Jane (Katherine Heigl) egy idealista, végtelenül romantikus és mindenkinél önzetlenebb nő. Ugyanakkor pedig állandó résztvevője mindenféle esküvői és lakodalmi rendezvényeknek, bár a saját boldogsága még látóhatáron belül sincs. Ám amikor Jane húga, Tess (Malin Akerman) iránt saját főnöke, George (Edward Burns) lobban szerelemre (s, akibe titkon Jane is szerelmes), hősnőnk kénytelen felülvizsgálni eddigi "örökké-csak-koszorúslány" életstílusát. Jane mindig is jó volt abban, hogy odafigyeljen másokra, saját boldogságáról azonban képtelen gondoskodni. Egész élete csak arról szólt, hogy mindenkit boldoggá tegyen maga körül, ráadásul huszonhét különböző koszorúslányruha lapul szekrényében, így mindezt bizonyítani is tudja. Egy emlékezetes estén Jane éppen kénytelen ingázni két esküvői fogadás között a Manhattan-Brooklyn vonalon, a nem mindennapi teljesítménynek pedig véletlenül szemtanúja lesz Kevin (James Marsden), a riporter, aki nagyszerű sztorit szimatol. Szerinte Jane, az esküvőfüggő története temérdek kaput nyit majd meg előtte a magazinon belül. Kevin minden olyasmire cinizmussal tekint, ami Jane számára kedves, így nem igazán jönnek ki egymással. Aztán megjelenik Tess és megkéri nővérét, hogy szervezzen egy újabb menyegzőt: Tess-ét és George-ét. Jane érzelmei a férfi iránt azonban megdöbbentő végkifejlethez, és talán egy új élet kezdetéhez vezetnek.
Bemutató dátuma: 2008. március 20.
Forgalmazó: Fórum Hungary
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Nem rossz film, abszolút nézhetõ kategória, néha kissé bugyuta, ezért kár. Maga az alapsztori jó, a szereplõválogatás kevésbé sikerült. Könnyed kikapcsolódásnak jó választás lehet. 7/10
Ez egy vígjáték, de ha belegondoltok, valójában eszelõs történet. Jane helyében én láncfûrésszel vágtam volna apró darabokra a ribi hugicát, nem még hogy a kedvére tegyek mindenben, pláne bocsánatot kérjek...
Ez a nõ nem tudom kinél nyalta be magát, mert ekkora szar filmekre, mint neki vannak, ilyen színészi játékkal ilyen sok pontot kap... több mint érdekes.Mintha a Felkoppintva c. darabot láttam volna, szerelem a semmibõl, életszerûtlen hányás.
Ez még Valentin-napi limonádénak is gagyi.
A film eredeti címe (27 dresses) persze próbál szimbolikus lenni, mivel hogy éppen ennyi nyoszolyólány-ruha áll a fõhõsnõ szekrényében, azaz ennyi esküvõn vett már részt a drága, de mindannyiszor csak díszletelemként ácsorgott a templomi harangok alatt, mert az õ daliás hercege még a látóhatáron sincs, hogy a fehér ló hátán belelovagoljon.
Anne Fletcher, aki nullás színészi karrierjét csrélte fel a rendezõire (ezt elnézve viszont ebbõl sem lesz semmi maradandó), egy másik hölgyeménynek, annak a bizonyos Aline Brosh McKennának a forgatókönyvébõl eszkábálta össze ezt a 3486-ik szirupos turmixot, aki már Az ördög Pradát visel címû mûvével is bebizonyította, mennyire nem kéne neki erõltetnie ezt a szakmát. A pasik cukik, a lányok szõkék, a ruha habos, az élet rózsaszín, a szerelem-esküvõ-pasik háromszögében pedig ismét nyakig tocsoghatunk a szigorúan csak 18 év alatti lányoknak szállított hollywoodi nyálban. Fujj.
Számomra nézhetetlen, bár az igaz hogy nem én vagyok itt a célközönség, de engem egyszerûen felháborított a fõszereplõ "személyisége", olyan szinten irritált, hogy sosem fogom kiheverni :D A hugának kellett volna játszani a fõszerepet.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások