középfokú végzettség, nem biztos, ámde jól fizető házvezetőnői állás, lakás, használtan vett, ámde használható autó, sok szabadidő, kevés lehetőség, amivel eltölthetné; továbbá csinos és ápolt külső – és magány, egzisztenciális és szexuális magány robbanékony keveréke. Mi kell még, hogy ez a példaértékűen szabályos élet egy kicsit boldog legyen, ha csak pár órácskára is? Egy egyéjszakás kaland, mi más: és össze is jön, sőt, ha minden igaz (lenne), többet is nyújtana az egy éjszaka örömeinél az igazi, mi több, kölcsönös szerelmet ismeri meg alkalmi partnere karjai közt. Csakhogy semmi sem igaz. Az egyéjszakás kaland, hála minden történet-csavarok egyik legcsavarosabbjának, megmarad egy éjszakásnak, a szerelmet… illetve azt nem, csak a szerelmes nő életét, önbecsülését, ártatlanságát, egyszóval tisztességet pedig felfalja a mocsok: a kor, az idő, és a bulvársajtó mocska. Az előadás alapjául szolgáló regény szerzője, Heinrich Böll (1917-1985) német (NSZK) író 1972-ben Nobel-díjat kapott. A II. világháborúban közkatonaként szolgált. A háború egész életére és szinte a teljes írói munkásságára rányomta a bélyegét, fő témája az NSZK háború utáni gazdasági és politikai talpraállása és pszichés fekvemaradása. Hősei, nevezzük őket így, gondolkodó, vívódó emberek, akik tétova léptekkel botorkálnak a feldolgozhatatlan múltból a múlt jutalmaként kényelmesnek, ámde feldolgozhatatlanul sivárnak ígérkező jövő felé vezető tévúton. Kivéve Katharina Blumot: ő cselekszik – és el is nyeri méltó büntetését. Katharina Blum: „És már csak egy kérdésem volna nekem. Mondják, nem tehetne valamit az állam, hogy megvédjen ettől a szennytől engem? Magukat kérdem, mert állami emberek. Hogy lehetne helyreállítani az én elvesztett tisztességemet? Jó, kérem, nagyon is tudom most már, hogy az én kihallgatásom föltétlenül jogos volt, még ha nem is értem, minek az a sok kurkászás az életemben. De jó, megvolt. Az viszont szerintem felfoghatatlan, hogy az én saját kihallgatásomnak a részletei – vegyük csak a férfivendég-dolgot – hogy jutottak a Zeitung tudomására? És honnan az a sok összehazudott és összeszélhámoskodott vélemény énrólam?”
Monodráma - 6 élet, 4 részben, 1 felvonásban Éva ma lett 30 éves. 10 éve férjnél van. Luxus életet él. Találkozik egy fiúval. A fiú fiatalabb nála. Szereti Évát. Talán Éva is beleszeret. Talán új életet kezdhet. Talán, talán, talán... Sarkadi Imre A gyáva című kisregénye alapján. Játsszák: Janó Anna, Boda Tibor
Interaktív bűnügyi vígjáték. Isabel Czerny-t, a híres zongoraművésznőt holtan találták otthonában, azonban a gyilkos kiléte mégrejtély. Az elkövető egy fodrászszalon alkalmazottai, illetve vendégei között keresendő. 4 gyanúsítottés 2 nyomozó, akik a nézők segítségét kérik, a gyilkossági ügy megoldásában. Mi lehetett a gyilkosmotivációja? Miért akarhatta bárki a művésznő halálát? Legyenek szemtanúi egy gyilkosságinyomozásnak és az est végére mindenre fény derül.
Egy tévesen értelmezhető irányító tábla miatt mindenki Itt keresi a közjegyzőt. Pedig Ő nem Itt van, hanem Ott. Időnként Amott. De Ők, akik Itt, vagy Ott keresik, természetesen azt hiszik, hogy az Itt található Ő, az az Ő, akit Ők keresnek, s lassan Ő, aki Itt van, már maga is kételkedik abban, hogy Ő, csakugyan Ő-e. Mint ahogy abban is kételkedni kezd, hogy Itt jó helyen van-e, és nem kéne neki is Amott lennie. Mert Ez a hely nem Az a hely, hanem Amaz. Világos ugye? Ez, nem Az. Értitek? Nem? Hát Ez-Az. Ahhoz, hogy megértsétek, mindenképp el kell jönni Ide. És ha megnéztétek Ezt, és megértettétek Azt, akkor mindenképp mondjátok el nekem is, mert már én sem értem. Mindenesetre két óra nevetés garantált, s Az mindenért kárpótol.
“Két kezem formálja, a lábam járja, szívem muzsikája!“Magyar cigány mesterségek, virtuóz táncok, életérzések...Az előadás legfőbb célkitűzése, hogy a lehető legkomplexebben és legsokrétűbben mutassa be a cigány néphez kapcsolódó mesterségeket. Ahogy maguk a mesterségek is igen változatosak, úgy az előadás is törekszik a formai és művészi sokszínűségre. Mindehhez a Kárpát-medence magyar nyelvterületének változatos cigány táncait, zenei és énekes anyagát használja eszközéül, kitekintéssel a nyugat- és kelet-európai cigány kultúrára. Bemutatásra kerül többek között a kovács-, és a drótosmesterség, bepillantást nyerhetünk a teknőscigányok és a sármunkával foglalkozó cigányok mindennapjaiba, valamint a mutatványosok és a zenészek életébe is. Az előadás dramaturgiai kötőanyaga a cigányok vándortermészetének ábrázolása. Az előadást átszövi a mesterségek kavalkádja, melyből mindig kiemelődik egy. Az etűdös szerkesztésmód arra is lehetőséget ad, hogy váltogassák egymást a hol balladisztikus és lírai, hol pedig épp az élénk, komikus jelenetek, miközben nem csak a mesterségekről, hanem a cigány nép eredetéről és történetéről is képet kapunk.Az előadásban közremüködik a Szentendre Táncegyüttes, a Baross Imre Artistaképző Intézet artista tanulói, a Canarro zenekar és Pálházi Bence bandája. Flameco táncok: Inhof KatalinArtista oktató: Kőműves TiborÉnek: Lakatos Mónika és Rostás Mihály Mazsi , Balogh Melinda, Kacsó Hanga Borbála
Én vagyok én, te vagy te. Ki a hülyébb, én vagy te? Gyerekkorunk jókedvű, becsapós kérdésére nehéz volna jókedvűen felelni ma már. Erről is szól a Jóccakát. Boldoggá tesz, hogy a Katonában kerül közönség elé, hajdani főiskolás évfolyamtársam, Ascher Tamás rendezésében.
Nuovo Balletto di Toscana előadása. A Bajadért mind melodramatikus cselekményét, mind általános esztétikáját tekintve áthatja az idealizált egzotikum. A Bajadér hagyományosan leghíresebb felvonása, az Árnyak birodalma ennek a világnak és a másvilágnak a határán jelenik meg. Tragikus sorsukba belekövült árnyai rituális mozdulatokat végeznek. Ez a rész a saját kontextusán túllépve tisztán mozgásból felépülő, a maga formai egyszerűségében elvont és letisztult utazásban ölt testet. Engem éppen a jelenet kompozíciós lehetőségei hoznak lázba: nem az vezet, hogy pusztán újraalkossam, hanem fel akarom szabadítani a benne rejlő dinamikus erőt, illetve hogy megmutassam Szolor látomásának valódi, pszichedelikus természetét. Az Árnyak birodalma fiatal táncosok számára megkoreografált, titokzatos és evokatív, új értelmezését azok a rendkívüli idők ihlették, amelyekben most élünk. Valami elveszett, ugyanakkor mégis elérhető dolog kifejeződése: testek jelenvalósága és útjuk összefonódása. Mindez egy olyan térben játszódik le, amely már nem csupán túlvilági lét, hanem egy olyan jelen, amely arra vár, hogy finom hozzáértéssel és szenvedéllyel alkossák újra. Koreográfus: Michele Di StefanoZene: Ludwig MinkusEredeti zene: Lorenzo Bianchi HoeschJelmezterv: Santi RinciariFényterv: Giulia Broggi Táncművészek: Cristina Acri, Matteo Capetola, Carmine Catalano, Alice Catapano, Beatrice Ciattini, Matilde Di Ciolo, Veronica Galdo, Aldo Nolli, Niccolò Poggini, Paolo RizzoMűvészeti vezető: Cristina Bozzolini Maître de ballet Sabrina VitangeliProdukciós menedzser: Alessia LazzaroSzínpad menedzser: Saverio ConaVarrónő: Chiara FontanellaVilágítás: Luca Cittadoni
Első királyunk, István életének utolsó napjaira maradt még egy sorsdöntő, utolsó feladata. El kell döntenie, hogy kire hagyja a koronát - az Árpád-vérből való pogány, de magyar Vazulra vagy pedig a keresztény, de idegen népből származó Orseolo Péterre? A nemrég alapított magyar állam tele van feszültségekkel, a régi és az új hit harcban áll egymással. A régi és az új rend kibékíthetetlen ellentéte miatt István király joggal érzi, hogy nem csak egész életének munkája, de a teljes magyarság jövője forog kockán. Olyan döntés előtt áll, amely meghatározza majd népének sorsát mindaddig, amíg magyarság lesz a világon. Az ország és a nép történetének ez a pillanata eldöntetett. Ám a konfliktusok, melyeket Sík Sándor megmutat e megrázó történelmi drámában, ezer éve itt vannak velünk. Lehetséges-e harmóniát teremteni az Ázsiából érkezett magyarság ősi, pogány hite, szokásai, magatartásformái és a keresztény hit, az „európai” életrend között? Élhet-e az ősi magyar hagyomány és a keresztény tradíció békében együtt? Élhet-e egyáltalán a magyarság bármelyik nélkül? Az István király döbbenetesen aktuális volt már 1934-ben is, abban a korszakban, mikor annyi tragédia történt Magyarországgal és Magyarországon. De nem kevésbé húsbavágó ma sem, mikor végletekig polarizált, széteső világunkban őszintén és tisztán szembe kell nézni önmagunkkal, hogy megtalálhassuk azokat a közös értékeket, melyek mégis összekötnek, amelyek erőt adnak, amelyekre közös jövőnket tudjuk építeni. Közreműködnek a Szent István Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának színészhallgatói: Buvári Lilla, Földi Csenge, Gyimesi Ádám, Gyöngyössy Csenge, Gyulai Marcell, Kalivoda Imre, Kelemen Márk, Kovács Boglárka, Ladács Fanni, Maczky-Kő Bálint, Rajnai Lázár, Szentiványi Nikolett.
Jobb kedve van - e egy pályakezdő tanárnak, mint egy pályaelhagyó oktatónak? Hol komfortos lyukasórában tartózkodnia egy pedagógusnak, a tanáriban vagy Endre bácsinál a büfében? Valóban a fejétől bűzlik-e a rendszer,egyáltalán büdös-e? Az oktatásból a versenyszférába való landolásom tapasztalatai egy tanórával összekötött nagyszünetnyi hosszban. Legújabb önálló estemen kiderülnek a válaszok,és az is,hogy valóban Endre bácsinak hívták-e a büfést.