Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

A pap gyermekei

Name: A pap gyermekei
Genre: vígjáték
Released: 2018-04-22T01:37:40+0200
Duration: 93 min
Rating: 8.3
Cast: Krešimir Mikić, Lazar Ristovski, Goran Bogdan, Stjepan Perić, Stojan Matavulj

Svecenikova djeca

horvát vígjáték, 93 perc, 2013

Értékelés:

30 szavazatból

Szerinted?

6 hozzászólás

Videó

+ 4 kép

Videó + 8 kép

Értékelés:

30 szavazatból

Szerinted?

6 hozzászólás

Az önfeledt, hamisítatlanul nyári vígjáték főhőse Don Fabijan, egy kis horvát sziget ifjú és energikus papja. A férfi elkeseredve látja, hogy a helyiek mennyire nem tekintik fontosnak az utódnemzést, ezért sajátos módot talál ki arra, hogy növelje a lakosok és így a hívek számát: gondoskodik róla, hogy a helyi boltokban fellelhető összes óvszeren apró lyuk segítse a gyerekszaporulatot. Egyre bonyolódó akciótervéhez tettestársakra lel Petar, az újságárus és Marin, a gyógyszerész személyében, azonban a bébi boom váratlan következményekkel jár.

Bemutató dátuma: 2014. július 17. Forgalmazó: Mozinet

Stáblista

Szereplők

Krešimir Mikić

Don Fabijan

Lazar Ristovski

Biskup

Goran Bogdan

Jure

Stjepan Perić

Policajac Vlado

Stojan Matavulj

Gradonacelnik

Marija Škaričić

Marija

Zdenko Botić

Don Jakov

Alkotók

rendező: Vinko Brešan
forgatókönyvíró: Mate Matišić
zeneszerző: Mate Matišić
operatőr: Mirko Pivčević
producer: Ivan Maloča
vágó: Sandra Botica-Brešan

Szerkeszd te is a Port.hu-t!

Hozzászólások

Spoiler

Offtopik

Szerinted?

10/10

Az "önfeledt, hamisítatlanul nyári vígjáték" felütés arra vall, aki ezt az összefoglalót írta, vagy nem nézte meg a filmet (jobbik eset), vagy értelmi képességei igencsak akadályozottak, mégis újságíró.
A film közepes, de szórakoztató vígjátéknak indul, majd a fele környékén, vagy azon túl van egy fergeteges poén: a püspök látogatása. Érkezéstõl távozásig nagyon nagyon humoros és groteszk. Aztán átfordul a film a dráma irányába a nagyon kemény végkifejletig.
Abszolút 10 pontos film nálam.
Egyházi személyeknek, papnövendékeknek erõsen ajánlott - hivatáserõsítés céljából. Nem cinizmusból írtam, lelki tükörnek kiváló.

Válasz

10/10

"Bre¹an legújabb dobása egy roppant komplex alkotás, amely sokszor megnevetteti, s meg is lepi nézõjét nyíltságával és keserédes balkáni humorával, miközben vizuális világával a képzõmûvészetek szintjére emeli a filmet. A horvát rendezõre jellemzõ hangnemváltások, azaz a fokalizáció és a történet tér-idõ szerkezetének összekuszálása csak még izgalmasabbá teszik az alkotást, amelyet tovább tetéznek az elbeszélést kiegészítõ fantázia-jelenetek, és maga a reprezentáció líraisága is. Az elhagyatott sziget közvetlen világa, a karakterábrázolás sokszínûsége, a jellegzetes balkáni humor és kelet-európai gondolkodásmód fúziója egy megmosolyogtató, de fanyar portrét eredményezett, tele bibliai kompozícióval és utalással, és számos egyéb vizuális és narratív csemegével.

Bre¹an auteur-mozija tehát mindenképpen megért egy misét, már csak azért is, mert roppant aktuális témákat feszeget, mindezt pedig olyan finom ecsetvonásokkal képes vászonra vinni, hogy az ember lánya teljesen elvarázsolódik."

Válasz

7/10

Mennyire lehet balkáni komediát csinálni Kusturica után? Valószinûleg sokan Vinko Bre¹an-nak szegezték a kérdést, mielõtt nekilátott A Pap gyermekei készitéséhez. A film egy kellemes probálkozás, de nem tud igazán újat mutatni. Bár a rendezõ igyekezett bemutatni sajat hangját es stilusát, a karakterek nagyon sztereotipikusak lettek, a poénok pedig sok eseben olcsóak. Kaptunk Borat-bajuszt, a Macskajajbol ismert bugyuta lányt, akinek sorsát csak a szülei képesek irányítani, háború által szétesett félkegyelmût...stb. Kétségkívül a fõhõsünk, Don Fabijan atya alakjának megformálása kevesbé áttetszõ, mint a többieké, és a színészi játéka is meggyõzõ. Volt-e Kusturica íze a filmnek? Volt, "hogyan nevessünk és sírjunk egyszerre" egyedi koncepcióját próbálta követni õ is, azonban míg Kusturicánál az egész filmet végigkíséri ennek a keveréke, addig Bre¹an-nál élesebben elkülönül... A film elsõ 2/3-a könnyed vígjáték, és mintha az utolsó egyharmadban próbalná pótolni a tragikumot... Nem illeszkedik igazán. Talán kevesbé súlyos társadalmi problémákat kellett volna feszegetnie és a film akkor megmarad a maga kissé egyszerû, de nagyon bájos humoránál, és nem probálja horzontálisan kilyukasztani az (óvszeren kivül) a falusi élet zárt és hívõ kisközösségének világát... Mindezek ellenére úgy sejtem, hogy láthatunk még a rendezõtõl jobbat és valamivel éretebb alkotást a jövõben, én legalábbis örülnék neki,ha még próbálkozna!

Válasz