Marie St. Clair egy vidéki kisvárosban tengeti egyhangú napjait. Zsarnok apja nem engedi, hogy élje az életét, még a szobája ajtaját is rázárja. Marie és szerelme, a szegény, de tehetséges festőművész Jean Millet elhatározzák, hogy megszöknek. A pályaudvaron beszélnek meg találkozót. Jean azonban nem érkezik meg időben, amit Marie úgy értelmez, hogy a fiú cserbenhagyta. Felül a párizsi vonatra egyedül. Egy évvel később találkozunk hősnőnkkel, aki most már a csillogó párizsi társaság központja és Pierre Revelnek, a gazdag és léha világfinak a barátnője. Ám hiába a pompa és a csillogás, Marie egyre magányosabbnak, egyre céltalanabbnak érzi az életét. Egy este társaságba hivatalos. Eltéved a lépcsőházban és egy másik lakásba kopogtat. Az ajtó feltárul, s hajdani szerelme, Jean Millet áll előtte. Mindkettőjükben feléled a múlt emléke. Chaplinnek ez az 1923-ban készült filmje sok tekintetben különbözik az 1920-as évek komédiáscsillagának más munkáitól. Többek között abban is, hogy bár ő írta és rendezte - ő maga nem szerepel benne.
A néma filmek klasszikusának kikiáltott A párizsi nő Chaplin első drámája, legközelebb a Rivaldafényben tért vissza ehhez a műfajhoz. Éles szemmel és tökéletes hozzáértéssel mutatja be a franciaországi felsô tízezer életét, miközben egy tragikus szerelmi történetről mesél.