2020 februárja és áprilisa között a római rendező a lezárások során szó szerint Velencében ragadt: apja szülővárosát csak részben nevezhette sajátjának. Két színházi és filmes projekten dolgozott épp, amik a Velence sebeinek is felfogható turizmust és a magas vízállást tematizálták. A forgatás során a vírus miatt a szeme láttára állt meg az élet és ürült ki a város. Velencét visszaadták saját természetének, történelmének – és valójában a rendezőnek is, aki kép jegyzeteket, történeteket gyűjtött, hosszú időt töltött el a családi házban. Ez jó alkalmat adott arra, hogy gyermekkori emlékei között kutasson, és mélyebbre ásson, mint korábban bármikor. A személyes archívumokból és a velencei lakosokkal történő találkozásokból építkező film a város és a víz kapcsolatát boncolgatja, miközben megmutatja, hogyan élték-élik meg a helybeliek azt a váratlan űrt, amely Velencét és a világ nagy részét felforgatta.