A Martin Amis angol író 2014-es regényét lazán adaptáló film Auschwitz parancsnokának Rudolf Hössnek és feleségének, Hedwignek történetét meséli el, akik közvetlenül a koncentrációs tábor mellett alakították ki álomotthonukat. A foglyok állandó sikolyai, a puskalövések és a gázkamrák füstje kísérti paradicsomukat, de közönyük e borzalmakkal szemben félelmetes és baljós ellentétet teremt. A Szexi dög, a Születés és A felszín alatt rendezőjének új filmje szigorú és kihívásokkal teli.
Bemutató dátuma: 2024. február 15.
Forgalmazó: ADS Service Kft.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Filobéla szarkenegetése (a szarkazmusból a szar benne van, úgyhogy részigazságod vagyon) undorító, és még ahhoz sincs gerince, hogy felvállalja. Bár az ilyen barna "értékrendeket" nem szokták felvállalni, hanem tudjukkizni szoktak. A humorfaktor, amit nem tudom, honnan tudtál belelátni azért tűnt el az angolnaszerű mozgásának a végére, mert az elején se volt ott ilyesmi, maximum egy sunyi, utólag poénkodásként megvédhető álca.
A korábbi ízléstelen és éretlen hozzászóló idióta kommentjének és az általa hagyott értékelésnek az ellentmondásával meg foglalkozzon az, akinek két anyja van, nincs nekem mindenkire kapacitásom.
Különben meg te minősítetted elsőként tudálékosnak a hozzászólásomat, előtte semmi hasonlót se látok, akárhogy is scrollozok fel-alá.
Amire te előszörre reagáltál ("Szörnyű lehetett az állandó füstben élni..."), az a hsz egyértelműen szarkazmusnak látszódik. Az illető vélhetően bagatellizálni akart valamiért (amúgy mindegy is, miért, és talán jobb is, ha nem akarjuk tudni), a mintát ehhez pedig másvalakinek egy alatta párral lévő kommentjéről vehette ("Szép film egy katonatisztről, ami bemutatja, hogy még egy látszólag idilli élet sem mindig tökéletes. Valakik mindig üvöltöznek a háttérben"). Semmi nem utal arra, hogy bármelyikük is ne tudná, miről szól a film és mit akar ábrázolni, pláne hogy utóbbi topiktárs 8/10-et adott a filmre (előbbi ugye nem pontozott). Perverz, sőt embertelennek is nevezhető itt ez a fajta szarkazmus, de ettől még humornak szánták, azaz nem oyannak, amit túl komolyan kell venni, és pláne nem olyannak, amit mások aztán kissé tudálékos módon elmagyarázva lereagálnak.
Ez utóbbi azért sem tűnik célszerűnek, mert akire reagáltál, válaszul folytatja (bár a végére sajnos teljesen eltűnik a humorfaktor), és azért sem, mert látod, a hsz-ed egy harmadik topiktárstól a félreértelmezett mellé megkapja a kissé tudálékos jelzőt is, mégha az illető speciel egyet is ért az általad leírtak lényegi részével.
Spolier is van benne részben.Érdekes a film megközelítése ehhez a nehéz témához. Azt hittem a film német rendezés. Gondolkodtam is azon a film közben micsoda erő kell szembenézni a múlttal. Szerintem a fényképezés nagyon szép volt. Bravúr volt a filmben a hangok bevágása, az állandó moraj a táborból. Számomra a fekete-fehér részek részben a tudattalanját mutatták meg gyermeki részről. Ők min mehettek át, hiszen a hangok hozzájuk is átszűrődtek. Elképesztő,hogy micsoda tömegpszichózis volt ez abban az időszakban és korrelál a jelen korunkkal is,hogy észnél kell lennünk, ilyet, ehhez hasonlót sose szabad hagynunk megtörténni. A nőből ahogy kicsapta ez az időszak a bántalamzót, ahogyan viselkedett a zsidó felszolgálólánnyal,mert az odalátogató anyja nem bírta ezt a közeget és lelépett szó nélkül. Szembenézés helyett a lányra tolta át a frusztrációját. "Te direkt idegesítesz?" Képzelem mekkora merszük volt abban az időkben a zsidóknak idegesíteni egy nácit.
Én Jonathan Glazer díjátadón elmondott beszédét legalább olyan fontosnak tartom, mint magát a filmjét. Kies kis hazánkban is naponta érzékelhetjük, hogy a dehumanizáció továbbra is jelen van, él és virágzik. A gyűlöletkeltő propaganda áldozatai nem csak a kisebbségek és az idegenek, de erőteljesen elszaporodott, hogy „sehonnani bitangok” neveznek alacsonyabb rendűnek, kártékonynak melósokat, baloldaliakat, szegénysorban élőket.
Ezt láthatjuk a filmben is: annyira hatékonyan sikerült az agymosás, hogy a táborokba hurcoltak szenvedéseit már észre sem veszik és a tömeggyilkosság szakmai feladattá degradálódik.
Ennek a filmnek az elkészítése egyenesen szükségszerű volt. A fényképezés nagyon átgondolt minden apró részletében. A Jojo nyuszihoz hasonlóan közelebb visz bennünket a megértéshez.
Sandra Hüllert eddig két szerepben láttam, és egyikben sem győzött meg igazán, de itt maga a tökély.
Bizonyára az én hibám, de a negatív képsorokat nem teljesen értettem.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások